Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-03 / 2. szám

1929. január 3. JhfYÍRYIDtt 3 ni. Szép, hogy a kereskedő fogalmában ilyen .raiagy urat lát, de a szó szoros értelmében minden áron kereskedő, akarom mondani boltos. Nem tudja olyan pontosan, figyelmesen kiszolgálni a vevőket, mint aki előbb hosszú ideig tanulta a szakmát, de aki már nálam sokkal tartozik és többet nem kap hitelbe, ahelyett, hogy törlesztene, — hozzá megy készpénzért vásárolni. Igen sokat vesznek el igy többen a forgalmamból. Nincs utánrendelés! * — Mit boszankodik Miiller Doktor? Még egy bankigazgatónak is lehet bosszúsága? Ugyan képviselő ur ne tréfáljon! Azt még a kétségesen egységes pártban is el kell ismerniök hogy a vidéki bankvezetőknek sem fenékig tejfel. De most nem a mai helyzet miatt bosszankodom. — Hanem?! — Az uj cégvezetővel beszélgetve, valami eszembe juttatta egy régebbi esetemet. De még most is ökölbe szorul a kezem, ha beszélni kell róla. — No talán mégsem! Hiszen maga igen higgadt ember. — Hallgassa meg, képviselő ur! Tudja, hogy faüzlete is van az intézetünknek. Úgyis mint jogász, úgyis mint bankember hozzászoktam a törvények betartásához és a hajszálpontos könyveléshez, ugy a pénzintézeti, mint az áruosztályban. Egy napon bejön a forgalmiadó ellenőr. Revíziót tart a faüzletben. Minden könyv fillérre pontosan egyezik. De akkor még jutalék járt az ellenőrnek a birságból. Nem akart belenyugodni, hogy oly nagy vállalatnál semmi hibát se találjon. Kérem igazgató ur, — mondja az ellenőr — nem rótták le az egész eladás után a forgaladót. Tessék leróni a differenciát és annak tízszeresét birságként lefizetni! Felveszem a jegyzőkönyvet és jönni jog az írásbeli fizetési meghagyás.< — Ne jegyzőkönyvezzen, mert én sohse fizetekh — válaszoltam. Hogy lehet ilyet mondani.?« — kérdezte az ellenőr. Ugy. hogy én csak a tényleg befolyt összeg után róttam és rovom le a forgalmiadót, a kihitelezéskor még nem! — feleltem neki. — »Az nem olyan biztos !«. — mondotta — az még vitathatód Elég baj az, hogy a múltban vitatható volt, — vágtam vissza, — de ma már nem is vitatható. Itt az OMKE lapjának az a példánya, amely közli az erre vonatkozó közigazgatási bírósági döntvényt és annak számát. Lehet, hogy ez Ellenőr urnák nem hivatalos, nézze meg otthon a saját döntvénytárát/« — Hát Igazgató Ur ezt ilyen jól tudja?* — kérdezte az ellenőr, rtgen! — feleltem most már kurtán és keményen. Hát akkor ugy látszik, itt nincs mit keresnemh — és elment. ( * Látja Morvay Ur! Ma megspóroltam egy csomó pénzt. Ha ma volna a takarékossági nap, én lennék az eleven propaganda. Ha ezt megtudja Teleszky, mind a két lábával visszalép a takarékossági bizottságba. N'a-na, ne olyan nagy hangon ! Mennyir spórolt meg ? Min ? Hogyan ? Különben ráér később elmondani a részleteket. Előbb adja kölcsön azt az úgyis előre nem számítottan megtakarított összeget. Jó lesz a ma lejáró és még nem fedezett beváltásához. —- Sajnos ezt nem tehetem, mert csak megtakarítottam sokat, de nem tettem félre semmit, csak a kalapomat a fejemen. Egy pengő sincsen sem a zsebemben, sem" a kasszámban, — mondja a jól öltözött, intelligens kinézésű és jobb életmódhoz szokott borkereskedő. — Hát akkor mivel akar eldicsekedni ? — Tudja ugy-e, hogy én mindig ÉRTESÍTÉS! Yam szereacséak az igen tisztel közönséget értesileni, hogy nagy áldoiatok árán sikerült a BR1TIS filmgyár első nagy Korda Mária filmjét, melynek c me: Teshaaz orosz táncosnő kizárólag színházunk rész Te 3 napra, szerdától— péntekig lekötni. Korda Mária uj filmjét szigorom csakis felnSltfk nézhetik meg a kényes témájíinál fog*a. Tisztelettel kérjük, kogy jegyekről — már most mutatkozó nagy érdeklődésre való tekinlettel — lelietíMegá d- lel ttl órákban szíveskedjék goadoskodni. Tisztelettel az APOLLÓ igazgatósága. Szerdától—péntekig KORDA MÁRIA életpályájának legmfvészibb alakítása (Áz orosz táncosnő) Szerelmi regény 10 felvonásban. V Saville,, Bareyuska grófnő" eimü regénye nyomán irta: Walter Mycroft és a kísérő mflsor. Ezen előadásokat csak 16 éven felftliek nézhetik mcgl Szombaton Az ezerveszélyek filmje! Vasárnap A kalandorf'lmek királya! MINDENKI EGY ELLEN (Az óriások völgye) Bravúros kalandor történet 9 felv. MILTON SILS3 a főszerepben és a kisérő mflsor

. Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 é* 9, órakor. A .Teáskanna" védjegyű tea a társaság, a család és a mindennapi használat számárai gyorsvonaton másodosztályon szoktam utazni és ma személyvo- } nat harmadosztályon utaztam be j M.-ra. Kocsival, vagy taxival, de I csomag nélkül is legalább villa- I mossál szoktam bemenni a városba. Máskor be szoktam ülni a Koronába és szerény, polgári, de jó ebédet szoktam enni. Ma hazulról vittem ennivalót a zsebemben és a váróteremben fogyasztottam el hidegen. B-y korcsmáros pedig, aki régi vevőm s most inkasszálni mentem hozzá egy régen esedékes tételért — sajnos hiába — ujabb árut kért, természetesen hitelbe. Nemcsak nem fizetett, de nem is a legjobbakat hallottam róla az utóbbi időben. Nagyon kunyorált a portékáért, már majdnem megígértem, hogy küldök. De aztán a családomra gondoltam és nem adtam neki. Megtakarítottam, amit még veszítettem volna nála. — Csak a pénzügyigazgatóság meg ne tudja ezt a sok megtakarítást, mert még vagyonadót vet ki utána! * — Jó estét Mezei ur! Mit rakodnak? Olyan sok áruja jött, hogy még most sincsenek készen? — Ellenkezőleg. Megrakjuk a kocsit. Holnap vásár van Aprófalván és mennünk kell. — Hát ki kényszeríti erre? — Senki és minden. Ma már minden kis községnek nagyon sok vásárja van s egyrészt a vásár előtti hetekben az ottaniak nem jönnek be vásárolni, megvárják a vásárt, hátha ott olcsóbb; másrészt mindenfelől eljönnek a vásárosok az itteni vásárokra is, elveszik helybeli forgalmam nagy részét is, nekem is el kell mennem mindenüvé visszavenni afojj^ galomból, amennyit lehet. H^on egy zápor, elmossa az egészet. De néha minden különösebb ok nélkül nemcsak nem keresünk, de bruttó bevételben sem kapunk még annyit sem, amibe a telierautófuvar kerül. És még az áru is öszszebóvlizódik. Bárcsak megszüntetnének minden kirakodóvásárt. — És még birja ? — Talán. Éjfél felé leszünk készen a rakodással és hajnalban már indulni kell. Robotolunk, megállás nélkül robotolunk a mindennapi falat kenyérért. Sokszor még azért is hiába... — Jó éjszakát Mezei ur! — Jó éjszakát. — Gyomor- bél és anyagcserebetegéknél a természetes »Herkules« keserűvíz az emésztőszervek működését hathatósan előmozdítja. Kapható mindenütt. A vissiaöiöelés A Germánia című, Berlinben megjelenő lap egyik utóbbi számá ban szóváteszi a tót kérdést, amely szerinte komoly problémává nőtte ki magát. Többek között azt a' megállapítást teszi, hogy megkezdődött a tótok visszaözönlése egykori »elnyomóikhoz«. Ez a cikk igen sok megszívlelendő megállapítást tesz, mégis tartozunk az igazságnak annak kijelentésével, hogy bár ez a visszaözönlési tünet az egész felvidéken erősen érezhető, még sem lehet a tót kérdést olyan vágányon tartani, mintha ennek a jelenleg leigázott sorsban élő népnek csupán momentáni hangulatával állanánk szemben. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a tótok eme visszaözönlési vágyának előzményei között nem találjuk meg azt a nekik tulajdonított vágyat, hogy valamikor is elkívánkoztak Magyarország impériuma alól. Helytelen a tót kérdésnek olyan boncolása, hogy az ezeresztendős Magyarország északi területein lakó tótság pusztán a hangulatok lengő szalmaszála mintájára, egyszerűen az elkivánkozás lelkiállapotából tiz esztendő keserve után átesett volna a visszakivánkozás transzába. Bizonyos, hogy az elmúlt idők súlyos bélyeget nyomtak erre a jobbsorsra érdemes népre, mert megismertették vele mindazt a sok keserűséget, amit egy mostoha testvér nyújthat a nála gyengébb számára. A tót nép ugy kulturális, mint gazdasági téren egyebet nem tapasztalt a io esztendő alatt a csehek részéről, mint a legmegalázóbb kizsákmányolást, s minden faji karakterének megváltoztatását. Amig a magyar éra alatt a tót atyafi megtalálta exisztenciáját közgazdasági életünk minden terén és előtte állt egy nagy ígéretnek, amelyik a felvidék gyáriparának kifejlesztése után úgyszólván ölébe öntött volna minden gazdasági és kulturális érvényesülési lehetőséget, addig az elszakítás ideje óta ez a nép csak azt tapasztalhatta, hogy minden téren, ami az ő megerősítését lett volna hivattott szolgálni, rombolás követte a csehek befészkelődését. Természetes, hogy ilyen jelenségek után még azoknak a hite is megingott a »felszabaditók« jószándékait illetőleg, akik az izgatások, és agitációk hatása alatt talán pillanatnyilag megtántorodtak. Csak a dolgok ter>-' mészetes rendjét látjuk abban folyamatban, ami most a tót dön mutatkozik. A legutóbbi Jaijtományi választások alkalmával a ^ magyar párt olyan hatalmas el$rÍL'"' törést tett, amelyik úgyszólván ket ^V-v