Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-15 / 185. szám
JhíV fRYIDgK. 1928. augusztus 15. Hazai knltúremlékek és a közönség. Irta: Komár Erzsébet. "... Láttad miié után a téren a régi dóm előtt Beizélgetö csoportot s a sok ki« öregasszonyt 8 hogy bírétamnal fején s imakönyvrel kezében Setét lengő köpenyben egy ptp m»nt át a tér.-a S csodálkoztál e farosa, régi s méla képea ? ... S hiába is sorolnék fel sok mist ii, ami kedrn, Olyan hiába tolna s ha még olyan finom ii, Te a hangalatokba sohsern leszel sztrelmes ! Mert sokut is bánod te, akármit is beszélek, Mit is érdekel téged a kisvárosi élet, A kisvárosnak esenies, egy«zerü, re^i bájs, A régi achitektnrák s az élet gráciája . . . . . . Mert agy e más az élet s néked sietned is kell S nem érsz rá bibelődni a múlttal s emlékekkel . .." A besenyődi templom s harangtorony lebontása alkalmával kissé elgondolkodik az olvasó, hogy nálunk »probléma« még egy műemlék megőrzése, vagy épen muzeális elhelyezése, restaurálása s hogy kevés az érdeklődés, mely fenntartásukat kivánná régi helyükön. Pedig letűnt, elhervadt kultúrákból meglátni a multat, elmerengeni azon, főképen pedig tanulni belőle nemcsak a költők, művészek, tudósok, esetleg turisták időtöltése, mint a közönség nagy része hiszi. Ha a vidéki ember községében megakad egy-egy műemlék, amit netán védelmébe vett a »Müemlékek Bizottsága«, esetleg felemiit a . Révai nagy lexikonja is, büszke rá, mert az ő községében hiresség van. Vannak már ott helyben igazi értői es értékelói is, ie mégis több a titokban csodálkozó, hogy mi nézni való van <fzon az ócska templomon, fatornyon, Kastélyon, aminek a helyére jobb volna már ujat épiteni, ha volna rá pénz... Ennek a nagyobb tömegnek közönyét jellemzi, amit Szeged város ismertetőjében olvashatunk, hogy ott :s merültek fel ilyan tervek nemrégiben, hogy a középkori cson ka templomtornyot a a *ár maradványát le kell bontani. A szaKember persze fájdalmasabban szisszen fel ilyenkor, mintha fogát óhajtanák kihúzni s a költő és müvészféle is megcsóválja a fejét és felsóhajt: óh, sancta simpíicitas! De ez igazságtalanság, A folyton forgó világ sora, a változott élet városoknak, községeknek, ialvaknak csak szaz esztendő alatt is micsoda más képét adta, mint volt például a jobbágyság eltörlése előtt. Egész családok haltak ki, szóródtak más vidékre, szegényedtek el, épen a nemességnek s régi polgárságnaK az a generációja, mely hivatva volt századok hagyományait fenntartani és istápolni. Csak a helységek temetőjében kell széjjelnézni, ahol mindenütt lellelhetjük a városok és községek megiratlan történelmét. Az ódon kripták, mohos sirkővel családok neveit mutatják, olyan családokét, akikneK ma már alig el azon a helyen egy-két tagja. A felszinre került rétegek pedig bizony nem sok részvétet mutatnak — egy-két érzékeny lélek kivételével — hajdani, tőlük merőben idegen világok maradványai iránt. Aztán meg az enyészet is szakadatlan végzi munkáját a régi építményeken, a tetőzetet oly festői hatással borító patina nem egyéb, mint penész és moha, ez megteszi dolgát: a zsindely elkorhad, x cserép elmállik. A festőileg szintolyan szép kő, vagy téglafalon is elvégzi munkáját az eső és vihar, ha sokáig áll vakolatlanul. A málló falakban meglazulnak az ólomkarikás ablakok, szél járja az épületet szabadon, nem csoda, na a régi, kulturemlék szempontjából még oly szép templomot is csupán ócskának látják s itt-ott lebontásra Ítélik, hogy a helyére ujat építsenek. Es miért ne lehetne egy ma épült templom, vagy középület ép oly szép, ép oly értékes, mint bármelyik reneszánszkoraoeli, gót, avagy bárok, a célszerűséget meg még jobban is szolgálhatja az uj, mint a régies, anélkül, hogy a szépségből a legparányibbat is fel kellene adnia. A halálraítélt budai Tabán lehet még oly hangulatos, de a bástyás kis házak azonfelül, hogy összeomlani készülneK, mai ember számára bizony szűkek, mindenképen megőrölte azokat az »idő vasfoga«. Más azonban, ha megnemértés itéli halálra a műemlékeket, vagy más a műemlékekkel szemben a közönség részéről gyakran tapasztalható közöny. De ez sem egészen a közönség hibája. A közönség nagy tömegét meg kell tanítani »látni« a szépségeket, hogy élvezni és értékelni tudja azokat, tanuljon belőle. Nem min- > nai reagál a hangulatok ezerféleségére. Egy Andrássy grófkisasz'szony komponálta meg a Krasznahorka büszke váráról zengő gyönyörű dalt, de ezrek dalolják és az ezrek át 13 érzik ugyanazt a bűbájos hangulatot, amely a grófkisasszony lelkét megihlette. Nincs ember, akinek lelkében ne lappangna a szépség utáni vágy. »Nemcsak kenyérrel él az ember«. £>e ezt a ntiemcsak kenyér« utáni vágyat fel kell ébreszteni az anyagi lét köznapi valóságában elfásult közönségbea. Azonban a közönség nem nagyon érte még meg, hogy egy-két újságcikken kivül kapjon valami népszerű s olcsóbb ismertetést hazai műemlékekről. Felmérhetetlenül hasznos volna, ha volna könnyen hozzáférhető, a külföldre is kijutó ilyen munka, képekkel és szöveggel, elszakitott Felvidékünk, vagy Erdély, mü- és kulturemlékeiról. Diszalbumok egyes fejezetei nem szolgálhatják ezt a célt s manapság nem mindenki utazhat és felkelhet és lefekhet és lenyugodhat a nap, ahányszor csak akar, megaranyozhatja sugaraival még oly ^ ódon, még oly nagy időkről beszélő várak, kastélyok, templomok sokat látott falait, áraszthatja ez maga körül a legkedvesebb hangulatokat, mit ér, ha nem tudnak róla, ha iskoláskönyvek emiitik fel szűkszavúan itt-ott. Csak Eger szépségeiről vastag könyvismertetést lehetne szerkeszteni azok számára, akik Magyarországon nem ismerik Eger szépségeit, és sokkal többen vannak, akik nem ismerik Eger szépségeit, mint akik ismerik. Olasz faluk és városokból szép számmal jelentek meg denki. született széplélek, aki azon- I -«s jelennek meg Magyarországon Szezonnyitó műsor az Apollóban! ti® A KÖN1YEK ASSZONY A ^ Szerdán (PKD Csütörtökön ICedden JÓKAI MÓR „Az egy huszasos leány" K«ddfiR e. regénye filmen TSH! il nl 1 á Loth Il a- Lukács pá I> f§31 * * Szécsi Ferkó főazerepléisével. HAROLD LLOYD minden idők legj obb filmje Napmama fiacskája Szerdán Szezonnyitó előadáso k Csütörtökön CORINNE GRIFFITH a világhírű filmdiva hatalmas attrakciója A KÖNNYEK ASSZONYA Egy sorsüldözött asszony megható története. újságcikkek és könyvek s a Mediciek, Sforzák márványKincsekben Itália földjén hagyott életük nyomát jobban ismeri a müveit magyar közönség, mint a .*zája földjén virult és letűnt kulturákat. Pedig egészen bizonyos, hogy egy középkorbeli magyar nagyúr életének emléke van olyan érdekes bármilyen viszonylatban, mint a Mediciek és Sforzáfcé, .la nincsenek is márványemlékeink róluk. Van-e valami szebb és érdekesebb a maga mivoltában, mint Szabolcsvármegye sivó iomokos táján, Nyírbátorban a középkorból itt maradt két templom: a minorita-templom ,s a református?! A minorita-templom még 1480-ban épült s öreg falai a történelem micsoda érdekes fejezeteit mesélhetnék el I Konturjaiőan is szép az épület, de még szebb belső berendezése. A református templom egy dombon épült, szép kontúrjaival, bronzveres palával fedett tetejével az ajtajáig vezető jegenyefasorral, a község majdnem minden részéből látható es .temes, szép díszét adja a tájnak. Van abban valami mélabúsan kedves, amikor nyári és őszi reggeleken a dombon levő templom nyitott ajtaján kiárad az orgonaszó, a bus Izsoltárének s elszárnyal a jegenyék, a szemben lévő urikastély s még messzebb a Szentvér-utcai kertek felett. Háttere a két templomnak a szabolcsi égbolt mély kéksége, örökös színjátékával, a vonuló felhőkkel, a nyugvó nappal s van-e valami meghatóbb, mint elgondolni, hogy ezekben a templomokban századok óta emberek imádkoztak, akik ebben a községben születtek, éltek és meghaltak. Nekem legalább is van olyan erdekes, hangulatos, látványnak és tanulságnak, mint Torcello Bergamo halott múltjának emlékei. Sok egyéb kulturemléke van még Szabolcsvármegyének a besenyődi emlékekhez hasonló. A közönség minél szélesebb rétegének figyelmét felhívni ezekre, nem méltatlan feladata volna a vármegye területén működő kulturegyesülctnek s nem volna hálátlan munka ezeket a kulturemlékeket összegyűjtve népszerű képes ismertetésben a közönség elé bocsátani. Bizonyosan szívesen főgadná, hiszen a »réges-régi nagyszerű mult kárpótlást, vigasztalást, erőtadó ösztön a jelen minden Kisszerű nyomoruságával szemben«. Aktuális ez ma különösen, amikor egyebünk sincs, mint sz a nagyszerű történeti mult, amikor soha magyar szívből mélyebben, búsabban, keservesebben fel tört a sóhaj: »Vúágos kert vala Hires Pannónia. nem A jő gazda „URDOLINE" tarolajokat használ. Vezérképviselet: * Nylregyháta, Széchenyi-ut 14. | 461 2. Telefon : 507. Drága kakasom Burleszk világattrakció Le a kalappal Burleszk sláger ffi 1 Magyar Híradó \ ffi Az előadásokat szaloazenekar kiséri. Előadások kwdete: 5, T éa 9 órakor, Sípos cukrász késziti a legjobb fagyiaiiot, jegesmet, süteményeket. lm\ Ilona ucca 3. Telefon: 3-13. Kivanatra házhoz szállít. Szerdán és pénteken két symphonikvis hangversenyt tart este 9 órakor a Lengyel kiekszbtn ebben az évadban ulo'só a nyíregyházi katona-zenekar.
