Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-25 / 293. szám

2 ima 10 JWYÍRYIDÉK. 1928. december 25. A jú közigazgatás irányelvei A „Nyírvidék számára írta: Scitovszky Béla dr- m. kir. belügyminiszter Elesettségünkben trianoni gyászunkban kétszeres kötelességünk, hogy komoly, céltudatos munkával emeljük fel nemzetünket a haladás útjára, honnan a ^fezet sötét hatalma egyidőre letaszított. Ebben a nemzetépítő munkában az etikai és erkölcsi erő s a nemzeti gondotal kell, hogy áthassa nemcsak az ország vezetőit, hanem az egész egyetemes közvéleményt is. Amikor a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot a nemzet karácsonyfája alá helyezem: teszem ezt azzal a felemelő érzéssel, hogy az etikai és erkölcsi erőnek, valamint a nemzeti gondolatnak olyan erős gyökerét vetem meg a közigazgatás újjáépítésének első lépésével, amelyből egy szebb, harmónikusabb élet fog kisarjadni. Ez a javaslat, amely 50 évnek immár elodázhatatlan mulasztását van hivatva pótolni, nemcsak az élethez jobban simuló és a mai követelményeknek megfelelő jó közigazgatást akar a nemzetnek ad ni, hanem ennek keretében biztosítani kívánja a nemzetfenntartó erőknek: az etikai és erkölcsi alapnak, a nemzeti gondolatnak, a polgári társadalom megerősödésének érvényesülését. Ma már a közigazgatás nem egyes privilegizált osztályok érdeke, ma már a vármegye nemcsak a nemeseké, hanem minden polgárnak joga van hozzá. Amikor azonban a szélesebb néprétegek számára megnyitjuk a kapukat, kell, hogy a szélsőséges elemekkel szemben a nemzed gondolat, az erkölcsi felfogás, a polgári társadalom életfelfogása megerősitessék és biztosíttassák. A ma rohanó áradatban, ezernyi megoldásra váró feladata közben el kell vetnünk a múlt idők passzivitását és azt a gondolatot, mely csak a jogok élvezetére volt alapítva. Ma eredményt elérni, előbbrejutni csak az aktivitásnak és a kötelességnek jegyében tudunk! Abban a közigazgatásban, amelyet p javaslat akar megvalósítani, nem a jogok élvezete, hanem a kötelességek teljesítése viszi a főszerepet. Ha mindenki elvégzi azt a kötelességet, amelyet az uj közigazgatás terén hivatása, vagy feladata reá ró, a közigazgatás miándinkább magasabb színvonalú lesz és ezzel egyrészt fokozatosan emelni fogja a benne résztvevők kulturális, szellemi és erkölcsi nívóját, másrészt, jobban fogja ellátni a fokozott mér tékü igények kielégítését. A régi tradíciókon nyugvó egyéni jogok helyett, a mai, demokratikus fejlődésnek jobban megfelelő érdekelségi jognak kell érvényesülnie, természetesen abban a helyesen korlátolt mértékben, amelynek eredőiből alakul ki a közérdek. A virilizmusnak, mint egyéni jognak megszűnt a jogosultsága. Érdekképviseleti alapon, választás utján való szereplése azonban közérdeket szolgál. A nemzeti erők megőrzésére hivatott konzervatív gondolat nem maradhat megkövesedett és megcscr.tosodott, hanem a modern fejlődéssel haladónak kell lennie. Termén eteser súlyt kell vetni arra hogy az intézmények fejlesztése és a rendszerváltozás ne legyen ugrásszerű, hanem fokozatos előrehaladással, lépésről-lépésre történjék. Fontos irányelve még a jó közigazgatásnak az adminisztráció gyorsítása, a hatáskörök helyes megosztása, továbbá a laikus elemnek a közigazgatásba szélesebb körben való bevonása. Ezzel szem* ben természetesen a szakszerűség biztosítása fontos korrektivum, amelynek érvényesítését találjuk meg az állami közfunkcionáriusoknak az autonómiák életében juttatott szerepénél. A felsorolt irányelvek azok, ame lyek a jó közigazgatás alapjául szolgálnak s- amelyeknek érvényesítését a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatom célul tűzte ki. ...Szent Karácsony ünnepére kéMtnitoüiltt kapható! Termeli: om jffigjfc M

a§y Tejszövetkezet Központ Bodape.t, I., Horthy Mik'ói-ut 119 121 szülünk. Körülöttünk, a trianoni vé geken még szomorú a láthatár. De mintha derengene... És ebben a derengésben a határon tuli testvéreinkre az újjáéledő, gazdagabb és melegebb tartalommal teli közigazgatásunk vonzó fénye biztatón világit át.... Tizedik karácsony A „Nyírvidék" számára írta: Tormay Cecile Tizedszer hozunk karácsonyfát elrablott erdőkből. A vándorló fáknak indulót suhognak a fenyvesek, bitorló gazdáik pedig tiz év torát ülik. Rablott kupákból, rablott asztalon isszák az áldomást s a köszöntőkben felhólyagzik és pompázva pukkan a csecsemők neve- Csehószlovenszko, Romániamare, Burgenland, S. H. S. Az emelt kupákban szégyenben és lázadásban forrni kezd a magyar szőlőtőkék bora. Szülők, keresztszülők öblösre feszitik a mellüket. Hajrá igyunk! és miközben világhódító hangon zengik nagyságuk hamis himnuszát, asztaluk alatt vérzik a magyar föld, szájuk alatt vérzik a kupák szája, mámoruk gőzében elvérzik az igazság. Jogaik, statisztikájuk, történeti adataik... hazugság még a nevük is. Nagyrománia nem nagy, mert a lelke nem nőtt meg, hogy betöltse tágas uj határait. Nem nagy, mert a keze között rövid évek alatt kicsi lett minden, amit sok száz évek magyar keze dicsőségben nagynak alkotott. És Csehószlovenszko csak két összetett szó, két össze nem férő nép felett. A három betű birodalmában, odalen S. H. S. országban, a két S között már vérzőn jajdul a H. és sebzetten rázza öklét a horvát nép, mig Ausztria Burgenlandja, nem várak földje — nem váröve a németségnek, de feszitővas, mely belevág nagy régi sorsközösségekbe. És ők mégis ünnepelnek és köröskörül egyre hangosabban csörrenek a koccintó kupák, hogy a nagyvilágon meg ne hallja senki sem a magyar csuklókon csörrenő bilincseket. De mi halljuk! A szivünkkel hall > juk, a vérünkkel halljuk, összeszoruló öklünkkel halljuk, amit ma még mozdulatlan kinban kell hallanunk. S mialatt az Ö tiz éves fennállásuk dáridói átrikoltoznak a tébolyodott' határokon, mi elrablott erdőink tizedik karácsonyfája tövén tiz éves csonkaságunkra gondolunk. A lelkiismeretünkbe nézünk: a sorsunkba nézünk. Végrehajtottuk-e, amit az elmúlt tiz év jövendő ezer év nevében tőlünk követelt? Eloltottuk-e a rossz tüzeket, élesztettük-e a jókat ? Medrükbe tereltiik-e az áraKarácsonyfa halál Hahó! Manóheroldok futnak széjjel És apró látnpás mindenik kezében. »Hahó! hahó! figyeljetek az éjben!« Valahol ezüst szánkók csilingelnek. Hahó! fenyőillatot hoz a szél. —

: Erdőn ne járjon senki aki fél! Kis ingecskében szánkón űl a Gyermek És angyalkák arany baltája koppan. Ma minden ügyes pici angyal ott van. Szakálas, vén fenyők ügyelnek némán. Fehér terhükkel meghajolva állnak, Hideg holdfényben csillognak az ágak. Fa odvában a mókus meg se moccan. Nagyszemü őzek leskelődnek itt-ott, Galambok búgják egymásnak a titkot. A sok kis fa szelid halálra hajlik. . Fenyőleikük ma mind az égbe szállhat, Fönn. talán kapnak apró angyalszárnyat. A Gyermek tapsol; út nyilik az erdőn Sorban suhannak fénylő, égi szánok. Hogy csilingelnek! Emberek! halljátok? Juhász Margit. dásokat, lecsapoltuk-e a mocsarakat? Termőbbé tettük-e a megmaradt földet, a megmaradt lelkeket ? Adtunk-e kenyeret és könyvet a magyar kezekbe? Pénzzé változtattuk-e a papirt a nemzet tarsolyában? Megkötöttük-e a talajt az idegen sorompók tájain. Befogadtuk-e véreinket, ha üldözötten odaátról hozzánk menekültek? És lecsaptuk-e a sorompót az idegenfaju beszivárgók előtt ? Övtuk-e a magyar bölcsőket ? Övtuk-e, szerettük-e, gondoztuk-e nemzetünk ifjúságát? Épitjük-e az utakat a nagy jövő felé? Amazok két kezük tiz ujján számlálják el az éveiket, mitőlünk tiz évszázad kéri a számadást. Vessük össze a két egyenleget. Ök nem tudnak élni a roppant zsákmánnyal, mi életet tudunk teremteni a roppant kifosztottság felett. Ők nem tudták bizonyítani, hogy joguk van ahhoz, amit elraboltak, mi bizonyságot tudtunk tenni, hogy jogunk van ahoz, ami elveszett, ők ünnepeljenek, csak dáridózzanak, koccintsanak, mi, emeljük fel a fejünket, de — nem a dicsekvő büszkeség mozdulatával, hanem az Istenbe vetett hit mozdulatával emeljük föl, megkinoztatásunk tizedik karácsonyának szent ünnepén. A sötétben köröskörül szuronyos emberkék látszanak a havas földön, sorompók rosszakaratok, fenyegetések, kis árkok, kis tilalomfák — ideiglenes ákumbákumok, elmúló firkantások a végtelenbe. De tul a csillagjárások és ködtengerek között; szárnyas seregek szállnak a hóhullásban a népek és országok felett. , Glória in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis. ...Békesség a jóakaratú embereknek... Hol vannak ők? Hol, merre a nagyvilágban? Az ének elhalkul, olyan tájak felett száll el, melyeken rossz szándékkal, rossz akaratban ülik most tiz éves rablások torát. Aztán tovább repülnek a fehér seregek odafenn, közelednek felénk, a mi csonkaországunk felett szállnak el és egyre hangosabb és fenségesebb lesz karácsonyi énekük: Dicsőség' a magasságban Istennek; békesség a földön a jóakaratú embereknek. | Nagy árengedménnyel vásárolhatja bútorait SUHANESZ LAJOS kárpitos- és butoráru csarnokában. Képzelhetetlen nagy választék mindennemű bútorokban. Árucsarnok Kállói-utea 4 szám. — Telefon: 2 —19. szám. 100M-2