Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-06 / 102. szám

2 JSÍYÍRV1DÉK. 1927. május 6. A gazdasági szelep. Az egységes-párt legutóbbi ér­tekezletén a miniszterelnök végre elmondta várva-várt beszámolóját a magyar-ofasz szerződésről. Be­széde három pontot ölelt feli'a fiu­mei kikötő, az olasz baráti kap­csolatok s a magyar nemzet visz. szaadott becsületének kérdéseit. A miniszterelnök első helyen foglal­kozott Fiume várható szerepével s meggyőző érvekkel igyekezett el­oszlatni azokat az esetleges kéte­lyeket, amelyek Fiúméhoz fűződ­hetnek. Rámutatott arra, hogy Fiú­méra nagy szerep vár a Kelét felé irányuló magyar kivitef szempont­jából s a mult történelméből vett példával bizonyította, hogy Fiu­me mindenkor fontos gazdasági szefep volt, amelyen át a magyar termelés utat talált. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben kivitelünk főleg a nyugati államok felé irá­nyult, de ez részben kényszer­helyzet következménye voft. Ha Magyarországnak sikerűi'Jugoszlá­viával megegyezni a tranzitófor­galomra, Fiúménak ma meglehe­tősen csekély forgalma a magyar kivitel által jelentékenyen fel fog lendülni. Sokan arra mutatnak rá, hogy Fiume elvesztette régi je­lentőségét, hiszen félig-meddig ha­lott város. Ez igaz mindaddig, amig Fiume mint kizárófagosan olasz kikötő szerepel, mert Olasz­ország, amelynek kitűnő kikötői és hosszú tengerpartja van, ter­mészetesen l'art pour Part nem fogja Fiumét erőszakosan favori­zálni, ha természetes uton magától nem lendül fel a kikötő forgalma. Rögtön meg fog változni azon­ban a helyzet, amint Magyaror­szág Fiúméban helyet kap. Ma­gyarország nem válogathat elő­nyös fekvésű kikötőkben, mint Olaszország, s valahogy Magyar­ország — dacára a közbeeső Ju­goszláviának — természetesebben fekszik Fiúméhoz, mint Olaszor­szág területének túlnyomó része. Igazat kell tehát adnunk a mi­niszterelnöknek, amikor fokozot­tabb hangsúllyal utalt azokra az előnyökre és lehetőségekre, ame­lyek Magyarország számára egy szabad kikötő tényében megnyilat­koznak. A múltban élénk keres­kedelmi viszonyt tartottunk fenn a Levanteval, Egyiptommai, Kis­ázsiával, Konstantinápollyai és Gö­rögországgal. Ma természetszerű­leg az ezirányu kivitel lecsökkent, de minden okunk meg van re­ményleni, hogy Fiume birtokba­vétele után rövid időn belül nagy­arányú fellendülésről számolha­tunk be. Helyesen utalt a minisz­terelnök a statisztika bizonyító erejű számadataira, ameiye'k a múltra vonatkozólag világosan ki­mutatják a keleti export ránk néz­ve nagy jelentőségét. Iparunk a béke éveihez viszonyítva tovább ha­Kedd, május 10. Szerda, május 11. Opera együttes a színházban TRUBADÚR Pillangókisasszony ladt s ma olyan cikkeket is ex­portálhatunk az előbb emiitett ke­reskedelmi területekre, amelyekre a múltban nem íettünk volna ké­pesek. A kereskedelmi viszony fel­vételében Olaszország és Magyar­ország érdekei azonosak s ez nem lebecsülendő előny. Olaszország­nak t. i. kívánatos Fiume fellen­dítése, amelynek természetes hin_ teríandja azonban éppen Magyar­ország, mint ezt már előbb is em­iitettük. A kérdés elméletileg tehát ei volna intézve. Minden csak az Olaszországgal vafó további rész­letes tárgyalásoktól függ, amelyek nem valószínű, hogy nehézségeket okozhatnának s reméljük, hogy a Jugoszláviával való megegyezés is, már csak a dolgok természete foly­tán is előbb-utóbb lehetővé válik. A magyar—jugoszláv közeledésnek mindkét országban meg van a lel­kes csoportja s ugy tűnik fel, hogy egy barátsagi szerződés aláírása á két szomszéd állam polgárait csak jóleső megelégedéssel töltené el. Panaszos levél az erdei sétányokon versenyző biciklisták ellen. A nyíregyházi közönség követeli a nyugalmát megzavaró és testi épségét veszélyeztető rakoncátlan kerékpárosok megrendszabályozását. A következő levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Mint b. lapjuknak hűséges ol­vasója, meggyőződtem arról, hogy önök a közérdekű kérdéseket tár­gyaló s egyenesen a közönség kö­rebői önökhöz beküldött levelek­nek készségesen adnak helyet b. lapjukban. Ez a meggyőződésem batorit "fel engem arra, hogy önökhöz merészkedjek, tisztelettel kérve: méltóztassanak az alábbiakat magukévá terini s annak b. lapjuk­ban helyet adni. Olyasmiről van szó, ami ellen már éppen e lapban több izben, de — sajnos — mindannyiszor eredménytelenül hangzottak el jo­gos panaszok: a sóstói uton való s nagymérvüsége miatt immár tűr­hetetlenné vált biciklizésről. Arról van szó, hogy mi, robotosai a hétköznapoknak, ha a pihenésre adott vasárnapunk napsugaras dél­utánján kisétálunk az erdőbe, hogy ptt a fák, madárdalos csendjén el­pihentessük megcibált idegeinket, — hát nem lehetünk nyugodtan, még olyan nyugodtan se, mint a forgatagos városban, mert a t. bi­ciklista urak lépten-nyomon ránk­csengetnek és eszeveszett sebes­séggel száguldoznak el mellet­tünk. És hogyan csengetnek? Köz­vetlenül, egy pár lépésnyire a há­tunk mögött bántó, vaditó éles­séggel! £s hogyan száguldoznak? Boszorkányosan cikornyás ivekben ivekben ugy, hogy mi, a csengeté­sektői megrémült szenvedő ala­nyok azt sem tudjuk, hogy merre térjünk k ia játszóan csalogató ör­dögszekérnek. Kisgyermekeket ve­zető anyukák, politizáló urak és egymásba mélyedt szete*mesek jám­bor csoportja ijedezik ezektői a bi­ciklistáktól, akiket én szemtefen­ségükért a legjobban szeretnék fel­d ütögetni! Távolról sincs szándékomban, hogy a biciklizést elítéljem. El­ismerem annak praktikus, szóra­koztató és főkép edző voltát, de nem ismerem el létjogosultságát ott, ahol a közönség pihenni, sé­tálni szokott, illetve akarna! Nem ismerem el létjogosultságát és a nagyközönség nevében erélyesen tiltakozom ellene akkor, amikor a biciklisták nem a praktikusság, a szórakozás és a sportolás okából, hanem — meggyőződéssel állítom — igazán csak virtuskodásból, fe­szítésből háborgatják a közönség nyugalmát és veszélyeztetik testi épségét is! Arrói van szó, hogy egyes urak és kevésbé urak a sós­tói uti sétányon bicikliznek csak azért, hogy mosdatlan hiuságukat kivicsorítsak: — Látod, te rongyos gyalogos... mit tudok én! Hát én biztosítom a biciklistákat, hogy a sóstói uton senki se kíváncsi rájuk. Egyáltalán nem! Most pedig bátorkodom az ez ügyben intézkedésre hivatott te­kintetes Illetőséget arra kérni, hogy a fftnti s mindenben a nagy­közönség akaratát tolmácsoló pa­nasz orvoslására minden rendel­kezésre álló móddal s legfőképen a legsürgősebben mindent elkövetni elkövetni méltóztassanak! A tekintetes Szerkesztőség kész­séges szívességéért való mély há­lám kifejezése mellett maradok Kiváló tisztelettel: Panaszos Pál. Serényen folyik a szombaton megnyíló képkiállítás rendezése. A képek mind megérkeztek és a városháza nagytermében várják további sorsakat. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Megírtuk már, hogy Csánky Dé­nes, Hermann Lipót, Orbán Dezső és a nagy állami aranyéremmel kitüntetett Szüle Péter festőművé­szek, a modern magyar piktúra kiválóságai, együttes kiállítást ren­deznek Nyíregyházán, a városháza nagytermeben. A kiállításon, amely szombaton' május 7-én délután 5 órakor nyilik meg, közel 60 festmény kerül be­mutatóra. A képek nagy ládákba csomagolva már megérkeztek és a városháza nagytermében valnnak elhelyezve. Orbán Dezső festőmű­vész, a kiállítás agüis és fáradha­tatlan megszervezője Nyíregyházán Van és az ő vezetése alatt serényen folyik a kiállítás megrendezése, A nyíregyházi publikumnak ré­gen volt része ilyen változatos és gazdag kiállításban, mint amilyen a szombati lesz. Érthető tehát az a meleg érdeklődés, amellyel a közönség a kiállítás megnyitását várja. Kedd, május 10, Szerda, május 11. Opera együttes a színházban TRUBADÚR Pillangó kisasszony Korcsmai tartozásai miatt felakasztotta magát egy ro­zsályi földműves. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Huszti János 47 éves rozsáJyi földműves békés, rendszerető em­ber volt, boldog családi életet élt. Az utóbbi időben a korcsmázás rabja lett. Nem ivott sokat, de minthogy szegény ember volt, a korcsma zavart okozott háztartásá­ban. Házaséletében ez a körülmény sem okozott zavart, de amikor az adósságok ügyvédek kezébe jutot­tak és erélyes felszólításokban sür­gették a korcsmai adósságok meg­fizetését, Huszti János elkeseredé­sében április 25-én a padláson egy ruhaszáritókötéllel felakasz­totta magát és meghalt . A nyíregyházi analfabéta tanfolyam záróvizsgája a r. kath. elemi iskolában. (A Nyirvidék tudósítójától.) Harmincnégy mindkét nemhez tartozó hallgató, kérges tenyerű férfiak, az élet gondjaitól baráz­dáltarcu családanyák, több haja­donsorban levő haztartási alkalma­zott és az iskola padjából kinőtt ifjú 1926. évi december 5-ike óta fokozódó munkakedvvel jött ösz­sze hetenként három estén a hely­beli r. kath. elemi iskolában, hogy azokat az elemi lelki készségeket, amelyeknek elsajátítását a gondta­lan gyermekkorban a mostoha kö­rülmények megakadályoznták, éret­tebb korban szerezhesse meg, hogy kielégíthesse azokat a legelemibb kulturígényeket, melyekhez minden áüampolgarnak joga van, hogy megtanuljon betűket róni, könyvet olvasni, számokkal bánni. A folyó hó 3-án megtartott záró­vizsgálat megmutatta, hogy az el­vetett ismeretmagvak termékeny lélektalajba hu íotitak s hogy a hall­gatóság a maga elé tűzött célt teljes mértékben el is érte. A záróvizsgálaton a fen tartó vá­ros képviseletében Kardos István kulturtanácsnok jelent meg, aki az elnöki tisztet finom tapintattal s gyakorlati pedagógusra valló hoz­záértéssel látta el. A törvényható­sági iskolánkivüli népművelési bí­zottság részéről Barna Jenő nép­művelési titkár, a munkaadók ré­széről több előkelő hölgyvendég és a hallgatók hozzátartozói vettek részt a vizsgálaton. A vzsgálat az olvasási készség bemutatásával kezdődött, amelyben a hallgatók túlnyomó része olyan gyakorlottságot mutatott fel, hogy e fokon a legmesszebbmenő kivá­Péntektől, május 6-tól—hétfőig, május 9-i.g: Ivain világhírű operettje: Josopo—Jazz-ISand íreg j ^'tmmmmmammmmmmji Kedden, és szerdán, május 10-én és 1 í-én. A budapesti opera együttes két vendégjátéka: Trubadur Vezényli; Komlós Pál karnagy. Pillangó kisasszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom