Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-19 / 237. szám

2 j4rímméK, í 927. október 19 A semleges toll. Hollandia legelőkelőbb poli Jlcai lapja, a Maasbode, cikksorozatot irt a középeurópai államalakulásokról, azok belső társadalmi életéről s felvonultatta olvasói előtt azokat a különleges erkölcsöket is, amelyek az egykori osztrákmagyar monarchia területednek részeit győzelmi zsákmányul kapott kis államokban divnak. A Romániáról közölt helyzetrajz élénk bepillantást engedett a korrupciótói teljesen aláásott ország életébe s nem egy olyan intimitást tudtunk meg a legmagasabb politikai körök gondolkozásáról, mely színié elképesztő hátteret fest a Magyarországot minden alkalommal becsmérlő kis^nlantnak egyik tényezőjéről. A Daily Mail a másikkal, Csehszlovákiával végez. A kitűnő Rothermere lord leleplezéseinek ütegeit szakadatlanul vonultatja fel, hogy szétlőjje a papirolsállam kártyavárait s hogy a magyar nemzetnek, mely annyi századon keresztül testvércég emelte a Felvidéken élő tótságot a nyugati műveltség színvonalára, nemes elégtételt szolgáltasson azok kai a kritikai megjegyzésekkel, melyeken keresztül a "Beneséktől «felszabaditott» szlovák nép mai elnyomatását a világ közvéleménye megismerheti. Számtalan jóakarónk és a felkelő magyar napnak hirdetői a semleges és jóakaratú nemzetközi sajtóban mintegy láthatatlan jelre összefognak, hogy segítsék annak a szörnyű igazságtalanságnak helyi ehoza'alát, — mely a háborúért való felelősség örve alatt a középeurópai művelődésnek és haladásnak egyetlen szilárd bázisát, Szent István birodalmát széjjelszaggatta. Az államférfiak gazdag galériája állítja, ki nap-nap után rólunk a történelmi visszapillantások bizonyítékai által a menlevelet, mely igazolja, hogy egyetlen egyedül Magyarországnak felhős kormányelnöke, a mártírhalált halt Tisza volt, aki ellenezte a világkatasztrófát és minisztertanácsi jegyzőkönyvbe vételét a szSeméíyéoen megnyilvánuló Egyik.,kis kapótól a másik kis kapuig. Irta: Tsrtallyné Stima Ilona. III. Erzsike kétségbeesve sietett ki a szobából, onnan az udvarra, majd ki az utcára a kis szökevény után. Eszébe jutott, hogy egy nagy kutya van odaát s az széttépheti a drága állatot. Az udvaron aztán egy gyerek felvilágosította, hogy egyenesen a szobaúr különbeiáratu szobá;ának nyitott ablakán futott be a cica. Erzsike nem sokat gondolkozott, de bement a cica után, tudta, hogy a szoba lakója ugy sincs otthon. A dívány alatt találta míg a kis szökevényt. Véletlen helyzetek szokták azonban a legfurcsább körülmények közé sodorni az embert. Most is ugy történt! Ahogy Erzsike menne a kis szökevénnyel a kjaiján, pont az ajtóban találkozott össze a szoba lakójával. — Szent Isten! — .sikoltott Erzsike — a cicámért voltam. — Miért ijedt ugy meg? Dr. Bernáthváry Elemér vagyok — mutatkozott be hirtelen a piruló leánynak, aki nagy zavarában a kezét sem tudta nyújtani, mivel a jobb karián ült a cica. Végül mégis kezet fogtak s Elemér ur előzékenyen kisérte haza Erzsikét. Egyik kis kaputól — a másik kis kapuig! — Milyen rövid ez az ut s hány magyar tilktakozásí minden annexio ellen. Most már Lloyd George az egyik békecsináló államférfiú is, amint már előzőleg Nitti is megállapítja, hogy azon a végzetes órán, amikor Európa nyugalma felett világi életre esküdtek össze a titkos diplomácia mozgató erői, a magyar politika és a magyar becsület ártatlanul sodródott a véres hadakozást kimondó .fordulatba, de akkor is megőrizte emberiességét s előre 'tiltakozott más népeknek meegcsonkitása! ellen. Midőn mindezefet a köz ismert tényeket és igazságunk mellett való bizonyítékainkat a holland világlap felsorakoztatja és újra emlékbe idézi, mi hálás tekintétttel nézünk a nemes holland köz véleményre, mért annak Ítéletére, jó érzéseire és barátságára annál inkább apellálhatunk, mjvef a holland társadalom a legnehezebb időkben sietett segítségünkre gyermekeink felkarolásával és szeretetének adományaival, abban a bennünket körülgyűrűző gyűlöletben, mely által végvesztünkre törtek a harcban gyengébbek, de a béke által egyszerre győztessé előlépett lesfcenállók. A Maasbode cikksorozata az utódállamok beléteérői s a magyar helyzet igazságos ismertetésével párhuzamot von a főhataímaktól ju'almazott oláh, cseh, szerb nép vitalitási s a megbüntetett, de igazának tudatában élő és reménykedő Magyarország konszolidációja között. Az összehasonlítás épén tárgyilagosságánál fogva a mi javunkat szolgálja és méltó a semleges Hollandiának igazságérzetéhez. — Köszöntjük holland laptársunkat, mint az igazság barátjainak egyre növekvő seregéten á legújabb bátorszavu vezért. Az Ecsedi-lápnak a románoktól elvett részén elpnszlnlt a virágzó magyar mezőgazdasági knltnra. Elvadilt gaz áthatolhatatlan dzsnngelje ?erie íe! a megtermékenyített tőzeges humuszt. — A i iszántuli Mezőgazdasági Kamara magas sziavonalu tudományos értekezletére. Csonkamagyarország legtávolabbi részéről is elzarándokoltak Mátészalkára a tudósok. Szatmár, Bereg és Sgocsa vármegyék gazdasági főfelügyelőségének lápgazdasági kiállítása. (A «Nyirvidék» kiküldött >udósitójától). Ólmos szürkületben, csöndesen szi'áló esőben indul el Nyíregyházáról mintegy negyedórái késéssel a málészalkai vicinális. A mozdonyon, a kazán külső oldala mellett lévő párkányon meghitten ülnek a mozdonyvezető és fütő tejeskannái. Nem kell fél— niök, hogy a rohanó széláradat lesodorja az edényeket. A vicinális képviseli a vasúti politikában a konzervatív irányzatot, az óvatos előrehaladást, a «fölösleges» sietséget. A kényelmesen haladó vonat ablakából nyugodtan szemlélhetjük a szabolcsi tájak lassan eltűnő képét. A vasúti bakterek betakarították az idei termést, a girhes bécsi tökök elmélázva érnek a venyigével fedett zöldséges vermek tetején, s a kis állomásokon, ahol hihetetlenül hosszú ideig ácsorog a vonat, a kényelmes és nyugodt életfilozófia megnyilvánulását figyelhetjük meg. — Mennyi ideig áll a vonat? — kérdi egy magyaros, jóképű, barna másodosztályú utas egyik állomáson a «főnök»-től, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy egy pohárkával felfrissítse magát abból az itókából, amelyet az állomási épület szomszédságában lévő, hívogató korcsmában mérnek. — Áll még néhány percig! — feleli készséggel a jóhusban leledző főnök ur, aki büszkén viseli széles piros karszalagját és lázas sietséggel tesz-vesz, intézkedik. Az utas megissza a reggeli porciót, a mozdony is megitat, * kalauz sipol, a vonatvezető trombitál, a mozdonyvézető kettőt fű iytyent és a komplikált ceremónia után nagy dohogva elindul a vonat. Az állomásfőnök haptákban szalutál, forsriftosan, az egyetlen vasúti munkás büszkén tekint utánuk, a pöttömnyi postásgyerek p v dig hivatalos komolysággal hajol le a földredobott két postacsomagért. Amikor lehajol, a nyakába akasztott &4ási táska teljesen . elfödi. Szinte elkacagom magam a fura látványon, s kihajolva nézek vissza a gyerekre, aki néhány pillanat alatt eltűnik a szemem elől. Nyírbátorban nagy társaság száll föl a vonatra. Az en fülkém is megtelik velük. Valamennyien a lápertekezletre mennek. Öreg t

udosok, egyetemi tanárok, méltóságos urak/ Az egyik közülök nagyon haragszik a pesti újságírókra, mert nem valami hizelgően nyilatkozik róluk. Világlátott emberek. Bajorországról, Dániáról, Finnországról beszélgetnek. Tőlük tudom meg, hogy a finneek gazdálkodnak a leg; udom ányo ..abban, legszakszerűbben. Sok vajat és zaobói készült daragaluskát esznek, hust alig, ezért ki'artóak és hoszszu életűek. Megérkezés Mátészalkára. Háromnegyed 9 órakor érkezik meg a vonat Mátészalkára, ké

1 és fél óra alatt tetve meg a körülbelül 65 kilométer utat. A kis városka az első pillantásra keíemes benyomást tesz az érkezőrevasúti állomástól kezdve. A társaság gyalog megy be, mert _ a rendezőség küldött ugyan néhánykocsit az érkezők elé, de nem voi

L aki erre figyelmeztesse őket. Igy a kocsik üresen jöttek be, s az uton szedtek föí néhány vendégetMindenütt épi enek. Most épült föl CsonkasZatmárvármegye stílusos, impozáns, emeletes székháza is. A városka látszólag nagyon forgalmas, s dacára az e

sős, sáros időnek, megállapítható, hogy hónap teJLt bele, mig megtette — gondolta'Elemér ur. — Milyen rövid ez az ut, pedig egész kellemes hangja van ennek a titkárinak s közelről sokkal csinosabb, mint messziről. — A szemüveg nagyon jól áll neki s szép fekete szemei vannak. Kár, hogy már elköszön. A titkár csakugyan elköszönt. — Nem tartotta helyénvalónak, hogy visszaéljen az adott helyzettel. — Azonban megsimogatta a kis cicát, hálás volt, hogy igy segítségére sietett s megismerkedhetett szép szomszédnőjével. Most úgyis legalább egy hétig nem válaszol Eszternek! Miért akarja őt Eszter terrorizálni, hogy milyen levelet irjon? Furcsa, ' hogy még nem is a menyasszonya s máris ugy beleszól a dolgaiba. Erzsike viszont elhatározta, hogy nagyon hűvös levelet ir Gyurinak. Az az Ostoba gyerek azt hiszi, hogy csák egyedül van a világon s hogy más már nem is akadna, aki szerelemre gyulladna Erzsike iránt. A titkárra gondolt, de ezt maga előtt is eltitkolta. Pár nap múlva Erzsike épen levelet készült irni, mikor a titkár Jépett ki a kapun s átfkíöszönt. — Csókolom a kezeit! Nagyon el van foglalva? — Oh dehogy — mondta vidáman Erzsike — levelet akartam irni,, de nem sürgős... — Pedig biztosan nagyon várja majd valaki! — A világért sem — mondta sietve Erzsike s már akkor ott állt Elemér ur ablaka alatt. Nagyon sokáig beszélgettek. Elemér ur sok jó dolgot tudott beszélni, nagyszerű társalgó volt. Igy aztán elmaradt a levélírás másnapra. De másnap hasonlókép történt. Végül mégis irt pár sort, azonban akkor is beköszönt Elemér az ablakon: — Nem unatkozik? Talán elmennénk egy kicsit sétálni. Szóljon az édes mamájának. Erzsike az ablakhoz lépett: — Pár perc múlva megyek, csak más ruhát veszek fel. S e pár perc alatt ott állt Elemér ur az ablak alatt, Erzsike sietve fejezte be a levelet: ...higyje el, nem tehetek rólade most is mennem kell. Az utóbbi időben inagyon el vagyok foglalva. Ne haragudjon ezért a rövid levélért, stb. És sétálni mentek. Elemér pár nap múlva hasonló helyzetbe kerüult. Ebédről ment haza s hogy most hamar ir Eszternek. Már igazán tul hosszú a várakoztatás. Azonban most Erzsike mosolygott ki reá az ablakon át és megkérdezte, nem volna-e kedve sétálni egyet. ' Sétálni mentek, ugy aztán csak másnap írhatta m^g a levelet. A valaszok persze sokáig késtek. Először Elemér ur kapott választ. Erzsikével beszélgetett, mikor megjkaptta s csak ugy, olvasatlanul zsebre gyűrte. El is feledkezett róla, „csak valamikor három nap múlva jutott eszébe. A levélben egyenesen felszólította Eszter, hogy közölje vele, mik a szándékai ezekkel a rövid, hűvös levelekkel. Egyáltalán nem öröm ez Eszternek s- kár . ilyenekkel fáradnia. Elemér ur mosolygott ezen. Hiszen nem is nagyon volt ideje irni, minden szabad idejét a szomszéd ablak előtt és sétákkal töltötte. — Oly édes illata van a szőke hajnak s drága meleg kacagás éled az Erzsike ajkán. Erzsike szintén megkapta a Gyuri válaszát. Gyuri azt irja, hogy «ilyen» levelek után nem jön haza, még látogatóba sem! Gyönyörű idő volt akkor-nap s este Elemér ur boldogan álldogált Erzsike ablaka alatt. A holdvilág épen elfogyott, fel se jött akkor, csak a csillagok mosolyogtak szikrázó halk mosolygással. Elemér ur a tizedik cigarettavéget dobta el. S a drága meleg, csillagos estében Elemér ur felágaskodott, Erzsike kihajolt kissé és összeért a szájuk egy mindent elfeledtető hoszszu csókban. Több választ aztán nem kapott sem Eszter, sem Gyuri. Ami érthető is. (Vége.j