Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-21 / 164. szám

J^YÍRYIDEiL 1928. julius 21. sok száz munkás, a sok szegény gyermek, akik igy lopva fürödnek, felügyelet nélkül és akik közül, amint a «Nyirvidék» is jelezte, annyit szed áldozatul a «bánya». «bánya». A PACSIRTA UTCAI ASSZONYOK NEM KAPNAK VIZET A FŰZÉSHEZ. A következő panaszos levél a Pacsirta utcai asszonyok sérelmét tartalmazza a következőkben: Igen Tisztelt Szerkesztő ur! Sürgős orvoslást kivánó panaszunk van nekünk, Pacsirta utcaiaknak. Nem a világítás miatt panaszkodunk, pedig e tekintetben is szomorú állapotok vannak erre felé. Életkérdés az, amit most szóvá akarunk tenni- azzal az erős hittel, hogy a mi szeretett polgármesterünk megért bennünket. Mi Pacsirta-utcai asszonyok egyszerűen nem tudunk főzni, mert nem jutunk vízhez. A Pacsirta utcán levő gyér vizű furott'kútból kapjuk a szükséges vizet, ámde emellett a kut mellett igen sokszor nyolc, tiz ló vár itatásra. Ugyanis a fuvarozók lovai mind idejárnak itatásra; ha a türelmetlenül várakozó szegény asszonyok valamelyike a kocsis urakat megkéri, hogy közben engedjenek egy veder vizet húzni, mert hisz a főzés otthon nem várhat, a kocsis urak olyan csúnyán káromkodnak, hogy az asszonyok a durva sértéseket pironkodva hallgatják. Az a kérésünk, tiltsák el azt, hogy ennél az egyetlen furott kútnál itassanak a kocsisok valamennyien ós engedjék vízhez jutni a szegény embert, mert levegő és viz talán mégis csak jár nekünk is. Panaszunk meghallgatásának reményében vagyok tisztelettel: Egy Pacsirta utcai aszszony. BAJOK A BOCSKAI UTCÁBAN. A Bocskai utcában is vannak bajok. Nem csak a lábat ficamitó rettenetes gyalogjárda kődarabjaiba botlik a fáradt nyíregyházi, hanem más nagy bajok is várnak segítésre. A Nyirvidék egyik «régi hü olvasója» levelet irt két égető bajról, az egyik a biciklisek viselkedése, a másik a járda mentén a kertekben felhalmozott trágyatelep. A biciklisek ellen az a panasz, hqgy az Incédy sortól kezdve kifele ,már nem nézik, melyik a gyalogjáró, melyik a kocsiút, és a gyalogosokat leszorítják a járdáról. Azt kérdi a levélíró, hogy ilyenkor le szabad-e taszítani a biciklist a gépéről. Mi nem ajánlunk semmiféle erőszakoskodást, hanem ajánljuk, hogy írja fel minden ilyen gyalogjárón bicikliző számát és jelentse fel a rendőrségen, egyszersmint közölje velünk is, mi utána járunk, miféle büntetést kapott az illető és esetenként ki irjuk az újságba a bűntetteket. A másik panasz nagyon komoly egészségügyi kérdést érint. Elmondja a levélíró, hogy a Bocskai-utca végén az Óvoda közelében egy kertben trágyadomb van és ezt csak néhány méter választja el egy tisztviselő ablakától. Nyáron a hőségben bizonyára nyilt támadás ez a közegészség ellen. Mi közöljük ezt a panaszt is, sajnos, nem áll egyedül itt a városban a köztisztaság terén felhangzó panaszkodás. Ezen a téren tenni kellene minden esetben valamit. iár második szemét veszélyezteti a szőiőmMka. (A «Nyirvidék» tudósitójától.) Jéke községből a nyíregyházi Erzsébet kórházba szállítottak egy Somodoszky József nevü 58* éves földmivest, aki otthon Eördögh Dezsőné szőlőjében dolgozott. A szőlőmunkás egyik szemét négy évvel ezelőtt egy szőlő venyige ütötte ki és .most másik szeme szenvedett súlyos sérülést a szőlőben. Somodoszky kapálás közben lehajolt, hogy a szőlőtőkét , tisztogassa, amikor az előtte haladó munkás kapáját hátra húzva, a kapa nyelével beleütött Somodoszky szemébe . Cipész harca a teherszállító talyigással. (A «Nyirvidék» tudósitójától.) Damó Ignác nyíregyházi talyigást a mentők bevitték a nyíregyházi Erzsébet kórházba. A talyigás súlyos sebet kapott, A tettes Simicskó János cipész, aki egy udvarban lakije Damóval. A cipész és a talyigás között napirenden voltak a civódások. — Damó Ignác utóbb éktelen haragra lobbant, mert azt hallotta ,hogy Simicskó lopással gyanúsítja. Ezért egy ásóval bevágta a cipész ablakát, betörte ajtaját és bahatolt hozzá. Simicskó védelmére kést rántott és Damó súlyos sebből vérezve nem verekedett többé. Óceánrepülés hidroplánnal. Páris: A Matin jelenti: Brestből, hogy Páris hidroplánján az utolsó próbarepülést is sikerrel végezte és kijelentette, hogy szombaton fog az Azori .szigeteken át Páris— newyorki útjára elindulni. Ez az első hidroplán, amely megkísérli az Atlanti Öceán átrepülését. A püótát a repülőgépen egy mechanikus és egy rádió távírász kiséri el. (MTI.) Négyszázpengős tanulmányi ösztöndíj szabolcsi iparos segédeknek. A debreceni kereskedelmi és iparkamara saját alapjából pályázatot hirdet néhai Tóth Sándor debreceni kereskedő, kamarai levelező tag nevét viselő egy 400 pengős tanulmányi ösztöndíjra, a melyet ez alkalommal iparos ifjú nyerhet el. Az ösztöndíj elnyeréséért pályázhatnak elsősorban oly törekvő és jó előképzettségű iparos ifjak, kik a debreceni kamara kerületében (Debrecen sz. kir. város, Hajdú, Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Bihar, Jász-NagykunSzolnok vármegyék területén) illetőséggel bíró kereskedőknek, iparosoknak, vagy más foglalkozású egyéneknek ipari pályán élő gyermekei, akik szakbavágó segédi foglalkozásban legalább 3 évet töltöttek; másodsorban, akik bár idegen illetőségűek, de tanonckiképeztetésüket a kamara területén nyerték és szakbavágó segédi foglalkozásban itt legalább 3 évet töltöttek. A magasabb szakképzettséget igazoló ifjak előnyben részesülnek. Az ösztöndíj célja az, hogy az arra é rdemesitett törekvő ifjaknak megkönnyítse a szakmájukban való magasabb kiképeztetést s e célból gyámolitsa őket külföldi üzletek, vállalatok, ipari vagy kereskedelmi telepek felkeresésében s ott leendő gyakorlati alkalmaztatás elnyerésében. A kamara elsősorban szegénysorsu pályázó kérelmét veszi figyelembe. Akik az ösztöndíjra pályáznak, igazolni tartoznak azt, hogy az általános feltételeknek megfelelnek tehát családi és illetőségi viszonyaikat, szüleik vagyoni helyzetét, előképzettségüket és nyelvismereteiket, erkölcsi mgaviseletüket igazoló bizonyítványaikat tartoznak be mutatni, igy tehát tanonc- és szolgálati bizonyítványaikat és általában mindazon okmányaikat, melyekkel eddigi tanulmányaikat és sikereiket igazolni tudják. Az ösztöndíjra pályázóknak kérvényükben le kell irni azt a tervet és célt, amelynek megvalósítására az ösztöndijat kérik, tehát utazásuk tervét, időtartamát és tanulmányszerzésüknek egyéb kilátásba vett körülményeit. A kamara az ösztöndijat rendszerint , három részletben szabályszerűen felbélyegzett nyugták ellenében folyósítja. Felét az utazás vagy tanulmány megkezdése előtt, a fennmaradó rész felét pedig az utazás tartama alatt, az utolsó részt annak befejeztével. Az ösztöndijat elnyerő iparos ifjú tartozik legalább három hónapon át külföldön tartózkodni. A pályázati kérvények 1928. évi szeptember hó 30-ig a debreceni kereskedelmi és iparkamarához nyújtandók be. Elkésett kérvények figyelembe nem • vehetők. Az utazás vagy tanulmányi alkalmazásba lépés az ösztöndíj elnyerése után legkésőbb három hónapra tervezendő. I IPIlllCmWW ' Cserkésztábor a Tiszaparton. Olcsvqapáti-határ, julius. Tündöklő fények játszanak mindenen. Izzó golyó a nap, lobogása szétterül, mintha lángeső hullana. Szellő alig-alig érzik, mégis megreszket néha a fák levelein, átsuhan egy pillanatra s újra eloson. Az' embereken mégsem tesz tul a nap! Boldogságosan ragyognak a mosolyok, csillognak a szemek. Cserkésztáborban vagyunk. Itt-ott magas törzsű fák nyúlnak az ég felé, enyhe árnyékot (adnak s alig kétszáz lépésnyire a Tisza... Buttier báró cserkészfőparancsnok fogad bennünket, lebilincselő szivélyességgel hív, hogy gyönyörködjünk a tábori élet szépségeiben. Látszik, hogy ő is boldogan érzi itt a minden-szép örömét; szeretettel és büszkén beszél a fiukról, ügyességükről: csupa lelkes ember-ifju! Megmutatja sátorszobáját, melyet a cserkészek «keleti kényelemmel)) rendeztek be. Van ott: ágy, fogas, mosdó s még csillár is, három gyertyával felszerelve... meglepően praktikus minden. Itt van még — mint a tábori elevenségtől messze élő «nagy kultura» képviselője — egy szép uj motorbicikli, a Jóba Elek cserkészé, melyre, ugy gondolom, büszke az egész tábor. Csupa tevékenység és mozgás itt minden. Ide-oda futkosó izmos, karcsú cserkészek teljesitik alépten-nyomon előadódó szolgálatokat. Távolabb a konyha, előtte a «szakács», körülvéve ügyes kuktákkal. Egyébként, mikor mi megérkeztünk, a táborban nem sokan voltak... Hanem a Tiszán! • A lelkem nagyon ébren van s nézem a végtelen távolokat. Az ég tiszta s szinte fehéren izzó. Mint valamely nagy porcellán hi ráng, ugy borul a tájra. A táj ölében selymesen s szelid ölelő kedvvel nyújtózkodik a Tisza... Opálosan csillog a viz. Sugarak bukdácsolnak rajta s mintha ők is fürdenének, szétperegnek a hűs viz fodrain... Magasan a Tisza fölött a parton áll a révház, onnan indul az élet le a Tiszára. Csolnak hintázik a vizén, benne fürdőruhás alakok. Látom, kacagnak. Jó itt az élet! Hangos, tarka csapat mulat a vizén. Ott vannak a cserkészparancsnokok is, Kozák, Szatmáry, Kollonay, Tamáska igazgató, illetve tanárok s még más négy-öt cserkészparancsnok. Derűs melegen csillog a szemük, nagy kedvvel vegyülnek el a fiuk között. Ma különben nem csak ők, de minden szépért lelkesedő vendégek is vannak itt. A parton autók, kocsik állanak, lenn a vízben nevető női arcok virulnak, karcsú alakok ysznak, csolnakáznak, vagy a homokon fekiisznek, égfettetík magukat a nappal. Egy piros fezes, izmos fiatalember éppen most úszta át a Tiszát... Mindenkinek leégett a bőre. Én azt hiszem, hogy a fiuk nagy részére alig ismer rá a — mamája. Ragyog a bőrük, mint a réz! Néhányról meg majd azt hiszik, — hogy kicserélték a «négerek». Leégni...! Leégni...! ez a jelszó ! Van mód benne. Délben a napon 48 Celziust mutatott a hőmérő! , Nem lehet panasz, itt mindenki alaposan leégett! (Azonban örvendetesen sietek jelenteni, hogy nem ugy^ mint odahaza, néhanapján, ugy a hónap sokadika táján.,.!) A nap már mélyre bukott, el kell hagyni a vizet. Mennek isi — Csupán a makacs viz-imádók úszkálnak még s ölelgetik a vizet, hintáznak rajta, szerelmes kitartással... A táborban fürge élet kezdődik. A parancsnokok derűsén, rugalmas frisseséggel toborozzák a fiukat. Arcukon a szép élet elevensége él, amit a szabad levegőn töltött napok s az áldott munka irt reájuk, mellyel az acél-erő és lelki szépségeket öntöttek a fogékony ifjakba. A szép, komoly tornagyakorlatokat báró Buttier főparancsifok nyitja meg szép beszéddel s| elsőnek a Himnusz drága dal' "ima csendül... Az előkelő vend !gek gyönyörködve nézik a. tornát, sőbb tréfás tornajátékokkal s: koztatják a nézőket. Űgyess várakozáson felüli. Apró cs< '•készek is vannak. A főparancsnc mondja, hogy ezek a cserkész; i>ródok! Vacsora után fellobban a bortüz! Feltörő fénye fantasz formákat mutat, az előtte im gók exotikus érdekességeket tatnak eszünkbe. Egy kis zia kell hozzá, s talán ősein 1 nomád életébe érezünk visza. A tüz magasan felszökik! '] Tamáska igazgató, cserké: zparancsnok szép beszéddel szó a cserkészet áldott hivatásáról beszéde után a magyar Him íusz lelkünkben élő imádsága csmdiil. Száz ajak, száz vérző, magya sziv kiált föl benne ég felé! UtáiA komoly, magyar fájdalmat pai siszló szavalatok hangzanak el és szép magyar dalok remegnek át f éjszakán... 4 Ezek után Sáfár mókás 1 onológja szórakoztatja a hálásai 1 tapsoló közönséget s Nagy Endr (táncol ügyesen, mint valamilyi 1 — Nagy Endre kabaréból vak tánkétóragük tá'kus ,olyjutntá-