Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-12 / 131. szám

1828. junius 12. JSÍYÍRYIDÉK Városi Színház Mozgó Junius hó 11-én é« 12 én, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órakor: Bűnök háza Dráma a modern leánykereskedők üzelmeiből 9 felv. — Főszereplők: Albert SteinrUck, Suzy Vernon és Vivian Gibson. Vidám férjek klubja Russel Mudcraff és Norma Mitchell vígjétéka 7 felv. — Főszereplők: Luise Fazenda és J Farrell. A 9 órai előadás a Kert Mozgóban lesz megtartva. Szerdán és csütörtökön: LA PERLE személyes felléptével párisi fény­revű: „Az ezüstbarlang csodái" és Ufc a boldogság felé Pőszerepaen: Lilian Gish "WHHHHHP hajtott fővel gondolnak a halott testvérekre és az elrabolt nyom­dákra és a munkásjubileumra egy percre Trianon fekete gyásza borul. Ezután Urbán Ferenc lendületes szavakkal üdvözli a főváros és a vidéki városok küldötteit, a meg­jelent Kardos István kulturtanács­nokot, a diszelnököket, majd Schmidt Mihály elnök tekint vissza a negyedszázados múltra A nyomdászok egyesületéről és ennek az egyesületnek sok irányú szociális áldásáról primitív embe­rek sokszor azt gondolják, hogy csak ugy az ölébe hullott az egye­sület a munkásságnak. Pedig sok évtizedes küzdelem eredménye az a relatív jólét, amellyel a nyomdász munkások dicsekedhetnek. Senki se vágyódjék a régi jó idők után, mert ezek maradiságot, nyomort, pctróleumvilágitást, sápadt mun­kás testvéreket jelentenek. Az első évtizedek szenvedéseiért nem rek­riminálnak a munkások, megértik a tőke természetrajzát, de tudják, hogy a szenvedések után el keÜett következnie a természetes kiegyenli tődésnek. A bérharcok sok szenve­déssel jártak, de a kitartás győze­lemmel járt és egy pár elszánt fel­világosodott munkás megértette az idők szavát, azt, hogy a további siker titka az egyesülésben van. Igy alakult meg 1903-ban a nyíregy­házi nyomdászok szakegylete, amelynek első elnöke Schmidt Mi­hály lett. A nyíregyházi munkásság a város céltudatos fejlődésével kar­öltve haladt, debreceni és más vi­déki városokból erősítést kapott és a budapestiek irányítása mellett ui életlehetőségeket látott meg és ví­vott ki. A munkásság győzelmesen vivta meg a kiegyenlítődés har­cát és megérte, hogy munkaadói is belátták ennek a küzdelemnek jogosságát. A világháború és a forradalmak nem ártottak az egyesületnek, de az oláh megszállás igen, mert ek­kor elrabolták az egylet sok fontos iratát, könyvét. Reméljük — mondotta az el­nök emelt hangon — hogy az elrabolt iratokat vissza fogjuk szerezni. Az egyesület önérzetesen láthat­ja erejének fokozódását, azt, hogy Amit elmulasztottak a Hagyok, elvégzik helyettük a kicsinyek. Az Ifjúsági Vörös Kereszt Egyesölet apró katonáinak offenzívája a világ közvéleménye ellen. (A Nyirvidék tudósítójától.) Szabolcsvármegye iskoláinak leg­nagyobb részében rendkívül érté­kes nevelő és nemzetmentő munka folyik egy pár év óta az Ifjúsági Vörös K ereszt Egyesület égisze alatt. A minden szépért és jóért lelkesedő gyermeksereg melegszí­vű tanítók vezetése mellett a hét egy-egy délutánján rajzokat készít, apró kézügyességi munkákat tervez, végez s gyűjt halomba s mikor egy-egy jelentősebb gyűjtemény áll készen, felküldi* a központba, ahonnan elküldik ezeket az újvilág­ba az ottani elemi iskolai tanulók vörös keresztes csapatjai részére. Mennyi szépség, nemes gondolat, izlésnemesités van ezekben a mun­kákban s mégis mi ez alkalommal nem ezekre a hasznosan szórakoz­kerületi központtá lett, hogy a munkás és munkaadó között teljes a béke. Most az elnök a fiatal egyesületi tagokat aposztrofálja és negyedszá­zadi munkásságának tanulságai alapján hirdeti nekik a testvéri szeretetet, a szolidaritást, az idealiz­must, a nagy szociális események iránt való lelkesedést, addig, amig a végső győzelem el nem követke­zik. Sasi Szabó László előadása. Az elnök mély megilletődés keltő szavai után dr. Sasi Szabó László előadást tart a nyomdász, újságíró és a közönség viszonyáról Feladatát megkapó szellemességgél oldja meg. A témával kapcsolatban felvillanó problémák közül egyet: ragad ki, azt, hogy a nyomdásznak mi a viszonya a politikai szempont­ból ellentétes állásfoglalást repre­zentáló cikkel szemben a szedőnek. Az volna a legideálisabb, hogy mindenki a maga meggyőződésé^ hirdesse írásban, a maga meggyő ződésével azonos cikket szedjen ki a nyomdában. De ez ma lehetetlen, mert az ujságvállalatok üzleti ala­pon állanak és egyébként is a vál­lalt munka szentsége kötelezi a sze­dőt olyan cikkek kiszedésére is, amelyekkel talán nem érez együtt. Meg kell azonban gondolnunk, hogy nemes liberalizmus van ab­ban, hogy a munkás kiszedi az ő felfogásával szöges ellentétben ál­ló cikket is, mert tiszteletben tartja másnak meggyőződését. Büszke le­het a munkás erre a liberalizmus-, ra, mert hisz ma az emberiség kul-­turája terebélyes fa, amelynek kü­lönböző ágazatai vannak, de gyö­kere közös, az emberi haladás, ügye. Büszke lehet minden munkás, hogy azt az ügyet szolgálja. Sasi Szabó László invenciózus előadása ezután azzal a kérdéssel foglalkozik, mi a viszony az új­ságíró és a közönség között. Ez' a viszony a megszokott gazdasági rendszer megforditottja. Mert egyQj bekben a közönség szolgál ki benv nünket, de itt az újságíró szolgálja • ki a közönséget. Büszkeséggel kelL ,átéreznünk, hogy mi adjuk a leg­.értékesebbet, a szellem kincseit, a • gondolatot, a lélek javait, amelyek; minden technikai csodánál nagyobb^ csodák. Munkánkat azonban, csak* • akkor követi áldás, ha hatalmunk­kal, szellemünkkel vissza .nem élünk 'Mindig magasabb szempontból, a? haza, az emberiség, a társadalom", javának szempontjából kell néz-.j niink feladatainkat. Igy lesz áldás a munkásság és a szerkesztőség_ kö­zös munkáján és ezt az áldást igaz « tató eredményekre gondolunk, ha­nem arra, hogy ezek a mi kis gyer­mekeink összekötő kapcsot létesí­tenek la mi magyar világunk és az eddig részünkre idegen világ kö­zött. Ezeknek a kicsiny gyermekek­nek szerény munkái révén ismerik meg hatalmas államok kicsinyei a mi hazánkat s amit a mult diplo­máciája, hivatalos és nem hivatalos tényezői ez országnak elmulasztot­tak, azt lélekkel, szivvei, szeretettet végzik el a kicsinyek. Zsoldos Fe­renc, Bertkő György, Horváth Já­nos, Mátis Béla és a többiek kis diákjai a tanyák, falvak és városok iskoláiból indították meg az offen­zívát a világ közvéleménye ellen s az ó győzelmük nem is fog el­maradni. szivvei kívánja az előadó a maga és a szerkesztőség nevében az em­beriség és a haza javára. Leleplezik Schmidt Miholy arcképét. A nagy tetszéssel fogadott elő­adás után Fazekas János a szív mélyéből fakadó szavakkal méltatja Schmklt Mihály elnöki munkássá­gának inspiráló erejét. Alapvető küzdelmes munka után jöttek a háborús évek és Schmidt Mihály akkor is hazajött, hogy megtudja, lombosodik-e az elültetett fa. És tanította az ifjú növendéket: szere­tetre, becsületes, önzetlen munkára, lelkesítette a végső győzelemre Fazekas szavai nyomán Schmidt Mihály arcképéről lehullt a lepel. Jóságos, becsületes, komoly arca ott "van a munkástestvérek előtt. Gsé­pány Jenő fotoriporter egyik re­meke ez a gyönyörű nagy kép, amelyet Schmutzler Nándor, a Jóba nyomda könyvkötője Ízléses, művé­szi keretbe foglalt. Legyen utmu­,tató ez a kép — mondja Fazekas — Gutenberg katonája volt, be­csülettel harcolt, becsülettel taitott ki a viharok utján is. Üdvözlik a jubiláló egyesü­letet és elnökét. Urbán Ferenc a nyomdászok egyesületének csoportja nevében át veszi a képet és hitet tesz, hogy ez a kép lelkesíteni fogja az egyesü­letet, addig, mig minden magyar nyomdász tagja lesz az egyesület­nek. A munkásság jójeső érzéssel fo­gadja Kardos István kulturtanács nok üdvözletét. A beszámolókból hallotta, hogy az egyesület sokat küzdött, szenvedett: az a meggyőző­dése, hogy a szenvedések vihara megtisztította és megerősítette a nyíregyházi nyomdászság lelkét. Rá mutat arra, hogy Nyiregyháza vá­ros tanácsa egész lelkével részt vesz ezen az ünnepségen, mert Nyiregyháza hagyománya, hogy itt mindenkit a teljesített munka alapján értékelnek. Giestl Pál a központi egyesület nevében mutat rá, hogy nemcsak a nyomdász munkásság, hanem az ország egyetemes munkássága ér­deklődéssel és örömmel látja, mi­lyen dus eredményei vannak. — Egyesült erővel előre, ezzel üd­vözli a nyíregyházi csoportot. A nyomdászok szabadszervezete k nevében Gyürey Rudolf mondott nagyhatású beszédet és hangsúlyoz­na, ide lelkesedni és lelkesíteni jött. Rámutatott arra a múltra, ami kor még nem volt egyesületi élet és a munkaadók gőgös allűrökkel mint a fegkö, meg!.azitja,ezt s meg­szabadítja tőie.a veszélyeztetett fog­^ zománcot. akarták intézni a munkáskérdése­ket. Azóta könnyes, küzdelmesuton eljutott a munkásság az uj élet le­hetőségekhez, de ma is sok belső és külső ellenséggel áll szemben a munkásság. .A nyomdász azonban hatalmas tölgy, amely minden vi­harral dacolni tud. Pajor Rudolf, a Szociáldemokra­ta Párt szónoka, a párt nevében mondott propagativ erejű beszédet. A vidéki szervezetek őrtüzei a kul­/ a fog zománcénál, amelyet gyengy­házszerűen fehérré csiszol és igy ter­mészetes szépségét emeli. túrának, a haladásnak. Ennek a kulturának terjesztése a munkásnak a megillető piedesztálra való eme­lése ma minden pártnak, társadal­mi rétegnek érdeke A forradalom idején, I9i8?ban Nyíregyházán járt és a rend biz­tosításáról tárgyalt Nyiregyháza polgármesterével. Mementóként hangoztatja ^a hatalmon lévőknek sokkal észszerűbb szabadságot, jo­got, kulturát biztosítani ; a munkás­DONT \ a hatásában. A szájat habjával tisztítja ós üde fri$se$«get ad a lehaletnek. ságnak, mint bevárni egy ujabb társadalmi megrezdülést. A mun­kásság, valahányszor lesújtják,^ Anteusként ui erőt nyer és a végső győzelemig tovább harcol. Brumiller László, a Typographia a gondolatszabadság forró vágyát kifejezésre juttató, nagy intellek­tuális erővel hirdette, hogy bízik a Schmidt Mihályok példaadásában a becsület győzelmében, a nagy kiegyenlítődésben, a nemes törek­vések nagy összefonódásában, a szociális igazságok diadalában. Kapusi János a debreceniek üd : vőzlését hozza és meghatódottságot keltő szavakban mutat rá, hogy a debreceniek mindent átéreznek, ami Nyíregyházán történik, akár 1 öröm, akár bánat. Fekete Pál a miskolciak szeretet 1 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom