Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-10 / 154. szám

1928. julius 10. NYÍR VIDÉK Városi Szinház Mozgó Junius hó 9-én és 10 en, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 óiakor: MONTÉ CfíJSTO (If vár foglya.) Alexander Dumas „Monté Cristo" cimü regénye filmen 8 fejezetben. A FŐSZEREPBEN: John Gilbert Üzlet és szerelem Vidám történet 7 fejezetben. Fószezepbm: James Hall és Madge Belamy. Előzetes jelentés: Julius 11, 12, szerdán és csütörtökön: LIA.VE HA1D: Ki az úr a házban? Gyermek őrangyala. fednék azt, amit tőlem a tisztelt publikum vár, vagy várhat, akkor egy bizonyos fokú csalódást kell, hogy keltsen. Nekem azt hiszem valamivel ne­hezebb dolgom volt, mikor Ameri­kába mentem, mint nagynevű elő­dömnek, Columbus Kristófnak, — mert ő nem tudta, hogy hova megy — én azonban már tudtam. És kü­lönösen tudtam abban a méretben Ks azon a módon, ahogy az ember­nek a legélénkebb és legerősebb impressziója és tudása beleszürő­dik a lelkébe. Az u. n. gyermekkori impresz­sziók, akármennyire is benőtt az ember fejelágya,, megmaradnak. Például az én emlékezetemben a tengeri hajó képe ugy él, mint ahogyan gyermekkoromban egy ké­pen láttam, amint két hajó össze­ütközik egymással. Hát természe­tesen ezek az impressziók az em­bernek a lelkében megmaradnak és hát bizony mondom ezért volt az én helyzetem nehezebb, mint Columbus Kristófé. Én mindenesetre rosszabbat vár­tam, kényelmetlenebbet, kellemet­lenebbet és veszedelmesebbet, mint amit kaptam. Én tehát felfelé csa­lódtam. Igaz ugyan, hogv voltak a társaságban olyanok is, akik ta­lán igényesebbek, finyásabbak vol­tak, nagyobb kényelemhez szokot­tak. Ezek természetesen kényelmet­lennek és fárasztónak tartották az utat és állandóan panaszkodtak az ellátás és más egyéb felett. Én azonban végeredményben mégis azt állapítom meg, hogy íia valaki nem nagyon igényes a saját testi kényel­mét illetőleg, akkor egész jól el­bírhat egy amerikai utat, mert aki olyan messzi útra elmegy, olyan sokat láthat, nézhet és tapasztalhat. Én azt hiszem, nem lesz érdek­telen a publikum előtt, hogyha megemlékezem arról, hogy milyen az utazás egy ilyen óriási tengeri hajón. Milyen érzés tölti el az em­ber lelkét, mikor felszáll a hajóra, mely nagyságánál fogva nem jöhet be a kikötőbe, hanem apró taen­dereken szállítják oda az utasokat. Ezek a kis hajók hármasával, né­gyesével mentek a nagy hajóhoz, amelynek az ajtaja, mint egy óriási cet szája, molochszerüen nyelte el az utasok százait. Mondhatom, bizonyos kellemet­len érzés fogott el, mert tudtam, hogy ha egyszer ide bementem, in­nen addig ki nem jöhetek, amig az útnak vége nincs. Nem lehet azt mondani: Áll junk meg egy szóra! A hajó könyörtelenül megy előre ami­kor elszakadtunk a parttól, a szá­mára kijelölt uton. Hogy fogalmunk legyen arról, milyen óriási ez a hajó. elmondha­tom, hogy én bizony, habár elég jó tájékozóképességem van, katona is voltam;, 36 óra alatt tudtam csak tökéletes tájékozódást szerezni a sa­ját osztályomon. Mert a többi ré­szében a hajónak igazán nem tud­tam tökéletes tájékozódást szerezni. Harminchat órába került, mig .a saját kabinomat kérdezősködés nél­kül meg tudtam találni. IMBWW Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. Panasz a biciklisek ellen és a sós­tói fürdőzés gyorsítása érdekében. Kettős panaszos levél érkezett, íme : Kedves Szerkesztő Ur ! Tisztelettel kérem, hogy alábbi megfigyeléseimnek a »Panasz-ro­vatban« helyt adni szíveskedjék. Elsősorban a biciklizők ellen emelt teljesen piéltányos és indo­kolt panaszomat írom le : A mult év nyarán a Sóstói-uton végzett biciklizés teljesen be lett tiltva s csak a villa-lakók kaptak igazolványt, mellyel hazamehettek lakásukra biciklin is. Ez teljesen méltányos is volt, de az ám nem, hogy — nagyobb részben — a gya­logjárót használják e célra. Az ut közepe elég széles s eléggé sima, használja azt kivétel nélkül min­denki s a járdát hagyják a gya­logjárók számára, hogy azok min­den molesztálástól menten hasz­nálhassák azt. Tavaly nyáron rend­őr-őrszem s erdőőr is állt az erdő­nél, vagy az Erdősor sarkán, ki ellenőrizte a biciklizőket, de az idén senki sem áll őrt s vigan kari­káznak a járdán s kárörömmel csengetnek az előttük gyaloglókra, mintha a járda nem a gyalogjárók, de az ő érdekeiket szolgálná. A tenniszpályára menők is a Sóstói-ut kezdetétől már a járdát használ­ják. Azért, hogy a Sóstói-ut mesz­sze van a várostól, mé^ nincs a világ háta mögött, sőt az adókive­tésnél mint fő útvonal szerepel s magasabb adóval vannak sújtva az itteni háztulajdonosok; hát akkor joggal kérhetünk több ellenőrzést s a biciklizők részéről nagyobb f ; gyeimet s előzékenységet. A Sóstó­ra is nyugodtan lehetne biciklin járni erre is, — de természetesen csak a szekér-uton ! Ami egyik "főbb baj, nemcsak az éretlen gyerkőcök, de komoly férfiak is csak a járdát használ­ják, ugy az erdő-, mint a villák fe­lőli oldalon. Ha valaki rájuk szól, nekik áll feljebb s — juszt csak azért is ! — csak a járdán men­nek tovább. Egy öreg, becsületes utcaseprő szokta megszólítani a re­tinenskedőket, kit azért mindenféle szidalmakkal illetnek. A múltko­riban egy bicikliző : »Nem vagyok én traktor, hogy az közepén járjak.< kijelentéssel haladt a járdán to­vább az emiitett bácsi megszólitá­sára. Szegény öreg olvasni nem tud s igy feljelenteni nem tudja őket. Legalább pár hétre igen szük­séges volna egy rendőr-őrszem fel­állítása, ki a járdán biciklizők?t — tekintet nélkül a bicikliző sze­mélyére — rendre utasítaná s a szekér-ut használatára kényszerí­tené. A másik panaszomat a sóstói fürdőzés ügyében emelem : Julius 3-án háromnegyed 5 óra­kor kértünk már kádat s azt a vá­laszt kaptuk, hogy — sok régebbi várakozó lévén — 1 óra múlva menjünk. Az 1 óra jóval elmúlt, sőt több is s még háromnegyed 7 órakor sem kaptunk szobát, ugy hogy fürdőzés nélkül kellett ha­zamennünk, mert — még mindig sok régebbi várakozó van. Voltak is ott még elegen, de hogy ré­gebbiek-e ? — azt nem tudom. A városi tanács gondoskodhatna a Sóstón több kádról, vagy ha — ez rövidesen nem lehetséges, tétes­sék kötelezővé a sorszám-adás, hogfc' a közönség ellenőrizhesse ez­zel egymást s esetleges visszaélé­seknek eleje vétessék. A szíves közlésért köszönetet mondva, maradtam szíves üdvözlettel : •Egy mindent figyelő asszony. Panasz a szerelmesek ellen. Ilyen panasz is van ? Hát lehet panaszunk a tavasz, a virágfalca­dás, fülemüle dal ellen ? Hagyjá­tok a turbékoló szerelmeseket, ti prűd emberek. Járjatok lábujjhe­gyen és hunyjátok be szemeteket, ha egymáshoz simuló ifjú párocs­kát láttok. Ezt mondaná a szerel­mesek barátja, a boldog ifjúság drága emlékeit szentelt emlék­ként őriző Valaki. A Károlyi-tér környékén lakó jámbor apák és lányos anyák szigorú panasszal él­nek a park intim utain merész tempóban és formációkban turbé­koló fiatal sőt egész fiatal, mond­hatnánk : iskolás párok ellen. Oh idők, oh erkölcsök ! Mit hozott ez a kor, amelynek térden felül érő szoknyácskái a fénybe szédülő pil­langó szárnyaként lebbennek sok­szor. Hol vagytok szülők és hol vannak a hivatásos őrei a parkok tiszta életének ? Jöjjenek és néz­zenek egy kicsit be ide is, oda is. Polgári ruhás rendőrök figyelő sé­táját sürgetjük, mig nem késő.. üj gépjárművezetői igazolvá­nyokat kapnak a soffőrök. A kereskedelemügyi minisztéri­um julius i-én kelt 74130—928. sz. rendeletével elrendelte, hogy az összes eddig kiadott gépiármüvo­zetői igazolványokat fokozatosan be kell cserélni és ugy ezek, mint a jövőben vizsgát tett soffőrök ré­szére egy 8 cm hosszú és kb. 1 2 cm magas iparigazolványt kell adni, melynek egyik oldalán a gépjár­művezetői igazolvány szövege, a másik oldalán a tulajdonos fény­képe látható. Ezen vezetői igazol­ványhoz minden soffőr 3 db. betét­lapot kap, amely magában foglalja a soffőr személyadatait, lakását é? a gépkocsi rendszámát. Mindezeket a soffőr egy celluloid-lapban tar­tozik magánál hordani, és a rend­őri leigazoltatásnál egy kitöltött betétlapot átadni, továbbá gondos­kodni tartozik arról is, hogy ezen kitöltött betétlapok állandóan kéz­nél legyenek. Az u' rendszer arra való, hogy az igazoltatással iáró MINDEN HÁZNÁL LÉGYEN 2-3 GYEREK M ES LEGALÁBB EGY ÚVEG Ikllilft BfÉpf időveszteségek ugy a soffőr, mint az igazoltató rendőr részéről elke­rülhetők legyenek. Ezen intézkedés nem ui talál­mány, mert Budapesten a villamos­vezetők szintén egy ilyen igazol­ványlap-tömböt hordanak maguk­kal, melyet szükség esetén a ren­dőrközegnek átadnak. Az ui. gép­járművezetői igazolvány beszerzé­séről mindenki maga tartozik gon­doskodni. Az uj igazolványokat a rendőrkapitányságok, mint gépjár­mű kerületi hivatalok adják ki, tehát a debreceni kerület részére a debreceni és nyíregyházi kapi­tányság szolgáltatja ki azokat. A rendelet megszegői kihágást követ­nek el és 200 pengőig terjedő pénzbüntetéssel sújthatok. Az ui rendelet julius 8-án lép érvénybe. A szőlősgazdák sürgetik a borfogyasztási adónak még a szüret előtt való megoldását A községek háztartását nem szabad a borfogyasztási adé bi.onyttian alapjára felépíteni. Rég óta harcol a magyar sző­lősgazdatársadalom a borfogyasz­tási adó eltörléséért. Sok igéret hangzott el az illetékes körök ré­széről a terhes és a szőlősgazdasá­got teljesen megbénító adónemnek a megváltoztatásáról, illetően át­hárításáról, azonban több év per­gett már le anélkül, hogy ebben az annyira sürgetett ügyben bármi­lyen csekély intézkedés is történt volna. Ez alatt az idő alatt mind­jobban kiélesedett a magyar sző­lősgazdaság válsága. A szőlősgaz­dák odajutottak, hogv boraikat nem tudják értékesíteni, mert szá­mottevő kivitelre nincs remény, a belső értékesítést pedig a borfo­gyasztási adó megakadályozza. A kereskedők arra kérik az illeté­kes köröket, hogy oldják meg .a borfogyasztási adó ügyét, még .a szőlő- és borgazdaság összeroppa­nása előtt. Utalnak arra, hogy a2 évek során keresztül benyuitott kül,önböző javaslatok között bizto­san akad olyan javaslat is, amely alkalmasnak bizonyul a borfo­gyasztási adó problémájának a megoldására. — A viiághirü Kőnigstew-Wle Batjszt levélpapír kizáró ag az Uj­ságboitban kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom