Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-04 / 200. szám

4 jrtÍRYIDBIL 1928. szeptember 4. nem egy gyűrődés képződik az átélt gondoktói. A kívülállók, kik a lelkészt csak távolabbról szemlélik, nem igen tudják, hogy 40 év egy lel­kész életében bensóleg mit jelent. A minden emberrel közös gondo­kon és bajokon kivül mennyi benső vívódást, mennyijtesti és lelki erőfeszítést kell tenni, hogy a kellő szellemi színvonalra feljusson s ottan meg is maradhasson ; mennyi töprengést a nyájért az álmatlan éjszakákon s mennyi lelki fájdalmat, mikor a legneme sebb törekvései netán kútba es­nek, vagy amikor szivének leg' tisztább aranyáért a hálátlanság hamis pénzével fizet a világ. Óh igen, igen ; sokan nem tudják azt, hogy mit él át bensőleg egy papi szív s hányszor sír keserű könnyeket befelé... Igaz azonban másfelől az is, hogy olyan gyö­nyörűségeket is hordoz magával a papi pálya, amelyekért érdemes papnak lenni s áldja azért a Gondviselést mindenki, akit az Ur erre a hivatásra rendelt. Én tudom, főtisztelendő és mél­tóságos Püspök ur s kedves lel­késztársam, hogy a te lelked is átment az imént érintett benső vívódásokon s édes kedélyi hul­lámzásokon s örömmel tekintesz vissza a megfutott hosszú útra. Örömmel annál is inkább, mert hiszen működésedet sikerekkel is bőven megkoronázta a Gond­viselés. Itt nem csupán arra a kivéte­les felmagasztaltatásodra gondo­lok, amely által a korán meg­szerzett közbizalom téged a fő­pásztori méltóságba emelt s ezzel aztán a legszélesebb körben adott módot Istentől vett charizmáidat gyümölcsöztetni: hanem gondo­lok lelkészi működésednek ama számtalan sikereire, amelyek áldás­ként irták be nevüket e nagy gyülekezet életébe s azt a virág­zásnak mind magasabb fokára emelték. Mert azt minden elfo­gulatlan szemnek meg kell látnia, hogy a nyíregyházi evangelikus egyház — jólehet időközben a pokol tornácait is megjártuk — ugy külső csín, mint belső rend és különösen tanügyi felszereltség tekintetében sohasem állott még oly magasan, mint ma s templom­látogatási buzgalma ennek az egyháznak egyenesen példaként állitható oda akármelyik gyüle­kezet elé. És bár tudjuk, hogy egy ilyen nagyobb összetételű gyülekezetben, amilyen a mienk, nemcsak egy emberen fordul meg minden és hogy siker vagy bal­siker csupán egy tényezőnek a számlájára sohasem irható, de tudjuk azt is és én azt örömmel hangsúlyozom, hogy Te a Krisz­tus e gyülekezetben tömörült nyájának mindig jő pásztora vol­tál, aki annak nemcsak szóval, hanem példaadásoddal is utat mutattál a Krisztusban való életre. Mikor pedig Isten különös ke gyeiméből s a tiszai egyházkerü­let bizalmából Pőpásztorunkká lettél, nyilvánvaló lett, hogy Tő­led az Isten többet kiván, mint csak egy gyülekezetnek a papjá­tól, aminthogy szép tehetségeid sokra is predestináltak. Tudom azt is, hogy éppen erről az ol dalról érte szivedet a legfájóbb ütés, amikor látnod kellett ma­gyarhoni Sionunknak a kifosztá­sát s egyházi szempontból igen értékes elemeinek az elcsatolását. Dehát ez a lapja a történelemnek még nincs lezárva s mi hisszük mindnyájan, hogy „Lesz még ki­kelet Kolozsvár felett.* Méltóságos Püspök Ur, kedves Lelkésztársam i Mikor én most tisztes személyeden végig nézek, édes bus érzések hullámzanak át keblemen, mert én nemcsak ezt a mai, hanem azt a másik alak­ját is látom Geduly Henriknek, akivel a hajdan a selmeci líceum padsoraiban üldögéltem; majd látom a teologust, a káplánt, a fiatal lelkészt, akivel Isten ren­deléséből egy gyülekezetbe kerül­tem össze lelkésztársul. Az idő bizony felettünk sem repült el nyomtalanul: a te fejedet az ősz zúzmarája, az enyémet pedig a tél hava lepte be azóta. A hosszú idő sok mindent elvitt tőlünk, de hozott is sokat, becseset és bol­dogitőt. Először is lelkünk szá­mára egy szép és tágas repülő­teret és sok-sok alkalmat a hasznos tevékenységre s ennek nyomán sok-sok örömet. És bár sokat elvitt tőlünk a rohanó idő, de meg is hagyott valamit, amiért nem tudhatunk elég hálát adni a jó Istennek, meghagyta: a munka­kedvünket s a magasabb kor nyo­masztó hatásait ellensúlyozó lelki derűt, az Istenben való bizalom­nak ezt az üde, örökzöld hajtását. Két drága Talizmán ! Tartsa meg ezeket továbbra is számodra a kegyelmes Isten s további utadra is sugároztassa nemes törekvé­seid sikerültének, családi életed boldogságának s hiveid Bizalmá­nak és szeretetének a fénysuga­rait, hogy életed alkonya is olyan szép legyen, mint amilyen volt nappalod s híveidnek sokasága lássa megvalósulni rajtad is azt a bibliai igazságot, hogy „Gyö­nyörűséges dolog az Ur szárnyai nak árnyékában nyugodni" és hogy „Áldott az, akit az Ur megáld". Ézt kívánja neked a te szintén már megkopott lelkésztársad s a papi élet élet örömeiben és fáj­dalmaiban hosszú évtizedek óta osztályosod. Elhangzott a beszéd, amelyet az ünnepelt állva hallgatott vé­gig, csakúgy, mint az előbbit, majd megszólal és többek kö­zött a következőket válaszolja: Geduly Henrik válasza: Méltóságos Elnök Ur! Mélyen tisztelt közgyűlés! Ha én ezekre az ihletett sza­vakra méltó választ óhajtanék adni, ugy fel kellene tárnom a szivemet. Ezt azonban nem teszem, mert akkor darabokra törve kellene feltárnom szivem legbensőbb titkait. Engedjék meg, legyen ez az én meggazdagodásom, jutal­mam, legforróbb hálám és kö­szönetem. A jubiláns szónok ezután el­mondja lelkészi pályafutásának történetét nagy vonásokban, majd igy folytatja; — Ebben az ünnepi órában kijelentem, hogy életem legdrá­gább élménye, logboldogabb ta­pasztalata fiatal koromtól a mai napig, hogy az élt forrón szere­tett hittestvéreimtől munkámért szeretetet, ragaszkodást kaptam cserébe. Majd gyönyörű jellemzést ad híveiről, ezekről a taka­rékos, józan, munkás polgárok­ról, akiknek legnagyobb erőssége a tiszta, boldog, családi élet. Itt nincs egyke, — mondja — válóperek özöne, vagy családi botránkozások, ezek ismeretlenek a mi gyülekezetünk tagjai előtt. Szent meggyőződésem, hogy ezen a gyülekezeten rajta lesz Isten megsegitő áldása és a hazafias társadalom kellő mél­tánylása. Az én munkám igazi szin­Városi Színház Mozgá Szeptember ho 3-án és 4-én, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órakor: GÓSTA ECSKAN. fl tökéletes gentleman Dráma 7 felvonásban. RICHARO TALMADGE: fl rejtelmes idegen Izgalmas kalandos történet 7 felvonásban . Szeptember hó 5 én és 6-án, szerdán és csütörtökön: HABRY LIEDTKE és LILIT D AMIT A: Utolsó éjszaka. ELLEN RXCHTER: Tigrisprémes hölgy. helye a gyülekezeti templom, a lelkipásztori teendők elvégzése — mondja ihletetten — majd isteni áldását kéri az elnöklő felügyelőre, aki tradicionális ne­vet örökölve vezeti a boldogu­lás felé a várost, igazgató-lelkész társára, akivel együtt szolgálták az egyház ügyeit, az egyháköz­ség egész tanácsára, tagjaikra, férfiakra, nőkre, akik vele együtt öregedtek meg, az ifjúságra, az iskolákra, lelkészi karra, taní­tókra és tanárokra, minden buzgó hívőre, s városunk velük együtt dolgozni kész egész társadalmára. A mélyenjáró, sziv mélyéből jövő, őszinte lélekfeltárást nyújtó beszéd nagy hatással volt a je­lenlevőkre. Ezután Szohor Pál határozati javalatot olvas fel, amely sze­rint a közgyűlés kérje fel az egyházfelügyelőt, hogy a leg­rövidebb időn belül terjesszen részletes javaslatot az egyház képviselőtestülete elé Geduly Henrik négy évtizedes működé­sének az iskolában, vagy a temp­lomban való megörökítésére. A javaslatot a közgyűlés egy­hangúlag elfogadja, amit Bencs Kálmán elnök határozatilag ki­mond, majd az ülést berekeszti. Felhangzik az orgonaszó, fel­csendül az ének, a püspök hálaimádságot mond, megáldja a gyülekezetét s a Himnusz eléneklésével véget ér a lélek­emelő ünnepség. A bankét. A templomi ünnepség után 200 teritékes táisas ebéd volt a „ Korona" nagytermében, ame­lyen nemcsak a felekezetek és különböző hivatalok képviselői, hanem társadalmi életünk vala­mennyi osztályának reprezen­tánsai ínind megjelentek. Az első felköszöntőt Geduly Henrik ev. püspök mondotta a kormány­zóra. Felköszöntőt mondottak : Virányi Sándor vármegyei fő­jegyző Geduly Henrikre, Szohor Pál városi főjegyző Geduly Hen­rikre, Énekes János pápai pre látus kánonon a Geduly szemé lyén mint összekötő kapcson keresztül a magyar nemzeti egyetértésre, dr Bartók Jenő ref. lelkész a magyar visszavo : nás megszűntére, dr. Bernstein Béla főrabbi Geduly Henrikre, s végül Mikler Sándor ev. is­kolaszéki elnök szintén Geduly Henrikre. Geduly püspök meghatottan köszönte meg az ünnepeltetést, majd a társaság a legjobb han­gulatban oszlott szét. A bankét pompás menüje Papp Lajos vendéglős konyhájának vált dicséretére. Az ebéd alatt Rácz Marci szebbnél-szebb ma­gyar nótákat játszott kitűnő ze­nekarával. Vertse K. Andorné Volkmann Róza zongoraiskolájában a beira­tások szeptember i-én megkez­dődnek. Tandíj egész évre 150 pengő, amely havi részletekben is fizethető. Fűtési és világítási díj egész évre 15 pengő, amely a be­íratás alkalmával fizetendő. 3X I TAN KÖNYVEK az összes iskolákba megérkeztek az Ujságboltba

Next

/
Oldalképek
Tartalom