Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-12 / 131. szám

1928. junius 12. Amrel. No, mi a csuda lehet már ezis? — villan át ez a kérdés némely olvasó lelkén, e furcsa \cimre. Hát bizony elég sok csuda történik ma, tőként ránk, árva magyarokra vonatkozóan, egyenes és sanda barátaink körében. S ha némi reménykeltő csuda bukkan te', kapni keli azon, bármi kicsiny iegyen, — emlékezve az «Oroszlán egé'rkéje» meséjére. Es ha rossz, azt se kell kicsinyelni, emlékez­vén a gyilkoló járványok láthatat­lan baciliusaira... Amrei... Ne tessék törni az eszét, t. olvasó, azonnal megtej'tem a rébusz értelmét: «Amerikai Ma­gyar Református Lelkészegyesület.» Most szervezték a Kossuth ünnepé­lyek hatása alatt, ennek a hatásnak mintegy segitö erőjeként, ébren­tartásra, fokozásra. «Az oroszlán egérkéje». Amint én erről olvas­tam a »Debrecem prot. Lap«-ból, dr. Révész Imre ismertetése nyo­mán, mintha átható viíianyáram késztette, világositotta voina szive­met, lelkemet. Gondoltam, nem tog árthatni, ha ez egérkét is el­bocsátom a gonosz hálóba került oroszlán segítségére. Visszaemlékeztem a mi kálvinista világi papunk egy .stenáldötta szellemes előadására, melyb en a kath. világhatalmi, — zsidóság vi­lággazdasági — és a külföldi prot. nagy egyházak segítségét felébresz­tő hazai kezdeményezésekre mutat­va, buzdított, kellő tapintattal, az igazság komoly rámutatásávai; ki­emelvén a maga szerény egyházá­nak, a külföldi, főként angol, •merikai, holland hatalmas egyhá­zakkal való kapcsolatba hozatalát, szemé>yes évülközések keresését s ily eszközökkel átegyengetési az elkövetett nagy nemzetközi btin kijavításához. Hegedűs Lóránd nagy körben, nagyon tisztán látó lélek s nagy lelki hatóerői van­nak, az Amrei megszületésében is nagy része van. Tehát az amerikai reformátusok megalakították lelkészegyesülétüket, főként mintegy kelesztő kovászként, a lehető együttes magyar hafafias érzés feiínditására, a vallásos lelke­sültség pünkösdi eggyéolvasztó is­teni tüzében. Mert a va-lásos érzü­letnek legértékesebb olvasztott szin­•aranya, szabadon nyerhet bárminő liturgikus formát, de az a szent ho­ni hevü'et, hatóerejében és céljá­ban, egyesülhet, sőt egyesülnie is a «szent hazaszeretetben®. De nem okoskodom, — az okos­kodásnak itt nincs heiye, hadd beszéljenek az Amrei felhívó Alap­szabályainak egynémely jellemző, sőt szivbemarkoió észletei. Leikök egységes akaratával ki­jeienitk, hogy .«Az Amerikai Egyesült Ália­mokban működő magyar reformá­tus gyülekezetek lelkészei, noha egyházaik történelmi alakulásának és kifejlődésének következtében kü­lönböző kálvini denominációkban igy eke znek Ke tölteni magasztos hi­vatásukat, alázatos lélekkel ismerik be, hogy tulajdonképen mind­J nyájan azonosok hitük Fejedelmé­nek, az Ur Jézus Krisztusnak szol­gálatában, Isten oszágának terjesz­tésében és abban a szent érzelem­ben, mely őket, mint egyéneket, az Egyesült Államok iránti őszinte, hódolat mellett ős-hazájukhoz, — Magyarországhoz és abban az anya­egyházhoz: a magyarországi ret. egyházhoz füzi. Töredelmes lélekkel ismerik be továbbá, hogy midőn a múltban, külső elhelyezkedésöK árnyalai különbségei szerint és azoknak hi­bás felfogása miatt áldatlan test­vérharcokba bocsátkoztak, ezzel nem szolgáltak sem az istenor­szágának, sem gyülekezeteink Elki épülésének s legkevésbbé magyar­ságunknak javára. Bűnbánattal megkeseredett szív­vei látják be, hogy páratlanul uj viszonyok közé kerülve, életkörül­ményeik nehézsége és egyházi köz­életük bonyolult kialakulása mind­eddig végzetesen megakadályozta helyes értelemre jutásukat, "pedig e gyarlóságuk messze vetette őket Idvezitőnk végső rendelkezésétői, a ki azt akarta, hogy ők mindnyá­jan egyek legyenek, ugy ők is egyek legyenek Jézusban es az Atyában. Éppen'azért a szomorú jelennél jobb jövőbe vetett remény­séggel készek vállalkozni a hittest­véri közösség mindig hatalmasab­ban megmutatkozó "feladataira, b készségöknek nyilvános megbizo­nyitása és a jobb jövendő megala­pozása érdekében, az Isten és egy­más iránti szeretet jegyében az 1928- év március 14-én Newyork­ban, az ottani első Magyar ret. egynáz templomában tartoti orszá­gos gyüiésökön kimondják, hogy mega.aki ják az Amerikai Magyar Reiormátus Leifcészegyesület. Es c gyűlésen lemondják, hogy 1. Isten iránti mélységes hálával emlékeznek meg arról az Ország­ról, mely nekik és gyüiekezetökn°k lakóhelyét és uj hazát adott és mindazon jogokban, kiváltságokban részeltette, melyek Amerika polgá­rait a fö'd első népévé tették, ünne­pélyesen vallást tesznek uj hazájok iránt érzett örömteljes hüségök­rői. 2- Ugyanilyen mély és igaz ér­zéssel emlékeznek nehéz Kálváriát járó nemzetökrői, hazájokról, mely­nek képét íelkökbői sem élet, sem halál, sem fejedelemségek, sem ha­talmasságok, sem jelenvalók, sem következendők soha ki nem töröl­hetik. Meg nem szűnő imával ostro­molják az egek Urát, jó Atyánkat, hogy vessen véget Magyarország­mostani súlyos megpróbáltatásának s adjon őseink honának a réginéi is nagyobb dicsőséget és tegye a négy ioiyam es hármas bérc hazá­ját igazi istenországgá. 3- Fiúi szeretettel köszöntik Anyaegyházukat is, a Magyarorszá­gi Református Egyházat, amelyhez őket soha ei nem szakitható kö­telék füzi s mindnyájan óhajtják, hogy ez a leta közösség a jövő­ben még mélyebb, még ben­sőbb legyen. Hogy ez az amerikai magyar reformátusság, amelyet hi­tünk szerint Istennek jóságos aka­rata és különös gondviselése ve­zéreit Amerika földjére, legyen igy eszköz az Edes Anya és a Nevelő Anya, a magyarországi és az amerikai közegyházak között, mind­nyájunk javára és Istennek dicső­ségére...« Es igy tovább, megható érzés és nyiivánulásokban tesznek bi­zonyságot, tőtök telhető minden segítésről, egységes munkálkodás­ról, félretéve minden elválasztó pókhálószálakat, érte.'metlen hiúság és önzésbői származó széthúzást, mely inkább Isten haragját tartja boszus lobogásban, mint az atyai kegyelem kiengesztelésén munkálna. S még egyet kötnek lelkünkre, szóvai ki nem fejezhető lelki meg induitsággai: — az óhaza magyar szivének összedobbanását. A köl­tővel szólva: »Egy értelem, egy érzelem Lelkesítsen tégedei S ha a pokol törne is rád, Ne féltsd magyar éltedet!« Hát bizony, Magyar testvérek!.. Istenházban, Törvényházban, bár­miféle munkaházban," egység nélkül nincs segítség, sem a földön, sem az égben. Hála Istennek, szaporodnak ba­rátaink kínt, csak magunk ei ne rontsuk az ö segitségök sikerét. Színes frázisok helyett munkára súlyos agyak és öklök termelik a testi-lelki javak acélos garmadáját. Andrássy Kátonán. A munkásság és a szociális igazságokkal áthatott polgári társadalom testvéri kézfogása volt a nyíregyházi nyomdászok jubileumi ünnepe, amelyen Schmidt Mihály elnököt megható szeretettel ünnepelték. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Vasárnap délelőtt 11 órakor a Sóstón olyan események kezdődtek meg, amelyeknek nagyjelentősége szinte kiszámíthatatlan a boldogabb emberibb magyar jövő kialakulása szempontjából. A gyönyörű juniu# : vasárnapon az 1903-ban megala­kult Nyíregyházi Nyomdász Egye­sület tartotta fennállásának 25 éves évfordulóját egyesületi jubi­leum keretében ünnepelte a nyom­dász munkásság és véle szoros és meleg kézfogásban a polgárság Schmidt Mihály elnök sikeres mű­ködésének negyedszázados évfordu­lóját. A jubileumi ünnepségen megje­lentek özv. Jóba Elekné, Jager Oszkár, Sasi Szabó László dr., Kardos István kulturtanácsnok, Weisz Manó, Vertse K. Andor fe­lelős szerkesztő, Téger Béla tanár. Szájsebészeti, fogorvosi és műfogászaíi rendelés Nyíregyházán, \?ay Adám-utca 5. sz. RÖNTGEN LABORATÓRIUMI! Fogvisszaültetések, foglcazelések, fogtömések színarannyal, tökéletes érzéstelenítés, raűfogak stb. stb. Legmodernebb berendezés! Abszolút tisztaság! Csakis elsőrendű munkálatok! Igen szerény díjak! Dr. Kugel Viktor", szájsebési, volt klinikai els6 tanárse géd. a Nyirvidék munkatársa, Klafter Ignác, Orosz Károly, Oláh Sán­dor nyomdatulajdonosok és felvo­nultak a fővárosi küldöttek is. A fővárosi és vidéki testvéregye­sületek közül a következő küldöt­tek jelentek meg a negyedszázados jubileumi ünnepségen : Gyiirey Rudolf a Szabadszerve­zet; Giesztl Pál a Segélyző-Egyesü­sület; Pajor Rudolf a Szociálde­mokrata Párt; Brumiller László a Typographia szerkesztősége; Ka­pusi János és Szabó Kálmán a deb­receni; Fekete Pál a miskolci; So­mossy Lajos a sárospataki nyom­dászok képviseletében. A hivatalos képviselőkön kívül Debrecenből, Miskolcról, Sá­toraljaújhelyből, Sárospatakról és más vidéki városról impozáns kül­döttség jelent meg a nyíregyházi egyesület, a munkástestvérek gyű­lésén. Amikor a diszelnöki kar a Sóstó nagytermének pódiumán helyet fog­lalt, a Munkás Dalkör rázendített a munka dalára. Szabó Sándor kar­vezető intésére felhangzik a .lendü­letes dal, amelynek alapgondolata mélyen a szivbe markol : »A mun­ka szent«. Majd Urbáti Ferenc mond meg­ható, megindító beszédet. Rámutat az elmúlt 25 évre, annak küzdel­meire, a világháború zivatarának áldozataira és rámutat könnyezésre inditó igaz érzéssel Trianon sújtó csapásaként az elszakított nyom­dákra. Az elszakadt, az elrabolt magyar városok fájdalmas emléke elevenedik meg Urbán Ferenc sza­vai nyomán és indítványára a mun­kások egy percnyi felállással, le­O Sorsjegy-utalvány. ^ A „Nyírvidék" ezen sorsjegy-utalványának • birtokosa résztvesz a heti sorshúzásokban. Szerencsés esetben 6 levelező-lap nagyságú művészi fényképet készít a nyerőről Csépány Jenő fényképészeti műterme (Be«aeaye»-tér 7. — Telefon; 4-56.) teljesen díjtalanul. Fénykép-utalvány. Ezen utalvány bármely felmutatójának 9 pengő helyett 4 pengőért készít 8 levelezőlap nagy­ságú fényképet Csépány lenő fényképészeti műterme Bessenyei-tér 7. — Telefon: 4-56.

Next

/
Oldalképek
Tartalom