Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

1927 augusztus 2. JNfYÍKYIDÉK. 3 Névtelen levelek. * * * Nem azokról a levelekről lesz szó ebben a cikkben, amelyeket közérdekű ügyben irnak szerkesztőségünkhöz azzal a célzattal, hogy azokat nyilvánosságra hozzuk, de amelyeknek irója fél attól, hogy nevének publikálásából kellemetlenség hárulhat reá, s amely leveleknek hangja illdomos, tendenciája nemes. Azokról a névtelen levelekről akarunk egy kis jellemrajzot megkísérelni, amelyek mostanában elszaporodtak, itt is ott is felbukkan belőlük egy-egy, amely .eveleknek £z a célja, hogy a névtelenség homályába burkolt szerzőjük legaljasabb indulatait elégítse ki bennük azokkal szemben, akiket igazságtalanul gyűlölnek, de akikkel szemben gyáva tehetetlenségükben másfajta fegyverrel nem mernek sikra szállni. Talán a háború óta nullfokra szállott erkölcsi nivóban kell keresnünk ennek a mániának az okát, de az is lehet, hogy íiszlán egy-két karakternélküli személy egyúni akciójáról van szó, amely utóbbi eset megnyugtatóbb is, mert nem egy általános járvány szimptómája, hanem csak szórványos jelenség, a törvényszerűség minden kritériumának hijjával. A névtelen levélíró először is nevetséges, mert akihez írja förmedvényed, alaptalan rágalmait, az — hogy a jó magyar kifejezéssel éljek — úgysem fogja azt kitenni az ablakiba, szerzője pedig nem mer eldicsekedni senkinek, mert különben piszkos kis machinációjáról menten fellebbent?néka titokza

fosság leplét, s pislogó, napfénytől irtózó szemmel kerülne a világosságra, mint ásó nyomán a vakondok. A címzett legfeljebb káromkodik egyet magában, aztán papírkosárba dobja a legszennyesebb irodalmi műfajt, s másnapra elfelejt mindent, de a szerzőt ott tépi, mardossa a lelkiismeretfurdalás és főleg a leleplezéstől való reszkető félelem. Utálatos, sőt undorító a névtelen levél, il'etve annak irója, mert a tapasztalat szerint a legjobban hízelgők és hajlongok közül kerül ki, akik a címzettel való személyes érintkezésükben a le^alázatosabbak és legszolgaiabbak. De utálatos és undorító a névtelen levélíró akkor is, ha azok közül kerül ki, aMk a címzettel nincsenek személyes ismeretségben, hanem valamelyes egyéni viszketegségből ártják bele magukat másnak a dolgába. Jó. ismerjük ezt a típust, csak körül kell néznünk egy kicsit, és akár a nagyszájú, hangos, prepotens tolakodó demagógok, akár a sunvi, embertekinfe'et kerülő, társadalmi és közélettől látszólag visszavonu'ó. de alapjában kitartóan figyelő egyének közül, hogy ugy mondjam: «pofára» kiválogathatjuk magunknak azt a jellemet, amelynek a névtelen levélírás a karaktere, még akkor is, ha nem ír névtelen levelet. A névtelen levéliró a'apjában véve szánandó tipus, mert az anonym levelek írása csak beteg, fertőzőit agy szüleménye lehet. A névtelen levéliró voltaképen szabadon futkározó bolond, akiről addig a pillanatig, amíg nem öltöz'ették kényszerzubbonyba és a mentők nem szállították a gyógyintézetbe, a közvélemény azt hiszi, hogy épelméjű. Sok ember él közöttünk akiről egymás között suttogva mondjuk el, hogy «nem normálisa, ilyen emberek között is akadhat sok aki beteqes hajlamában névtelen levélírásra adja a fejét. Végeredményben azonban a névtelen levéliró lehet bolond is, lehet épelméjű is, az egész voltaképpen jellem dolga. Megállapíthatjuk azonban, hogy magyar ember, magyar jellem nem vetemedik erre a gyalázatos szennyirásra, s ha Nyíregyházán van ilyen alattomos firkász, aki abban akar kéjelegni, hogy mások hyugalmát büntetlenül, felelőtlenül fe kavarja, az csak valami itt rejtőzködő, oláh kém lehet, mert egész eljárása egy ilyen sunyi, alattomos jellem képét adja. Nem érdemes azonban odáig mtti ni, hogy kutassuk egy-egy ilyen névtelen levéliró kilétét. Annyttnem ér meg egy ilyen senki-embernek a személye. Még arra sem érdemes az ilyen gyáva kutya, hogy lepökje az ember. Győzelem! Ha csak a sakkasztal mellett is de mégis csak győzelem. A magyar csapat, miután a londoni sakkolimpiászon az egész idő alatt az első helyen állott, az utolsó fordulón megelőzte a melléje felnyomult dán csapatot s ezzel a verseny győztesévé lett. Az óriási világesemények mellett talán csekélységnek tűnhetik fel a magyar szinek győzelme, de tudva azt, hogy épen az ilyen szellemi tornák a legjobb propaganda-eszközei egy-egy nemzet megismerésének, a magyar csapat győzelme felett igaz őszinte örömet kell éreznünk. Voltak már más nemzetek is, amelyek nem hadseregeik, vagy hódításaik hanem pl. a sport révén vonultak be a világ köztudatába. Emlékezzünk csak vissza a kis Finnország esetére, amely az ismeretlenség homályából épen elsőrangú aüélái révén tört elő, bár ezzel nem akarjuk azt állítani, mintha a finn tudomány szintén nem tartozna a legelsők közé abban a nagy versenyben, amely a nemzetek között folyik a mindenfajta emberi kutatások terén. A sport azonban mégis a nagy tömegek számárá valami sokkaT inkább hozzáférhető mint pl. a tudományos kutatásoknak ter mészeíesen sokkal, de sokkal magasabb értékű, de elvontabb eredményei. Finnország

1 azért kapott igen előnyös kölcsönt Amerikában mert Nurmi, a világtiak eddig legkitűnőbb közép és hosszú távfutója amerikai győzelmeivel hallatlan propagandát csinált a finn nép mellett. A sakk is azon propagandaeszközök közé tartozik, amelyek igten széles körök érdeklődését kötik le. S manapság mintha eddig még soha nem tapasztalt sakkszenvedély ébredezne a világ minden részében. Különböző országok, pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve, egymás után rendezik a 'mérkőzéseket. A londoni sakkolimpiász országok közti mérkőzés volt, amelyre minden ország lehető legkitűnőbbjeit küldötte el. Nem volt tehát csekélység ilyen vetélkedés mellett a magyar csapat számára elragadni a győzelmet s még kevésbé ezt a győzelmet olyan stílusban megszerezni, mint amilyennek a londoni olimpiászon tanúi lehettünk. Az angol közvélemény kétségtelenül felfigyel erre az eredményre, amely szerencsésen esik össze azzal a meg indult akcióval, amelynek élén hazánk nagy barátja és harcos tisztelője, lord Rothermere áll. Akárhogy is forgatjuk a dolgot, ez a sakkgyőzelem a magyar kultúrfölény egyik értékes dokumentuma volt. Ez az igazi kultúrfölény, amikor nem szép beszédek keretében emlékezünk meg róla, hanem nemes vetélkedés során kikényszeritjük tudásunk és tehetségünk elismerését. A magyar nemzetnek soksok ilyen és másfajta győzelemre van szüksége épen most, amikor Trianon bilincseiből igyekszik szabadulni s minden áron be akarja és be fogja bizonyítani, hogy barbárság volt ezt a virágzó és a háború felidézésében ártatlan országot igy megcsonkítani és fejlődési lendületében megakasztani. Tudjuk nehéz az ut odáig, amikor az oly hőn óhajtott békerevizió boldog napja eljövend, de épen e nehézségek kell hogy ösztöKéljenek minden magyart a szilárd kitartásra és törhetetlen munkára. Tegnap még csak a sakkasztaltól keltünk fel győzelemmel, adná az Ur Isten, hogy nemsokára egész más asztalokhoz ülhetnénk le s onnan is győzelemmel távozhatnánk ! • • • • • Pálmaág — Rothermere lordnak — Pálmaág neked, Ki a kezedet szivedre teszed S harcolsz nemesen, bátran, büszkén, A világégés süstörgő üszkén, Elvérzett hősök rombadölt hónáért. Te jöttél elsőnek, ismeretlen hősként, Örök ismerősként. Pálmaág neked! Ellenség között melegszívű barát, Ki száz sebünkre első kötést tettél S megkezdted tollal a régen várt csatát, Melynek vezére, hőse lettél. S aki előtt mi örömkönnyes szemmel, A fénycsodától igézetten állunk És áldunk, áldunk. Pálmaág neked! Aki az élet igéretmagját Letartott földünk rögébe veted És új hitet adsz az elcsüggedtnek, Akit Judások földretepertek, Mert sok volt a kincse, érce, rétje És csak az volt a bocsájthatlan vétke, Hogy önmagát védte. Pálmaág neked! Aki a népek keresztre szegzettjét Üditő vizzel életre keltetted, Aki egy honnak szentelt Hiszekegyjét Végigolvastad s szivedbe temetted. Pálmaág neked, lovagok lovagja! S ne bánd, ha ordasok haragja Nyöszörög feléd s ordítja „ vétked" Ne bánd, lord, ne bánd! Van tenéked vérted: Egy ország népe imádkozik érted! MÓRA LÁSZLÓ Y. • V DIADAL MOZI V KERT MOZI hétköznap 5 és 7 rrakor, vasárnap 3,5,7

,9 órakor. mindennap 9 órakor. Katonazene kisérettel. Augusztus hó 1-én és 2-án, hétfőn és kedden: MINDEN IDŐK LEGHATALMASABB FILMJE VICTOR HUGÓ HALHATATLAN REGÉNYEc NYOMORULTAK Két részben, 16 felvonásban egyszerre. — Szereplők: Gábriel Gabrio, Sandra Milovanoff és Jean Toulout I. rész: Jean Valjean. II. rész; Cosette Marius. fflindkét rész egyszerre? Augusztus hó 3-án és 4-én, szerdán és csütörtökön: ,,A szoknyás princ" Főszerepben: Marion Davies és Antonio Moreno. „Szajnaparti kaland" Főszerepben: Charles Ray és Iván Crowford.