Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-20 / 188. szám

Nyíregyháza, !9í7. augusztus 20, • Szombat XLVIII. óTfolyam. 188 szám. Előfizetési árak helyben és vidéken: Igy hóra 2'50 pengd. Negyedévre 7-60 pengő. Kistisztviselőknek és tanítóknak 2Qo/o engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő: VERT8E K. ANDOR. tismmas Szerkesztőság és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postachaque 296601 Kéziratokat nem adunk vissza. Hol vagg István király? Téged magyarkiván, Gyászos öltözetben Te előtted sírván ... Irta : Altenburger Gyula a TESz ügyv. alelnöke. Ugyan ;el tudtad volna-e képzel­ni Szent István király, hogy a te nemzetedre valaha is elküldhessék a «Napkirály» szeretőjének házá­ból a hóhérokat, hogy megcsonkít­sák és kirabolják, mert becsületes harcban ezer sebből vérezve alél­tan összeroskadt? A Te igaz ma­gyar lelked ugyan elképzelte volna-e, hogy idegenek, akiknek a te nemes példádat követve test­vériesen otthont adtunk ebben a hazában, a mi jóvoltunkból meg­erősödve urak akarjanak lenni a mi portánkon és hogy ebben őket elsősorban azok segítsék meg, akik a Te idődben a keresztény kultura legelső zászlóvivői voltak és magukat ma is a kultura fák­lyahordozóinak vélik? Hol vagy István király? Sok bajunk volt az alatt a kilenc­száz esztendő alatt, amióta Te örök álomra hajtottad fejedet. Út­jában állottunk németnek, török­nek és folyt a vérünk önvédelem­ben, mások védelmében. Nem bántottunk mi másokat, nem akar­tuk elvenni a másét, de mindunta­lan küzdenünk kellett szabadsá­gunkért. Ez a mi édes hazánk mindenkinek kellett volna; erő­szakkal is el akarták venni tőlünk, sunyi módon, alázatos koldus vagy hü barát köntösében be is szivá­rogtak alattomos ellenségek és hintették a konkolyt, a viszály magvát, hogy küzdjön a magyar magyar ellen és ők lehessenek a nevető harmadik. Hol vagy Ist­ván király? Voltak ugyan dicső, erős kezű, nagy ,királyaink is, akiknek nagy­sága, igazságossága előtt leborul­tak királyok, császárok és akik vitték magukkal nemzetünket a magasságokba, de nem voltak méltó örököseik, akik megszilár­díthatták volna alkotásaikat, irigy­ség, visszavonás egy-kettőre ösz­szetörték azt. Három tenger mosta Nagy Lajos birodalmának hatá­rait, Mátyás előtt meghajolt a leggőgösebb császár, aki házának világuralomra hivatottságát hir­dette mindenfelé... és ma, mert hűségesek maradtunk annak a csá­szárnak késői utódához, Szent László, Mátyás, Rákóczi városai­ban, ősi Pozsonyban idegen az ur és címerünk négy folyóját, hármas halmát elrabolták, össze­törték és még a kettős keresztet is elsajátították a Giskrák ivadékai. Hol vagy István király? Ünnepet ülünk. Emlékezünk. Reád gondolunk István király. Ün­nepet ülünk, gyászos öltözetben teelőtted sírván. Ünnepet ülünk, sajgó fájdalommal, ökölbe szorí­tott kézzel. Jöjj el István király! Téged magyar kiván. Emeld fel dicsőséges szent Jobbodat és mu­tasd meg az utat! Mutasd meg újra, amint megmutattad kilenc­száz esztendővel ezelőtt. És a Te erős .kezeddel kovácsold megint egybe iezt a nemzetet; emeld fel előtte megint, mint akkor a győ­zelemnek két dicsőséges szimbólu­mát: a kardot és a keresztet. Jöjj el István király! Levetjük a gyá­szos öltözetet, nem sírunk, hanem dacos elszántsággal mögéd sora­kozunk. Jöjj el. Vezess! Kö\etünk István király! Krizantém-mesék. i. A citromsárga krizantémok. Irta: Dienes [ s­ván. Megyeszerte híres gyermekek voltak az érszőllősi kálvinista pap unokái. Nem azért, mintha panop­tikumba való csodaszülöttek let­tek volna egy szemmel, esetleg két orral. Azt sem mondhatta senki róluk, hogy kívülről tudják az Uj-testamentumot, vagy Tacitust. Szépek sem voltak, bölcsek sem­De hát akkor micsoda Istentől áldott teremtések voltak? Istentől áldo'.tak? Dehogy! l Ök voltak egész Szilágynak a legrosszabb kölykei. És ezt nem­csak azért állitom ilyen erősjen, mert Sarudyné asszonyságtól igy hallottam, hanem mert efelől jó­magamnak is volt alkalma e'ég­szer meggyőződni. Annál is in­kább, mert" a derék pap három go­nosz unokája között a leggono­szabb én voltam. Ha aratás idején ki-kigyult egy­egy kazal a szérűskertben, egészen biztosan én vittem oda a két ki­sebbik delikvenst pipázni. Ha Sarudyné — a nagyapám sáfárja — még egyik nap égtől­földig dicsérgette gömbölyű 'ma­lacait, mondván: — Ezt nézze meg, úrfi lelkem, ezt a tokát! Ilyen sonkát nem látni Szilágyban, csak a szőllc'si papnál! — és a másik napon zo­kogva állapította meg, hogy Szi­lágy büszkesége már az utolsókat rugdalja, — annyi szent, mi étet­tünk vele «véletlenül» puskaport. És még sok-sok gonosztett, ame­lyek következtében temérdek isten­tepemtménye és ember-kezemunká­ja esett áldozatul. Mondta is Sarudyné: Uram Jézus, hogy is lehet egy áldott lelkű papnak ekkora isten­telen fia-borja? Vagy bosszúságának teljében igy szólt: — Megveri az Isten, úrfi! Soha sem lesz magából jóravaló ember! Csak ördögcimborája, pokoltól le­lékje ! Hej! Sarudyné lelkem, maga se hitte tán, hogy mennyire igazat mondott. Mert ugy visszaesik az a sok gonosztett énrám, mint az elhajított bumeráng. 1 — — Gonosz voltam. Nagyon gonosz. Hanem a leggonoszabb akkor, amikor a nagyapám krizantémja­it «megmen ; Lettem». Hires \ írágai voltak az öreg pap­nak. Tüneményes rózsák, öklöm­nyi szegfűk. Bársonyos kaméliák. De legbüszkébb volt nagyapám a krizantémjaira. A citromsárga krizantémok! Isteniek! Bársony szirmukat, aranyló színüket mindenki meg­csodálta és senki sem hitte, hogy valóban terem az, mint — mond­juk — a papsajt. Nagyapam örök versenytársa és ellentéte, az olasz Parmezán mes­ter, számtalanszor sóhajtott fel a virágok láttára: — Egy tőért odaadnám egész kertemet! De nem kellett ilyen nagy áldo­zatot hoznia, mert azokból ugyan nem kapott a fránya olasz. Nyakas kuruc volt az öreg és nyakas kálvinista. Ki nem állhatta a pápista idegent. S mikor az biisz keséggel eltelve mutogatta egyik hires fajrózsáját, a «Garibaldi»­rózsát, az én öregem a citromsár­ga virágokat igy mutatta meg a Rothermere. Rothermere áldott messze név, Vergődő szívnek enyhe rév. Könnyeket törlő új selyem, Csillanó csillag éjjeken, Rothermere: zugi a a Maros, Tegnap siró, ma már dalos. Rothermere: villan a Havas, Szorító kézben vár a vas... Rothermere: börtönajtón rés, Ha ez kevés, segít, a kés, Segít az ég, tűz, víz, pokol... Rothermere: Te uralkodol, Szavad: igazság bércfoka. Ma még békésen szól: Soha 1 Ma még szelíd fehér madár, Olajággal szivekre száll, De holnap tán, holnap vihar, Rothermere: gyújtó harci dal, Vulkán tüze, melyben elég, Országot orzó söpredék... Áldott tlév... ma álmot szövő... Holnap az álmodott jövő. DECSY BÉLA I t margittai bárónénak: — De a Kossuth Lajos-krizanvé­mokat nézze meg, méltóságos bá­j róné! Harmadnapra Parmezán mester­ről azt beszelte Sarudyné, hogy a guta kerülgeti. Nem hittem el neki. Miért is hittem volna, mikor ugyan aznap egy kosár «arany parmin»-t kaptam tőle. Negyednap megfogott az utcán, amint a galambjait parittyáztam. Azt hittem, hogy meg fog pofozni­Nem pofozott meg. Azt kérdezte, hogy miért nem látogatom meg? Valamit hebegtem néki, hogy nem értem rá. — De, hallod! Ma délután aztán eljöhetnél hozzám, filio mio! Elmentem. ' { Elbűvölödtem a fogadtatástól. A filagória kerek asztala rogyásig rakva volt az uzsonnával. A rózsák illata szinte beszélt. Én keveset be­széltem. Parmezán ellenben annál többet. Összevissza virágokról és szabadságharcról, majd a Gari­baldi-rózsákról és a Türr István­pogácsáról. — Igazán kitűnő ember lehetett fez a Türr István! — szóltam Par­Iskolai és intézeti cipők, harisnyák óriási választékban, minden színben, minőségben és nagyságban legelőnyösebben beszerezhetők Benedekffynél, a Hungálfia Cipő áruházban Nyiregyháza, Zrinyi Ilona utca 5. — Teleion: 195 . 4689 ? Egyes szám ára 1© fillér.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom