Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-25 / 118. szám

Nyíregyháza, 1927. májws 25, * Szerda XLYIII. évfolyam. 118 mám JSÍyíryidék mm&mmmmimmmmmnm CISflzttttel Arak tMtyfewri és tfMkm-. % bére S'SO p«ncé. ttogyedéw* 7*80 mtíukvimmrnk te ftraüífttmrijT W% mtmtj'áamammmmmmmmmam AlapHetta JÓBA ELEK NtearkMzté i Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. PtMCft MtovtoMKtt t VERTSE K. ANDOR. SZÉCHENYI-IIT 9- SZÁM. T«l*f«a tSO. Po&iach«<HM ! &&jniaka& dai „Ne mondd meg senkinek, hogy nekem fegyvert adtál, inkább visszaadom neked" - mondotta a Csobaji József temetése ntán Begre Béla az egyik fannnak. Egy tana, aki az éjjel nem tudott aludni a lelkiismeret­furdalástól, mert tegnap hamisan vallott. Az elnök előszólítja Hajdú Ferencet, aki a tegnapi vallo­másához pótlólag előadja, hogy Begre Bélával beszélt a Csobaji József temetésén, s hogy Begre azt mondotta neki: — Ne szólj senkinek, hogy nekem fegyvert adtál, inkább vissza adom neked. Hajdú azon­ban kijeleniette, hogy neki a fegyver nem kell. Különben Is — mondja Hajdú — a Szoboszlai által emiitett beszélgetés alkalmával nem azt mondottam Begre Bélának, hogy visszaadom, hanem hogy meg­adom. Ez a bor árára vonat­kozott. (A Nyirvidék tudósítójától.) Künn barátságtalan, esős, sze­les májusi reggel, itt a törvény­szék főtárgyalási termében is njomott a hangulat. Az érdek­lődés nem csappant meg a cso­baji gyilkosság iránt, de nincs a teremben az a feszült, fojtó atmoszféra, amely a nagy gyil­kossági perceket jellemzi és amelynek villamos telítettségéből idegeket sértő szenzációs fordu­latok, váratlan vallomások szok­tak kicsattanni. A főtárgyalás tegnap délelőtti eseményeiről a Nyirvidék kimerítően részletes tudósítást hozott. Délután nem voltak érdekesebb vallomások. Baán Bertalan, Vilgyi Andrásné, Szilágyi Sámuel, Szoboszlay Ba­lázs, Szabó Istvánné, Kutora Gáborné, Kecskés Lajos voltak a tanuk, akik Begréék szerepét kedvezőbb színben világították meg. Ezek a vallomások azon­ban amiként tegnap Kiss János gátőré, annyira bizonytalanok, ingadozók és ellentmondók, hogy Szirmay István dr. főtárgyalási elnök higgadt, minuciózusán pontos fordulatokban haladó, éles logikájú kérdés sorozatai után, a kihalgatásnak e rémes anyagú és kemény próbakövén, minden vallomás után érezhető, hogy a mentőtanuk vallomásaiban ellentmondások vannak. Szirmay István elnök ma délelőtt 9 óra 10 perckor nyi­totta meg a csobaji gyilkosság főtárgyalását. Mielőtt rátérnének a tanúkihallgatások folytatására, Bálint István dr. védőügyvéd emelkedik szólásra és azt a szen­zációs bejelentést tette, hogy Szoboszlai Balázs tanú ma reggel megjelent a lakásán és kijelentette, hogy könnyí­teni akar a lelkiismeretén, mert tegnapi vallomásának egy része nem felel meg a valóságnak. A védő kéri a tanú azonnali kihallgatását, amit a biróság el is rendel. A teremőr beszólítja Szoboszlai Balázst, aki az elnök kérdéseire a következőket vála­szolja : Egész éjjel nem tudtam aludni, mert lelkiismeretfurdalásaim vol­tak. Tegnapi vallomásomnak az a része, amely szerint én láttam volna, hogy Hajdú átadta a fegyvert Begre Bélának, nem felel meg a valóságnak. Erre a kihallgatást eszközlő csendőrök kényszeritettek, akik azt mon­dották nekem, hogy ha nem vallok ugy, mint Hajdú, akkor mint bűnpártolót letartóztatnak és bekísérnek Nyíregyházára. Én családos ember vagyok, nagyon megijedtem a fenyegetéstől, s ráhagytam, hogy ugy történt, ahogyan a csendőrök mondják. Szoboszlai ezután részletesen elmondja, hogyan vitték el egy este a fegyvert Begre Bélához, akivel Hajdú bevonult az istállóba, de ő kinn maradt, majd később bement a lakásba, s igy nem láthatta, hogy mi történt a Hajdú által vitt fegyverrel. Aki megijedt a karabélytól, amelyet az ágy lepedője alatt talál. Begre Béla és Hajdú suttogva alkudoznak a fegyverre. A következő tanú Halász ^ Sándor 23 éves csobaji föld- * mives, aki elmondja, hogy a mult év november 1-én, Minden­szentek napján Hajdúval ment és találkoztak Begre Bélával. Ekkor Hajdú néhány lépésre félrevonult Begrével és ott sut­togva beszélgetett valamiről Hogy miről, azt nem tudja, csal annyit hallott, hogy amiko elbúcsúztak, Hajdú azt mondotta Begrének: — Jó majd visszaadom. Ó később megkérdezte Hajdú Feritől, hogy miről beszélgettek, mire Hajdú elmondotta, hogy Begrének egy puskát adott, azt Begre vissza akarja adni, s kérte vissza az árát. Erre mondotta Hajdú, .hogy „jó majd vissza­adom." Szepesi Lajos 23 éves cipész a következő tanú. Elmondja, hogy a gyilkosság előtt két nappal a mezőről jött haza az apjával s egy fordulónál felborult a sze­kerük, amely elé tehenek voltak fogva. Apja ekkor ékteltn károm­kodásba tört ki, amelyet ő, mint baptista, nem tudott hallgatni s igy otthagyta apját és bement leg­közelebb lakó hittestvéréhez, Begre Alberthez. Begre nem volt otthon, igy ő, miután nagyon fá­radt volt, a méhesben lévő dikóra heveredett. Eközben valami ke­mény tárgyba ütődött a karja. Felemelte a lepedőt, hát látta, hogy oda egy fegyver van dugva. Nagyon megijedt, nem tudta mi­tévő legyen, de nagyon fáradt volt, hát mégis ott maradt és elszenderedett. Nem tudja, Begre mikor érkezett haza, csak annyit A baptisták budapesti prédikátora imádkoztatás után vallatja hívőjét, Begre Albertet. tud, hogy melléje feküdt. Mikor Szepesi hajnalban felkelt, Begre még aludt s igy nem is igen be­szélhettek egymással. Másnap történt a gyilkosság s ekkor az ötlött eszébe, hogy még s csak jelentést kellene tenni arról, hogy Begrénél látott egy fegyvert, de még sohasem járt ilyen törvé­nyes ügyekben, hát félt elmenni a csendőrökhöz. Később meg­mondotta a dolgot prédikátoruk­nak, a nyíregyházi Sallai László­nak s az jelentést is akart tenni a csendőrségnél, de közben ol­vasták az újságban, hogy meg­találták a puskát s igy azt hit­ték, hogy most már fölösleges volna a bejelentés. Bevallja, hogy félt a Begre fivérektől is, akiket indulatos, mérges embereknek ismer. Sallai László, a baptisták bu­dapesti prédikátora a következő érdekes tanu. Az hatott rám a csobaji gyil­kosság hirül vétele után — kezdi vallomását, — hogy Begre Al­bertről, hívünkről van szó benne. Elnök: Miért hatott ez a hir különösen ? Azért, — mondja a prédikátor — mert Begre Albert, aki a puska lopást még a hivők közé való felvétele előtt követte el, azt megbánta és azóta igaz hivő volt, aki ellen nem volt kifogá­sunk. Amikor a lapokból hirt vettem, hogy őt is gyanúsítják, lejöttem Budapestről Csobajra és beszéltem Begre Alberttel, azután másik hívünkkel, Szepesi László­val, akivel aztán elmentünk a községházára, hogy beszélhessek a csendőrökkel is. Kértem Begrét, mondja meg mi az igaz. Nem ajánlom, hogy ebbe a dologba avatkozzon, mert nem felelek érte, volt a válasz. Főként arról volt szó, hogy hivünk, Szepesi László egy izben Begrénél hált, és az ágy lepedője alatt egy fegyvert látott. Szepesi bejelentette volna az esetet a csendőrségnek, de közben a lapok irták, hogy a fegyver megkerült, igy felesleges volt Szepesi tapasztalatait kö­zölni. Elnök: Prédikátor ur látta Begre Albertről, hogy ő rnár megtért és olyan jó, hogy képte­le i bűncselekményeket elkövetni ? A prédikátor: Kizártnak tar­tom ezt minden baptistáról, nin­csen olyan hivő társam, aki fel­emelné kezét embertársai ellen. Bálint István védő: Ugyebár, a prédikátor ur négyszem között is beszélt Begre Alberttel: Is­mertesse ezt a jelenetet. A prédikátor: Igen, egy nyír­egyházi csendőrtiszthelyettes el­jött hozzám Budapestre, meg­Folytatása az 5-ik oldalon rw Egyes szám ára 16 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom