Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-17 / 63. szám

1»24. a»At«us 17. jWYÍRYlDEK. 3 hordákkai J is "képes szembeszállni és győzefmesen hadakozni a ma­gyar ! Mert osztrák, horvát, rác, cseh, ofáh, tót mind nem voltak elegen ahhoz, hogy szabadságjo­gait és függetlenségét ellenükben meg ne tudja védelmezni és diadal­mis fegyvereit minden előkészület Ss minden anyagi segítség nélkül körül ne tudja hordani egy egysé­gessé íeft magyar nemzet! ! Az északi kolosszusnak kel fett beavat­kozni, hogy a csúfosan kivert oszt­rák és horvát ármádiák szégyenle­tes szereplését az osztrák császári önkény reparálni tudja ! ! Érzitek-É magyar testvéreim ! ? micsoda feímeio és m£sóda re­ményteljes Tudat' rejlik ezek a'áft az elandolások alatt ! Meg tudjá­tok-e értem, "nogy micsoda icieme­.?> és biztató reménység Sugárzik eze'kbői a 80 év előtti történeti ese­ményekből és tanulságokba! a mai szomorú magyar égre!? Értitek-e Siogy a magyar már megmutatta egy szer, hogy az összes körülötte ólál­kodó és agyarkodó hitvány pribékek és hu'la tablók együttesen se bír­tak vele ! ? Hát ' kinek köszönhet­ek ezt a Tefemelő és büszke tu­datot, ha nem .Kossuthnak, akinek a szelleme most is itt szói és üt biztat bennünket, akik hasonló sorscsapás aiatt görnyedezünk, mint amilyennel Szemben ő annak idején férfiasan és bátran sikra mert szái­fani! i Hát nem áz ő szelleméből és nem az ő cselekményeiből táp­lálkozunk ! ? fis nem a 48-as és az ahhoz hasonló többi magyar sza­badságharc erkölcsi tőkéjére táí­maszkodunk-é akkor, ajnikor fel­emelt fővel, büszke öntudattá, kiált­juk oda letiport állapotunkban is a müveit világ Areopágja felé, hogy a magyar a maga szabadságát, füg­getlenségét sók ezer honfiszivneK vérével, sok száz mártírjának halá­lával szentelte ! fis hogy mi ezt az 1000 esztendős országot nem papjr­szerződéssef, nem cselszövésekkel, és- n'em intrikákkai szereztük, ha­nem vérrel szereztük és a mi szerződésünk vérrei van írva és mártírok emlékeivel van megkoszo­rúzva ! Hát nem ebből tápláikof zunk ! ? Igaz : a végén ez a szabadság^ haza is elbukott! De amint mond­tam, még ez az elbukás is', ja­vunkra szolgált ! ! Ebben az elbu­kásban nyert teljes dicsőséget a sza­badságharc és az a glória, amit áz a bukás font a magyar géni úsznom fokára, világítani fog késő századok multán is! Ha a szabadságharc egy összefércelt kompromisszummal, egy 50 százalékos kiegyezéssel v£g­'ódött volna, az nem képviselne számunkra oiyan hatalmas erkö:csi tőkét, mint egy becsületesen végig küzdött és becsületesen elvesztett önvédelmi harc ! ! Ötven percentes megalkuvása bő* ?oha sincsen kibontakozás, de az elbukott igazság napra mindég feltámadott és megszenteltetett t» Nem azok a nemzet ;!egszomorubb eseményei, mikor erőszak és túlerő vesznek rajta diadalmat! Nem Mohács és nem Világom a nemzet történetének leggyászosabb dátumai! 1 Éri sokkal gyászosabbnak lá­tom az erkölcsi sülyedés és a szol­galelkűség korszakait!! Azt l or.znko látom a íeghnványabbn tfc, a legsötétebbnek, amelyben a föl­dön csuszó-mászó Karok és Ren­dek annyira tudtak sülyedni, hogy a felségesen uralkodó legszenísége'­sebt Császár kegyeit keresve, tör­Ünnepi költemény. Irta és a Nyíregyháza városa által rendezett szabadság-ünnepen előadta DEÉSl SÁNDOR. Nyírségi magyarok! Kossuth apánk népe! Tekints fel Vezéred biztató szemébe! Nézz kemény öklérn, emlékezz szavára S bizva-bizz a magad s Isten igazába! Az Isten igaza: a magyar igaza 1 A magyar igaza: a nagy Magyar-Haza, Március lb álma, célja, vége, Magyarország régi, rámás kereksége! Szabadság ünnepén emeld fel a szárnyad : Csüggedni nem szabad a Kossuth fiának! Tamsz ébred s vele új élet reménye, Nem gyászinduló már a Jövő zenéje! Lenyírták az utcán a nyíri akácot, Mely a nagy fagy óta csak halottnak látszott; De nem halott! Élő! És hiába csonka: Lesz már nem sokára koronája, lombja! Csonkaság nem halál! Ki gyümölcsre vágyik, Csonkára lemet síi a fiatal fáit, Aztán beleoltja a nemes faj ágát . S százszor szebbnek látja az új /a virágát ! Nem halál a tél se ! A hó nem szemfedő, • Nem ugy teremtette azt meg a Teremtő: Jég alatt is duzzad az igazság magva S kisarjad az első napsugaras napra! Nem halál az álom, akármilyen rémes! Nem halál a sírkert, akármilyen népes! Nem halál a bőrtön, nem halál a rabság, Hálál csak az önként eldobott igazság! Nem halál a tüz, bár száz sebet is éget! Nem halál a víz. bár fellege száz réteg! Nem halál a felleg, még ha mennyköt rejt is, Még ha valamennyi ólomesőt ejt is! Kossuth lAtjos apánk Te tudod legjobban : Jártak már ily relhök rég, a Te korodban De az ólomfelítön a Tc igazságod Az Isten szemének mégis utat vágott! Kossuth Lajos apánk Te tudod legjobban : Nem először hever földünk darabokban. Máskor is sújtott már minké• igy a végzet S mindig összeszedtük újra az egészeit Kossuth Lajos apánk! Ha van feltámadás. Toppanj ide közénk s jöjjön a számadás! Toppanj ide bármily alakban és névvel, Csak a Te erőddel, csak a te eszméddel! Mutasd meg, jelöld ki az útat, a módot, Hogyan lehet hazánk újra nagy és boldog ?! Hogy kerülhet egybe a Beszkidek orma S Adrtai-tenger világító tornya ? ! Mert egybe kerül még, eljön az ideje! A gazságon győz az igazság ereje! Igazság és gazság: a nap, meg az árnyék: Máreius van! Vigyázz ! Csák egy kicsit várj még . Muhi puszta — emlék. Mohácsot — kibírtuk, Világos nevét is — sírkeresztre Írtul:: Hát csak a legnagyobb világ gazság élne ? Hát csak Trianonnak ne szakadna vége ? Nagy mult Nemzedéke nézz vissza a múltba 8 március Idusán ne gondolj a búdra! Jövődet a múltban, hidd, el! megtalálod, Keserűn, de eljött minden igazságod! Nyírségi magyarok! Ti most elszéledtek, De ne vigyetek szét csiiggedező lelket! Hirdessétek Ti is, amit itt hirdettünk: Csüggedést, lemondást többé ne ismerjünk! Küzdve, bizva várjunk új Talpra magyarra, Szerenesés vezérre, megváltó tavaszra. Új honfoglalásra. Nagymagyarországra, Igazságos Isten ! — a Te nagy csodádra !! vénybe iktatták a Rákóczi Ferenc hazaárulását és őt száműzve az országból, javait, várait elkoboz­ták!! Ez volt a legszomorúbb és leghitványabb lapja a magyar his­tóriának !! Meg az, amikor megta­gadta a magyar a saját hazáját, a saját nemzetét és eldobálva fegy­vereit, nem akart többé katonát lát­ni, nem akart többé áldozni a szent határokért!! Ezek az igiazi gyá­szos lapok a históriában!! Vöágos, Majtény ! Trianon !! Ezek is szomorú, gyászos dátu­mok, de szomorúságuk mellett mégis vigasztalhatok, mert csak a külső erőszak által diktált csapá­sokat jelntenek, amiket egy nem­zet, ha bizalma van történeti hiva­tottságában. később ki tud repa­rálni! Helyre tud hozni! Túlerő ellenéber, elesni, soha se volt szé­gyen, az ilyen bukásból fel lehet állani, — de a szolgalelkűség, az áljas j,*., szegés, a hazaárulás szégyenéi letörőim soha többé nem te­het! Még mindég a Kossuth szelle/ni örökíböi tájH lálkozunk ! Az ő szellemi hagyatéka szerint kezdjük újból értékelni és becsülni a polgárjogokat is. A polgárjogo­kat abban a tisztult formában, a mely szerint az egyéni szabadság­jogok elválaszthatatlanok magának a nemzetnek a fogalmától, magá­nak a nemzetnek függetlenségéíő' s a nemzet iránt tartozó kötele­zettségektől !! A magunk keserves kárán anul­tuk meg, hogy az egyéni szabad­ságjogoknak é/ az igazi, ez a klasszikus mégha ározáfia!! Mert amint semmit se ér, ha eg, ország független és szabad ugyan kifele, ha nincs alávetve idegen hatalom uralmának, de bent a nemzet tagjai, vagy azok tulnyomo tömegei nem élveznek polgárjogokat, mert maga a nemzet !e"het ilyen ese.ben nagy és hatalmas, mintvolt ez a Cézárok idején, d e bent az ál­ladalom kebelében jog és szabadság nélkül gyötrődtek a rabszolgák milliói. — ép ugy másfelől mit ért a Sar\s-Culottok forrradaím! őrülee az egyéni jogok és szabad­ságok korláttalan dobzódásában és ínit ért e| a mi kommunistáink elv­társi szabadossága, ha megfeled­keztek a nemzetről, a nemzet iránti kötelességekről, ha kidobták bár­kájukról a nemzet fogalmát!? Amo't egy ujabb Cezaromániá­ba fulladt, amely szerencsére egy Napoleonban nyért megszemélye­sítőt, aki azután magasra emelte a francia gloiríü de emitt, nálunk nem tudott kitermelni magából egy Kun Bélánál nemesebb vezért és az utálatos tömeg-zsarnokság pos­ványába veszett és elprédálta rö­vid pár hónap alatt egy ezer­esztendős országnak drága örök­ségét, a régi határokat, az ország­nak kétharmad részét, gyönyörű határait, kincseit, tengerét, kikötő­jét; és mindazt, amit őseink egy ezredéven át védelmeztek drága vérükkel áldozatos honszerelmük­kel!!?? Ennek a gyászos kornak setét lovagjai még ma se nyugosznak! Nem elég, hogy néhány hónapi terrorisztikus hobortjuk iniattszet­forgácsolódott Szent Istvánnak re­mekbe foglalt gyönyörű országa, a nemzet hagyományai ellen vaio gyógyíthatatlan gyüföletükben az­óta is valóságos hajszát folytatnak ennek a szerencsétlen nemzetnek hi­tele, jó neve, becsülete ellen kiint az ország határain tul is!! Felöltöt­ték a szent köntöst, amit Kossuth és Rákóczy viseltek s magukat emi­gránsoknak nevzve, prropagandát folytatnak saját szülőföldjük elten! Ha a távirati híreknek hinni le­het, most ezekben a felemelő órák­ban is, amikor a Kossuth-zarándo­kok Amerika földjére léptek, meg­kísérelték, hogy diszkreditálják a zarándokokat es ünnepélyes fogad­\atásuk fényébe zavart és meghason­lást keverjenek. A józan amerikai nép bizonnyal vissza fogja utasítani ezi a nemtelen ünneprontást és meg fogja találni a nagy különbsé­get' ezek között a gyászmagyarok és az igazi emigráns Kossuth Lajos között!! Kossuth az jdegPn zsarnoki uralom borúja elö 1 menekült szabad angoi es amerikai íöld-i ra: ezek a gyászvitézek pedig Női és férfi utcai és alkalmi ruhák festője és tisztítója Bíró Zrínyi Ilona-utca 5. 1473-10 Központ : Debrecen. Fiókok: Nyíregyháza, Berettyóújfalu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom