Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-05 / 277. szám

1928. december 5. JSÍYÍRYIDÉK. 3 Nyíregyházi szerző „vígjátékát mutatták be az Iparos Ifjnság Önképző Egyesületének műsoros estjén (A »Nyirvidék« tudósítój ától.) A Nyíregyházi Iparos Ifjúság önképző Egyesülete vasárnap mű­soros teaest keretében avatta fel a Selyem-utca 5. sz. alatti egyleti helyiségét, amelyet kibővítve na­gyobb közönség számára is alkal­mas előadások rendezésére alakí­tottak át. Két szobából egy na­gyebb terem készült és ebben a tiz méter hosszú uj teremben szín­pad is van. Az uj színpad első ízben szolgált az Iparos Ifjak Önképző Egyesülete számára elő­adási helyül és ez alkalommal he­lyi szerzőnek, Raksányi Sánkornak »Vigéc« című egyfelvonásos vígjá­tékát mutatták be nagy sikerrel. A műsoros estet, amelyen az érke­ző vendégeket az Egyesület elnök­sége élén dr. Garay Gyula elnö'.c fogadta, ifj. Smiják istván ügy­vezető elnök nyitotta meg nagy­hatású beszéddel, amelyben rámu­tatott az uj terem felavatásának je­lentőségére. A megnyitó után Rak­sányi Sándor vígjátéka követke­zett. A vigjáték egészséges komi­kurna nagy derültséget váltott ki jelenetről-jelenetre. Köper urat Klein Bertalan, Köpetné asszonyt Jager Manya, Vilmát Jager Olga, Vasmagi gépészmérnököt Heiling Károly, a Vigécet Drenyószki Pál alakította kitűnően, sok megérde­melt tapsot aratva. A vígjátékot a »Cime nincsc cimü monológ követ­te, amelynek előadása Tabay Pál előadói készségét dicséri. Nagyon tetszett a közönségnek a »Szervusz Miki« cimü vigjáték is, amelyben Beke György, Rittly András, Szval­kó János és Paulinszky György jeleskedtek. A derűs hangulatban lepergett műsor csattanója az »Ez már valami« cimü monológ volt, amelyet Molnár István adott elő hatásosan. A kitűnő műsort tánc követte. __ A Nyíregyházi Iparos Ifjak Ön­képző Egyesülete kibővített helyi­ségében fokozott tevékenységet fejt ki és értesülésünk szerint ezentúl minden második vasárnap műsoros előadás lesz a Selyem-utca 5. sz. alatti egyesületi helyiségben. Beszélgetés egy öreg konflis lóval (A Nyírvidék tudósítójától.) Bevallom egy kicsit pityókás voltam akkor éjjel. Bizonyosan nem tudom hol történt. Egy bo­ros társaságban töltött hangula­tos órák után egyedül bandukol­tam a nyírkos időben haza felé. A köd, mint szövevényes szürke háló borult az utcára s a lámpák fátyolosan pislogtak, mint haldok­ló révülő pillantása. Valahol a Luther-utcában lehettem, mely elhagyatott volt, kihalt. Dickens ködös londoni utcáira emlékezte­tett. Egyszerre a sürü ködből egy konflis sötét körvonalai bon­takoztak ki. Volt valami miszti­kum ebben. A kihalt, csendes ut­cában egy sötét, szomorú konflis. Mintha a mult felejtődött volna itt. Mintha egy régi festmény ut^ cai részlete elevenedett volna meg. Én bizonytalanul, de örömmel közeledtem felé. Végre egy fix­pont — mormogtam — hová rá­hajthatom nehéz, borgőzös fejem. Csak lassan botorkáltam odáig. Karjaimat messzire kinyújtva ke­restem a kivánt pontot. Riadtan hökkentem vissza. Kezeim egy csontos, meleg testet tapogadtak. — Csak bátran uram, támasz­kodjon csak rám. Nekem már úgyis mindegy egy teherrel több vagy kevesebb, — szólalt meg valaki furcsa, nyerítő hangon. É11 megdöbbenve meredtem a köd­be a hang iránya felé. — Ki az, ki van itt —• kérdez­tem riadtan és üres tárcámra tet­tem a kezem. — Egy öreg konflis van itt, amint látja uram és egy mégöre­gebb konflisló — felelt az előbbi hang és én most vettem csak észre, hogy a konflis fixpontja helyett az öreg gebe siralmas bordáit tapogatom. N«n vagyok spekulatix elme és a természet - bizar jelenségein nem szoktam so­káig töprengeni. Bár kissé külö­nös volt a ló emberi megnyilatko­zása, de erre a bölcs mondatra emlékeztem: »több dolgok vannak földön és egen, mintsem bölcsel­métek álmodni képes« én nem fir­tattam a dolgot. És mondom, egy kicsit pityókás is voltam. — Szóval önre támaszkodhatom minden baj nélkül — kérdeztem most már megnyugodva. — Ugy van, csak tessék — vá­laszok uj ismerősöm. — Hogy van az, hogy ön ilyen kitűnően beszéli a mi —• az embe­rek nyelvét — kérdeztem kíván­csian. — A szenvedés mindenre meg­tanítja a lovat, válaszolt keserűen és nagy fejét búsan lehorgasz­totta. — No, no öregem, de nagyon el van keseredve — veregedtem meg vigasztalólag sovány nyakát — mi a baj. — Az emlékeim bántanak uram e keserves jelenben, felelt nagyot prüszkölve, ami valószínűleg az emberi sóhajtásnak felelt meg. — Tudja ön, mit jelent huszeszten­deig az embert szolgálni — foly­tatta aztán. — Mint fiatal csikó lettem először befogva. Szép idők voltak azok. Gazdám, egy tanyai tirpák, büszke volt rám. Mikor Nyíregyházán végig hajtott én tü­zesen, toporzékolva, fejemet büsz­kén szügyemre csapva lépegettem a puha, porhanyós földön. Az em­berek megfordultak utánám, irigy szemmel nézték izmaim feszülő erejét, vérem pezsgő fiatalsagát. — Na és hogy züllött idáig — kérdeztem őszinte részvéttel, ahogy megrokkant térdeit, keszeg, csontos, szánalmas alakját néztem. — Nagy sora van annak. — Fe­lelte elgondolkozva és lemondóan legyintett farkával. Mikor kitört a háború engem is besoroztak. Egy huszár sarkantyúzta oldala­mat. Kétszer sebesültem meg és bizony nem a legjobb kondícióba kerültem vissza a nyíregyházi vá­sárra. Azt, hogy hősiesen harcol­tam a muszka lovakkal, hogy kétszer sebesültem, a gazdákat nem nagyon érdekelte és én végre is konflisló lettem. MIKULÁSRA legkedvesebb EGY JEGY JOHN GILBERT filmjéhez FÉRFI, ASSZONY ÉS BŰN egyik előadásához sz Apollóban Kedden Az „UFA világháború* testvérfilmje! Kedden fl falkiandi csata A világháború legnagyobb tengeri ütközete, eredeti hadműveleti tervek szerint, ahogy azok történtek és borzalmaiban lejátszódtak 10 felv. Rendezte: Leó Laskó és H Kurt. és a kiséró műsor . Szerdán Csütörtökön JOHK GrlX.B^RT' idei első világattrakciója FÉRFI, ASSZONY ÉS BŰN Társadalmi erkölcsdráma 8 fejezetben és a „METRÓ" bnrlesask műsor. Etoadafok kezdete: 5, 7 es 9 orakor. — A gazdája bizonyára egy ré­szeges fráter lehet és durván bá­nik önnel — kérdezősködtem a hátán húzódó véres csikók láttára. — Nem neheztelek rá -7- vála­szolt bölcs belátással — megértem őt, hogy keserűségében rajtam tölti ki bosszúját és oldalba rug. — Miért volna ugy elkeseredve - kérdeztem felháborodva. — A civilizáció miatt, válaszolt kurtán — s én értelmetlenül néz­tem rá. , — Igen a civilizáció miatt — is­mételte és nagy, okos szemeivel bánatosan nézte a Luther-palotát. — Nem tudom mire gondol feleltem — kérem magyarázza meg. — Pedig ugy van, uram szólt határozottan. — Nézze ezt a kemény, sima, csúszós kövezetet. Térdeim rok­kantságát ennek köszönhetem. És gondoljon a technika csodáira. Az autók, villamosok, vasutak ezek a száguldó szörnyetegek veszik el gazdám kenyerét és minket kon­flislovakat maholnap a muzeumba utalnak, ahol kitömve, mint régi­séget szemlél majd a jövendő ge­neráció.' De a civilizáció átka nem csak minket sújt — folytatta ke­serűen. A napokba repült istálóm­hoz egy veréb küldöttség. Arra kértek világosítsam fel őket, hogy miféle különös állatok futkosnak most az utcákon a lovak helyett. Mert — mondották és szavaikban közeli pusztulásuk tragikuma rej­lett — ezek a furcsa, uj állatok rohantukban biztatólag puffognak, ropognak, de érthetetlen, — nyo­mukban nem marad semmi és mi a télen éhen pusztulunk. Én ez­előtt nem győztem lábamat szed­ni annyi munka volt, dacára, hogy gazdám becéző simogatása erőm végső megfeszítésére ösztökélt, ma hosszú órákig ácsorgom tépelődve az élet hiábavalóságáról és csak néha, gazdám egy-egy keserves rmgása emlékeztett arra, hogy még vagyok. E percben valahol egy korcsma ajtaja csapódott, és uj ismerősöm ijedten mozgatta füleit. — Köszönöm, hogy meghallga­tott — súgta — de most búcsúz­nunk kell. A gazdám közeledik. Én részvéttel veregettem meg nyakát és tovább mentem. Nem sokára egy részeg durva káromkodása és ostorcsapások suhogó pattogása hallatszott, aztán a távolodó kon­flis kerekeinek zaját lassan elnyel­te a csend. — Vegye meg a Legújabb Te­lefonnévsort, amely a járművek viteldíjait és a postai tarifákat is tartalmazza. Ara 1 pengő. — Vegyes színben, de jóminő­ségben 9 pengőért készit 1000 da­rab levélboritékot címnyomással, a Jóba-nyomda. Mintacukrászda Tulajdonos, SlPOS GÉZA cukrász, róm. kath. bérpalota Zsurokra, névnapokra, ünne­pebre, teasüteményeket, tortá­kat Crémeket, a legjobb mi­nőségb, n készíti. Szolid árak. Telefon: 319. Eüttf takarit m e&> h a rilPIÍ AC ÜT D i M bútoráruházában umLWmáL H butorszfikségletét W ffl üt 1% §% 9 SH C. R ill 1 szerzi be. Raktáron tart háló- és ebédlŐSZObákat, egyszerű és legjobb kivitelben. Kárpitozott búto rokat. Araim utolérhetetlenek! Legolcsóbb bevásárlási forrás! ""WH Üzlet: Kossuth tér 10. szám a kir. törvényszék bejáratával szemben. io«9-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom