Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-08 / 6. szám
< XWxyi&AL 1929. január 8. Győztem... Irta: Várallyay Jenő. A kisváros szine-java ott volt a Széchenyi-szálló nagytermében. Nem is csoda, hiszen a pesti klubtagok is indultak a valóságos, valódi országos mérkőzésen. Éspedig a legelső erők közül. Szalkay Pista domború mellét nagy önérzet dagasztotta, Szép lassan végiglegeltette szemeit a remegő izgalommal várakozó közönségen. A kisváros égő patriotizmusa lángolt a mindenünnen felé sugárzó szemekben. Csak pár pillanatig kellett várakoznia a ^dicsőséget jelentő« birkózó-szőnyeg csücskén, de ebben a pár pillanatban összesűrűsödött jelen, mult, jövő... Ezer mindenre gondolt s ezer mindenközt legfőkép Kovács Juliskára, aki ép a háta közepével vis-á-vis kacérkodott.... A biró füttyjére ijedten kapta fel a fejét. Automatikusan lépkedett a kemény ellenfél felé... Tisztában volt azzal, hogy ezúttal győzelemről szó sem lehet. Vidéki ellenfeleit mind könnyen elintézte, meg a többi pesti fickókat is. A többszörös országbajnok azonban nagyon kemény dió. A szépen tartott SZÍVÓS küzdelem is becsületére válik majd. És ami igen fontos, a közönség tudatában van ennek. Nem lesz meglepetve, ha dédelgetett kedvence ezegyszer, a döntőmérkőzés utolsó fordulójában alulmarad. Már fej-fejnek támasztva gyűrték, gyömöszölték egymás nyakát. Pista kellemetlen érzelmek közt állapította meg, hogy az ellenfél legendás ereje több mint legenda. Forgolódtak, ide-oda tipegtek. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte a tusakodást. Pista minden erejét összeszedve, támadni próbált. Ne higyje a bajnok ur, őnagysága, hogy vele csak ugy lehet azért kukoricázna. Hirtelen mozdulattal elkapta ellenefele balkarját s lendületi dobással kísérletezett. A támadás kedvezőtlen kimenetelét már csak a levegőben volt módja észlelni, mert egy rosszul sikerült szaltóvai magasra dobta a félelmetes ember. Belenyikkant a nyakcsigolyája, ahogy kivágódott, tui a szőnyeg szélén, a fényes parkettra. De azért hidalt. Pogány módon nyújtogatta izmos nyakát. Csak a bíró tiittye után vette észre, hogy nincs szükség az erőlködésre. Zugó tapsorkán köszöntötte, mikor talpra állt. Büszkén lépett vissza .a porondra s Juliskát kereste lázas tekintettel. Hiszen ő is látta, hogy milyen bravúrosan védekezett. Sajnos Juliska másfelé nézett ebben a pillanatban. — Az ördög vitte volna ei ahány nehézsúlyú birkózó van a világon — gondolta magában Pista nekikeseredve, mert Juliska a magasabb súlycsoportba tartozó kartársakkal volt elfoglalva. Valami ideges indulat vett rajta most erőt s támadni kezdett, persze nem a legfinomabb módon. A csúnya, piszeoru, kopasz ember ennek ellenére a legnagyobb nyu galommal kezelte. Amint lopva kikisanditoit s Juliskát kereste gyanakvó szemmel majd meg reménykedve, egyszercsak azon vette magát ézsre, hogy izmai rettenetesen feszülnek és a föld felé lendül. Az utolsó pillanatban megpróbált kibújni de már vaskapcsok szorították. — Brr... dupla nelzon! —gondolkozott hangosan egy laikus spotrbarát az állóhelyen s önkéntelenül megtapogatta nékony nyakát. » A közönségen a 'kedvtelenség halk moraja futott végig. De Pista nem adta fel még a harcot. Gyönyörűen átdobta magát és hidalt. Homlokán, nyakán egészen kidagadtak az erek. Most eszébe jutott, hogy ő voltaképen igen-igen kicsi valaki. Nem is uri ember. Egy kis iparos legény. Csak a versenyek alkalmával mutatják be igy: Szalay ur. Juliska pedig a vasaltnadrágos fiatalemberek körében is nagy népszerűségnek örvend. Vér ben forgó szemeit oda, arrafelé forgatta Juliska felé. A kisleánynak éppen valami toaletthibája támadhatott, mert az egyik bivalynyakti lovag karján kifelé haladt a tömött széksorok között. Ép most. A legválságosabb percben.... — Juli! — bődült tel Pista, mint a sebzett vadkan s emberfeletti erővel szorította magához Ismeretes az a legutóbb lefolytatott heves vita, amely Mayer földmivelésügyi miniszter egyik nyilatkozata nyomán támadt a gabonakereskedelem szerepe körül. Az OMKE most dr. Marschall Ferenc országgyűlési képviselőt, az Országos Mezőgazdasági Kamara ügyvezető igazgatóját szólaltatta meg ebben a kérdésben, aki az alábbi érdekes nyilatkozatot tette: »Komoly gazdasági tényezők egy percig sem gondolhatnak arra, hogy régi, patinás gaboríakereskedelmünk kikapcsolásával oldassanak meg a mezőgazdasági kivitelünk vitális exportkérdései. Hogy itt-ott alkalmilag felhangzanak szemrehányások, arra csak az a válaszunk lehet, amit egyszer a vidéki gabonakereskedők szövetségének elnöke Hartenstein Ignác ugy fejezett ki, hogy akinek nem mge ne vegye magára. A magyar gazda más követelést nem támaszt a gabonakereskedelemmel szemben, mint azt, hogy mindenkoron megkapja terményeinek reális és mesterséges kom ponensektől független ellenértékét, amire minden renoméjára valamit tartó kereskedő ma garanciát is nyuj. Ezért a gabonakereskedelem régi, neves tagjainak kötelessége, hogy közreműködjenek olyan kezek kiküszöbölésében, ame Iyek nem diszei ennek a régi kereskedői gárdának s talán nem is hivatásos kereskedők. Ha nem fognak előfordulni szórványosan sem olyan esetek, hogy a gazda tőkeszegénységét és tájékozatlanságát kihasználva egyesek a zöldhitel kemény feltételei és az alacsony árak révén a termelőt megellenfelét. És villámgyors mozdulattal kiÉfordult a veszodelmes helyzetből. A meglepett bajnok két válla a földet érintette. A sziu indiánusok harci üvöltéséhez hasonló diadalordítással ugrált fel helyéről a már-már csüggedő publíkdum. Alig sípolt a bíró, alig fogott kezet Pista a legyőzöttel, már vállain vitte az ujjongó tömeg. — Győztél t — kiáltotta száz torok. Egy pillanatra Juliska feldöntött székére szegezte mámoros tekintetét, majd a barátok vállára borulva, elcsukló hangon többször ismételte. — Győztem... győztem. És a kis izomember arcán sűrűn hullott alá a könnyek gyöngypatakja. Mindenki él volt ragadtatva lelkességétől. károsítják és ha a gabonakereskedelem a szakmának ezekben a zugaiban rendet teremtene, megszűnne a gazdaközönségnek az a kívánsága, hogy legyenek olyan, — ha kell, államilag támogatott — szervek, amelyek kiegyenlítőleg hatnak az árak alakulására ott, ahol az egyébként jól megszervezett kereskedelem nem funkcíonák El keti fogadni a kereskedők könyveit az adóztatásnál. — Amikor az OMKE elnöksége legutóbb a pénzügyminiszternél járt, legfontosabb és legsürgősebb kérdései között terjesztette elő azt, hogy a kereskedők általgonddat és költséggel vezetett könyveket fogadják el az adóztatás alapjául. Az OMKE ezt a megkezdett akcióját teljes erővel folytatja Januiár 22.-én megkezdődő adóankétjének egyik legfőbb témájául tűzte ki ezt a kérdést és annak előadására dr. Tury Zoltán közigazgatási bírót kérte fel. Szervezkednek a vidéki kereskedők, a törvényhatósági választásokra. 4 vidéki kereskedők kezdik átlátni azt, hogy érdekeik védelme céljából szükség van a községi választásokhoz való szervezkedésre. Előljár ebben az irányban a Szegadi kereskedők Szövetsége, mely a legutóbbi napokban a következő határozatot hozta: »A Szeged- Kereskedők Szövetségének tanácsa elhatározta, hogy alapszabályai értelmében a jövőben fokozottabb tevékenységgel kíván résztvenni Szeged város törvényhatósági bizottságának munkájában. Evégből megalakítja törvényhatósági csoportját, amelynek tagjai mindazon szövetségi tagok, akik a törvényhatósági bizottságban, akár választás utján, akár virilis jogon, akár a közigazgatási reform életbeléptetése után szakszerűség címén nyernek tagsági jogot. A törvényhatósági csoport megalakításával a szövetség nem egyoldalú kereskedői osztályérdekek érvényesítésére törekszik^ hanem azt célozza, hogy egvetemes, aK egész város gazdasági életére kiható feladatok megvalósítását egy tömör törvényhatósági tábor segithesse elő, amely a tömörülésben rejlő erővei nyomatékosabb ban működhetik közre városunk évek óta hanyatló, ma már aléltságában tétlen gazdasági életének taipraállitásában. Feladata másik irányának tekinti, hogy a városi háztartás elvi felépítésében közreműködjön.® Mezőgazdaság •••••• Verseiytermelési Útmutató Mezőgazdaságunk jelenlegi vezérei az utóbbi években megindult gazdasági világverseny hatása sa magyar mezőgazdaság eredményes fejlesztése érdekében megindították a versenytermelés mozgalmát, amely a többtermelésnek jelszava és hangoztatása helyett a versenyképes termelés: a többet, jobbat, olcsóbban való termelés gondolatát és tevékenységét giyekszik a magyar gazdákkal megkedveltetni. A versenytermeIés azonban nemcsak jelszó, hanem hatalmas irányú állami és társadalmi tevékenység is, amely eddig is már igen jelentős eredményeket mutathat lel. Mayer János földmivelésügyi miniszter álnos földmivelésügyi miniszter által megindított versenytermelés akciói, gazdatársadalmi intézményeinknek az utóbbi években igen nagy eredményeket elért lendületes tevékenysége mind ezt a célt szolgálják. A versenytermelés népszerűsítése, a mezőgazdasági ujabb ismeretek elterjesztése érdekében jelent meg a karácsonyi könyvpiacon egy ugy külsejében, mint l)t> osztásában teljesen újszerű munka a: »Versenytermelési Útmutató®. A 12 íves, háromszinnyomásu cím lappal, rengeteg képpel, pompás kiállításban megjelent kis könyvet a fiatal magyar agrár írógárda két értékes tagja: Radnóti István oki. gazda, a Faluszövetség titkára és Filő János dr., v. közgazdasági egyetemi tanársegéd szerkesztették, a Versenytermelési Útmutató szerkesztő-bizottsága megbízásából és utmutatása alapján. A szerkesztő-bizottság élén dr. Kerpely Kálmán közgazd. egyet, tanár áll, tagjai pedig a Faluszövetség, az Orsz. Mezőgazdasági Kamara és az OMGE vezetői. AzUtmutató anyaga két részre oszlik. Az első rész kiváló mezőgazdasági szakírók értékes és tanulságos közleményei a versenytermelést érintő keérdésekről és a mezőgazdaság legaktuálisabb prob lémáiról. E részt dr. Schandl Károly ny. államtitkárnak hosszabb tanulmánya vezeti be: »Versenytermelés a mezőgazdaságban« címen. Lehetetlen ityt felsorolnunk a többi közlemények cimeit, csuj)án az irók közül ragadunk ki egypár nevet: Buday Barna, Marschall Ferencz, Kerpely Kálmán, Fabricius Endre, Grábner Emil, Gyárfás József, Fáber Sándor, Bittera Miklós, enesei Dorner Béla, Gesztelyi Nagy László, Treitz n mi r>nnwmu>i»ti»mi M< niH m»m Székely Tömlóből bor: szájáról folyt a tréfa, az őse tán Mátyás bolondja — hittük, ezen a széken akárhány este itt ült és szédült fejjel itt virradt meg néha. r • - • Ö volt a kedv, a rév, a part, az élet — ami elveszett s a messzi éjben eltűnt, mellette mindent-mindent elfeledtünk s mindünkből vígan harsogott az ének. Tömlőből bor: folyt szájáról a tréfa, vígsággal hányszor vfágzott ránk az éjjel; — én tudtam, eldobott, én tudtam: drága székely, én láttam keserű szívvel sírni néha. Nyíri Szabolcs, Kereskedelem larscball Ferenc országgyűlési képviselő a gabonakereskedelem szerepéről
