Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-05 / 277. szám

JNÍYÍRYIDEK. 1928. december 5. Véres jubileum Az a kettős sortűz, amely a szerb-horvát-szlovén egyesülés, tehát a jugoszláv birodalom meg­alakulásának tízesztendős évfor­dulóján Zágráb főterén eldördült, szimptomatikus jelentőségű és ugyanúgy megtörténhetett volna Kassán vagy Kolozsvárott is. — Amint Bukarestben szintén tünte­tő tömegek vették körül a minisz­terelnökségi palotát, rendzavará­sokat provokáltak és nem csa­lódunk, ha csak a kormány leple­ző kommünikéje avatta ezeket a lázongókat kommunistákká. A ju­goszláv kormány ugyanezt a re­ceptet használja, amikor a zág­rábbi vérontás felelősségét a kom­munisták nyakába varja, holott a karhatalom közbelépését az a há­rom gyászfátyolos lobogó provo­kálta ki, amelyek közül az első Horvátországot szimbolizálta, a második az egyesülés és a har­madik pedig Radics István lelö­vésének napját avatta a horvát nemzet gyászünnepévé. Az eseményeken tul vagyunk, a két ártatlan halottat, a tüntetők és ünneplők közé keveredett gyermekeket nem támaszthatja fel földi hatalom és a szerb hatósá­gok gondja is legföljebb abban merülhet ki, miként állítsák be a külföld előtt az örömünnepnek szánt jubileumi napnak vérontás­sá való változását. Inkább azokról a tünetekről essék szó, amelyek az elszakított területeken kiváltot­ták ezeket a nagyszabású akció­kat. > A békekonferencia előtt a bitor­lók saját etnográfusaikkal, nyelvé­szeikkel és történészeikkel igazol­ták, hogy az uralmuk alá »önszán­tából« igyekvő »testvérnemzet« valóban testvér. Az a békekon­ferencia, amely lényegesebb geog­ráfiai kérdésekben sem ismerve a való tényállást, ilyen — szerin­tük — lényegtelen nüánszokkal nem is ért rá alaposabban foglal­kozni, különösen amikor ezt az állitást a külömböző kormány­zsoldban álló renegát-deputációk is megerősítették. Aki a nemzeti­ségi mozgalmak történetében jára­tos, tudhatja, milyen évtizedes harc folyt például a tótság józan elemei és a cseh imperialisták közt, amelynek során a tótok min­den eszközt megragadtak, . hogy kivonják magukat a csehek kéret­len , felsőbbséges gyámkodása alól. , Asz erdélyi román minden tekintet­ben fölötte áll a regáti oláhnak és az jegy évezreden át a magyar Szent Koronához való tartozás ál­tal a nyugati kulturához kapcsolt horvátságot össze sem lehet ha­sonlítani a balkáni erkölcsökben és kulturálatlanságban élő szer­bekkel. Amikor az egyesülés megtörtént az elszakadt nemzetiségek abban a hitben éltek, hogy egyenrangú társai lesznek a »honaíapítóknaK.« Ebben a reményükben azonban végzetes csalódás érte őket. Ugyan­olyan másodrendű állampolgárok­ká degradálta őket a központi kor­mánypolitika, mint a kisebbsége­ket, ami teljesen érthető is volt szempontjukból, hiszen ha egyenlő jogokat biztosítanak szamukra, ak­kor a természetes kivalaszfódás ei­vv. alapján el fogják veszteni he­gemóniájukat a kulturáltabb és te­hetségesebb testvérnemzet repre­zentánsaival szemben. Ezért roly­tatnak gyarmatpolitikát, ezért he­lyeznek Kassára prágai, Zágrábba tusi, Kolozsvárra galaci tőtisztvi selőket, ezért nem részesül a csal­lóközi >;birtokreform« áldásaiból a helybeli magyar, vagy tót, hanert a morva és cseh kolonista, Prága Bukarest és Belgrád ma ugyanazt a politikát folytatja » Nagyma­gyarország testéről leszakított terü­leteken, amit a belga kormány űzött a legsötétebb Kongóban. A jubileumi ünnepségeken jus­son eszünkbe, hogy mi is jubilá­lunk. Átéljük azoknak a rettenetes napoknak vad elkeseredését és te­hetetlen dühét, mikor az ország­rablók ellenállás nélkül hatoltak be Magyarország városaiba. És a zágrábi áldozatok testén kívül még valami vérzik. A mi szivünk is. De hisszük, hogy közel a nap, amikor akár vérünk ontásávai is, megtör­jük az átkos bűvöletet és gyarma­tokból szabad magyar földet csi­nálunk. Az elvarázsolt Csipkerózsi­ka feléledésének napján majd le­kerülnek a gyászlobogók éá a szi­vekből o rkánként árad KÍ a tíz év $ óta száműzött, ismeretlen öröm. Sopronban őrizetbe vettek egy nőt, aki ¥énas istennőnek képzeli magát A csomagjaiból azt következtetik, hogy arisztokrata származású Sopronból jelentik: Szombaton délelőtt a délivasuti állomáson nagy feltűnést keltett egy excen­trikusan öltözött hölgy. Annyira feltűnő volt, hogy a detektívek hozzá léptek és igazolásra kérték fel. A nő eleinte észre se akarta venni az őt igazolásra szólító detektiveket. Mikor ezek megis­mételték kérésüket, rikácsoló han­gon szólalt meg: — Ne zavarjanak. Távozzanak mellőlem. Nem tudják, hogy én vagyok Venus istennő? A detektivek azonnal látták, hogy elmezavarodottal állnak szem ben. Szépen igyekeztek hozzá be­szélni, hogy a közben gyülekező csődületet megakadályozzák. Az DÍstennőa azonban sehogy sem hallgatott a szép beszédre. — Vegyék tudomásul — riká­csolta tovább —• hogy én Vénus intennő vagyok, az Olympuson la­kom. Nem szeretem, ha az embe­rek háborgatnak. Kényes helyzetben voltak a de­tektivek az excentrikus hölgy­gyei szemben. A többi utas, az ál­lomás személyzete csoportosulni kezdett körülötte, ami még inkább felingerelte az állítólagos Vénus istennőt. Végül egyiknek mentööt­lete támadt. Tiszteletteljesen haj­longani kezdett előtte, mint aki tényleg elhiszi, hogy az Olvmpus­ról szállt alá a földi siralomvölgy­be. Igy el tudta csalni az állomás | előtt várakozó autókhoz, beült ve­le egyikbe és a városházára hajta­tott. A városházán se jutottak előbb­re az ismeretlen hölggyel. Itt is állhatatosan azt állította, hogy ő Vénus istennő. Hiába kérdezték, honnan jött, azt felelte: az Olym­pusról. Útlevél, vagy más irat nem volt nála. Csak egy jegy, ame­lyet Bécsben váltott. Ellenben ki­derült, hogy beszél németül, ma­gyarul, franciául, olaszul, angolul. Rendkívül jártas az antik mitho­lógiában. Ugy ismeri az olympusi fő és mellékisteneket, mint ha tényleg köztük élt volna. Elmond­ta, hogy mi a kedvenc itala Jupi­ternek, kivel flörtöl ujabban Ju­nó, miért hagyta ott Apolló Mi­nervát és ehhez hasonló dolgokat. A csomagjait is átnézték, de itt se találtak iratokat, amelyekből személyazonosságát meg lehetne állapítani. Ellenben minden fehér­neműjében kilencágú korona van behimezve. Ebből és nagy művelt­ségéből azt hiszik, hogy a szeren­csétlen elmebeteg arisztokrata származású. A rendőrség saját érdekében le­szállitatta az Erzsébet-kórház el­meosztályába. Személyazonosságá­nak megállapítása végett a rend­őrség megtette a szükséges in­tézkedéseket. Kötelezővé kell tenni a temetőben való ravatalozást Alig van kulturváros ma Ma­gyarországon, ahol meg nem ol­dották volna a kötelező ravatalo­zás kérdését, vagy legalább is be­hatóan nem foglalkoztak volna en­nek mielőbbi keresztülvitelével. Közegészségügyi, kényelmi stb. szempontok követelik meg, hogy Nyíregyházán is napirendre tűz­zük ezt az eddig meglehetősen el­hanyagolt kérdést. Az intelligen­cia körében már eddig is eléggé tért hódított a temetőben való ravatalozás, látva annak minden tekintetben való higiénikus és kényelmes voltát. Pedig éppen azon társadalmi osztályok érdekében kell a köte­lező ravatalozás eszméjét felvetni, amelyek lakásügyileg sokkal rosz­szabb helyzetben vannak, mint az intelligencia, t. i. az egyszoba­Vonyhás lakásokban, sőt tömeg­lakásokban összezsúfolt népréte­gek érdekében. Berzasztó elgondolni is, hogy mily állapotok vannak ezekben a lakásokban, ahol a holttest legke­vesebb másfélnapig nyitott kopor­sóban fekszik, nyáron szabad pré­dára kitéve a legyeknek, a fertő­zésnek. A családtagok egy nap, egy éjjel, sokszor két éjszakán ke­resztül is együtt vannak a halot­tal. Gazdasági szempontból is sok­kai kedvezőbb a temetői ravata­lozás. Sokan, félve a megszólás­tói, erejükön felüli kiadásokba ve­rik magukat, ami mind elmarad a temetői ravatalozásnál. Egyéb kényelmi szempontok is latba es­nek, ha nagyon keressük őket. Ugy hisszük, hogy ezek a nyír­egyháziak arra fogják indítani az illetékes tényezőket, hogy a fel­vetett kérdéssel anyagi fedezeté­ről gondoskodjanak. Vasárnap este vallásos estély lesz az ev. templomban (A Nyírvidék tudósítójától.) A nyíregyházi Ev. Leányegye­süiet vasárnap december 9-én es­te 6 órakor, az adventi istentisz­telet keretében vallásos estélyt rendez. A vallásos estélyen Paulik János igazgató-lelkész mond be­szédet, Arany György tanitó gor­donkán játszik, Krecsák János se­gédlelkész és Krecsák László éne­kelnek. A vallásos estély alkalmával befolyó offertoriumot a Leányegy­iet a szegény gyermekek karácso­nyi felruházására fordítja. A vallásos est műsorát legköze­lebb részletesen ismertetjük. LICHTENBERG SÁNDOR CIPŐÁRUHÁZA TELEFONSZÁM 351 NYÍREGYHÁZA, ZRÍNYI ILONA-UTCA 1. SZAM TELEFONSZÁM 351 karácsonyi vásárjai megkezoi szenzációs, olcsó árakkal! Férfi fekete egész cipő erős minőség... 17'80 P Férfi fekete egész cipő I a box minőség 19'50 P Férfi fekete egész cipő francia lack orral 20"50 P Férfi fekete fél cipó, erős kivitel 22 — P Férfi barna fél cipő. erős kivitel 24'— P Fekete gyermekcipők, erős minőség 18-22 számig 3 50, 23—25 számig 8—, 31—35 számig 12 50 P. Ugyanez barnában 50 fillérrel drágább Rámán varrott gyermek- és fiucipő-kü!önlege«ségek nagy választékban. Igen jó minőségű teveszőr komodcipők 6 — P Legfinomabb teveszőr komodcipők, garantált minőség 8'—, 9'—, 10'— P Férfi barna bagaria cipő, I-a minőség 26"— P Férfi laek fél cipő 29 — P Női fekete fél fűzős és pántos cipő ... 15'— P Női fekete fél fürős és pántos cipő I-a 15) 80 P Női barna divat pántos fasarokkal Í9 80 P 40 számig 17 50, 30 számig 10 —, Női drapp divat pántos igan szép modellel Női fekete magas szaru... 15 — 16 — Női fekete magas szárú I-a minőség ... Női lakk divat pontos l a áré 22—24 36 26 Meleg bélésű posztó fűzős- és csattoscipők bórtalppal Divat komodcipők gyönyörű kivitelben, nagy választékban. I a minőségű női hócipő l-a minőségű női hócipő, bársonygallérral I-a minőségű férfi hócipő I a gyermek hócipők P 25 — P 17 - P 21 - P 26 — P 15 - P 12 50 P 14 80 P 19 — P 12—tői Női-, férfi- ég gyermek sárcipők I-a svéd árú nagy választékban. Női és férfi ^Jiratcipó újdonságok én estélyi cipők, a legújabb modellek remek választékban. 1023$ 4 Külön mértékosztály !

Next

/
Oldalképek
Tartalom