Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-28 / 194. szám

2 JtfVíltYIDBIC 1928. augusztus 28. ffiackensen vezértábornagy internálásának antant oldala. Irta: Straky Henrik. Miután e lap hasábjain már foglalkoztam a germán kato­naoroszlán internálásának magyar és német megvilágításával, azért most az ügyet antantfénnyel is kö rül akarom sugároztatni. Herczeg Ferenc pünkösdi cik keiben azt állította, hogy az 1918. nov. 3-án kötött Diaz-Weber-féle fegyverszüneti szerződés szerint Mackensen hadseregének novem ber 3-ától számított 15 napon be lül birodalmi német területen kel­lett volna lennie. Weber-Edlen v. Webenau sz. k. v. gyalogsági tá­bornok és mások ezt a jóhiszemű tévedést helyesbítik. E szerződés az antant a vele társult hatalmak és a Monarchia között köttetett meg Páduában, tehát kötelező erő­vel Németországra vonatkozólag nem birt. Az említett szerződés szerint 1 5 napon belül a Mon­archia területéről el kell kotród­ni minden ott lévő német csapat­nak. A záros határidőn tui ittre­kedt németek internálandók. A Diaz-Weber-féle szerződés végre­hajtási utasításában az «Annex­Protokoll»-ban az áll, hogy az osz­trák-magyar szárazföldi és tenge­ri haderőkkel szövetséges és a Monarchia területén lévő csapa­toknak 1 5 napon belül ki kell üri­teniök ezt a területet; nemleges esetben hadifoglyoknak kell őket tekinteni. A szerződésben magában inter­nálásról van szó, a végrehajtási utasításban az internálás szót tel­jesen mellőzték és hadifoglyokról szólnak, mintha az teljesen mind­egy volna. Arról kétértelműséget hintve, bölcsen hallgat az «Annex-Proto­koll», hogy kinek a hadifoglyai legyenek az ittrekedő németek. A mi foglyaink, vagy az antantéi. Ha a mieink, akkor semmi sem áll útjában annak, hogy rögtön szaba­don is bocsássuk őket. Ezt külön­ben az akkori élelmezési viszonyok szükségessé is tették volna. A ré­szünkről való szabadonbocsátásra tilalmi rendelkezés sehol nem volt. He az ittmaradó germánok, az antant hadifoglyai, akkor a «szivélyes egyesülés»-nek törődni is kellett volna velők. Pl. élelmezni őket. A Diaz-Weber-féle szerződés és végrehajtási utasítása Mackensen hadseregére nem vonatkozhatott. Először azért, mert abban a nőv. 3-án a Monarchia területén tar­tózkodó német csapatokról volt szó. Mackensen és hadereje ekkor Románia területén állott. Másod­szor azért sem, mert e szerződést Németország részéről senki sem irta alá, tehát Berlint nem is kö­telezte semmire sem. Az más lapra tartozik, hogy a nov. 3-án tényleg a Monarchia te­rületén tartózkodott németek leg­nagyobb része a kitűzött 1 5 napon belül otthon volt, mig Mackensen csapatai csak ekkor érték el a Monarchia területét. Hiszen más­ként, más uton nem menetelhettek hazafelé és gyorsabb iramban sem. Az antant és a vele asszociált hatalmak Németországgal 1918. november 1 i-én kötöttek fegyver­szüneti szerződést. Németország szempontjából ez az okmány ren­delkezik Mackensen hadainak és a Monarchia területén lévő csapa­toknak a visszavonulásáról és ez is bir kötelező erővel. Németország ezt aláirta, ez kötötte őt, mi ezt nem irtuk alá, nem is vonatkozott reánk. E szerződés 12. pontja ki­mondja azt, hogy a nov. 1 i-én a Monarchia, Románia és Törökhon területén lévő német haderőknek «sogleich», tehát azonnal vissza kell térniök Németországba. Tehát határozott időpontot nem állapí­tottak meg arra vonatkozólag, — hogy mikorra kell a visszavonulást befejezni. Nem is tiltották meg azt, hogy a román területen lévő csa­patok a Monarchián keresztül vo­nuljanak vissza, sőt ellenkezőleg a «sogleich» egyenesen azt paran­csolta, mert Bukarest és Berlin között ez a legrövidebb ut. Amennyiben az antant határo­zott terminust nem állapított meg, voltaképpen a németek internálá­sáról sem intézkedett. Az antant intézkedett a nyugati fronton lévő németek esetleges internálásáról. Ennek a keleti frontra való vonatkoztatásáról, se­hol sincsen szó. Károlyi Mihály Belgrádban 1918. november 13-án Franchet d'Esperay francia tábornokkal kü­lön fegyverszüneti szerződést kö­tött. Külön fejezetet lehetne irni arról, hogy e szerződésre szükség nem volt, jogérvénnyel nem birt. Ennek bizonyítására csak azt az érvet sorakoztatjuk fel, hogy egy szó sincs benne az elpbb kötött Diaz-Weber-féle szerződés hatályon kivül helyezéséről. Már pedig jog­érvényességének legelső és leg­elemibb kritériuma ez lett volna. Ez érvénytelen szerződésben, — amely Károlyi korlátoltságának és hiúságának szörnyalkotása — is csak az áll, hogy a német hadak­nak hazánkban való tartózkodására és az ezen való átvonulásra 15 napi időtartam szabatik meg; nov. 3-ától kezdődőleg. Tehát még eb­ben az iratban sincsen szó inter­nálásról, vagy hadifogságról. — Mackensen csapatai ezen az ala­pon sem voltak jogilag ínternálha­tók vagy elfoghatok. E szörnyszerződést német rész­ről különben sem irta alá senki, tehát ugy sem kötelezte őket sem­mire. Clemenceau, a gall bosszutig­ris 1918. november végén sür­leg szólította fel Károlyit arra, hogy fegyverezze le és internálja Mackensen csapatait. A pipogya gróf ezt megtette. Mackensen in­ternáltatta magát, jóllehet a sike­res ellenállás gyermekjáték lett volna. Tette valószínűen azért, mert részletsikert arathatott volna de a végső célt, a győzelmet ugy sem vívhatta volna már ki, tehát kerülte a felesleges vérontást. A dörmögő, öreg, francia, aki hitte, hogy köztársasági elnök lesz érdemeiért, nem lett az, elkesere­désében vissza is vonult a francia közélettől. Ilyenformán saját nem­zete is megbüntette túlkapásaiért. Amint az eddig vázoltakból lát­ható, a franciák nyílt szerződés­szegést követtek el, amikor Cle­menceau Károlyi által internáltatta Mackensent és hadait. Megszegték a Diaz-Weber-félét, a németekkel 1918. november hó 1 i-én kötöttet, sőt még a Károlyi­felé belgrádit is, mert Macken­senék internálására egyik sem jo­gosította fel az antantot. Ha elgondoljuk azt, hogy fran­cia haderők állottak a Dunától délre, akikkel internálhatták volna Mackensen hadait, vagy megcse­lekedhették volna ezt a segitőné­pek, a csehek, a románok és a szerbek, akkor önként azt keli kér­deznünk, miért eszközöltették ezt a magyarokkal. Talán gyávaság­ból, mert féltek a 1 70000 veretlen némettől. Azt hiszem aljas cél le­begett a francia szemek előtt, s ez az amit első cikkemben a Mackensen eset harmadik u. n. antantoldalának neveztem. Előre látták Párisban azt, hogy ugy a magyar, mint a német nemzetet sú­lyosan meg fogják alázni a béke­szerződésekkel, érdekközösség fog fennállani közöttük továbbra is. A kapcsolatot akarták lazítani, el­lentéteket szítani a két nemzet kö­zött. Az aljas szándék többé­kevésbbé meghiusult a magyar középosztály, polgárság és a nép ellenállásán, mert e rétegek Ká­rolyi rendelkezései ellenére, min­dig segítségére voltak a német harctestvéreknek. Herczeg Ferencünk által táma­dott Weber nevű osztrák generális helyesbítő cikkeiben elragadó tó­nusban ir a magyar jellemről, lo­vagiasságról, vitézségről. Elmondja Weber azt is, hogy a história fo­lyamán egyetlen nemzetisége volt hazánknak, amely mindig kitartott a magyar mellett s mindig sorom­póba lépett a magyar egységért, Szájsebészeti, fogorvosi, mfifogászati rendelés! Röntgen laboratorinm! A berlini fogászati klinikán tanársegédi állásomban szerzett bőséges tapasztalataim, valamint csaknem 30 éven ét Budapesten folytatott szájsebészeti praxisom meghozták gyümölcsüket. Ugy a nyíregyházi, mint a vidéki intelligencia annyira igénybe veszik működésemet, hogy rendelőmet jelentékeny anyagi áldozattal kibővítettem és oly műszerekkel szereltem fel, melyeknek segé­lyével a legmesszebbmenő igényeknek is megfelelhetek. Sajnos, csodákat én sem tudok csinálni, de amit ember­szeretet, munkakedv és szaktudás produkálhatnak, azt a t. Kö­zönség rendelőmben meg fogja találni. Működésem tárgyát képezik: 1. Foghúzások és gyökerek eltávolítása teljes érzéstelenítéssel. 2. Fogtömések színarannyal és égetett porcellánnal. 3. Oyökércsonkolás gennyedő fogaknál. 4. Fogvlsszaültetés midőn a súlyosan megbetegedett fogat ki­húzom, kellő kezelés után pedig régi helyére visszahelyezem. 5. Foghús sorvadás esetében a mozgó fognak biztos rögzitése. 6. Arany és porcellán koronák. 7. Müfogak kizárólag legjobb minőségben, 8. Szájpadlás nélküli fogpótlások stb., stb. 6452-10 Medicinae Dr. Kugel Viktor szájsebész, volt klinikai elsó assistens Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. ez pedig a «sváb» volt. Majd dicsérőleg emlékezik meg a szokásban volt szepesi diákcse­rékről is. Ugy látszik a győző Páris öröm­mámorát már ekkor sötét rémké­pek kisérték, látni vélhette a hár­mas szövetségnek esetleges életre­kelését, ezért igyekezett ellentéte­ket szítani a magyar és német között. Berlin és Róma között ezt elérte azzal, hogy a déltiroli né­metség egy részét Olaszországhoz kapcsolta. A tábornagy internálása óta egy évtized pergett le az időgépen, a helyzet tisztázódott, hazánk tekin­télye rehabilitáltatott. Nagyban hozzájárult e tényhez a Herczeg Ferenc által megindított hírlapi polémia, amelynek nyomán újból hófehérre mosatott a kulturvüág előtt, a franciák által, a Macken­sen esetből kifolyólag beszennye­zett magyar jellem. A két nemzet ismét közeledik egymáshoz, kölcsönös bizalmuk folyton nő. Az érdekközösség által is összekapcsolt hűséges fegyver­társak haladjanak egy uton a jö­vőben való boldogulásért. Emil Jannings: Elsodort ember Földolaj után kutatnak Karcag vidékén. A pénzügyminisztérium bánya­kutató osztályának az utóbbi idő­ben foganatosított fúrásai a leg­meglepőbb eredménnyel jártak. A hajdúszoboszlói mélyfúrás folytán — mint ismeretes — oly gyógyfor rásra akadtak, mely 1600 liter gyógyvizet és 4000 köbméter föld­gázt ont magából percenként. — Karcagon még szenzációsabb ered­ménnyel járt a kutatók munkája. Ott 600 méter mélységben olaj­nyomok mutatkoztak. Bogács köz­ség határában most 120 méter mélységben több méter vastagsá­gú, olajjal átitatott homokréteget találtak, mely valószinüsiti azt a föltevést, hogy az Alföld bizonyos rétege hatalmas mennyiségű föld­olajat tartalmaz és ezt a réteget Karcag, Hajdúszoboszló és Bo­gács környékén kell keresni. A kutatómunka a legnagyobb erővel folyik. Átjött a határon, lopott, de el­csípték. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Kamugya József 19 éves mező­kaszonyi fiu tegnapelőtt átlépte a magyar határt s Barabás község­ben galambot és deszkát akart lopni egy udvarról. Tolvajlását ész­revették, elfogták és beszállították a nyíregyházi ügyészség fogházá­ba. Tiltott határátlépés és lopás vétsége miatt megindult ellene az eljárás. Beszélő film! ma és holnap a Városi Mozgóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom