Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-13 / 283. szám

JWlráYIDÉK. 1928. december 13. Csehszlovákia felbomlása Irta: Ivánífy Tamás A világháború előtt Európának két »beteg embere« volt: Törökország és Ausztria. Az első betegsége már több, mint évszázados keletit volt. A XlX.-ik század Törökország európai részének halálos kórjáról tett tanulságot: tartományai hova-tova mind nagyobb mértékben szakadtak le és független Balkán-államokká alakultak át, melyek még a világháború elótt a két balkán háborúban megadták egykori szuverénjüknek a kegyelemdöfést. A világháborúban Törökország is elbukott a központi hatalmakkal és eljutott a gyalázatos sévresi békéig, melynek igája alól a dicsőséges Ghazi szabaditotta fel, aki kimutatta a világ előtt, hogy az u. n. »beteg ember« egyáltalában nem beteg, mihelyst a birodalom székhelyét és súlypontját Euró pátySl Ázsiába teszi át. A másik beteg emberről, Ausztriáról nincs okunk sokat beszélni. Már a világháború előtt is nyilt titok volt, hogy Ferenc József halálával szükségképpen darabokra fog széthullani, megszűnik német állam lenni, mert a vezető németség tulajdonképpen kisebbség a slávsággal szemben és nem rendelkezik államfenntartó erővel. Mindezt a világháború vége iga- j zolta: Ausztria széthullott, mert j szét kellett hullania. A szétbomlás pillanatában a kémia tanítása szerint létrejön az uj születés, az elemek uj csoportosulása. Ez az állapot az u. n. »status nascendi«, amelyben ugyancsak a vegytan tanítása szerint a »vegyrokonság« nagyobb erővel működik, mint egyébkor. Könnyen keletkeznek olyan vegyületek, melyek már keletkezésüktől kezdve szétbomlásra vannak Ítélve és e folyamat be is következik, mert az uj összetétel mesterkélt. A természet törvényei minden egyéb törvénynél hatalmasabbakés döntőbbek. Á természet törvényei nyilvánultak meg a mostani, mondvacsinált utódállamok megalakulásában. A status nascendi állapotában nagyobb erővel nyilvánult meg a cseh-morva és tót, másfelől a szerb, szlovén és horvát és végül a regátbeli és erdélyi oláh népfajok közötti egyesülési hajlam, mint bármily más időben. Hogy a kémiai hasonlatot tovább folytassuk, oly vegyületek keletkeztek, melyek gyors felbomlásra voltak késztetve — meáterséges voltuknál fogva. ÉV ez a folyamat már egyaránt megindult Csehszlovákiában és Jugoszláviában is, ahogyan szükségképpen meg kellett indulnia. A horvát amputációról most nem is beszélve, a politika legújabb hire hogy Trencsénben, tehát a magyar időkben is pánszláv hajlamú és túlzó Trencsénben tót államtanács alakult meg, mely a Tótföld részére kormányzót készül választani és teljesen el akar szakadni a legutóbbi 10 év tapasztalatai után Csehországtól. Az elszakadást békés uton kívánja megvalósítani, ugy ahogyan annak idején Norvégia vált el Svédországtól. Az elszakadást a prágai nemzetgyűlésen hozott törvény mondaná ki és ezután az olkotmányozó tót országgyűlés venné át az impériumot az egész Felvidéken. Ha e híradást a legközelebbi napok hírei nem fogják megcáfolni, akkor a legnagyobb fontosságot kell neki tulajdonitanunk a magyar békerevizió szempontjából is. Tudjuk ugyan, hogy Prága ma nem lesz hajlandó egy ilyen szeparációs törvényt hozni, tehát a tényleges elszakadás a legközelebbi időben nem valósul meg. De ez nem baj. A kő mégis megindult a hegytetőről, mely most még nem lavina, de az lesz. Ha igaz e hír, ugy az a vég kezdetével egyértelmű Csehországra nézve. De hát mi lesz akkor Csehországgal? A feleletet megadja a Vecerni List c. lapban: Frank H. Simonds amerikai publicista, kinek az amerikai legnagyobb lapokban közzétett tanulmányait ismerteti fenti tót lap. Simonds megállapítja, hogy a 6 millió cseh nem egyéb, mint egy szláv szigetecske, amelyet két teuton köztársaság német lakossága (Németország és Ausztria), majdnem teljesen körülzár, Magában a Szorosabb értelemben vett Csehországban is negyedfél milliós német kisebbség lakik, mely mindig reagál az államot körülvevő németség vonzó hatására. Ha tehát Németország és Ausztria megvalósítja a mindkét részről várt egyesülést, ami napról-napra elhárithatatlanabb, akkor Csehország sorsa meg van pecsételve: az uj Német nagybirodalom szükségképen elnyeli, mert »amig Csehország mint különálló ország foglal helyet Európa térképén, az Anschluss meg sem valósulhat. Ezenkívül Bismark megállapítása szerint: »aki Csehország ura, egyúttal ura Európának. Ma még Franciaország tartja kezében a cseh politikát és ezért vezet az európai koncertben. De ezt nem fogja tűrhetni Németország, ha erejét visszanyeri és a békeszerződések által rákényszeritett gyöngeségét lerázza. Mindezekből állapítja meg tehát az amerikai szemszögből és kellő perspektívával Simonds, hogy Európa uj krízis felé közelédik! Hiába hangoztatja ezzel szemben az amúgy is bukófélben levő Benes, hogy az »Anschluss«-ról még csak beszélni sem szabad. Az ő ideje, az ő órája már lejárt. Aki a természet törvényeit meghamisítja, azt a természet erői elsöprik. Ez egyaránt áll Benesre, mint országára is! WÍMPASSING kááp& a védelem, és sár elt&n, Nyíregyházi asszonyok a Sansz diadalmas ünnepén „A büszkeség és öröm könye csilllogott a szemünkben, amikor Tormay lecil országol elnökünknek átadták a kormányzó Signum Landisát" — A nyíregyházi asszonyok mukakedvét megkettőzte a Sansz jubileuma, abol az ország nagyjai tüntettek a Mansz gondolat mellett megjelenésükkel (A »Nyirvídék« tudósítójától.) Vasárnap országos jelentőségű társadalmi esemény színhelye volt a pesti Vigadó nagyterme: a Mans ünnepelte fennállásának tiz éves jubileumát az ország nagyjainak a kormányzó feleségének, a főhercegeknek jelenlétében az egész nagy magyar vidék asszonyainak részvétele mellett. Nyíregyházáról Lukács Béláné ügyvezető elnök, Liptay Jenőné és dr. Horthy Istvánné vettek részt a történelmi hangulatu, felejthetetlenül impozáns ünnepen. A »Nyirvidék« munkatársa megkérte a nyíregyházi kiküldötteket, mondják el a Mansz ügy iránt mind nagyobb lelkesedéssel érdeklődő nyíregyházi asszonyok számára, mi az impressziójuk az ünnepi gyűlésről és annak országosan demonstratív erőkifejtése után, mit várhatnak a Nyíregyházán kibontakozó új Mansz élet célkitűzései és sikerei szempontjából. Kérdésünkre Lukács Béláné ügyvezető elnöknő a következőket volt szives mondani: Demonstráció a Mansz gondolat mellett Lelkes örömmel és meghatottsággal gondolok a diadalmas nagy vasárnapra, a Vigadó festői képére, méltósággal, erővel és szépséggel áthatott miliőjére, fenkölt hangulatára. Önérzettel, büszkeséggel idézem fel minden időben azt az impozáns tablót, amely a Vigadóban ejénk tárult. Azt láttuk, hogy a Mansz-zászlót nem gyönge asszonyi kezek, hanem egy ország hatalmas reprezentánsai tartják kezökben. Azt láttuk, hogy a Mansz gondolat győzelmes magyar történelmi szükségesség, amelyet az ország minden vezető tényezője felismert. Ott láttuk a kormányzó őfőméltósága képviseletében Vértessy Sándor dr. kabinetirodai főnököt, Horthy Miklósnét, a kormányzó feleségét, József kir. herceg tábornagyot, Auguszta kir. hercegasszonyt, Albrecht, József Ferenc kir. herceget, Anna kir. hercegasszonyt. Az elnöki asztalnál Tormay Cecil, a Mansz országos elnöke ült a magyar aszszonyok vezéreivel. Ott láttuk Zichy Rafaelné, Ráday Gedeonné grófnékat, Klebelsberg Kunó grófnét, Raffay Sándornét, Ágoston Gézánét, ott láttuk Budapest székesfőváros polgármesterét, aki megjelenésével és hatalmas szónoklataival példát adott a vidéki városok vezetőségének, miként kell értékelni és támogatni a Mansz gondolatot. — Ott láttuk Pogány Frigyes h. államtitkárt, Pallavicini Edéné grófnét, Türr Stefániát, Pesthy Pálnét, Szegedy Manák Aladárnét, a honvédség, belügyminisztérium, kultuszminisztérium a népjóléti minisztérium képviselőit. Az elnöki asztal mögött a magyar vidék pittoreszk képe volt a háttér, ott álltak gyönyörű festői csoportban az ország valamennyi nép viseletében az etnográfiai érdekességü vidékek aszszonyai. Jókai regényei keltek életre mindenütt a. nagyteremben, ahová csak néztünk, magyar ruhás, pártás asszonyok históriai képe fogadott. Fiatal leányok, matrónák gyönyörű magyar viseletben jöttek az ország minden városából, községéből: Jókai regényei elevenedtek meg. Voltak asszonyok, akik tetőtőltalpig Mansz szövőgép készítette selyemben, szövetben, kabátban jöttek el, az elnöki asztalt a Mansz asszonyok által iparművészeti remekbe készített teritők fedték. A Mansz Signum Laudisa Nem felejtjük soha Tormay Cecil apostoli szavait, uj cselekvésre gyújtó igéit, az öröm és büszkeség könnye csillog a szemünk ben, ha arra a jelenetre gondolunk, amikor Vértessy Sándor dr. a kabinetiroda főnöke átnyújtotta Tormay Cecil elnökünknek a hősöknek járó kitüntetést, a kormányzó Signum Laudisát. Ennek a ragyogó kitüntetésnek fénye besugárzik minden magyar asszony szivébe és glóriát vetít minden kis Mansz zászló fölé... a nyíregyházi zászló fölé is, amelyet uj küzdelmekre uj hittel és reménységgel bontottunk. Üzenetet hozunk Nyíregyházára... És a szivünket, lelkünket a hit fényével besugárzó, bátorító, erősítő ünnepéről üzenetet hoztunk a nyíregyházi asszonyoknak. Üzenetet arról, hogy a vidéken előálló nehézségek senkit ne csüggesszenek, hogy a fővárosban kifejezésre juttatott hatalmas demonstráció a mi nagy igazságunk hangsúlyozása, amely előbb-utóbb meggyőzi a vidéket is. Üzenetet hoztunk a nehéz időkben is odaadó hűséggel kitartó nyíregyházi asszonytársainknak: legyenek boldogok, láttuk kitartásuk gyönyörű jutalmát, láttuk a glóriás, a győzelmes Manszzászlót. Bátorítást, hálát, köszönetet hoztunk nekik. Üzenetet hoztunk a csak távolról pártfogoló ingadozóknak: tegye elszánt munkásokká, a Mansz lelkes gárdájának tevékeny tagjaivá őket a tiz esztendős országos eredmény, amelyre a magyar asszonyok önérzettel hivatkozhatnak, amelyet a kormányzó Signum Laudis-szal tüntetett ki. És üzenetet hoztunk azoknak is, akik még nincsenek ott, a mi zászlónk alatt, jöjjenek, tegyük erőssé, naggyá a Mansz nyiregyházi táborát, jöjjenek, kezdjük együtt a második évtized dicsőséges utján a reánk váró nemzetépítő, nevelő magyar asszonyi munkát. Ezeket a lelkes, toborzó erejű szavakat, ezt a megacélosodott nagy munkás akaratot, ezt a magyar asszonyi önérzetet hozták haza Nyíregyháza aszzonyai a fővárosból .