Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)
1928-12-06 / 278. szám
JWVíiiyídsl 1928. december 6. Évszázadok óta a legnagyobb barátság kötötte össze Magyarországot Lengyelországgal. Királyokat adtunk egymásnak s a lengyel paraszházakban még mindig ott található legnagyobb Királyuk, Báthory 'István képe. Ez/ei a nemzettel, amelyik akkor támadt fel poraiból, amikor Magyarországot porba sújtották, most döntő birósági szerződést kötöttünk, amelyre reméljük sohasem kerül sor, mert esetleg felmerülő vitás ügyeinket annak a nagy érzelmi tőkének alapján sikerül elintéznünk, amelyik a két nemzet kőzött fennáll. Ma Lengyelország a Külpolitikai helyzetekre való tekintettel a békeszerződések fenntartásának szükségességét hangoztatja, viszont mi apellálva az igazságra, revíziót követelünk. Most, hogy a két állam külügyminisztere Varsóban találkozott, elhangzott grói Zaleski ajkiról egy beszéd, amelyben a szavak szövevényében meghúzódott egy mondat, amelyik felébreszti reményünket oly irányba, hogy ez a hosszú, keserves elnyomatást élt nemzet, ha ma saját boldogulása szempontjából nem iá áll hangosan azok közé, akik .nagyar sebet gyógyítani akaiják, de várja az alkalmat, hogy teljes erejével pártunkra álljon. Igaza van á lengyel külügyminiszternek, nogy a magyar és a lengyel nemzet egymással még háborút sosem viselt s a két nemzet barátsága tradicionális A magyar nép, amelyet a sorscsapások özöne ért, ma bámulja a lengyel testvér nemzetet, ahogyan az rövid egy évtized alatt rendbeszedte országát s a bolsevista ves2edelem tőszomszédságában megalapozta jövőjét. Mi különös reményeket támasztunk a most létesült lengyeli-magyar döntőbírósági szerződés iránt, amelyik a világ előtt fogja tanúsítani,.hogy Magyarország vitás ügyeit nem háborús, hanem békés eszközökkel akarja elintézni. Renakivül nagy jelentőségűnek tartjuk a lengyel külügyminiszter ama szavait, hogy ezt a szerződést az igazságosság elvére akarja alapítani, amelynek záloga százados barátságunkban gyökerezik. A magyar nemzet mai helyzetében nem is kiván mást, minthogy az igazság szava tegyen döntő a vitás kérdésekben s amikor ezt a doktrínát halljuk emlegetni egy nagy állam külügyminiszterétől, reményünk minden érzelmi vonatkozástól izolálva, csak fokozódik, mert ha a magyar ügy, a revi-zió kérdése megérik, anynyira, hogy komoly tárgyalás alapja lesz, mi nem fogunk egyebet követelni, csupán igazságunK valóra váltását. Semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy az a barátság, ami évszázadokra visszanyúlva-. szinte kegyeletes örökségünkké lett, a lengyel nemzetet és annak íjralkoddó hatalmát arra fogja ösztökélni, hogy a mi igazságunk diadalra is jusson. Éppen ezért nem puszta udvariassági aktusnak tartjuk azt a pohárköszöntőt, amelyet Zaleski külügyminiszter tartott, hanem ígéretnek a jövőre nézve, amelynek beváltására sok száz esztendő tradíciója kötelezi a felszabadult s nagyságát bontogató lengyel unokákat. (*) Vásározók figyelmébe! — Gf*rs^ fedett teherautó •lcsó áíjtát«l Mellett mejreadelketé Ceépteyaél. Td«bn 4-56. Eshet eső, jég vagy hó, Veress-féle kalap jő! WMHMRHmgp'' Jönnek a íéli aondok (A »Nyirvidék« tudositójától.) Hiába volt olyan kitartóan enyhe az idei ősz, mégis csak beköszöntött a tél. A csillagászok szerint ugyan csak december 21 -én fordul vissza a Baktéritötől a nap, nekünk szegény földi halandóknak azonban egészen más jelensegek jelzik az évszakok megérkezését Nem az égi csillagok, hanem a földi gondok a mi időmutatóink. Az őszt a gyermekek iskoláztatásainak nehéz terhei, a cclet pedig a tüzelőanyaggal súlyosbított háztartás, a költségesebb ruházkodás, továbbá a Mikulás és karácsony örök problémái harangozzák be. Itt van a tél Még ki sem heverhettük jóformán az őszi kiadásokat, máris nyakunkba szakadtak a még sokkal küzdelmesebb téli gondok. Igen valóban érezzük, hogy itt van a tél. Kint az utcán a gárdákat, háztetőket fehér lepellel vonja be az első hó és a kirakatok pompázó sorai is már mindenütt a téli szezont hirdetik. A könnyebb őszi áruk helyett mindenhol a prémek, bundák, téli ruhák, hócipők, meleg sapkák s más hasonló íéli cikkek uralják Nyíregyháza ízléses »auszlag«-jait. Egyik-másik hatalmas üvegtábla mögül ragyogó piros fény árad az utcára s a piros fényben fekete krampuszok, csillogó ezüst sztaniolba bujtatott csokoaládé állatkák, elefántok, tevék, csacsik és piros zacskókba gyömöszölt cukorkák, meg egyéb nyalánkságok várják a közelgő Mikulást. Más kirakatok csupa gyermekjátékkal vannak tele. Valósággal roskadoznak a közszemlére tett polcok az elképzelhetetlen sok játékszer alatt. Igen, ezek a kirakatok már a karácsony előhírnökei. Mennyi fény, mennyi pompa árad ki ezekből a kirakatokból s a gyermekek, akik csillogó szemmel s oly mohó áhítattal, bámulják ezeket a csodákat, .alán nem is sejtik, hogy ez a fényözön milyen sok sötét gondot rejt magában. Téli gondok Egyik kirakat előti egy régi ismerőiötrmel találkozom. Köztisztviselő és öt gyermekes családapa. A kilencedik fizetési osztály első fokozatának A csoportjában van. Havi fizetése tehát kettőszázharminc pengő, amelyhez még nyolcvanegy pengő hatvan fillér családi pótlék járul. Összes havi jövedelme ennélfogva háromszáztizenegy pengő hatvan tillér, amiből hét gyomrot kell eltartania, ö ís a nehéz gazdasági viszonyokról panaszkodik. A tél beálltával még nehezebb a megélhetés, tx napoktan vett a gyermhekeinek cipőt a télire. Darabja nagyság szerint 1 5—20 pengőbe került, de hol van még a téli kabát, téli ruha, keztyü, harisnya, amelyekből szintén 5—5 darab kell. t\ jobb fajt* szövet métere 25—30 pengő, a rosz szabb minőséget még a kereskedő sem ajánlja. De az; még meg is kell csináltatni. Sok <lj gondot okoz a fűtés is, amire a nyáron nem kellett gondolni, n. hazai szén métermázsájáért 4 pengőt is elkérnek a szénkereskeaők. A fa sem olcsóbb. Pedig na beállnak a hidegebb idők 1 mázsa tüzelő anyagnak 1—2 nap alatt vége van, ha csak egy szobát is Anünk vele. Most rövidebbek a nappalok is s igy még a villanyért is többet kell fizetni, mint tavasszal es nyáron. Mikulás, karácsony De a szűkös fizetésből még sok egyébre is kell, hogy teljen a gondos családapának. Itt van a Mikulás, közeledik a karácsony. Mikulást még könnyebben kibírja az ember. Egy-egy darab mosolygós alma, aranyozott dió, egy kis füge és cukorka a kirakott cipőkbe, megteszi a szolgálatot, n karácsony azonban súlyosabb gondokat jelent. Karácsonyfa mindenkép szükséges, annélkül el sem képzelhető a szent ünnep. De azt csillogó-villogó díszekkel is tele Kell. aggatni. Aztán a karácsonyfa alá játékok is illenek, mindegyik gyermeknek valami. Csak ne volnának a játékáruk is ma olyan drágák. Búcsúzom az ismerősömtől s amint visszatekintek a fényes kirakaton, mintha fekete árnyék suhanna tova a. csillogó üvegen, Talán a téli gondok sötét árnyéka ez. WIMPASSINC ^f; « oéddem. eso-,Hi1 es sareuesi. c 5C -"3 Mikulás elindul ... Mese a gyerekeknek. — Mesélek nektek Mikulás Bácsiról, gyerekek! Olyan lesz a mese, mintha megfognám a kezeteket és elvinnélek titeket az ő országába. Jó lesz? Hát menjünk! Sokáig- jutunk ám oda, mert keresztül kell menni sok városon, hegyen, erdőn, folyón, mig végre elérünk abba a nagy karácsonyfaerdőbe, ahol a föld az éggel érintkezik és a hófelhőkön, amik szőnyegnek vannak a kemény kősziklára teregetve, fürgeléptü angyalkák lépegetnek Mikulás apó kastélya felé. Mert ebben a nagy karácsonyfaerdőben lakik a Mikulás bácsi nagy elvonultságban, közel a jó Istenhez, az angyalokhoz, közel a jó gyermekeket szerető Jézushoz. Mivel most épen otthon van és mi nagyon kíváncsiak vagyunk, toppantsunk be hozzá, vájjon mi van ott ? Ugye kíváncsiak vagytok? Amint szép lassan megnyomom a kilincset, kitárul az ajtó és egy nagyon öreg szolga lép elém és kérdi: — Mikulás úrat tetszik keresni? Épen felelni akarok, hogy igen, az aranyos Mikulás bácsit szeretném látni, amikor egy csúnya, szőrös-arcu, feketébe öltözött, pirossapkás krampusz toppan elém, meghajlít s azt mondja: | csoTnif'" Vagy0 k' TCSSé k De senki sem hisz neki Az öreg szolga tréfásan megszidja és elkergeti a dolgára. Én épen kérdezni akarom az öreg bácsit, amikor ezüstcsengőhöz hasonló sok kacagást hallok. Széjjelnézek, hát látom, hogy egy csomó kis angyal vesz körül és kacagnak-kacagnak, hogy csakúgy cseng a messze vidék bele. Azt nevetik, hogy mennyire póruljárt a krampusz. Az^őreg bácsi azonban tudja, hogy sok dolgom van és hív bel| jebb. Sötét folyosókon és világos szobákon megyünk keresztül egvenesen Mikulás bácsi szobájá%." Kopogok a hatalmás ajtón és várok. Egy kedvps, mély hangot hallok: — Szabad! Belépek, gyerekek, egy óriási terembe, hát a terem ablakánál kis asztal mellett ott ül a jó Mikulás bácsi. Épen olyan volt, gyeg rekek, mint ahogy le szokták rajzolni és festeni. Nagy szakálla és bajusza a térdéig ért majdnem és irt-irt: egy nagy könyvbe valamit. — Tessék kérem leülni és széjjelnézni a holmik között. Sajnálom, hogy nem érek rá, de tetszik tudni annyira sok a dolgom. Most I is azt írom, hogy kinek mit fogok 8 vinni. — Szóit Mikulás bácsi és abba sem hagyta az irást. Éa «tddág széjjelnéztem, hát tudjátok, a7. a nagyterem tele, de tele volt rengeteg — magasan csomagokkal. Kisebbek-nagyobbak, puttonyok, kosarak, zsákok, tarisznyák, táskák, szánkák, mindmind készen a nagy útra. Országok, vásárok, útcák szerint csoportosítva. — Hej, de sok jó, gondoltam magamban, bele is néztem egybeegybe. Hát uramfia! — éppen virgács volt benne egy játék-krampusz mellett. — No, ennek a kisgyereknek sem szeretnék a bőrében lenni! — gondoltam, és éppen az egyik ablak mellett állva, láttam, amint tizenkét fekete krampusz egy nagy kazal tüskés galyből virgácsot kötöz rossz és még rosszabb gyerekek részére. Sietve akartam egy másik csomagba belenézni, hogy hátha valami szépet Iátok ezután a csúnya után. amikor megkoccan a Mikulás bácsi háta mögött levő ablak. Odanézek, hát kívül az ablakon sietve kopogtat egy gyönyörű fehérszárnyú, kékszemű, pirosarcu angyal, kezében egy kis csomag, aranyszállal átkötve. Erre Mikulás bácsi is abbahagyja a munkát és kérdi: — No, mi az gyönyörűségem, talán a csomagszállító autó tülkölése ijesztett meg, hogy hozzám menekültél? Vagy a kiment krampuszok fenyegettek meg a virgácsokkal ? — Ó. d«hogy, jó Mikulás bácsi!
