Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-04 / 200. szám

1,928. szeptember 4. JsÍYÍRYIDÉK. szi az ember testi és lelki erejét. Hát még ez az utolsó negyven esztendő, amelynek tartama alatt meg kellett érnünk, hogy szerencsétlen ^ hazánk ezeréves dicsőségünk magaslatáról a legnagyobb megaláztatás mélységébe sülyedjen, magunk pedig, akik részesei voltunk e dicsőség minden örömének s e megaláztatás minden fájdalmának, boldog ifjuságunk ragyogó álmaiból a korai öregség dermesztő valóságára ébredjünk. Ily viszonyok között úgy élni, hogy a siker elbizakodottá, a csalódás elcsüggedtté ne tegye az embert, s úgy futni meg a nemes pályát, hogy a győzelmi pálmából jusson egy-egy levél azokra is, akik a küzdelemnek nemcsak tanúi, hanem bizonyos mértékben osztályosai is voltak, tagadhatatlanul valódi érdem, amely előtt inként meghajolni nem szolgalelkü megalázkodás s amelyet magunk é s mások elé például ailitani méltó feladat. Ennek az érdemnek a természetét azzal akarom szemlélhetővé tenni, hogy egyházi, állami, társadalmi tekintetben alig van közügyeinknek olyan területe, amelyen észre ne vennők Geduly Henrik hivatásszerű, gondos és munkás közreműködését. És ha az egyetemes jelentőségű tevékenység kétségbe nem vonható sikerének a kulcsát keresném, egyenesen a biblia, költészet és tudomány fáklyájának fényénél kellene tárgyamat megvilágítanom. Idéznem kellene, tisztelt közgyűlés, az örök szózatot: «Légy hü mindhalálig s neked adom az élet koronáját!» — s meg kellene állapitanom, hogy Geduly Henrik hü volt hivatásához, amelyet apostoli lélekkel töltött be; hü volt az igazsághoz, amelyet mindig férfias bátorsággal hirdetett; hü volt a kötelességhez, amelytől soha el nem tántorodott. Patak partján álló boldog ifjúhoz hasonlíthatnám őt, aki abban találja gyönyörűséget, hogy rózsát dobáljon a tovarohanó habokba, mert így látja szebbnek a víztükör mozgalmas játékát; ünnepeltünk is lelkének legdrágább virágaival szépíti meg az életfolyamnak egyre lassabban hömpölygő hullámait s ezekkel takarja el a mélységeknek ittott magukkal sodró, szédületes, nem egyszer veszedelmes örvényeit. Rá kellene mutatnom arra, hogy sokoldalú tehetsége az ismeretek emlőin izmosodott meg, s az ihlettség hatása aiatt !ett öntudatossá annyira, hogy a hitet a tudomány velejárójának, a tudományt a hit megdicsőülésének tekintse, s okfejtő logikájával s ragyogó dialektikájával hivei lelkét sok tévedéstől megszabadítsa. Ha mégse használom fel a kedvező alkalmat, hogy ezeket a különleges elhivatásra képesitő és jogositó, részben nagynevű elődöktől örökölt, részben szakadatlan önképzéssel szerzett kiválóságokat behatóbban fejtegessem: egyfelől azért teszem ezt, mert magaSárga kanna fekete sávval. Elpusztulnak legyek, szúnyogok, hangyák, poloskák, srábbogarak, molyok, bolhák stb. Óvakodjunk az utánzatoktól! Csak eredeti, plombált Fiit kannát fogtdjunkfel! Magyarországi központ: PANACEA Gyógyszervegyészeti R.-T. Budapest, VI., Figyeifi utca 16 Telefon: L 909 - 48. 3492-8 sabb, sőt j legmagasabb helyről is megfelelő méltánylásra találnak, másfelől azért, mert szűkebbre szabott kereteim között kívánok maradni s a mindenkép jogos büszkeség diadalmas harsogása helyett inkább a mély érzelem egyszerű nyelvén kivánok szólani. Negyven év, ismétlem, hosszú idő, mindenesetre elegendő arra, hogy pásztor és nyája alaposan megismerje egymást, s hogy gondolatok testet öltsenek, célok megvalósuljanak, ellentétek kiegyenlittessenek, félreértések elsimuljanak. A mi gyülekezeti életünk se volt mindig zavartalan, hisz koronként súlyos, sőt válságos helyzetünkben nem egyszer a puszta létért kellett küzdenünk; de azt az egyet mindnyájunknak el kell ismernünk, hogy főpásztorunknak erős egyénisége mellett is gyöngéd lelkülete áldozatok árán is mindenkor az engesztelődés útján kereste a maga és gyülekezete boldogságát. Ez az önuralom és önfegyelem iskolájában megerősödött gyöngédség nyilvánul meg ritka szép családi életében, amelynek tiszta ragyogását az innen-onnan rávetitett felhők se tudták elhomályositani; ez érvényesül sűrűn előforduló békéltető megbeszélésein, amelyeknek rendszerint az az eredménye, hogy senkise távozik tőle megnyugvás nélkül, aki bizalommal közeledett hozzá; ez teszi őszintén ragaszkodó barátaivá azokat, akiket egyszer szivébe zárt s akik e sziv melegét csak egyszer is érezték. Mi a magunk részéről Geduly Henrikben elsősorban a sziv emberei tiszteljük, becsüljük és szeretjük. Oktató és vigasztaló szavai azért meggyőzők, mert a sziv mélyéből fakadnak; bánásmódját azért fogadjuk szívesen, mert a szeretet melegét érezzük ki belőle. Erre nézve bátran hivhatom tanúbizonyságul egész gyülekezetünket, amelynek belső életében ép úgy, mint a többi felekezethez való viszonyában kezdettől fogva mind a mai napig a testvéri megértésnek s a mindennél drágább békének megteremtésén és ápolásán fáradozott. A szeretet alapjára fektetett belső épitő munkája gyülekezetünk életének valamennyi megnyilvánulásában gazdagon gyümölcsözőnek bizonyult. Egyházi és iskolai intézményeink úgy is, mint élő szervezetek, úgy is, mint éltető alkotások, mindnyájunk hozzájárulásával javarészben az ő tervező és végrehajtó tevékenységének mértföldmutatói. Ezt mi, akik vele közelebbről érintkeztünk, különösen jómagam, aki harminchét éven át egyházközségi életünk minden fokozatán készséges munkatársa voltam, tudjuk és látjuk, s erről is kivétel nélkül tanúbizonyságot tehetünk. és ha nem szólanának az élők, beszélnének a holtak, akik annak idején együtt látták Bartholomaeidesz János, Farbaky József és Geduly Henrik működését, akik bizalommal hivták meg az ifjú lelkészt, mikor tekintélyekké emelkedett papok közül választhattak, akik nagy jövőt jósoltak a sasszárnyait korán bontogató magasröptű léleknek, s akik vállvetve sokszor az önfeláldozásig vele együtt buzgólkodtak egyházunk talpraállitásán, magyarosításán, felvirágoztatásán* Beszélnének a kövek, e templom kövei és falai, amelyek között annyi lelket avatott a keresztség utján Krisztus gyermekeivé, annyi serdült ifjút adott át a konfirmáció utján az élő egyháznak, annyi boldog párt bocsátott házasságuk megáldásával az élet útjára, s annyiszor megfürösztötte szentbeszédeit hallgató híveinek lelkét az evangélium üdítő kutforrásában. Beszélnének a kövek, iskoláink kövei és falai, amelyek között új meg új oltárai emelkednek a tiszta erkölccsel párosult nemzeti közművelődésnek. Beszélnének most emelkedő palotánk kövei, amelyekből a jövő nemzedék számára kívánunk hathatós erőtartalékot teremteni. És ha a holta* is elhallgatnának, és ha a kövek elporlanának, beszélni fog a lélek, a gondolkodó, emlékező, örökké élő lélek, s hirdetni fogja, hogy ez a nemzedék, a mely lelkes örömmel vett részt a mai ünnepen, hálásan ismerte el egyházunk nagy papjának hervadhatatlan érdemeit, s hogy az a férfiú, aki életét Isten dicsőségére ilyen lendülettel szentelte s ember javára ilyen sikerrel hasznosította, bőségesen rászolgált arra, hogy nevét fenntartás nélkül büszkén emlegessük s további működésére a Mindenhatónak leggazdagabb áldását kívánjuk. A beszéd elhangzása után Paulik János emelkedik szólásra, hogy a lelkésztársak nevében üdvözölje a jubilánst. A beszéd a következőképen hangzik: Paulik János beszéde: Ünneplő gyülekezet ! Kedves testvéreim ! Az elhangzott szavakhoz szabad legyen még nekem is néhány szót hoizá fűznöm. Mély meghatottsággal szemlélem én is az isteni gondviselés nek azt a jóságos lényét, amely nagyrabecsült Főpásztorunkat teles tes i és lelni eróben eljuttatta papi siolgálatának 40 éves határvonalához, amely hosszú szolgálatnak 28 e«ztend"iét nekem, mint helyi lelkés-ztarsnak, közelről volt alkalmam megfigyelni. Negyven esztendő ! Az idő homokóráján talán csak «gy pillanat, annyi, amennyi alatt egy lehulló homokszem leér a földre : de a véges emberi életben igen nagy idő. Mi mindent nem hoz, mi mindent nem visz az el! Mennyi álmot, reményt, örömöt és bánatot. Apró gyermekekből meglett emberek, arasznyi csemetékből hatalmas szálfák lesznek 3 ezekből nem egyszer fejfák és koporsók. Fekete hajfürtök fehérekké, mirtuszkoszoruk halott, koszorúkká változnak át enny. idő alatt s a legrózsásabb ar

1 cokra is baraz^ákat a mu" landóság ekéje. S a sziveken i" TAN szükségletét az összes közép és elemi isko'ák részére beszerezheti a Ferenczi-féle könyvkereskedésben, Városház-palota. Telefon: 318.