Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-23 / 292. szám

Nyíregyháza, 1928. december 23 * Vasáraap XLIX. évfolyam. 292. szám Előfizetési árak helyben ó« vidéken: Egy hóra 2*50 pengő. Negyedévre 7 60 pengő. Kfixtisztviselöknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő: Dr. S. S2AB0 LASZLO. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postacheque 29S&0L Kéziratokat nem adunk vissza. eprm Urak országa Valahányszor közéletünkben kereskedelmi kérdés kerül szőnyegre mindannyiszor bizonyos idegesség észlelhető az egymással ellentétes nézetet vallók táborában. A kereskedelem hazánkban sohasem volt olyan foglalkozási ág, amely általános érdeklődést keltett volna, csak olyannak tekintették, amelyre szükség van ugyan, de amely foglalkozási ágnak önmagának kellett kitermelnie a részére kijáró bírálatot vagy tiszteletet. A kereskedelem bizonyos társadalmi réteg foglalkozása volt, s a kereske-del met olyan elhatárolás vette körül, amelyen átlépni idegen foglalkozási ágbelinek az előítéletek ingoványa miatt meglehetősen nehéz volt. Ennek a jelenségnek magyarázatát kettőben találhatjuk fel, az egyik az a körülmény, hogy a kereskedők osztálya igyekezett saját maga körében megférni; a másik az, hogy más foglalkozásbeliek idegenkedtek a kereskedelem tői, s a kereskedői pályától. Ennek magyarázatát a magyar nép történelmi fejlődésében kereshetjük, amely a honalapítás első évszázadaiban a harcban kereste elfoglaltságát, azután pedig a fejlődés során, az állami adminisztrációban a vidéki közigazgatásban találta meg hivatását. Magyarország, a benszülött magyar nép szempontjából urak országa volt, ahol a kis- és nagybirtokos ur volt azért, mert saját vagyonát kezelhette, s saját maga gazdája és parancsolója volt: urak országa vok azért, mert ha valaki éppen foglalkozás után nézett, akkor az a foglalkozás csak az állammal vagy annak szerveivel vagy a vármegyével, a várossal lehetett kapcsolatban. Keres kedelem, pénzgazdálkodás csak akkor érdekelte az államfenntartó magyar, amikor a fölös termékét vagy a gazdaság állatállományát áruba kellett bocsájtania s az is csak annyiban érdekelte, hogy miként lehet az áruért minél kevesebb fáradtsággal, minél hamarabb pénzt szerezni. A pénzgazdálkodásból is hiányosan vették ki részüket, a tevékenykedésük a pénz kamatoztatásban vagy egyes pénzintézetek alapításában merült ki, A magyar nép gondolkodásának ilyen kialakulásához nagyban hozzá járult Ausztriával való évszázados közösségünk, de igyekeztek ezt a népfelfogást a maguk részére alaposan kiaknázni. Ausztriával való közösségünk altatgatta a magyar népben szunnyadozó gazdasági érzéket, s a háború katasztrófájának s Ausztriától való szétválásunknak kellett jönnie, hogy ráeszméljünk a kereskedelem terén, s a pénzgazdálkodásban kiaknázatlanul hagyott, vagy egyoldalúan kihasznált helyzetünkre s rájöjjünk azokra a károsodásokra, amelyek azért értek bennüket, mert a kereskedelmet nem értékeltük értéke szerint. Erős kézzel kell megfognunk az ország gyeplőjét, mert most, az események változasá rendjén értékelhetjük igazán, mit jelent a kereskedelem, s hogy mit kell tennünk, hogy évszázadok mulasztásait pótoljuk. A kereskedelmet, a tiszteletet érdemlő foglalkozási ágak közé kell besorozni, s azokat, ' akik a magyar rétegből a kereskedelem terén keresik érvényesülésüket, azokat segítenünk, támogatnunk kell, s részükre minden tiszteletet ki kell követelni. Természetes, hogy a siker nem köszönthet be azonnal, de ahogy kereskedelmi képzettségünk a magya' nép társadalmának megértéséből fog kiépülni, ezek után a siker el nem maradhat. A változott viszonyok azt paracsolják, hogy népünk és országunk jólétét tekintsük elsősorban abból a célból szükséges, hogy minden államfenntartó erőt felkutassunk, s minden államfenntartó tényezőt az ország felvirágoztatására fordítsunk. Ha a gazdasági erőtényezők tevékenykedését harmóniába hozzuk, akkor valóban urak országa lesz Magyarország. Egy szabolcsi fiatalembert kétszer ültettek Amerikában a villanyos székbe, de kivégzését mind a kétszer elhalasztották Szabó János érdekében Bütykös Béla volt gégényi pap, most Detroit lelkésze gyűjtést indított Detroitból jelenti a Xyirvidék tudósi tója: Egész Amerikát lázban tartja most egy szabolcsi fiatalembernek Szabé Jánosnak sorsa. Szabót gyilkossággal vádolták és halálra Ítélték Már két izben ott ült a villanyos székben, amikor mindkét alkalommal megkegyelmeztek neki. Most Amerika magyarsága, különösen a szabolcsiak gyűjtést indítottak Szabó János kiszabadítására. A gyűjtést egy volt gégényi lelkész, jelenleg Detroit magyar református lelkésze indította meg. Szabó János megdöbbentő sorsáról a következő amerikai felhívás jelent meg Detroitban: Tarnóczy Árpád, az akroni Magyar Hírlap kitűnő szerkesztője már hosszú hónapok óta verekszik a sorssal Szabó János életéért. Szabó János az a boldogtalan magyar fiatal ember, akit gyilkosság miatt ítéltek halálra, akit már kétszer is villanyos székbe akartak ültetni, de akinek kivégzését az utolsó percekben mindig elhalasztották, mert ujabb adatok merültek fel ártatlansága mellett. Majdnem három esztendőt töltött már Szabó János a siralomházban. Legújabb felebbezését azonban elutasította a felsőbíróság és pedig tisztán technikai okok alapján, ami nem bizonyítja bűnösségét. A kérvény elutasításáról Szabó börtönében megrendülve értesült és levélben fordult a nyilvánossághoz, elsősorban a magyar sajtó utján az amerikai magyarsághoz, hogy kövessen el mindent kivégzése megakadályozására. «Artatlan vagyok» — írja Szabó János —, «egy ártatlan magyar fiu a viilamosszékbeni kivégzés előtt áll Columbusban» és igy folytatja levelét: «Ha netán szükségessé válna — és amint látszik, minden valószínűség szerint szükséges is lesz —, a szivemből kérem, hogy a törvénytisztelő polgárok szóljanak néhány szót az ohiói kormányzónak, vagy kérjék meg őt levélben, hogy adjon kegyelmet nekem csak azért, hogy időközben a tényleegs gyilkos jelentkezhessen és vallhasson és én visszanyerhessem teljes szabadságomat. Mióta itt vagyok, több hasonló esetet láttam. «Megértem október 28-át: el már a harmadik születésnapom, — mit a börtönben töltök el, mint artatlan ember. A 19., 20. és 21. Karácsonyi ajándékcipők nagyon olcsó árban! Női fekete félcipők Férficipők fekete fél és magas 13 p IÖ'p Női divat szines félcipők drapp és "9 Q'80 szürke chewreauxe P 1-98 nu^v. .uw.v

£ P Teveszőr meleg házicipők .. Gyermek wimpassing hócipők Férfi angol hócipők 5-98 p ir

P° 18 p

1 egyes párok 25 P ig Női divat lakk pántoscipők ^maPp.től Benedekffynél a HUNGÁRIA CIPŐÁRUHÁZBAN, Nyíregyháza. Zrínyi Ilona-utca 5. Telefon : 195 Mielőtt bevásárol, szíveskedjék kirakatainkat és választékunkat megtekinteni születésnapomat. Oh, imádkozzanak értem, hogyan én is fohászkodom az igazságért és a meghallgatásért.)? «Ezzel zárom levelem és vagyok továbbra is az önök könyörgő híve: John Szabójt Amerika magyarsága igazán megmozdulhatna a boldogtalan Szabó János érdekében, «nem szabadna eltürnünk, hogy Tarnóczy Árpád és Akron magyarsága egyedül harcoljon egy veszendőbe induló magyar életért. Szabó János ügye nem az akroni magyarság ügye, — hanem az egész amerikai magyarságé. Newyork és Pennsylvania magyarsága már megmozdult, azt hisszük, hogy Detroit és környéke magyarsága sem lesz részvéttelen Szabó János szerencsétlen sorsával szemben és mindent meg fog tenni, hogy ez a gyerekember, — akit minden valószínűség szerint elhamarkodva és ártatlanul ítéltek halálra, ne kerüljön a villamosszékbe. Mindenki adjon a védelmi alapra annyit, amennyit tud és minden adomány egyenesen erre a cimre küldendő: A. Tarnóczy, Szabó védelmi alap 313 High Street, Akron, Ohio. Bötykös Béla lelkész arról értesült, hogy Szabó kiszabadítása érdekében táncmulatságokat rendeznek szerte Amerikában. Erre a kiváló szabolcsi származású pap a következő intelmet intézi magyar híveihez: «Egy jajkiáltás hangzik végig Magyar-Amerikán immár évek óta. A kevés magyar vérből egy ártatlanul halálraítélt ember kiált segítségért. Ezt a jajkiáltást eddig is hallottam, de mindezideig nem volt alkalmam és lehetőségem. — hogy feleljek is reá. Amióta itt vagyok Detroitban, távolabb ismét felhangzott a kiáltás és a legrettenetesebb feleletet erre akkor olvastam, mikor az önök híradásából valamelyik héten arról értesültem, hogy egy nagy magyar városban táncmulatságot rendeztek szerencsétlen magyar testvérünk megmentésére. — Megdöbbentem! Hát ide sülyedtünk volna már mi, magyarok, hogy csak akkor volnánk hajlandók megmenteni halálveszélyben levő testvérünket, ha ezért muzsikaszót és táncolási lehetőséget kapunk ellenértékül ? Hát ez volna ITillTW Egyes szám ára 16 fillér.