Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-17 / 63. szám

jh&BKXD&e. iWt. mátmis 17 Kéi fegyver a ieumaiizmus, hátfájás, zsába, neuralgia, kösz­vény, stb. elleni harcban: Splrosal-oldat a bevált, mélyreható bedörzsölő szer és az évtizedeken ái a leg­jobb eredménynyel használt Aspirin­tabletták Minden gyógyszertár­ban kaphatók. Mindkét szer vé-, telénél eredeti/ Vargha őrmester szava} A megnyitó "hatását gyújtó irre­denta költemény fokozza: Szath­máry Istvánnak «Mi nem felejthe­tünk c. mélyen a fájó magyar szi­vekbe ható költemény, amelynek je­lentőségét fokozza, hogy egy ma­gyar katona: Vargha őrmester sza­valja forró átérzéssel, szépen zengő előadásban. Kossuth Lajos a magyar lélek örök erőforrása. Éljen, taps köszönti a katona-i szavaíót, aki lelkesedést keltett, majd az ünnepség kimagasló mozza­nata következki: sasi Szabó László dr. kir. kormány rfőtanácSos, a «Nyirvidék» főszerkesztője mondja ei megrázó erejű beszédét, amely­nek igéi meggyőző erővei méltatják Kossuth Lajos történelmi jelen tő­ségét, soha el nem muló, minden poklon győzedelmeskedő vitalitá­sát. Sasi Szabó László hatalmas be­séde, amelyet fokozódó lelkesedés­sel és tüntető éljennel "fogadott á sokezerfőnyi ' ünneplő közönség, a következő volt: Tiszten ünneplő közönség ! Magyar polgárok ! Március 15^ét 'ünnepeljük. Kér­dezhetné valaki: micsoda egy nap lehetett az, amit még 80 év múlva is ilyen fényes külsőségek között ünnepeinek ? Miféle csuda történ­hetett akkor, hogy annak szenzá­ciója még ennyi idő multán is csodálatot vált "ki az emberekből" ? Hiszen az emberiség és nemzetek történetében nem szoktak csudák történni és egy rövid nap bármi­lyen eseménydús legyen is az, mégis csak egy nap és nem szo­kott "történetet csinálni! A kétkedőnek igaza is van, meg rem is ! Mi itt ez alkalommal voltaké­pen nem egy napot, nem egy nap­tár szerint megjelölt 24 órát s nem annak váftozatos, de rövid esemé­nyeit ünnepeljük, hanem egy egész korszakot, egy egész történett fényes epochát, aminek a március 15-ike csak a szimbóluma, egy "kiemelkedő fé­nyes napja, ameiy a maga csodá­latos lefolyásával és esejnényeivei legjellegzetesebb dátuma 'annak a korszaknak, amit vof^képen ün­nepefni akarunk és amelyet más néven ugy nevezhetünk: magyar szabadságharc! Egy gyüjtő-fogaiom e£, amefy fényt és árnyat, dicsőségéi és tra­gédiát, fényes csillagokat és nap­fogyatkozás^ reményt és kétségbe­esést, győzelmet es vereséget egyaránt jelent számunkra, de amefy a maga nagyszerűségében, grandio­xitasában mégis felemelő és cso­dálatosan fényes korszak voft a nemzet történetében! £s ha a nagyszerű tragédia végűi a nemzet vereségével" végződött is, innen a 80 éves mult távlatából immár tisztán láthatjuk, hogy ez a bukás csak a Nagypéntek gyászát hozta a nemzetre, ameiy után hi­tünk, vallásunk, meggyőződésünk Szerint feltámadásnak kellett követ­keznie és következett is és épen ^z a feltámadás igazolta magának az eszményi küzdelemnek Istentől vafó magasztosságát: és igazságossá­gát, mert ugyancsak hitünk, vallá­sunk és meggyőződésünk szerint feltámadni csak az elbukott Igaz­sák szokott! E*t az ünnepet évtizedek óta ünnepli a magyar. Ünnepli szive sugallatára. Felülről, amig ezalatt Bécset és annak uszályhordóit kel.'ett értenünk, — nem szivesen vették a rebellis ma^ gyar márciusi lelkesedését és a Kossuth-hundok márciusi ünnep­ségeit fagyos hüvösséggei szemel­gették, amelyektől minden gutge­zinnt magyarnak távoftaríam il­lett ékes ábrázatát. Nyolcvan évnek kellett lefolyni a Dunán és egy világégésnek kel­lett közben íezaj'ania, hogy a ma­gyar elérhesse ezt a napot, amikor hivatalosan is ünnepet ülhet azok­nak az eseményeknek em fékére, ami­ket március 15-ike jelent és azok­ttfk a félisteneknek a dicsőítésé^ re, akik ezeknek a fényes történelmi eseményeknek főhősei, irányitói, mozgatói, legtöbben áldozatai, • vér­tanúi, vagy hontalanná vált üldözöt­téi lettek !!! Én nem akarok most emiatt "kü­lönösebben rekriminátni! Nem vo'i­na méltó az ünnep e melkedeftségé­fiez, He mégse hagyhattam ezt rö­vid megemlítés nélkül ! Nekünk ni Nyíregyházán kü< lenben sincsen okunk a* rek ­rtminációra, hiszen büszkén emlékezhetünk a mi régi elöljáróinkra, kurucos pol­gármesterein kre, alispánjainkra, sőt ösmertem olyan főispánt is, ­Isten nyugosztalja még haló porai­ban is, — áTíikben volt gerinc és elég hajthatatlan magyar vér, hogy dacolva a felsőbbség nyomásával, és nem törődve a feFfele kacsingató ifíem szabályaival, igenis itt vol­tak, következetesen r£szt vettek, sőt irányították a mi márciusi ünnepein­ket ! ! ! A lidércnyomásnak immár rége! Szabad és illik törvény szerint 'is szívből ünnepelnünk. Törvénybe van iktatva a márciusi ünnep és tör^ vénybe van iktatva főhősének, Kossuth apánknak a neve ! !! Itt áli előttem glóriás alakja. Oh ne nézzétek, hogy jó-e ez a szobor ! Sokan állítják, hogy mű­vészi szempontból n em Sikerült al­kotás. Tafán én se vagyok vele ebbői a szempontból' megelégedve. De Kossuth apán kat": ábrázolja!! Ha egy tört fejfa, egy korhadt fakereszt voina, ha csak egy darabka kő, me­lyen a rt^ve van felírva, vagy bár­mi csekély jel, ami reá emlékeztet, szent volna előttem, mert szent előttem az Ö emlékezete, szent előttem a neve és szem" előttem minden, ami afkafmas, "hogy Reá terelje gondolatomat és emlékezése­met ! Minél többet foglalkozom vele, annál Jobban meglelik vele a telkiem í s anná* jobban tudom csodálni eszmény* nagyságát JeBct magasságát! Vannak, hiszen hol nem akadná­nak, kákán görcsöt-kereső kritiku­sok, akik kisebbítik. Akik nagyító üveg alá veszik hibáit, fogyatékos­ságait és emberi gyarlóságait és megirják róla a «Der wahre Kosi suth« s ehhez hasonló förmedve nyeiket. .. Találkoztunk már efféle szoba­tudósokkaf nem egyszer. Rákócziról is igy szerette volna egyszer le­mosni egy magát magyarnak nevező tudós a" keresztvizet... Ám olya­nok ezek, mint az órásmester, akt nagyitót illeszt a szemére, hogy megtalálja és annál 'jobban lássa az óraszerkezet hibáját... , Én nem m o ndom, lehettek és bbiztosan voltak is ugy Rákóczinak, mint Kossuthnak is hibái, emberi gyarlóságai. Hiszen ki volna ember­tői született halandó fogyatékossá­gok nélkül. Am a legszebb arc is torzzá váhk, ha megnagyítjuk akár az orrát, akár a szájjját, a~kár a^ fűiéit. Az egészet, a maga egészségében kefl nézni és^gy keli megítélni'! Az az órásmester a maga nagyí­tóájvai" azért 'szemtéri és ^nagyítja a szerkezet hibáját, mert meg akar­ja azt igazítani. Tisztelet néki. De az effefe szobatudósok, akik na­gyító lencséjüket egy kis Kossufh­bankóra, vagy más tévedésre, egy ilyen felfordult világgai Együtt já­ró apró kellemetlenségekre szöge­zik és emiatt nem tudják meglátni és észrevenni a nagyszabású sors­tragédiának grandiózitásáí, ezek sze­gény beteg, perversz-érzékü és gon­dolkodású alacsony-telkek, akik a hibákat beteges .'hajlamból szeretik piszkálni és felfújni és gyönyörűsé­get tafálnak abban, hogy bálványo­kat és istenszobrokat rombolhat, nak !! ! -agaraik 1*7: iMu&graMliww iJKb wdmWmMmSi Péntektől —Vasár»fsapí$|! HAEEY LIEDTKE első orosz tárgyú film parádés saerepébe*: KOLDUSDIÁK legényes seerelmi történet 10 felvonásban. — Partnerek: Eszterházy Ágnes, Verebes Erna és Hass JHnkernaaa. Hétfőn RITUÁLIS VÍGJÁTÉK! Kedden Perlsteiü Samu és Társa (Bambusz és Prelsteln) Víg családi bonyodalom 8 felvonásban. Pierette és a halál Társadalmi dráma 7 felvonásban. ««a4áMk koaáete: i, 7 é* 9 er&kor. Kossuth Lajos a magyar sza. badíájghsrc főhőse nem szorul többé .védelemre, az ilyen alacsonyielkü szőrszálha­sogatók eflen. A magyar nép imá­dásig fokozódott tisztelete, az a "kt nem törölhető és el nem csititható szó, amely szerint a nép őt atyjá­nak fogadta ii-s Kossuth-apánknak nevezi, — az a fejedelmeknek ki­járó tisztelet, amit a szabadságjo­gok nagy népei között magának szer zett és amelynek küísősegeivet őt egy. angol nemzet, vagy az Észak­Amerikai Egyesült Államok hatal­mas városai fogadták, mint egy le­vert szabadságharc hősét, és azok a nyomok, amelyeket kor­Szakalkotó tevékenységével a nem­zet históriájában maga után ha­gyott, — mindezek immár történel­mileg megállapított és elvitázhataí­ian valóságok, amiknek fénye mel­lett az ő alakja egyre növekedik és egyre ragyogóbb 'világítást kap ! ! Mert jói jegyezzék meg maguk­nak a kételkedők, hogy ez a sze­rencsétlen magyar nemzet még mindég azokból a szellemi erőkből, azokból az erkölcsi tőfcűkből táplál* kőzik, amiket Kossuth Lajos sza­badságharcának történelmi ténye je­lent számunkra;!! Az ő alkotásai, az ő cseieksN detei képezik erkölcsi forrását a nemzet öntudatának, önérzetének, a nemzet egységének, a nemzet ön­becsérzetének, amivel büszkén vall­hatja magát a müveit nyugati népek előtt a szabadság bástyájának, a kuítura harcosának, a haladás jránt fogékony s igy az európai népek koncertjébe t>eifíő nemzetnek ! ! ! ! A Kossuth Lajos emberségesen emberi gondolkodása tette cn a nemzetet egységessé. Ö volt apostola és megtermtője a magyar polgár gondolatának. Akt felismerve a jobbágyi sors anakro­nizmusát, ideje-mu't intézményé­nek tarthatatlanságát, a nemességet gyújtó és meggyőző beszédeivel a legmagasztosabb elhatározásra bír­ta, hogy t. i. emeíjie magához a rab­szorga-sorban sínylődő jobbágyot és tegye részesévé az eladdig 50,000 nemes 'által képviselt nemzet-test­nek ! Igy Tett "az 50,000 nemesbői álló magyar nemzet egyszerre sok millió magyar polgárt számláló ha­talmas nemzet!!! Az emberségesen emberi gondol­kodása tette meg( azt 'a csodát,, hogy 80 éwei ézefőtt, ezeken a napokon március 14-én, 15-én és 16-án bálványként ünnepelték őt és a yele utazott g Ómagyar nemes kö­vetet, a »m|fgyar Argonautákat« Bécsben. Mert az ö szabadságért lángoló lelke nemcsak a magyar­nak, hanem minden népnek a szá­mára jogosnak és .elengedhetetlen­ek tartotta a szabadságot, a pol­gárjogot és épen az Ö március 3-iki beszéde, és felirati javaslata hozta forrongásba Bécset, amikor nem­csak a magyar népnek, hanem az osztrák tartományoknak is alkot­mányt és szabadságjogokat köve­teit ! Bécs ekkor Kossuth fábainá; he­vert ! Ugy ünnepelték, mint egy igazi szabadsághőst és ha a népen, ha Bécsnek a polgárain múlott vol­na, akkor az ő íánglelkü vállalko­zása bizonyosan nem is fuiadt vofna a világosi katasztrófába ! Itt magasabb ármányok dolgoz­tak és alattomosabb pribékek szőt­ték a cselvetés hálóit! A Kossuth Lajos íánglelke éb­resztette öntudatra és önbecsülésre a 350 év óta elnyomott és a Rá­kóczi-lev-eretése óta letargiában szunnyadó magyart! Azóta merünk magunkban, erőnkben bánt, a mióta megmutatta, hogy kilenc I irányból el.enünk törő alattomos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom