Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-25 / 21. szám

J^rÍRVIDŐK. Király Imre nem nyugodott bele a kudarcba. E napra összehívta az Egyesült Magyar Egyleteket — amelynek ő az elnöke —• és ezen a gyűlésen kizárólagosan a Petőfi­szobor ügyét tárgyaltatta. És vég­re 5 évi vajúdás után, sikerült dü* lőre vinni a szobor ügyét. Még pedig telj'es eredménnyel. Az Egyesült Egyletek végérvényesen döntöttek. Már meg is bizták Newyorkban élő, kiváló szobrász­művész honfitársunkat Finta Sán­dort ,hogy adjon be egy költség­vetési tervezetet. Ha ezt jóvá­hagyják, a művészt azonnal meg­bízzák a Petőfi-szobor elkészíté­sével. A szobrot március 15-éiwfogják — kellő ünnepségek keretében — elhelyezni a Cleveland Public Lib­rary-ben. Február 1-én lesz a Nőegfief teadélotánja Rinden a sikert garantálja (A »Nyirvidék« tudósítójától.) «Reunió» — igy nevezték négy évtized előtt az Altalános Jóté­kony Nőegylet fényes estjeit, tár­sas összejöveteleit, táncmulatsá­gait. Ezekben az években még senkisem vállalta Nyíregyházán a jótékonyság nagy áldozatait, erő­feszítéseit. Akkor még nem sür­gette a polgárságot a szociális kö­telességtudásra, a szegények hat­hatós felsegitésére az a szervezett szocializmus, amely ma a társada­lom lelkiismeretének sokszor fe­nyegető hangú, de mindig éber felkorbácsolója, akkor nem szer­veződtek felekezetek szerint Nyir­egyháza asszonyai. Egy nagy ösz­szefogó erejű, önkéntes szervezet volt a Jótékony Nőegylet, amely­nek oltáránál sietett áldozatot hozni minden külső beavatkozás nélkül a legnemesebb lelkű asz­szonyok, leányok tábora. Mindig meghat, amikor erre az igazi sze­retetből fakadó abszolút jóságra gondolok, amelyet Nyiregyháza jó­tékony Nőegylete reprezentált év­tizedeken át. Azóta seregestől álltak elő ujabb csoportosulások a jótékony­ság szolgálatában. Mindegy. Aki a történelem távlatából szemléli az eseményeket, ma is megkeresi az Altalános Jótékony Nőegyletet, meghajtja előtte zászlaját, mint a legrégibb, minden elválasztó, el­különítő szempont felett álló egye­sülés törekvései előtt. Szerencsés­nek, a hagyomány hű szívvel való megőrzésének látjuk, hogy ennek a nagymultu, emelkedett szellemű Jótékony egyesületnek élén ma a Diadal Mozgó Ma, esütörtökön utoljára 5, f és • órakor IRENE RICH t Ezüst rabszolgák | Warner B others superfilmje 8 felv. LOUSE FAZENDA Vén kujon Vígjáték 7 felvonásban Wőietes jelentés: Január 28, 26, 27 péntek, szombat, vasárnap ZOÜO-HURU Potyautasok HIKS-TIN-TIN Árvák apja polgármester felesége, dr. Bencs Kálmánná áll. Sikert siker követ a Nőegylet életében a lelkes fia­tal elnöknő sugárzó egyéniségének célkitűzéséi utján. Impozáns, elva­rázsolóan szép, komoly társadalmi esemény volt a nőegylet idei bál­ja és hasonlóan magas színvonalú, toborzó erejű lesz a Nőegylet feb­ruár i-i teadélutánja is. Sexty Ju­dit, Harstein Sándorné alelnöknők, Müller Ferenc dr. főtitkár, dr. Gönczy József titkár és az agi­lis női gárda, amelynek tagjai téli faggyal, dermesztő hideggel szembe nézve viszik városszerte a büffés, intim szépségű teadélután hirét, már most biztosították a február i-i délután teljes társa­dalmi sikerét. A teadélután február i-én, pén­| teken délután 6 órakor kezdődik. S A hires cigányzenekar, Rácz Marci bandája muzsikál, Tankóczy Ká­roly lesz az illusztris cigánybíró. Eljönnek nemcsak a nagy bálak­ra jogosult leányok, de a kiseb­bek is, azok, akiknek talán az iskola igazgatóságától kell még engedélyt ícérniök: a bájos kez­dők, a legfiatalabbak. Eljönnek és táncolni fognak már délután 6 órakor és táncolnak éjjel 2 óráig. Előre látjuk a sikert, a Korona nagytermének fényes tablóját, a tavasz varázsát a február kereté­ben, előre megjósolhatjuk, hogy a február i-i teadélután a farsang egyik legbájosabb, legszebb, leg­boldogabb táncos napja lesz. Le­y ányok, fiatalemberek, leányos ma­I mák rkészüljetek február i-re. á volt 65. gyalogezred tagjai minden év augusztus hó 28-án ezrednapot és minden bónap első vasárnapján társas összejövetelt tartanak Alapot létesítenek a hadiözvegyek és árvák segélyezésére (A Nyirvidék tudósitójától.) A volt cs. és kir. 65 gyalog­ezrednek Szabolcsvármegyében és Nyíregyházán élő volt tarta­lékos tisztjei és legénysége el­határozták, hogy a megalakult Bajtársi Szövetség kebelében minden év augusztus hó 28-áh ezrednapot rendeznek a dicső séges mult felelevenítése és az elesett hősök iránti kegyelet je léül. J A bajtársias együttérzés cél­jából pedig minden hónap első vasárnapján este 8 órakor a nyiregyházi Kiskorona étter­mében társas összejövetelt tar­tanak Ez összejövetelek egyik célja lesz olyan jótékony alap megteremtése, amelyből 65-ös hadiözvegyek és árvák segélye zést és támogatást nyerhetnek. Az első ilyen havi összejöve­telt február hó 3-án, vasárnap este 8 órakor tartják a Kisko­rona éttermében és erre minden volt 65-ös bajtársat rendfokozatra való tekintet nélkül szeretettel meghívnak az esetben is, ha nem tagjai is a Bajtársi Szövetségnek. á Szabolcsi Hétköz képe, viziélete és lakéinak éleímédja a legrégibb időktől a vizel levezetéséig Kiss Lajos mazenmí igazgató rendkívül érdekes előadása a Tnráni Körben (A Nyírvidék tudósitójától.) A Szabolcsvármegyei Turáni Kör szerda esti ismeretterjesztő előadá­sán Kiss Lajos, a Szabolcsvárme­gyei Jósa András muzeum tudós igazgatója, a Szabolcsvármegyei Rétköz történetét, viziéletét és nép­rajzi sajátságait ismertette rendkí­vül vonzó, páratlanul érdekes és nívós előadásban. Klekner Károly dr. a Kör elnö­kének bevezető szavai után Kiss Lajos kezdte meg nagy érdeklődés mellett előadását »A Rétköz« cim­mel: A Rétköz neve és fogalma. A Rétköz neve és fogalma szak­emberek előtt is majdnem isme­retlen. Oklevelekben nem olvas­hatjuk ezt a tájelnevezést, tudo­mányos és tankönyvekben se talál­juk meg. Maguk a rétköziek sem tudják pontosan, mekkora területet jelentett ez a név. A Rétköz Szabolcsvármegyének a Tisza által köritett északi részén terül el, a jelenlegi Lónyay-csa­torna és a Tisza között, Vencsellő­től egész Tuzsérig. 140.000 ka­tasztrális hold nagyságú medence ez a Nyírségtől északra, ma a Fel­sőszabolcsi Tiszai Armentesitő Tár­sulat árterülete. Hajdan 30, most 28 község határát foglalja magá­ban. A Rétköz vízrajza. Ez a mélyen fekvő terület • Tisza évenkénti kiömlésének he­lye volt,, azonfelül idefolyt a Nyír­ség csapadékvize is, miket még a talajvíz is táplált. Ez a sok viz annyira elárasztotta ezt a 140.000 holdnyi lapályt, hogy abból csak a községek bel­területeit és határainak kisebb­nagyobb homokos szigetei látszot­tak ki. A többi egy nagy láp, náddal, kákával, gyékénnyel, sás­sal benőtt lassan mozgó viz, helyi néven rétség. Feneketlen mélység­nek tartották ezt az óriási ősrétet, közbeszéd szerint a debreceni nagy­templom elfért volna benne. A vizeket mértföldekre terjedő nádrengetegek választják el egy­mástól, erdőkkel, bokrokkal tar­kítva. A szárazföld egyharmadát se tette ki a roppant rét birodalmá­nak. A Rétköz rejtelmei. Rejtelmes világ volt a rétség vi­lága. Akármerre mentünk, csak ná­dat és vizet láthattunk, meg eget. Ahol száraz út vezetett a rétségbe, csakhamar zöldgyepes bársonyon haladt az ember és nem is sejtette, hogy a vastagra nőtt moha ingová­nyos helyre csalta, csak mikor kö­tésig sülyedt a mocsárba. És nem csak a sűrű iszap fenyegette elnye­léssel, hanem a pióca is beleragadt a testébe, a rák megcsipte, a ko­lokány kisebezte a lábszárát, a békanyál lemarta a bőrét. Büdös kénes szaga volt a mocsaraknak. Fölséges látvány volt rétség. Fölséges látvány volt a rétség minden idforakban. Napfelkeltével 1929. január 25. megélénkül a rét. Vízimadarak szál­longnak ide-oda élelemért. Meg­szólal minden madár: gágog, szi­szeg, sipít, károg, herseg, nyerít, visit, sikolt, kotyog, bömböl iszo­nyú zajjal. Nappal hallgat az ősrét. A viz közepén alusznak a kacsák, ludak, csak ha a gunárok összevesztek, volt lárma. Alkonyat felé ébred az ősrét, kezdődik a hangos jpulatság, a Víg élet. Helyet változtatnak. Napszállat­kor mentek legelni nagy sokaság­ban vetésekre, dombos helyekre, nagy zúgással. Ha egyik tótól a másikig szálltak, elhomályosították az éget, mint valami fekete felleg. A szárnyasok zaját a békák ku­ru ttyolása multa felül. Egész éj­jel csak a bagoly sivit. A titokzatos Rétköz A titokzatos rétségben csak az idevaló pákász nép ismerte a já­rást, más ember halálfia lett. A katonaszökevényeknek, meg a be­tyároknak itt volt biztos búvóhe­lyük, mert a zsandár hatalma meg­szűnt a rét szélén. A nép képzelete benépesítette mindenféle viziszel­lemekkel, tündérekkel, a vizek és nádasok birodalmát. Tündérregét sehol se tudtak annyit, mint itt; a fiatal lányt elrabíó viziembert látták is, sőt azt is meglesték, hogy aranysodrony kötötte össze Beszterce és Ibrány községeket, azon táncoltak éjjelenkint a földi­ektől üldözött tündérek. Milyen volt az élet a hajdani Rétközön. Mai ember el se tudja képzelni, milyen élet volt itt. Száraz lábbal ritkán lehetett járni még nagy szárazságban is. CsoInakon közle­kedtek a csillogó vizű ereken és más vizi utakon. Volt ugyan olyan erecske is, hol gatyafogóban le­hetett menni, de a mélyebb helye­ken úszva ment a jószág is, kísérője pedig pucérra vetkőzve, belefo­gódzott a jószág farkába és ugy húzatta magát oda, ahol legeltetni akart. Árvízkor a lakodalmas me­net is csolnakokon húzódott egyik faluból a másikba, igy vitték a keresztelendőket is a templomba, sőt még a halottat is nyugvóhelyé­re. Szántóföld természetesen kevés volt. Némely községben különösen nem termett, pl. Dombrádra Kék­ről és Kisvárdáról hozták a gabo­nát. Bercelen ritka gazda volt, aki­nek 6—12 köböl termett, Pasza­bon a legnagyobb gazdának is 4 mázsa rozs termett. 1850-btn Ké­ken a leggazdagabb embernek 60 kereszt gabonája volt. 1715-ben Berencs határának csak egy részét művelhették a Tisza áradásai mi­att. Csak rozsot termeltek, a búzát hirből ismerték, még Halászban, a legnagyobb községben is csak annyi termett, hogy kovásznak le­gyen. Kenyér csak a gazdagok asztalán volt, — a nép tengeri ke­nyeret evett. A rétköziek fff foglalkozása. A Rétköz lakosainak a főfoglal­kozása a jószágtenyésztés volt. Sok község csaknem kizárólag ebből élt. Mert a rétek, legelők, lápok lehetővé tették a jószágtartást. A legtöbb községnek még téli időben is bőséges legelője volt. Némely község, mint Berencs, szénával kereskedett, Paszabon szé nával fizették a párbért. Farkasok a Rétközön. A mértföldekre terjedő nádasok­ban sok farkas volt. Féltek is tő­lük a rétköziek nagyon. Néha harminc darabot is lehetett látni együtt. Bejártak a faluba is. Nem volt ritka eset, hogy benéztek »

Next

/
Oldalképek
Tartalom