Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)
1928-10-14 / 234. szám
2 JMYÍRYI DÉK. 19ZS. október 14. á házszabályrevízíó * * * Az egységespárt bizottságot kül dött ki a házszabályok ujabb módosításának megbeszélésére. Vannak természetesen körök, amelyek ezt a korszerű és szükséges reformot mint a reakció egyik tényét akarják elkönyvelni, mondván, — hogy ez a módosítás a szólásszabadság ellen irányul s célja megakadályozni az ellenzéki képviselőket szabad kritikájuk gyakorlásában. A dolog azonban ugy áll, hogy a testületek működését szabályozó előírások kell hogy a változott körülményekhez alkalmazkodjanak, mert egy idejét mult sza bály legfeljebb a dolgok elintézését hátráltathatja, ahelyett, hogy megkönnyítené a feladatokat. A most tervezett házszabályrevi' zió két lényeges kérdés körül forog. Az egyik az appropriációs vita megrövidítése, a másik a parlamenti munka idejének a pártok aránya szerint való megosztása. Ha ugy áll a dolog, hogy az appropriációs vita, amely csak annak eldöntésére szolgál, hogy a megállapított költségvetés végrehajtását a népképviselet az éppen uralmon levő kormányra hajlandó-e bízni, eredeti jellegét elvesztette, mert az appropriációs javaslatok igen gyakran egyszerű felhatalmazási formula helyett szakszerű pénzügyi tartalmat is kezdtek nyerni, holott a szakkérdések megvitatása már a költségvetési vita keretébe tartoznék. Viszont megofrditva az ellenzéki szónokok a költségvetési vitába igen gyakran bizalmi kérdéseket kevernek, amelyeknek elintézésére pedig az appropriációs vita szolgálna. Ha tehát alkotmányjogi meggondolások szólnak az ellen, hogy az appropriációs vitát mint különálló valamit megszüntessék, legalább határt &ell nek szabni, mert a két témakörnek ez a keverése az ellenzék részéről nagy mértékben gátlóiig mák elintézésére. A javaslat másik része: a parlament munkaidejének a pártok aránya szerint való felosztása, — első pillanatban talán szokatlannak tűnhetik fel a magyar állampolgár előtt, de nem jelent egyebet, mint egy már kifejlődött és meg nem változtatható állapotnak az elfogadását. Az egész világ pcarlamentárizmusának fejlődése magával hozta, hogy ma a parlamentekben inkább a pártok mint az egyéniségek dominálnak. Vitatkozni lehetne arról, hogy ez előnyös-e, vagy hátrányos, de hogy igy van, az vita tárgya nem lehet. Bármelyik országnak a parlamentjére vetünk egy pillantást, mindenütt első helyen a parlamenti tömegek állnak, egy-egy párt keretébe tömörülve. Valószínűleg egyenes következménye ez a helyzet annak a ténynek, hogy a parlamenteknek rövid idő alatt igen nagy nemzeti és gazdasági fontosságú kérdéseket kell elintézni <s ezt a munkát csak a párthüség jegyében egységesen leszavazó kor mányzó parlamenti párt végezheti el. Ma nem igen látunk eklektikus politikusokat, akik az egyik párt programmjából elfogadják ezt a másikéból amazt, hanem legtöbben egy párt egységes koncepciója alá rendelik magukat, elvégezvén lelkiismeretükkel azt a számadást, amely ehhez szükséges. Ismételjük azonban, máskép a parlamentek dolgozni és működni nem tudnának, hiszen sürgeti őket a szavazók sok milliónyi tömege, amely érdekei képviseletére és az ország ügyeinek vitelére a parlamentbe küldte őket. Mi se csodálkozzunk tehát azon, hogy amelyik párt a nemzet bizalmából nagyobb szerephez jutott, ugyancsak jusson nagyobb szerephez a parlamentben is, hiszen ez a bizalommegnyilvánulás alapján jogos, méltányos és szükségszerű. igazi jelentőségére kevés kivétellel nem tudtak, vagy nem értek rá rámutatni. Elszorult szivvel ki llett látnunk egyik legnagyobb fővárosi lapunkat, amikor az első honvédek ezredünnepéről negyedhasábban számol be, hogy rögtön az utánna következő cikkben két teljes hasábot szentel a kutya és kotorékversenynek. Szép, szép az a kutyasport, de a magyar ősi virtus, ősi erények jubiláris ünnepe talán mégis előbbrevaló. Ne szomoritsuk most magunkat ezzel, hanem ragadjunk ki az egyesek ünnepéből egy-két mozzanatot, amely minket, szabolcsiakat és nyíregyháziakat közelről érdekel. Két háborús parancsnoka volt a budapesti első honvéd gyalogezrednek : szepsiszék-nagyborosnyói Bartha Lajos altábornagy, aki a kárpáti harcokban vezette az egyes honvédeket és revisnyei vitéz Reviczky László tábornok, aki a Doberdó, a Monté San Michele és a Monté San Gabriele emberfeletti hősi védelmével szerzett elévülhetetlen dicső nevet a honvédségnek. Bartha kegyelmes ur a budapestieké, Reviczky tábornok pedig egészen a miénk, szabolcsiaké. A Szabolcsvármegyei Vitézi Szék kapitánya, itt él közöttünk, itt gazdálkodik abapusztai vitézi birtokán és velünk, van, velünk érez minden nemes és minden szép megmozdulásunkban. Az ezred hivó szavára négyen kerekedtek fel Szabolcsból és Nyíregyházáról a bajtársi találkozóra. Reviczky László tábornok, Beretrf László orvos, a budapesti első honvédgyalogezred volt ezredorvosa, Bartha Jenő dr. Nagykálióról és e sorok irója Nyíregyházáról, mint a harctéri ezred volt századparancsnokai. • Gyönyörű, őszi verőfényes napon október 7-én, vasárnap délelőtt 9 órakor gyülekeznek a volt egyes honvédek a Népligeti laktanya udvarán. Kiérdemesült, öreg harcosok sorakoznak csak ugy civilben, de fegyelmezetten és katonásan, hadi kitüntetéseikkel a mellükön a jól ismert udvaron és Gorove Árpád volt népfölkelő százados, a nova-vasi hős kemény parancsára századokba tömörülnek a volt harctéri csapatok. Mindenki megtalálja a maga századát, régi beosztását, régi századparancsnokát. A találkozóra megjelent régi legénységből tiz századból álló hatalmas zászlóaljat állítunk fel oszlopban a kaszárnya udvarán, szemben a rögtönzött oltárral, ahol tábori misét szolgáltat a Hadúrnak, Mátéffy Viktor prépost plébános, országgyűlési képviselő, az első honvédek volt ezredlelkésze. Átveszem az egyik század parancsnokságát és végignézem az öreg harctéri fiukat. Hát bizony megrokkant, megöregedett ott mindenki, csak a régi harci tűz villog a szemekben. Sokan gyermekeikkel együtt jöttek, beosztom őket is a tagpárokba. Század vigyázz! Jobbra igazodj! Kicsit nehezen megy, elöregedtek, megpocakosodtak a hős fiuk, de azért rendbe Szabolcsiak és nyíregyháziak a budapesti első honvédgyaiogezred ünnepén A hős veteránok lelkesen ünnepelték vitéz revisnyei Reviczky László tábornokot, a Szabolcsvármegyei Vitézi Szék kapitányát, az egyes honvédek legendás hírű paraoesnokát A Károly király nevét viselő volt m. kir. első honvéd gyalogezred minden évben és mindig szélesebb, inpozánsabb keretek között emlékezik meg kegyeletes ünnepélyen elesett bajtársairól. Minden év valamelyik borús, őszi, októberi napján, a legvéresebb, de legdicsőbb harmadik doberdó-isonzói csata évfordulóján az ország minden részében megindulnak az egyes honvédek és a régi beideg* ződött, katonás fegyelemmel jelentkeznek a budapesti I. Ferenc József honvéd gyalogsági laktanya nagy udvarán, hogy leróják a legszebb, legnemesebb bajtársi kegyelet adóját az elesett hős testvérek emlékénél, hogy felelevenítsék a dicsőséges mult ezer édes-bus emlékét, hogy viszontlássák és kezet szoríthassanak a régi parancsnokokkal és bajtársakkal. Most, október 7-én tiz évvel az összeomlás után, még nagyobb ünnepséget rendeztek az egyes honvédek. A fővárosi lapok hosszabbrövidebben megemlékeztek a nagyszerű ezredtalálkozóról és ha méltatták is szűkre szabott hasábok között az ezredtalálkozó magasztos jeleneteit, az ünnepség mélyére, A természetes keserűvíz gyomor és héltisztitó hatása páratlan. Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserf vixel! Kiptal liitoftt kis fr Htff fivtfta. Sckaffltam kutrllialat Komim
