Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-17 / 160. szám

JSÍYÍRVIDÉ1C 1928. julius 17. Magyar kisebbségek kálváriája. Nem első és nem utolsó eset, hogy azokról a magyar kisebbségekről kell irunk, akik idegen impérium alatt a legszörnyűbb viszonyok között szenvedik el a zsarnokság uralmát és annak következményeit, hogy az elszakított részeken is magyarok mertek maradni. Nincs nap és nincs a napnak olyan órája, amelyben kétségbeejtő segélykiáltás ne jutna el hozzánk a magyar kisebbségek panaszló ajkairól és fájdalommal kell megállapítanunk azt is, hogy az elnyomatás keserű idejét sehogyan sem tudjuk szenvedő véreink részére megédesíteni Hiába vannak megszállott területeinken magyar egyesületek, magyar politikai pártok és akcióképes magyar vezérférfiak, igyekezetüket, amellyel segíteni akarnak a magyar kisebbségek helyzetén, teljesen lehetetlenné teszi és minden minden eszközzel meggátolja az utódállamok egyöntetűen működő kormányzata. Pedig a magyar kisebbségek kálváriája már a legrémesebb tragédia képét öltötte magára és minden körülmények között módot és eszközt kell találnunk arra, hogy ezt 1 az elrémítő helyzetet türhetőböé, elviselhetőbbé te gyük. Bármerre is nézünk, a bennünket i teljesen körülzáró utódállamokban, mindenütt az elnyomatás módszereit látjuk érvényesülni a magyarokkal szemben Román területen uton-utfélen kémkedéssel gyanúsítanak minden magyar embert és ártanak nekik minden elképzelhető eszközzel, még zsidóüldözés cégére alatt is. Nem beszélünk a véres határincidensekről, melyek rögtön elsimulnak, amint vizsgálatra kerül a sor, csupán azt emiitjük, amit minden ottjárt magyar ember maga is tapasztalhatott, hogy a román területen élő magyar kisebbségek helyzete egyenesen elviselhetetlen a rengeteg hatósági és egyéni szekatúra miatt. De nem különb a helyzet a cseheknél sem. Benes kisebbségelnyomó politikát ismerjük és tudjuk, hogy a magyar politikai pártok szereplését csak névleg engedik meg, hogy bekössék vele a nagyhatalmak szemét, amelyek előtt szeretnek tetszelegni avval, hogy Csehszlovákiában nagyon is jó dolguk van a magyar kisebbségeknek. Sőt szerintük, sokkal jobb dolguk van, mint a szlovák kisebbségeknek volt a magyar uralom alatt. Ennek cáfolására nem is kell szorítkoznunk, mert hiszen elég rámutatnunk a tótok fájdalmas kitöréseire, melyben nem győzik hangoztatni, hogy magyarországi életük aranykor volt a maihoz képest, amikor állítólag »szabad« köztársaságban élnek és papíron még autonómiájuk is van. Ugyanez az eset áll a horvátokra is, akik nem rég hangoztatták tüntetéseiken, hogy inkább a régi Budapest, mint a mostani Belgrád... A szerbek »kisebbségvédelméről« is borzalmas hirek érkeztek hozzánk. Éppen a napokban tettek földönfutóvá százhetven magyar családot Horgos községben és kivándoroltatták őket Braziliába, hogy ne legyenek láb alatt és hogy az általuk kezelt földeket odaadhassák a Belgrádból özönlő olcsó munkaköröknek. De mellesleg nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, amivel hangoztathatják, hogy náluk milyen jo dolguk van a magyaroknak, akiknek kedvéért még azt is megteszik, hogy magyar iskolákat állítanak fel. Igaz, hogy ezekről a magyar iskolákról éppen ellenkező értesüléseink vannak, akár a román területen lévő magyar iskolákról, dehát az a fontos, hogy a külföld szemét beköthessék híreszteléseikkel és a szomorú valóságot eltakarhassák. Az igazságot azonban nem lehet meghamisítani, legfeljebb ideigóráig, a végén azonban mindig kiderül, ami a nyilvánosság elé kívánkozik. Éppen igy az idegen uralom alatt szenvedő magyar kisebbségek kálváriajárását sem lehet eltitkolni, bármennyire is igyekeznek. És el fog jönni az idő, amikor a bűnösök elveszik méltó büntetésüket. Az Ipartestület közgyűlésére száziegyven iparos vonult tel és a végleges döntést a jövő vasárnapra halasztották a Székház építése ügyében. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósitójától.) Tegnap délelőtt csaknem egy időben két olyan esemény játszódott le Nyíregyháza iparosságának életében, amelyek közül egy is döntő jelentőségű. Az egyik a Városháza nagytermében rendezett közgyűlés, a másik a kerületi iparostanonc rajzkiállitás az ág. h. ev. központi iskolában. A közgyűlés az iparosok régi álmát, a modern Székházat akarta életrekelteni, a kiállítás a jövő iparosság képzésének elmélyitettségét volt hivatva dokumentálni. A közgyűlésre 140 iparos jött fel, a többiek a kiállitásra mentek. Zomborszky Dániel elnök és az elöljáróság tagjai az alapszabályok értelmében egy héttel elhalasztották a döntő közgyűlés megtartását és igy az iparos székház ügyében a julius 22-iki nagy közgyűlés dönt a határozatképességre nem tekintve. A székház ügye elementáris erővel követeli most a megvalósítást és a szükséges telek megvételét kimondó közgyűlés után gyors egymásutánban követik egymást az alkotó munka eseményei Ipartestületünk életében. Nyiregyháza város áll elsőhelyen — mondotta a vármegye királyi tanfelügyelője - az iskolánkivülí népmivelési munka terén. Határozott fejlődést látunk vármegyénkben a népmivelés eredményessége tekintetében. Bpnkő András kir. tanfelügyelő a népmivelési akció eredményéről. Most hull a kasza suhintására az aranyos, dus kalász Szabolcs áldott téréin a nép ismos karja, odaadó szorgalma jutalmaként. Mi itt a szellemi téren való aratás nagyszerű tényeire mutatunk rá arra a jelentésre, amelyet Benkő András kir. tanfelügyelő terjesztett a vármegyei közigazgatási bizottság elé a SzaJIZ APOIiXftÓ speciális orosz filmje: . tv^* (Kaukázusi boszorkány) Hétfőn Kedden WLADIMIR GAIDAROFF, MARCELLA ALBANI parádés szerepükben: MO§ZK?A 1910 Az orosz cári birodalom borzalmai 10 felvonásban. LOUIS LERCH a ^Szerelmeskedés" főszereplésével: Társadalmi életkép 8 felvonásban. Párisi házasság Szerdán Csütörtökön ANNA TIDSE és K. MIKARE1DSE a volt moszkvai udvari szinház tagjaival: A kán leánya (Kaukázusi boszorkány.) Regényes legenda. Irta: A. Sheljabuski. — És a fényes kisérő műsor. Előadások kwá«te: 5, 7 és 9 érakor. bolcsvármegyében folyó iskolánkivüli népművelési munkásság eredményéről. örömmel hallotta mindenki a jelentés adataiból a kulturális munka nagy sikereit, a nép kulturszomjuságának bizonyítékait, a kultura munkásainak lendületes előretörését a sokszor töretlen utakon mind magasabbra. Benkő András kir. tanfelügyelő a következőket mondotta a vármegye területén folyó népmivelési munka eredményéről: Az iskolánkivüli népmüvelés terén lefolyt tanévben különösen két irányban észlelhető fejlődés. Amig ugyanis egyfelől a lakosságnak fokozottabb mértékben nyilvánult meg az érdeklődése, másfelől a népmüvelés munkásainak száma is örvendetesen megnövekedett. Az a törekvés, hogy mindazok az intézmények, társadalmi egyesületek, amelyek a nép kulturális érdekeivel természetszerűleg összefüggő célokat szolgálnak, a népmüvelés organizmusába bevonassanak, számos esetben megértésre talált s fokozottabb munkásság kifejtésében éreztette áldásos hatását. Népies ismeretterjesztő előadások, melyek a különböző tárgykörökből vett előadási tárgyak, vagy időszerű kérdések felvetésénél főkép a szélesebbkörü érdeklődés felkeltését célozták, 56 községben folytak. Ily irányú tevékenységével Nyiregyháza r. t. város áll elsőhelyen, amelynek területén 246 előadás tartatott meg s amely különösen a tanya vidékén évek óta tervszerűen kiépített szervezetével a csonka ország nagyobb .városai között az elsők közé sorozható népkulturális mozgalmával. A vidéki községek közül Büdszentmihály 86, Tiszaladány 80, Geszteréd 60, Nyírszőlős 50, Báj 47, Tornyospálca 46, Tiszarád 45, Polgár 43, üjíehértó 40, Nagylónya 38, Gégény 35, Vasmegyer 34, Mándok 30, Buj 27, Nagyhalász 24, előadással szerepelnek. A többi községekben 20—10 között váltakozott az előadások száma s csak 6 községben maradt a 10-en alul. A folyó tanévben tizenöttel szaporodott azoknak a községeknek a száma .melyekben előadások .or májában a népművelési munkásságot megindítani sikerült. Az összes előadások száma 1548 volt, 367-tel több, mint az előző évben. Az Írástudatlan lakosság legelemibb kulturigényeit az analfabétatanfolyamok szolgálták. — E tanfolyamok közül kettőt, melyeknek hallgatósága változott életszonyai folytán (elköltözés, ujabb munkaalkalom) aránytalan megcsappant, meg kellett ugyan szüntetni 20 (husz) analfabéta tanfolyamon azonban az oktatás íz előirányzott tervezet szerint 2126 órán át rendszereden folyt s a , tanfolyamok szabályszerű záróvizsgálattal értek véget. Az analfabéta tanfolyamok közül 8 a tanyákra esik. A beiratkozott hallgatók közül 307 hallgató, bizonyítványt kapott (7 o/

0), ami igen kedvező arányszám, tekintve, hogy két tanfolyam hallgatósága időközben oszlott szét. A hallgatóság előhaladása minden tanfolyamon a kívánalmaknak megfelelő volt. Különösképpen mégis a buji, balkányi, kisvárdai, kállósemjén-páterhalomi Nyíregyháza-belterületi és Nyírbátor—bátorligeti tanfolyamok hallgatósága mutatott fel várakozáson felüli sikert. Az analfabéta tanfolyamok mellett mintegy következő fokozatként megszervezett u. n. ismeretterjesztő tanfolyamok annak a néprétegnek az érdekét szolgálták ,amely a betűvetésen kivül más elemi ismerettel nem rendel-