Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1927. augusztus 2. Az igazi összehasonlítás. Benes ur a Lord Rothermere fel­hívására azt táviratozta, hogy mint felelős állásban levő aktiv miniszter nem bocsátkozhatik a Lorddal vi­tába, de nagyon szívesen szolgálna neki adatokkal a kisebbségekkel va­ló bánásmódra vonatkozólag, hogy abból összehasonlítást tehes­sen a nemes .Lord a közt a bánás­mód között, ahogy a régi Magyar­ország bánt a kisebbségeivel és a !kozt, a hogy most a nemes cseh­nemzet bánik a hozzá kebelezett magyar kisebbséggel. Ha nem is igy volt írva a válasz-távirat szó szerinti szövege, értelme ez volt. Ebben a valas£ban a cseh kül­ügyminiszter nem áll elő nyi't ada­tokkal, hanem diplomatikus semmit mondással csak sejteni enged vala­mi szörnyűséges adathalmazt, ami állítólag birtokában volna a régi magyar rezsim nemzeíiség-pusztLó garázdálkodásainak bizonyítására. Hogy mit rejtegethet Benes ur a tarsolyában, azt mi közönséges föl­di halandók nem tudhatjuk és való szinüleg soha se is fogjuk megtud­ni, mert a diplomácia boszorkány­konyhájának titkaiba nekünk ugyan soha se lesz betekintésünk és főztjét már csak feltálalva szoktuk terítéken látni, mikor már le kell nyelni, — a jelen esetben pedig an­nál kevésbé fogunk ezekkel az ada­tokkal találkozni, mert legjobb meggyőződésem szerint az a tar­soly egészen üres. Legalább is elle­nünk szóló, reánk nézve terhelő olyan adat, ami a valóságnak meg­felel, se szerezhető, se összegyűjt­hető nem volt és nem is lehetett. Egyszerűen nincsenek. Ha csak nem hajmisitottak. Adatokra itt szükség nindsen is. itt élő, eleven, hangosan kiabáló, megdönthetetlen bizonyosságok van nak- Mi mellettünk. A mi ember­séges, a mi lojális, a mi türelmes, a mi ostobaságig menő gavallér bánásmódunk mellett, a hogy mi a mi idegen ajkú polgártársaink­fkal, a saját magunk kárára és ro­vására, ezer esztendőn át bántunk. A hogy mi őket megbecsültük, a szó szoros értelmében dédelgettük. Ezek a megdönthetetlen és han­gosain kiabáló bizonyosságok pe­dig a következők: Először is, hogy itt, Nagy-Ma­gyarország területén fiernzetiségek egyáltalán vannak. Ezer évi ma­gyar uralom alatt megmaradtak. Számban, jólétben fejlődték, sza­porodtak. Nyelvüket megtartották. Nemzeti sajátságaikat, szokásaikat megőrizték. A tótok ugyanazon a területen, ahol Árpád találta őket, az oláhok azon a terű leien tu* terjeszkedve, a horvátok egész uj magyar területeket elfoglalva. Min­denütt, minden vonalon az 1000 esztendő előtti státus határain be­lül, sőt azokon tul is, meggyara­podva, virulva, megerősödve, nem­zeti jellemben, nyelvben érintet­lenül... Ha a mi idegen megszállás alá került magyar testvéreink a jelen­legi cséh, oláh, szerb-rezsim alaí (Isten őrizzen) csak 100 évig meg­maradnának, belőlük és unokáik­ból egy hirm'ondó se nevezné ma­gát 100 év után magyarnak. Mi lenne unokáinkkal 500—1000 esz­tendő múlva! ! Másodszor: Soha az elmúlt 1000 esztendő alatt Magyarországon elő nem fordult, hogy valakitől vala­mi birtokot azért vettek volna el, mert az illető idegen nemzetiségű. Én legalább a magyar históriában soha ilyesmiről nem tanultam. Nem olvastam. Ellenben azt tudom, hogy az idegen nemzetiségű egy­házaknak, iskoláknak, papoknak f« jedelmi dotációi voltak és marad­lak s azok ma is meg vannak. Az idegen nemzetiségű egyházfőknek egyszerűen fejedelmi birtokaik, jövedelmeik voltak. Egy nagyvára di román püspök az ő 180000 hold földjével, vagy egy szerb metropo­lita az ő hercegi stallumával olyan fényben, jólétben éltek itt a ma­gyar nemzet uralma alatt, hogy azt bármely duódecim német feje­delem, vagy herceg megirigyelhet­te volna. S addig, amig a mi sze­gény református papjainkról szálló ige lett, hogy maga harangoz, — addig ezek az idegen egyházak és azok papjai tejben-vajban füröd­tek a magyar nemzetiségi elnyo­más ideje alatt. Ezt értette Benes ur elnyomás alatt!!?? Erre vonat­kozó adatokkal akar kedveskedni?? Ezeket a mérhetetlen javakat i magyar nemzet a legbotorabb rö vidlátással hagyta ezeknek a jó uraknak a kezén, mert a magyar nemzet elleni háládatlan propa­ganda épen ezeknek a fényes anya­gi eszközöknek a felhasználása mel­lett volt lehetséges!! Szinte hihetetlen, hogy magyar királyok, mint legfőbb kegyurakés minden nemesi birtok adományo­zói, ilyen gavallérok, ilyen bőke­zűek lehettek ezekkel az idegen nem zetiségekkel szemben, amire az egész világon hasztalanul keres­nénk még csak távolról is hasonló példát... j És a fent érintett propagandán kivül, ezek a nagy vagyonok tet­ték lehetővé, hogy az idegen nem­zetiségű egyházfejedelmek és egy­házak az általuk fenntartott . fele­kezeti iskolákban olyan szellemet inauguráljanak, amely a nemzeti­ségi külön törekvések melegágyá­vá lehetett s a következmények bi­zonyítják, hogy lettek is, mert a nemzetiségi agitátorok mind ezen, állami, illetve kirá'yi dotációk jö­vedelmeiből fenntartott iskolák neveltjei közül kerültek ki. Harmadszor: A hivatalokban, nemzetiségi vidékeken, (mindenütt készséggel és előzékenyen hallgat­tak meg minden idegen nemzetisé­gű felet a saját anyanyelvén. Nem­zetiségi vidékekre nem is neveztek ki olyan tisztviselőt, aki az ottan' népnek a nyelvét nem ösmerte. A legmagasabb állami hivataloknál ípedig a nemzetiségek számára min­den vonalon meg volt az őket meg­illető aránylagos létszám, ugy, hogy p. o. a kir. Kúriánál bizo­nyos számú itélő-birának német, oláh, tót, örmény nemze'iségűhek kellett lenni s a kinevezéseknél erre mindég pedánsan ügyeltek s néha olyanokat is kineveztek ezekre a diszes helyekre, akik bizony kép­zettség dolgában nem igen ütötték meg a mértéket, — de a létszám miatt kinevezésük szükséges és el­kerülhetetlen volt. így nézett ki a magyar elnyomás s ha Benes ur az ezekre vonatkozó adatokat kívánja lojálisán előter­jeszteni a nemes Lordnak, semmi szavunk se lesz ellene... A legerélyesebben 'óvást eme­lünk azonban az ellen, hogy ezek helyett az elvitázhatatlan és han­gosan kiabáló, köztudomású, ele­ven adatok helyett statisztikai zsonglőrködésse! és trükkökkel operáljon, ösmerjük ugyanis az ő szisztémájukat, amely szerint a statisztikákat készítik s mindent meghamisítanak. Sőt meghamisít­ják magát a történelmet is. A felhozott kézzel fogható való­ságok azonban az összes ellenkező beállításokat és érveket elemi erő­vel semmisítik meg s ezek ellen semmiféle statisztika, vagy rabu­lisztika nem érvényesülhet... Attól a tarsolytól semmi okunk nincs félni. Sasi Szabó L. Hangverseny a Tiszapartján. k Nyíregyházi Városi Dalegylet és a nyíregyházi katona­zenekar együttes hangversenye a tiszalöki liszaparton. — Népünnepély a tiszai füzesekben. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Nem sánta hasonlat az, hogy minden vidéknek van egy szive, amelynek a lelkesedése, tempera­mentuma, életereje az egész vidék testét, lelkét, tagjait átjárja bizonyos idő multán és elviszi oda termékenyitésképen, felfrissirőleg az ereken a sziv vérét, szellemét, lelkét — az artériákon, de viszont behozza a központba a vénákon a kiküszöbölendő, eltávolítandó, avagy korrigálni való melléktermé­keket is. Nyíregyháza is egy ilyen szive a Nyírségnek. Lassan —^ a vérereken — átitatja az egész testet és magához láncolja azt min­den tagjában, ízében. Most ez a sziv kultúrát, dalkul­turát öntött a test, a Nyírség tag­jába, a talán legtávolabb fekvő Tiszalök és vidéke csendes, sok­szor oly élettelen tájára. Nagyszerű missziót teljesített a Nyíregyházi Városi Dalegylet, amikor erre a kirándulására vállalkozott spontán, ideálizmusból elsősorban — ér csak másodszor abból a célból, hogy esetleg anyagi siker is fogja koronázni fáradozásait. Nem ku­tatjuk ez utóbbit, hogy sikeres volt-e, de az erkölcsi része magá­val a vállalkozással már kalapeme­lést követel és az erkölcsiség si­kere mindenki által egyöntetű meg állapítással teljes tökéletességgel, százpercentesen sikerült. A dalegy­let dalkulturája felrázva, friss életre hívta a legszebb magyar érzések interpretálásával a magyar összefor­rásra, összeolvadásra Tiszalököt, a vidékét, annak magyarságát, apra­ját-nagyját, cim, rang, osztály s egyéb társadalmi és felekezeti kü­lönbség nélkül. Szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés ezért a fcfyirefyházi Városi Dalegyletnek, annak a dalár­APOLLÓ Hétfőst MAY KÁROLY Kedden világhírű indus regénye: WINNETOU j * flP Flf l> KI LESZ A FÉRJEM? Két attrakció, 14 felvonás egyszerre. Szerdán Csülo tökön TOM MIX ELŐRE! (Rablók a Pacific expressen.) Tom Mix legújabb fllmszenzácipja! ROLF (Ee* hős kutya története.) A két film, 13 felvonás egy műsorban. Előadások kezdete; 1U8 és 10 órakor. dának, amely a város fejlődésével, nagyszerű kibontakozásával ugy egybeforrott hagyományosan az örömteli és bánatteli évek-napok sorsfordulatában. Bár ilyen erköl­csi siker koronázná a jövőben is minden becsületes magyar, sza­bolcsi, nyíregyházi lépését ennek a kulturegyesületnek ! A tiszaparti. hangversenyről kö­vetkező tudósításunk számol be : A Tiszalökön vasárnap rendezett hangversenyből Büdszentmihály köz ségnek is jutott ízelítő, mert a ka­tonazenekar Nyíregyházáról még a déli órákban elindult, Büdszentmi­| hályon letáborozott és a szentmi­I hályiak nagy örömére térzenét adott, összecsődült a falu népe és a ritka élvezetben, boldogan melen­gette vasárnapi hangulatát. A ka­tonazenekar Büdszentmihályról a késő délutáni órákban ment át Ti­szalökre, ahová a Városi Dalegylet tagjai este 8 órakor érkeztek meg autóbuszon. Rengeteg nép gyűlt össze a ti­szaparta füzesekben, ahol pompá­san megrendezett fehér asztalok várták a közönséget. A katonazene­kar szebbnél-szebb számai u'án a Városi Dalegylet mutatta be a szegedi országos versenyen előadan dó kari darabjait frenetikus ha­tást keltve. > Tiszalök és környéke közönsége elsőnek gyönyörködhetett remek ké­szül tségü dalárdánk kiválóan kidol­gozott, precízen betanult és fegyel­mezetten előadott versenyszámai­ban, amelynek mindegyike jogos reményeket kelthet a szegedi si­kerre. A bemutatott szegedi verseny­darabok kritikai méltatására még visszatérünk. Az egyes dafárdaszámokat a Ti­marovszky lányok bájos és utol­érhetetlen graciózitással ellejtett táncai és Batáry Béla nagy derült­séget keltő monológja tarkította, mig a minden tekintetben fényesen" sikerült népünnepélyt ügyesen meg­rendezett tűzijáték fejezte be, A legmagyarabb folyó, a szőke Tisza tarajos, haragos habjai pedig elvitték a dalostestvérek üzenetét az elszakított magyar testvéreknek, hogy: nekünk is fáj, ami nektek fáj és még csak egy kicsit tartsa­tok ki és mi jövünk ! Már virrad ... Gergelyff? György pperiárát Kallói ucca 10. s/iim aU liPÍve^te át

Next

/
Oldalképek
Tartalom