Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-21 / 290. szám

1§28. december 21. JWYIRY1DÉK. 7 A törvényszék elrendelte a tiszadadai apagyilkos elmeállapotának megvizsgálását Ma délelőtt a tiszadadai apa­gyilkos Szabad István állott a kir. tőrvényszék iKosincky taná­csa előtt. A vádirat szerint Sza­bad István 28 éves tiszadadai lakos 1928 szeptember hó 4-én este 11 órakor az istálóban ap­ját egy vasvillával kétszer fejbe vágta aztán reá térdelt és addig folytogatta, mig atyja! meghalt. Majd a jászól alatt egy gödröt ásott és abban atyját arcai lefelé fordítva elásta. Tettét előre meg­fontoltan követte el. Szabad István be ismeri, hogy megölte atyját, de vallomása szerint nem előre megfontolt szándékkal. Életét elkeserítette atyja állandóan veszekedése fe­leségével, aki dolgos jó asszony volt és akit ő szeretett. Az asz­szony nem birta az öreg állandó zsörtölődését és otthagyta a házat. Ketten maradtak apa és fiu, Atyám állandóan gúnyolt engem — szolt szaggatottan a vádlott — és feleségemet hűt­lenséggel vádolta. Egy napon azutan mikor feleségemtől haza­tértem, akit visszatérésre kérlel­tem, apám dühősén fogadott és gúnyos szidalmakkal halmozott el. Én kijelentettem neki, hogy otthagyom őt és elmegyek a fe­leségemhez. Erre atyám kiro­hant az istállóba, én utána. Atyám felkapta a vasvillát és teljes erejével fejemre sújtott. Balkarommal a fejemet véd­tem, de az ütés mégis halánté­komon nagy sebet ejtett. Én el­vesztettem önuralmamat és ho­mályosan még csak arra emlék­szem, hogy atyám kezébó'l ki­csavartam a vasvillát és fejbe sújtottam, hogy aztán mi tőrtént nem emlékszem. — Milyen ruhában volt az apja kérdezte az elnök hirtelen. — Ingben, világos kék nyári nadrágban felelt a vádlott meg­zavarodva. — És hogyan földelte el. — Nem emlékszem. — Maga ugy ütötte le az ap­ját — szólt az elnök, hogy egy jószivü ember még egy kutyát sem tudott volna ugy agyon­ütni. — Indulatos voltam kérem — volt a lakónikus válasz. A vádlott a megbánás legki­sebb jelét sem mutatta. Az elnök most felolvasta a vizsgálóbíró előtt tett vallomá­sát. Ezek szerint Szabad István addig ütötte apját, mig az vérző­fejjel összeroskadt. Aztán rátér­delt és két kezével egy félóráig fojtogatta, ugy, hogy kezei szinte megdermedtek és alig birta le­venni atyja nyakáról. Azonnal hozzáfogott a gödör ásásához és abban a holtestet arccal be­felé fordítva elásta. Azután az apja fényképére egy cédulát kö­tött, amelyre bucsusorokat irt és a tiszapartra vitte, hogy ugy tűnjön fel, mintha apja öngyil­kos lett volna. — Mi volt a szándéka ezzel kérdezte az elnök — a rettenetes tettének félidézése miatt szem­melláthatólag megtört vádlottat. — Hogy eltereljem a figyelmet a gyilkosságról — Maga a vizsgálóbíró előtt ugy vallott, hogy régen elszánta magát a gyilkosságra — tette fel az utolsó kérdést az elnök. Igaz ez. — Ha ugy vallottam igaz — felelt a vádlott megtörten. A tanuk egyöntetűen azt val­lották, hogy a vádlott néha hir­telen rosszul szokott lenni és szivgörcsöket kap. Ezután a tőr­vényszék dr. Konthy Cyula or­vosszakértő véleményét hallgatta meg, aki kijelentette, hogy a vádlottnál bizonyos mértékben pszihopatalogikus abberációt fi­gyelt meg és ennek pontos meg­állapítása végett kéri, hogy a vádlottat Budapestre az elme­gyógyintézet megfigyelő osztá­lyába szállítsák. Az ügyész hasonló véleménye után a törvényszék a vádlott elmeállapotának megállapítását elrendelte. Ujabb terhelő tanúvallomások hangzottak el Erdélyi Béla ellen Az Erdélyi-ügy mai tárgyalását Solymossy Jenő báró földbirtokos kihallgatásával kezdték meg, aki ki­kijelentette, hogy az előtte felmu­tatott váltókon szereplő aláírások nem tőle származnak. Stemfeld Ferenc magántisztvi­elmondotta, hogy a májusi mérge­zés után feleségével együtt, aki is­kolatársa volt Forgács Annának, fölkereste Forgács Annát, aki es­küdözött, hogy esze ágában sem volt öngyilkosságot elkövetni, az egész öngyilkossági históriát csak a lapok találták la. Előző este a Newyork kávéházban voltak, ami­kor hazamentek, Erdélyi étvágyger­jesztő orvosságot adott be neki. Eleinte tiltakozott és csak akkor vette be, amikor Erdélyi száz pen­gőt igért neki. Az orvosság bevéte­le után rosszul lett, mire férje azt mondotta, hogy biztosan kevés volt és vegyen be még egy orvosságot és ezt is bevette, mire önkívületi állapotba jutott és két napig esz­méletlenül feküdt. A férje azt mon­dotta neki, hogy az orvosság bi- | zonyára romlott volt. Feltűnő volt a tanúnak, hogy Erdélyi Béla szek­rényén sok orvossák volt. Stemfeld Ferencné vallotta ez­után azt, hogy Forgách Anna töbD­ször tett olyan kijelentést, hogy nagyon szereti az életet és nem akart öngyilkos lenni. Forgács An­na neki is azt mondotta, hogy rom­lott orvosságtól száimazott a mér­gezés. A férje éjjeli szekrényén ta­lál 1 gyógyszerekről ugy nyilatko­zott előtte, hogy nem tudja, mik azok s azokat kizárólag a férje használta. A következő tanú Jónap La­jos ^azdászj aki arról tesz tanú­vallomást, hogy Erdélyivel 1922­ben Németországban összeszólal­kozott s megtagadta neki a fegy­veres elégtétel adását. Az ottani magyarság Erdélyit kizárta a tár­saságból. Barta Zsigmond, a Grünwald szanatórium orvosa tesz ezután vallomást, ö kezelte Forgács An­nát s narkotikus mérgezésre gon­dolt. Morfiumos mérgezésre nem lehetett gondolni. A főorvos uta­sítására az Erdélyi Béla éjjeli szekrényén talált gyógyszereket bevitték a szanatóriumba, azon­ban ezek között méreg nem ^r>lt. Forgács Anna, mikor maganoz tért, kijelentette, hogy nem akart öngyilkosságot elkövetni. Az ápo­lónőnek azt mondotta, hogy a férjétől kapott valami vacakot. Erdélyihez a tanú a szanató­riumban kérdést intézett, hogy milyen orvosságot adott be a fe­leségének, Erdélyi azonban nem tudott választ adni. Mikor pedig a főorvos tette fel ugyanezt a kér­dést Erdélyi előtt, Erdélyi azt vá­laszolta, hogy ő szokott veronált szedni s Anna is azt vett be, mert rosszul érezte magát s azt hitte, hogy a veronáitói elmúlik a rosszulléte. Ekkor még nem volt támpont­juk arra vonatkozólag, hogy a mé­reg idegen kézből került volna Forgács Anna belső részeibe. — Forgács Anna előttük azonban tagadta ,hogy élt volna veronállal. Az egész esetből csak az volt fel­tűnő előttük, hogy Erdélyi csak azután tett említést arról, hogy a feleségének veronált adott be, amikor Forgács Anna már felgyó­gyult. Erdélyi Béla hirtelen felpattant erre a helyéről és azt állítja, hogy a tanú előtt sohasem tett ilyen kijelentést. Az elnök azt kérdezi Erdélyitől, hogy hol szerezte a veronált, mi­re Erdélyi azt mondja, hogy egy körúti gyógyszertárban, de már elfelejtette, hogy melyikben. A bíróság ezután áttér Lénárt Vilmos főorvos kihallgatására. Nyolcezer egyszáz pengő a legmagasabb árajánlat a Sőstó bérletére A délben tizeikét órakor bontották fel az ajánlatokat (A .Nyirvidék" tudósitójától.) Ma délben tizenkét órakor bon­tották fel a Sóstó bérletére kiirt pályázatra beérkezett ajánlatokat a városháza kistermében dr Bencs Kálmán kir. kormányfőta náesos polgármester elnökletével a tanács tagjainak jelenlétében összesen hét ajánlat érkezett be, amelyek egyenként a következők : Bülgözdy József, a Bristol szálló tulajdonosa a sóstói vendéglőre 1600 a szállodára 1600 pengős ajánlatot tett. Unterreiner János budapesti vendéglős ajánlata, szállodára 4000, a vendéglőre 3000 pengő. Kurucz Dezső földbirtokos okleveles gazda ajánlata : a ven­déglőre és szállodára 3OOO-3OOO pengő. Nedeczky Jenő budapesti ven­déglős ajánlata: 2500 és 3900 pengő. Radó Gyula eddigi bérlő aján« lata: a vendéglőre 1500, a szál­lodára 2700 pengő. Irsay József budapesti vendég­lős ajánlata: a vendéglőre 4100, a szállodára 4000 pengő. Papp Lajos és Papp Lajosné a Korona bérlőjének ajánlata a vendéglőre 3000, a szállodára 2000 pengő, A beérkezett ajánlatokat a bi­zottság kiadta Tóth László al­jegyzőnek feldolgozás végett és a legközelebbi városi képviselő­testületi közgyűlés fog végérvé nyesen dönteni arról, hogy ki lesz a Sóstó-fürdő vendéglőse és szállodása a következő hat esztendőben. Bécsben leleplezték a szovjet tevékenységét Bécsi jelentés szerint a bécsi kereskedelmi bíróság tárgyalásán kiderült, hogy a szovjet bécsi kereskedelmi képviselete illegális propaganda szolgálatában áll éa föladata a magyarországi és bal­káni forradalmi mozgalmak szi­tása. * 1 Peyer Károlyt egy nő inzultálta Reisinger Ferenc szocialista képviselő felesége Peyer Károly képviselőt a Kertész-utcában kor­báccsal többször megütötte. Az in­zultusra egy régebbi affér adott okot. Az inzultus láttára nagy tö­meg verődött össze, de a felek pillanatok alatt szétváltak és igy rendőri beavatkozásra nem került Egymagyar zoigoraművésinő a Oentschlaid fedélzetéről a tengerbe ngrott Párisi jelentés szerint a Deutsch land német gőzösön, amely Ame­rikából jött Franciaországba, a tengeri uton Keresztessy Mária magyar zongoraművésznő öngyil­kosságot követett el. A fedélzet­ről a tengerbe ugrott és az azon­nal lebocsájtott mentőcsolnak matrózai sem tudták megmenteni. Terjed az afgán lázadás. Londoni jelentés szerint Afga­nisztában egyetlen déli kerület kivételével a hadsereg legna­fiyobb része a felkelőkhöz csat­lakozott. A felkelés nemcsak az európai jellegű reformok megszüntetése, hanem a király lemondatására is irányul. Hatheti fogházra ítéltek egy deb­receni tánctanárt, aki súlyosan megrágalmazta a konkurrensét Debrecenből jelentik: A debreceni kir. járásbíróságon tiem mindennapi érdekességü rá­galmazási pert tárgyalt szerdán dél­előtt dr. Bónyi Adorján járásbiró. A vádlott Szepessy Ferenc tánc­tanárt B. Vattay Margit tánctanár­nő jelentette fel, mert Szepessy — valószínűleg konkurrenciából — többek előtt rendlcivül súlyos és be­csületbevágó, sértő kijelentésekkel illette Vattay Margit tánctanárnőt. A legenyhébb rágalom, mely el­bírja a nyomdafestéket, igy hang­zik: »Vattay Margit ahelyett, hogy megtanitaná a növendékeit táncolni inkább lelkileg megmételyezi stb. A járásbíróságon több tanút hall­gattak ki ebben a csúnya rágalma­zási ügyben s a tanuk egytől-egyig igazolták a vádbeli cselekmény el­követését Szepessy tánctanár által, Dr. Bónyi járásbiró a perbeszédek elhangzása után 6 heti fogházbün­tetésre Ítélte Szepessyit, aki meg­fellebbezte az ítéletet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom