Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

JSÍYÍRYiDEK. 1927. október 1 Forró kérdés. Hindenburg tannentergi beszéde után ismét felszínre került a háborús felelősség kérdése. Tudvalevőleg a békeszerződések ezt a nagy bünt a vesztes államok Felkére kenték s elsősorban Németország és a Monarchia volt kénytelen vi elni ennek minden következményét. A trianoni békeszerződés épugy, mint a yersaillesi a háborús felelősség jegyében hozták meg Ítéleteiket. A gyakorlati cél ezzel kapcsolatban az volt, hogy a jóvátétel kérdését valakinek a jiyakába vfarrják s pz a mérhetetlen teher sújtotta Németországot épugy, mint hazánkat. Erre a vádra támaszkodott az a gondolat is, hogy hazánkat fel kell darabolni, mert akkor még gróf Tisza István ugy volt beállítva, mint a háború felidézésének egyik főrészese. Ma már mindenki tudja, hogy épen Tisza István volt az a férfiú, aki az utolsó pillanatig is a háború elháritásán működött, sajnos, sikertelenül. Most a hábortle felelősség kérdésének egyik koronatanuja, Nitti teszi meg vallomását, aki elolvasta mindazokat az irato- í kat, amelyek a háborúra vonatkozólag közkézre kerültek s tanul- i mányozásának eredménye nyilván megdöbbenést fog kelteni azok között a magukat ártatlanoknak valló győztes államok között, amelyek ' élvezik a békeszerződésekminden gyönyörét. Még Lloyd George is, "aki" a békeszerződések egyik korifeusa volt, rájött arra, hogy a háború felidézéséért egyetlen államot sem lehet feleőssé tenni, mert az megoszlik a különböző európai nemzetek között. Nagy' merészség kellett ahhoz, hogy ebben a bűnben csupán a monarchiát és Németországot marasztalják el s nagy ódiumot vállalt magára az antant, amikor á későbbi időkben mindent elkövetett, hogy a békeszerződésekben leszögezett álláspont revízió alá ne kerüljön. Ezzel a kérdéssel foglalkozva, nagyon érdekes tüneteket lehet tapasztalni. Pár évvel ezelőtt bizottság alakult a semleges államokból, — amely bizottságban részt vett a belga, a skandináv államok és Svájc delegátusa — hogy kutatást folytasson a háborús feelelősség kérdésében. A bizottság székhelye Hága volt, ahol hosszasan tanácskoztak is, de egyszerre rejtelmes okokból btszün tették munkájukat. Nyilván bizo- • nyos oldalakról jövő nyomás hatása alatt mondották ki azt a határozatukat, hogy nem jó ezt a kérdést feszegetni, mert a vita rend- < kivül alkalmas arra, hogy izgalmat keltsen. A győztes államok bizonyára botránytól féltek, amit eliminálni az idők végtelenségéig nem lehet, mert egyszer mégis csak ki fog sülni, hogy a botrányt elkerülni nem lehet. "Ez pedig akkor fogja felütni a fejét, amikor nyilvánvaló lesz, hogy a háborús felelősség kérdésében ép annyira kell osztozni Franciaországnak, és a többi győztes államoknak, miként rátakmálás folytán viselni kényszerült ezt a vádat Németország és Ausztria-Magyarország. Mi nem félünk egy ilyen botrány felidézésétől, mert az igazságért folytatott küzdelmünk során az a félfogásunk, hogy legyen ám botrány, de tűnjön ki az igazság. Egyébként megértjük, hogy a békekészitő államok miért rettegnek annyira a háborús felelősség kérdésének feszegetésétől. Hogyne rettegnének, amikor minden marasztaló ítéletüket erre a bázisra alapították! Ha ez a bázis meginog, akkor feltartózhatatlanul megindul a lavina a páriskörnyéki békék gyökeres revíziója ügyében. Egy görögkatholikus lapban feltűnést keltő cikk jelent meg, amely Nyíregyházával szemben Hajdú dorogra akarja helyezni a görögkatholikus kultúrintézményeket. (A »Nyirvidék« tudósítójától.') A Sárospatakon megjelenő Gö. rcgkatholtkus Tanitc c. lapban dr. Oláh István tollából nagy feltűnést és megütközést keltő cikk jelent meg, amelynek irója nem kivan többet, csak azt, hogy Nyíregyháza helyett Hajdudorog legyen a magyar görögkatholikus élet szellemi központja. Azt hangoztatja a cikkíró, hogy a ritus Szeretet, »dorogi tradició« Nyíregyházán nem lángolhat, ez a varos nem alkalmas arra, hogy ide helyezzék a görögkatholikus intézményeket. A cikk, amely a legszámottevőbb körökben is ellentmondásokat váltott ki egyébként, igen érdekes historikumát adja a gör. kath. egyházat illető kérdéseknek és méltán számithat a legszélesebb körök érdeklődésére. Dr. Oláh István a következőket írja : »Bilkei Gorzó András dr. hittestvérem Szózatot intézet^"a gör. kath. magyarsághoz, amelyben »grékus magyar lelke lángra gyújtott örömévek köszönti Hajdudorogot. Lelkes cikke bár nagy örönrmel töltött el, mégis szomorúság vett erőt rajtam, tudván, hogy hányan vannak hittestvéreim közül olyanok, akiknek e Szózat csak pusztába kiáltott szó, mert Hajdú dorogot sem nem látták, sem nem ismerik. Amikor Gorzó András dr. cikkének hatása alatt kezembe veszem a tollat, azzal az elhatározással teszem, hogy a Görögkatholikus Tanító t. olvasóival megismertessem Hajdudorogot, illetve grékus vonatkozásban annak rövid történetét. De amikor Hajdudorog történeté vei akarom kedves hittestvéreimet megismertetni, akkor tu'ajdonképen a magyar görögkatholikusság történelével kell foglalkoznom, mert ez a kettő egy — és .ugyanaz, egyik a másik nélkül el nem képzelhető. Hajdudorognak

v illetve a magyar görög katholikussá .nak történetét a magyar fajiságért, a magyar nyelv oltárra emeléséért folytatóit nehéz küzdelem meriti ki. Küzdelem, amely nem évtizedeken, hanem évszázadokon keresztül folyt , azért, hogy ne legyünk kénytelenek \ szláv, vagy román nyelven dicsőit i teni a magyarok Istenét, hogy ne I illethessenek minket nemzetségi vádakkal. »Ime oly sok neme van a nyelvnek s egy sincs jelentés nélkül. Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatok nyelvén szólok®, — mondja Szent Pál apostolBánat és lemondás tapad a diadalhoz. És mégis mennyi bánat, menynyi lemondás tapad ahhoz a diadalhoz, amely kivivta részünkre a magyar liturgiát, hogy oltárra tehettük Árpád nyelvét. Nem akarták meglátni a hatalmasok, hogy hogy ügyünk nem felekezeti, hanem nemzeti kérdés. Oláhul és oroszul miséztek a papok Bocskai hős hajdúinak is, akik már 1696-ban oláhul miséző papjukat kiverték a templomból s fcsak a kiküldött királyi biztos tud.ta a fegyvert ragadó lakosságot lecsendesíteni. A dlbrogi hajdúk magyarságát sértette az idegen nyelvű liturgia — s már 1693 körül Izaiás debreceni görög ritusu paptól kérésükre ígéretet kaptak, hogy a magyar liturgia részükre engedélyeztetni fog, ha az Unió mellett hűségesen kitartanak. Ez az ,zaiás volt első apostola a magyar nyelvű rítusnak mind ama vidékeken, melyeken keleti szertartású magyar ajkú híveket talált s felső engedéllyel a dforogiak részére görögből magyar énekeket is fordított le. Sajnos azonban, hogy e nagytudásu, nemeslelkü férfiút magyarsága miatt az oláhok rablók által kardélre hányatták. Megyar nyelvi! tanszék a munkácsi zárdáöan. De Camellis munkácsi püspök akinek Izaiás kedves embere volt, kedvence halála után, annak terve szerint a munkácsi zárdában magyar -nyelvű tanszéket állított fel a papjelöltek számára, ahol azokat a magyar imák-, énekek- és hitszó nokiatokban igyekezett jártassá tenni. így történhetett meg aztán, hogy amikor a nagyváradi egyházmegye kikerekittetett, Dorog a munkácsi egyházmegyéhez csatoltan maradt. Ebből az iskolából kerülhetett ki a külföldet járt s a nagyszombati universitást végzett Bacsinszky András djorogi parochus — később munkácsi püspök — aki a' magyar nyelv oltáron való hanVárosi Színház Mozgó Szeptember 30-án, október 1-én és 2-án, pénteken és szombaton 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor: Égő határok Egy anyaszív története a világháború utáni időkből 8 felvonásban. A főszerepben; Poatimrn és Fritz Alberti. Olga Csehova ,, .. Pötyike meg a tyúkok műsor: pufi kanibálo

k között 0T Saját zenekar! "W burleszkek. Hétfőn, kedden, szerdán: Tolsztoj Leo gróf világhiru regénye Ereutzer-szonáta goztatásával magát a dorogiak előtt feledhetetlenné tette, később pe; dig mint püspök, tápot, ^rőt és 1 segedelmet nyújtott küzdelmeikhez j és pásztorlevéllel rendelte el a magyar nyelvnek a templomokban leendő részleges használatát. Ekkor vette kezdetét a rituális könyvek magyarra való fordítása. Dorog öröme határtalan volt, mignem egv szlavofil papja, Lyachovics János, a 40-es evekben a magyar ' nyelv használatát eltörölte, sőt az orosz nyelv tanítását az elemi iskolákban is kötelezővé tette, ugy, hogy Dorog kénytelen volt ellene ugy a világi, mint az egyházi hatóságoknál lépéseket tenni és amikor ez sikerre nem vezetett, a pozsonyi dié tához fordultak segítségért, míg vég re az ellenszenves, de nagy műveltségű pap kellemetlen pánszláv agitációba keveredve, kénytelen volt lemondani s Dorogot elhagyni. A szlávság veszídelme. A nyelvüket, fajiságukat féltő hajdufiak Lyachovics által közvetlenül érezték a szlávságban rejlő roppant veszedelmet, látván, hogy egymaguk erőtlenek, nagy lépésre határozták el magukat. Az 1843. évi országgyűléshez folyamodtak, oltalmat kértek az elszlávo

:itás ellen, s kérték, hogy a szláv szerkönyvek országos költségen fordíttassanak magyar nyelvre, amire azonban a magyar hazának nem volt pénze, dacára a nagy Wesselényi intenzív pártolásának, aki e; időtájt figyelmeztette nemzetét a szláv aspírátiókra. A szomorú napok után azonban virradni látszott. A megüresedett paróchiára a tudós, helyoeli származású theológiai tanár, Szabó György került. Minden szerencsétlensége mellett megvolt Dorognak az a felbecsülhetetlen eszköz a kezében, jiogy kegyúri jogánál fogva néki tetsző, magyar érzelmű papokat tudo'.t a magyar láturgiáért folytatott küzdelemnél sorompóba állítani. Szabó György megfelelt a dorogiak várakozásának. Segítségével kieszközölve Dorog a kiváló hazafias lelkű püspöktől, Popovics 'Vazultól azt a híres 1855-iki pásztor levelet, amely kívánatosnak mondja hogy a kántorok az énekeket a liturgiában magyar nyelven hangoztassák — amely pásztorlevél eredményének tekinthető az a Roskovics Ignác által fordított, a dorogi parochus erkölcsi és anyagi támogatásával kiadott »óhitü imádságosés énekeskönyv« is, amely pár év alatt nyolc kiadást ért el. A latin klérus és a magyar ritus. Amikor igy bizonyos e;edményeket kezdett már elérni Dorog, megmozdult a latin klérus s felemelte tiltakozó szavát a magyar nyelv templomi használata ellen, mert az kanonizálva nincs, s mert a szerkönyvek a keflő felülvizsgálást nélkülözik. Erre Szabó György addig, mig a szerkönyvek felülvizsgálása tart, a magyar nyjvnek a szient midénél való alkalmazásától eltiltatott. Az átvizsgálást azonban mesterségesen késleltették, ugy, hogy Dorog a püspökhöz fordult az 1863. évi május hó 23-án tartott közgyűlés egyhangú határozata folytán a magyar nyelvű istentisztelet végleges "elintézése végett, amikor is a püspök megígérte, ívogy a pápai engedélyt maga fogja i