Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-03 / 175. szám

3 ISfYÍEYIDÉlC 1928. augusztus 5. Varjunk-e a vízvezetékkel ? Tudom, hogy nagy felelősséget veszek magamra, mikor ezt a kérdést feszegetem, mert jöhet megint olyan idő, amikor — Isten őrizzen — megint könnyen lehet majd szabadulni könnyelműen csinált adósságtól és akkor jogos szemrehányással illethetnek engem, hogy ezt az adósságot nem engedtem megcsinálni, — de Isten s ember előtt vállalom a lelkiösmeretemre vett felelősséget, mert hiszen az erkölcsi világrend nem épülhet olyan eshetőségekre, amilyeneket a mult évtized alatt végigéltünk! Isten őrizzen bennünket mindnyájunkat, különösen szegény hazánkat még egy olyan megrázkódtatástól, amilyenen keresztül mentünk, a melyben gazdaságilag, pénzügyileg ugy tönkre jutottunk, hogy milliós adósságokat lehetett csattal-pitykével visszafizetni! Én erre nem spekulálhatok és nem is spekulálok. Ugy kell tehát felvennem a kérdést, szárazon, reálisan, ahogyan áll és ugy kell számolnom a milliókkal, mint a hogy azok a maguk félelmetes jelentőségükkel felém merednek! Aranyért aranyat! Milliókért valódi milliókat! És ebből a szempontból csak néhány számjegyet fogok ide vetni annak bizonyitása végett, hogy ez idő szerint, a jelenlegi pénzviszonyok, a jelenlegi közgazdasági viszonyok és a jelenlegi teherbiróképesség mellett a vizvezeték azonnali keresztülvitele valóságos öngyilkosság-számba megy. A számok beszélnek. A számok nem csalnak és azok érvelése elői senki se' jogosult elzárkózni. Nos tehát: Békében is foglalkoztak a vizvezeték és csatornázás megoldásával s legjobb emlékezetem s tudásom szerint annak kiviteli költségét Tiszaberceltől lehozott vizzel, tehát 26 kilométer hosszú vezetékkel együtt 2 és féi millió koronára irányozták elő. Am elődeink ezt az összeget is olyan szédületesen nagy pénznek tekintették, hogy húzódoztak tőle és reánk, boldog utódokra hántották a megoldást. Mi most 8 millió pengő elé vagyunk állitva. És pedig azzal a íigyelmeztetéssel, hogy a halasztásban veszély rejlik, vagyis azzal a fenyegetéssel, hogy ha most azonnal meg nem csináljuk, akkor később még többe fog kerülni. És nekünk nem illik ettől meghátrálni, mert mit fognak szóim pipogyaságunkhoz a mi utódaink ? ? A városnak van kb. 8000 hold földje. Értékelem 8000000 P-ie. Ezzei szemben a város csináltasson most rögtön 8 millió értékű beruházást, vagyis ugyanannyi értéket fektessen be vízvezetékbe és csatornákba, mint amennyit az összes városi földbirtokok képviselnek. Ez tulaj donkép az összes városi földbirtokok teljes ioo százalékos elterhelését jelenti. Mit fognak ehhez szólni ugyanazok a drága utódok??? Dacára, hogy a városnak 8000 hold földje van, ami a világégést követő konjukturák folytán úgyszólván teljesen tehermentessé vált, tehát igazán gyönyörű közbirtokot képez, aminek jövedelme városi jövedelem és arra van hivatva, hogy a város kiadásainak jelentős fedezetére szolgáljon, ugy hogy ilyen jövedelem mellett valóban minimális közterheket kellene fizetnünk, — közterheink mégis szédületes emelkedést mutatnak és a békebeli terhekhez viszonyítva valósággal görnyedezünk alattuk. Példa: Az én békebeli évi adóm 187 korona volt, holott akkor nagy1 jövedelmű irodám volt és szép házban laktam. Most jóval szerényebb kis kültelki házban lakom, amelynek békebeli adója semmiképen se lehetett több 40—50 koronánál és folyó évben csupán ennek a háznak közterhei címén fizetek több mint 300 P-t! Ebben se jövedelem, se kereseti, se vagyonadó, semmi nincsen, csak pusztán a kis házam közterhei!! összes többi adóim meghaladják a 10 milliót! Holott a háború alatt irodám szétzüllött és jövedelmem felényire apadt!! Ezek számok. Kérlelhetetlen számok, amikkel szemben minden érvelés hiábavaló s a miket meg1 dönteni lehetetlen! Ilyen körülmények között hogy gondolhassak én arra, hogy háztulajdonos polgártársaimmal egy 8 milliós beruházás terheit vállaljam azért, mert ezt most egyesek halaszthatatlannak, nélkülözhetetlennek tartják és azért, mert mit fognak szólni kedves utódaink, ha mi is az ő vállaikra hagyjuk a kivitelt!!??. Ezt a mai generációtól kikényszeríteni nem szabad! Szenvedtünk, áldoztunk, véreztünk mi már eleget ahhoz, hogy jogunk legyen egy kis kíméletre. Én is szükségesnek és megoldandónak tartom a dolgot, de meggondolást kérek. Türelmet a kivitelnél és idő-haladékot arra, hogy kivárhassuk a viszonyok javulását. Amit békében két és fél millióért meg tudtak csinálni, azt nem szabad olyan időben forszírozni, a mikor 8 millióba keriil és amikor a polgárság különben is agyon van zaklatva és a zsigerekig ki van pumpolva! Ezt mindenkinek meg kell érteni és ezt a kérdést, amely csak izgalmat és aggodalmat kelt a polgárság körében, egyelőre le kell venni a napirendről. Boldogok vagyunk abban a tudatban, hogy sikerült jó vizforrásokra bukkanni. Boldogok vagyunk abban a tudatban, hogy a kérdésnek legalább ezt az alapvető tételét tisztáztuk és megoldottuk. Boldogok vagyunk abban a tudatban, hogy a probléma a megoldhatóság stádiumába jutott, — de egyelőre, mig a finanszírozás kibírhatatlan nehézségekbe ütközik, elégedjünk meg ennyivel és hagyjuk a kivitelt egy — remélhetőleg — közeli jövőre, amikor ujult erővel és jobb kilátások mellett foghatunk bele a tényleges megoldásba. Minden re ményünk meg lehet arra, hogy ezt a munkát mi, jelenlegi generáció, elvégezhetjük s nem kell azt egészben az utódokra hagyni!! Ne riasszák el azonban a polgárságot a szédületes terhek további fokozásával és ne rontsuk a házak értékét azzal, hogy azokra a vízvezetéki és csatornázási munkálatok folytán ujabb elviselhetetlen terhek fognak háramolni! Mert ilyen tünetek máris jelentkeznek!! Sokan igyekeznek szabadulni házaiktól és ösmerek olyan pénzintézetet, amelyik egyre-másra mondja fel a házkölcsönöket, minden valószínűség szerint azért, mert fél a nyíregyházi házak forgalmi értékének rendkívüli csökkenésétől!! Mindezek nagyon is megszívlelendő dolgok és arra indítanak, hogy félre-téve minden más tekintetet, szilárdan kitartsak meggyőződésem mellett, amely a jelek szerint széles körökben talált helyeslésre és visszhangra. Sasi Szabó László. Wallrabeestein Jakab nyíregyházi methodista lelkész válaszol azoknak, akik szerint „a klasszikus knliorának legnagyobb ellenségei az aniialkoholisták". 1. Régi igazság, hogy ahol valamilyen akció van, ott előbb-utóbb reakció támad. Mig az Országos Alkoholellenes Ligába tömörült hazai alkoholellenes egyesületek csendes tétlenségre kényszerültek különböző okoknál fogva, addig nem is igen tudott a közvélemény arról, hogy vannak hazánkban egyesületek, melyek az alkoholfogyasztás ellen küzdenek. Most, —hogy ezek az egyesületek ismét nagyobb erővel megkezdték szóval és Írásban az alkoholelleni munkájukat, s az állami közegeknek figyelmét is felhívják az alkohol nemzetrontó s fajpusztitó következményeire, most felfigyelnek. Sajnos, nem a közvélemény, hanem az érdekeltségek. Kik ezek ? ***

V • Fejnélküli lovas K 20 felvonásos bravurfilmjének új kópiája szombat-vasárnap az Apollóban psysslaP? üá, ciliiőrtőíiőn utoljára EMIfc J4NNINS és PUTTY LYA együttes szereplésével: Shakespeare örökbecsű remekmüve. TOM TAYLOR szenzációs bravurfümje; 1 kilandoi miSiiomos! A két attrakció 16 felvonásban. Pénteken, csak 1 napig! SC Két órás nevető orkán! H&S Zigoto bajban van Víg történet 7 felvonásban. Buffalo Bili, a lovastengerész Szárazföldi bohózat 7 felvonásban. Előadások kezdete; 5, 7 és 9 órakor. AKiKnek erdeke, nem hazatias, de zsebérdeke, hogy szegény, csonka hazánikban még több alkohol fogyjon, mint eddig. Ha az alkohol ellen küzdő tábor már nem nézheti tétlenül az alkohol pusztítását, s országos alkoholellenes kongresszust hiv egybe, hogy a csonka haza pár milliójának figyelmét felhívja arra a veszélyre, mely a korcsmákból, pincékből, boros, sörös, pálinkás fiaskókból támad az alkoholfogyasztókra s azok környezetére és utódaira, akkor hirtelenében ellenakciót indit a borérdekeltségek és alkoholfogyasztók vezetősége s ugyanarra az időre akar összehívni egy kongresszust, melyen tiltakozik az ellen, hogy hazánkban bárki is küzdeni merjen az alkohol káros rombolása ellen. Mi ettől az ellenakciótól, reakciótól nem ijedünk meg. Mi szent harcot hirdettünk s szent harcot indítottunk. Azért szent harcot, — mert szent javakról v,an szó. Mi szentebbet nem ismerünk, mint a családot; a józan, tiszta erkölcsöt élő, egészséges gyermekeket nevelő magyar családot! Ez az állam támasza és talpköve! De ezt a talpkövet megtámadta s mint a titkos féreg foga rágja, az alkoholérdekeltség önzése! Mi nem nézhetjük tovább ölhetett kezekkel, hogyan pusztul, gyengül, degenerálódik a család! Mi nem nézhetjük vig arccal nemzetünk sírásójának, az alkoholnak szomorú munkáját! Mi nem örvendezhetünk azon, ha a verejtékező munkás keservesen megkeresett heti keresetét beviszi a korcsmába, otthon pedig éhes feleség és éhező gyermekek átkozzák a korcsmát s azokat, akiknek érdekét a korcsmák szolgálják. Ha az alkoholérdekeltség csak egy pár pillanatra félretenné azt az adókönyvecskét, mely feltünteti a «magas földadót» és a «fogyasztási adót», amit állítólag fizet, s belenézne abba a másik adóköyvecskébe, amely feltünteti, hogy évente menyi baleset, mennyi gyilkosság és súlyos testi sértés történik részeg állapotban; ha megnézné, hány családapa rokkan meg idő előtt az alkoholfogyasztás miatt, hány kerül kórházba és a bolondok házába, ha megnézné, — hány újszülött gyermek megy az apa alkoholizmusa miatt korai ,sirba; hány ifjú s hány férj szerez ittas állapotban nemi betegséget egy egész életre; ha megnézné, hány családnak dúlja fel a boldogságát ugy falun, mint városon s hány hülye és epileptikus