Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-14 / 234. szám

Nyíregyháza, 1928. október 14. # Vasárnap XLIX. évfolyam. 234. szám TSSBM K»d«*»té*l Arak h»tyb*n és vMékan: 2||y inöra S fiO p®r.gő. Negyedévre 7'60 pangd. éa tanítóknak 20»/» engedmény. I I Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős axnrkesztő : VERT8E K. ANDOR. •mmapiMwtiiB ••mm HÍM HU m Szerkesztősig és kiadóhivatal: SZECHENYI-UT 0. SZÁM. Telefon szám 139. Poatachequa Kéziratokat nem adunk viasza. MftOl A magyar művészek nagy szolgálatai a magyar ügynek Amerikában A „Kyinidéfe" számira irta: Tn&acs György newyorki rc! leikész. Amerika érthetetlen és furcsa ország az európai ember számára. Minden más itt, mint otthon. Mások az emberek, mások a szokások. Más az izlés s más a kultura is, mint otthon. Nem mond igazat az, aki tagadni meri az amerikai műveltséget. Az ilyenek vagy nem ismerik az amerikai kulturát, vagy pedig soha nem látták Amerikát. Talán egyetlen müveit országa sincsen a világnak, amelyről anynyiféle vélemény s annyi egymással ellenkező kritika látott volna napvilágot, mint Amerikáról. Élelmes irók csak az érdekességeket és szenzációkat Írogatják össze Amerikáról, mások pedig csak a fantazia (ki tudja hány szinü s milyen szinü) szemüvegén át vizsgálgatják az itteni eseményeket. Valamikor egyik Amerikát járt tanárom azt mondta, hogy ha valaki könyvek alapján akarná megvizsgálni és megismerni az amerikai viszonyokat, hirtelen nem is tudna neki ilyen könyvet ajánlani. S tényleg igy van. Az egyik könyv olyan nagy rokonszenvvel s olyan nagyszerű beállításban ismerteti Amerikát, hogy az olvasó rögtön kedvet kap a kivándorlásra. A másik pedig valóságos félelmet gerjeszt olvasójában. Mind a kettő túlzás. S mert a könyvek s az Amerikát tárgyaló újságcikkek nagy százaléka ilyen, természetes, hogy az embereknek nagy része nem is ismeri Amerikát. Különösen ócsárolják Európában az amerikai műveltséget. Sokan a világ legtermészetesebb hangján ennek létezését is kétségbe vonják. Pedig van, volt és állandóan fejlődik az amerikai kultura. Ennek a kulturának a gyökerei azonban más földből szívják a táperőt. Más a megnyilvánulása s más az utja is, mint a hazai kulturának. Aki a hazai tényezőkből akarja lemérni és értékelni az itteni műveltséget, az nagyon hamis tapasztalatokra fog jutni. Szomorúan látjuk, hogy az amerikai kulturának s az amerikai embereknek a lelkét, éltető erejét, érzékeny oldalát eddig nagyon kevés európai ország ismerte fel. S innen van az, hogy Amerika is csak azokat az országokat ismeri, szereti és értékeli, amelyek legügyesebbek voltak saját maguk megismertetésére. Mi nagy örömmel látjuk itt, hogy nagy angol nyelvű újságok, tekintélyes folyóiratok állandóan s mindig nagyobb alapossággal és szimpátiával ismertetik a magyar problémákat. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a magyar nép erkölcsi súlya többet növekedett itt a legutóbbi évek alatt, mint azelőtt évtizedeken. Már maga az a tény, hogy irnak rólunk az újságok s észrevesznek bennünket a riporterek, olyan nagy eredmény, hogy méltán büszke lehet rá minden magyar ember, aki hazája sorsát s jövőjét szivén viseli. Az én szerény véleményem azonban az, hogy ezen az uton nem fogunk nagyon messze menni. Aki ismeri az amerikai ember pszychéjét, természetét s aki tisztában van az amerikai néplélek (ha ugyan lehet ilyenről beszélni) sajátságaival az könnyen elhiszi, hogy Amerikában betűvel, vagy tudományos leírásokkal (pedig a magyar nagyon hajlamos a profeszori stílusra) nem messze mehetünk -előre. Igaz, hogy a föld kerekségén itt olvasnak legtöbben újságot, itt adnak el legtöbb könyvet és folyóiratot. Mi azonban sohasem tudjuk olyan érdekessé tenni ügyünket, hogy azt egy igazi amerikai átolvassa, megjegyezze s ha átolvasta, gondolkozzék rajta. Ez is kell. Nagyon nagy szükség van rá. De ez magában véve még semmi. Sehol a világon nem olyan semmi, mint Amerikában. Itt egészen más oldalról kell megismertetnünk magunkat. S ha megismernek, megszeretnek, akkor már inkább hasznos lesz a rólunk irt ujságközlemény s inkább meg fogják az emberek jegyezni maguknak az elolvasott dolgokat. Amerika szivéhez első sorban a mi magyar és (itt tudjuk meg) na- ! gyon tehetséges művészeink tudnának hozzá férkőzni. Eddig is voltak ilyen irányú kísérletek, de öszszeköttetések hiányában s főleg a művészek pénztelensége miatt ezek az akciók nem voltak olyan arányúak, mint ahogy kívánatos lett volna. S mondhatom, hogy, akik itt ismerik a magyar nevet, azoknak nyolcvan százaléka nem az újságokból s nem a könyvekből, hanem művészeink sikereiből, dicsőséges munkájukból ismerik ezt. A minap is olyan büszke voltam, amikor New-York egyik legtekintélyesebb utjának színháza (A Lexington Avenue és a 86-ik utca keresztezésénél) hatalmas villanyreklámmal adta tudtul az arra nyüzsgő emberáradatnak, hogy három napon keresztül Berkes Béla magyar cigányzenekara fog szerepelni. öröm tölti el szivünket, amikor a világ legnagyobb színházának, a newyorki Roxy-nak a müsorkönyvében olvassuk napról-nap ra, hogy a színház zenekarát Rapy Ernő főkarmester dirigálja. Boldogok vagyunk, amikor a Paramount színház vásznain feltűnnek a magyar nevek... Biró Lajos, Bánky Vilma, Heltay Jenő, Putty Lia, Székely Béla, Várkonyi Mihály ... stb. Mondhatom, a művészet terén s itt is a mozi vásznain főképpen, olyan nevünk van, hogy egy nemzet sem mul felül bennünket. S ha beleszámítjuk azt, hogy ezt a művészgárdát egy 8 milliós kis koldusszegény ország termeli ki magából, egyenesen csodálkoznunk kell az elert óriási sikeren. New-York leghatalmasabb képtárában, a negyvenkettedik utcai könyvtárban is láttam érdekes dolgokat. Többed magammal mentem a képtár megtekintésére. Az egyik terem legelőkelőbb helyén egy gyönyörködő társaság állott. Amit néz- . tek, ahhoz mi nem is tudtunk hoz- I háférni... Csak mikor eloszlott a | nép, láthattuk meg a kép alatt a I sokat jelentő írást Michael Mun- 7 kácsy. — Annak a megemlítése sem felesleges, hogy New-York városának legnagyobb parkja, a Central Park amely a város szivében fekszik, ma gyar zenével nyitja meg évek óta a tavaszi és nyári térzenék sorozatát. Színházakban pedig nap-nap után hallhatunk magyar melódiákat (amelyekre mi hazavágyó magyarok olyan drága érzéssel s könnyező szemekkel dudolgatjuk a szöveget. Tegnap este is elhúzták az angolok a nótánkat: »Volt nekem egy szép csillagom ...«) Annyi bizonyos, hogy az angol szereti a szépet. Élvezi a művészetet s ezért minden áldozatra képes. Nem tudom, hány színháza van New-Yorknak, de azt biztosan merem imi, hogy az itt lakó hetedfél millió ember netenként legalább egyszer megfordul a színházak valamelyikében. Itt piheni ki fáradalmait, ide jár szórakozni. Itt nincs hazai értelemben vett társadalmi élet, de van színházi élet. Ezt az amerikai már valóságos családi tűzhellyé fejlesztette. Ha tehát a mi művészeink élvezetet nyújtanak a színházakban, ezzel a családok szivébe lopják be magiakat. S ez kell nekünk. Ma még csak két három színészünk és müvészünk nevét emlegetik. Mindegyikről tudják, hogy hungarian. Mi lenne s milyen hatást váltana ki, ha minden nap látnának egy magyar mozigirlt s minden nap adnának egy magyar szerzeményű darabot. Egyszerre érdeklődni kezdene mindenki s egyszerre megszeretné mindenki azt a nemzetet, amely ennyi művészt tud adni a világnak. A magyar tehetséges nép. Csík élelmesség nincs bennünk. Ha azt akarjuk, hogy megszeressen bennünket Amerika, ne hagyjuk nyugodni otthoni művészeinket. Egyik csapatot a másik után keil dirigálni Amerika felé. Ez lenne a hazai propaganda irányitóinak első feladata. Nagyobb körültekintéssel, több segítséggel, a magyar társadalom áldozatos erejével be kell szervezni a magyar művészgárdát. Ezzel nemcsak magukon a művészeken, akik annyit panaszkodnak s nélkülöznek, hanem a másik nagy panaszkodón és nélkülözőn, a mi drága magyar hazánkon is segíteni fogunk. Milyen szép is lenne, ha a magyar katona közismert hősiessége után fogalommá válhatna a magyar művészek neve is a világ közvéleménye előtt ! 1 I ®r cSAE MOVEMBER HÖ MG! Gi

pőuásárlásánál sok pénzt takarít m

eg STEBI JÓZSEF CIPOÁRUHÁZÁBAN Nyíregyháza, Zrínyi Ilona ucca 2., mivel üzletáthelyezés nvatt az összes raktáron levő cipőárúk mélyen leszállított árakon árúsíttatnak. — Egyes .párok beszerzési áron alul. I tigyes siam ara 16 fillér.