Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-06 / 278. szám

JfoftÍRYIDÉK. 1928. december 6. ifíregyiiázán Hajnali 5 óra. Az első hó zajtalan ujongással hódítja meg a csendes utcák halott terrénumát. A lázas munka előtti feszültség vibrál a hideg levegőben, nz üzletredőnyök hólepetten várják, hogy a szorgalmas kezek két-három óra múlva megbolygassák nyugalmukat. Csak a korcsmák környékén mutatkozik az élet bizonytalan bizonyosságu jele. Innen is, onnan is, előkerülnek a feltürtgalléru emberek, hogy a munka előtt »felfrissítsék:' magukat az »áldásos« alkohollal. Némelyiknek csak egy kopott zakó fedi fázástól remegő testét, mások gummi köpenyben suhannak a gyengén világított söntésbe, hogy — talán utolsó — filléreiket feláldozzák az alkohoi sorvasztó, beteg levegőt árasztó, gyanús tisztaságú oltárán. Reszketőn, hidegtől vörös, gémberedett kezekkel számolják le a keserves filléreket. Csüggedt nézésű, vörösre gyulladt szemükben ott ég a pillanatnyilag fellobbant lelkiismeret kijózanító kérdése: vájjon nem lett volna jobb egy darab kenyeret venni ezért a pénzért. De aztán megrándítják válukat: De hiszen csak 20 fillérről van szó. Ez pedig »se nem oszt, se nem szoroz« Tényleg 20 fillér olyan jelentéktelenül kis összeg. Reggel, délben, este megengedheti magának egy dolgozó családapa, vagy családfenntartó fiu, hogy 20 fillért elköltsön a maga — talán egyetlen — kedvtelésére. Az egész hónapban sem gyűlik fel i 8—20 pengőnél többre. Mindössze egy heti kereset, egy hónapbán. Az év ötvenkét hetéből tizenkét hét. Tizenkétszer husz, kétszáznegyven. Nagy szám, az iga/ de háromszor kétszáznegyven hétszázhúsz. Ennyit kap az »asszony«. Elégedjen meg vele. »Elköltené az a Dárius kincsét is, na oda adná neki az ember.« Éhez a megállapításhoz már a Mdeci »regeneráló« ereje is hozzájárul. Mikor aztán a korcsmáros ur is megerősíti ezt a véleményt, igazán semmi lelkiismereti aicadálya nincs a második »féldecinek.« Nem baj, ha nincs is pénz. Becsületes törzsvendégnek szívesen hitelez a »mester.« Szombat este majd levonja a husz pengősből. Igaz ugyan, hogy ez az ujabb 20 fillér már ujabb íeher az aszszony számláján, de hát nincs az embernek mindig ilyen keserves kedve. Meg aztán, ha van is! Kinek mi köze hozzá. Ö kereste. Bosszúsan vágja be maga után a korcsma ajtót. A korcsmáros felriad egy pillanatra, de aztán mosolyogva nyugszik meg. Tudja, hogy »Kis-bácsi« most az asszonyra haragszik. - Ez a harag pedig pénzt hoz a konyhára., igaz, nogy csak 20 fillért, de hát Istenem: fillérből lesz a garas. Nem ugy, mint »Kis bácsie.-nál, ahol garasból lesz a fillér, jó ruhából a rossz ruha, az egészségből a betegség, szeretetből a gyűlölet, örömből a bánat. A gyerkek csenvészek, összehúzott, didergő testecskéiket ugy vonszolják az iskoláig, mintha minden lépésüknél egy-egy ostorcsapás érné őket. Lukas cipőiket riadtan kapkodják fel a sáros földről, mert tudják, hogyha átázik a cipő, köhögni fognak. Az pedig nagyon rossz. Fáj az embernek melle, háta és iskolába sem lehet menni. Bizony... Még iskolába sem... i , (Kirgiz-) i Közgazdaság Megdöbbenté számok a magyar fényezésről Szabó Iván dr. országgyűlési képviselő néhány nappal ezelőtt Kecskeméten előadást tartott az ottani MANSZ kultúrdélutánján azokról a súlyos okokról, amelyek a csonkaország gazdasági életének visszafejlődését eredményezték s amelyek a magyar jelennek legégetőbb problémájává nőttek. Az illusztris előadó a köv etkezőket mondotta. Magyarországon a háború előtt a közvélemény semmi érdeklődéssel nem viseltetett a közgazdasági kérdések iránt. Csak akkor figyelt fel egy kicsit, ha egy-egy képviselőjelölt beszédében felhangzott az önálló vámterület kérdése, azonban a problémát meghagyták a politikusok gondolatkörének. — Ténnyé váltani pedig sohasem sikerült, mai földrajzi helyzetünkben, mai gazdaságpolitikánk mellett szinte lehetetlen. Gazdasági kérdéssel csak most kezd foglalkozni a magyar közönség, amikor Trianon 8 éve megjáratta velünk a kérdés iskoláját, amikor legnagyobb szükségleteinknél, só, fa, szén, papir stb. horribilis behozatalra kényszeritették az elszakított területek révén s amikor a külállamok minden törekvése, gazdaságilag tönkretenni az országot. Ebben a törekvésben pedig rendkívül nagy segítségükre van a győztes franciák diktálta divattal hóditó költekező, fényűző életünk. Amikor emiitett legszükségesebb ipari cikkeinkből 300 millió értékű behozatalra szorulunk, külkereskedelmi mérlegünk szinte hihetetlen számóriásai tanúskodnak fényűzési életünkről. Nagymagyarország 30—32 millió értékű selymet vásárolt és ezzel szemben a csonkaország ma 33 milliós behozatallal még felül is múlja a békeélet forgalmát. 4 millió értékű selyemharisnyát vásárolunk, annyi értékűt, hogy 2000 vagon rozsot kellene eladni érte. 9 millió értékű prém, 90.000 drb. antilop és egyéb luxus bőr, cipő kerül be az országba. Ezenkívül horribilis számokat ad nak a narancs és banán, amiről valamelyik orvos kimondta, hogy vitamindús tápláló szer. A narancsbehozatal 4.600.000 értékű volt a háború előtt Nagymagyarországra s ma 5 milliós tételt fogyaszt belőle a csonkaország, kétszerannyit, mint Csehország az elvett területeink lakosaival együtt. 14.000 métermázsa a banánbehozatal, összes gyümölcskivitelünknek több, mint egynegyede. Óriási mértékben felnövekedett a finom dohány fogyasztása is, ami a nők dohányzásának térhódításával kap magyarázatot. Békében az egész ország 17 millió értékű dohányt fogyasztott s 1927-ben 27 millió értékűt füstölt el ez a kis ország. Rendkívüli a kalapbehozatal. —• 1924-es külkereskedelmi mérlegnk szerint 31.500 drb. díszítetlen és 58.000 drb. díszített külföldi kalap jött be az országba. Oka pedig ennek a szomorú tényeknek abban rejlik, hogy a trianoni magyarságban küzdelmes, nehéz éiete dacára nincs önmegtartóztatás. ioű.ooo munkást, 10.000 tisztviselőt lehetne eltartani abból a rettenetes összegből, amit a külföldnek fizetünk ki a luxus dolgokért. A helyzet pedig az, hogy külkereskedelmi mérlegünk nemhogy javulást mutatna, hanem évről-év• re rosszabb. 1926-ban, melyet I külkereskedelmünk szempontjából Snerdaa JTOM &ILBERT idei els

6 idei első világattrakciója Csütörtökön idei első vlláfattrskciója FÉRFI, ASSZONY ÉS BÜN Társadalmi erköl«3drároa 8 fejezetben áa a „METRÓ" bnrleaah nnüitor. Péntektől—Vasárnapig: SUDERMAKN HERMÁN a yilughitü német író „FRAU SORGE" cimü szenzációs regénye filmen GOND-ft NYÓ Egy ?nva szenvedései 10 felvonásban A sokat szenvedi aaya . Mary Carr A könyelmü ieány . . A részegei apa .... Friti Kartner A dolgos fia é

s a kiséró „Fanamet^' műsor Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. Orcta Mosheim W. Dleterle aranyévnek mondhatunk, mert legtöbb volt kivitelünk és legkevesebb behozatalunk 83 millió tétellel szerepelt az export, a nrult év behozatala pedig már 347 milliót ráfizetünk életünkre. 2000 milliós adóssággal, amikor kétszeresen nagyobb kamatterhekkel kell küzdeni, bizony nagyon elszomorító ez. A gazdasági élet problémáját csak súlyosbították s ezek idézik elő, hogy országunk évről- ' évre többet ad fel függetlenségéből, szabad elhatározásából s egyengeti azt az utat, amelyet szomszédaink minden erejükből készítenek elő az ország teljes legyengüléséhez. Jövőnk egyetlen nagy célját, a békerevizió kikényszerítését sem szolgálhatjuk ezzel az élettel. A súlyos bajokat nem szabadna még tetéznünk. A helyzet azonban remélhetőleg csak átmeneti. A magyar dal szeánsza ... A múlt messze távlatából egy kézimalmot hajtó szolgálóleány magyar dalának misztikus zenéje dalol felénk. A munkásleány ajkáról zendül a kelet titkait emanáló magyar nóta titokzatos szépsége.. Walter apát az imájában zavart Gellért püspököt informálja róla: Ez a magyarok szinfóniája. Ez a magyar dal... És az a szokatlan tűz, és szinözön, amely akkor az európai műveltségű főpap lelkére ráhajnalo dott, rásütött: örökölt és imádott lelkiség, a magyar vér, idegalkat, magyar szocietás fároszi fénye századok felett a messze őshazától máig. »Tudja a jó Mindenható, mi is azon sirnivaló», amin mi zokogunk, viharverések után is, sírva is daloló magyarok amikor a hegedű szavában őseink lelke életre támad .. . Mély ösztönök tüze. csillan fel a szemekben, ha sir a hegedű négy húrja, s benne van. a lelkünk búja... Magyar nótát dalolunk és a magyar sors ráeszmélése, a magyar tragikum döbbenete és a magyar jövő roppant akarása hite lángol elő. Tegnap este Rácz Marci hivatott nótaőrzők és örökül adók hagyományaival ékesített otthonában komoly percekben a magyar dal titkának vesztatüzét állták körűi a nyíregyházi magyarok, Rácz Marci kedves, meghitt, családi körének vendégei. És a baráti együttesen túl a nóta könnyező, ihletett csodálásában a társaság érezte a magyar dal delejes varázsát, transzát. A férfiszivekből dikciók rákét áztak fel, a hála és a könnyes meghatottságban fogant elismerés rózsái fonódtak Rácz Marci hegedűjére, amelynek húrjait Benczy Gyula vonója zendítette meg és a ház asszonyára, a hegedűszó múzsájára. — Szép este volt, ünnepi este volt a dal szümpozionja a Kossuthutcai vendéglátás. K: 44326/1928. irdetmémj. Nyíregyháza r. í. város területén az ebveszettség ujabb esete merülvén fel, a íolvó ' j évi augusztus hő 31-én elrendelt ebzárlafot 1929. ért február hó 20-ig meghosz szabbitom. Nyíregyháza, 1928. év november hó 23-án. Bencs aa. kir. lcorM&Bytot*B3cso« yalgár «»í'e t. 10314 3*