Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-18 / 112. szám
JNdfÍRYIDáiC. 1927. május 18. A honvédelmi tárca. A képviselőház egyik legutóbbi ülésén részleteiben elfogadták a honvédelmi tárcát s ezjzlel a magyar nernzeti hadsereg kiadási tételei egy költségvetési év loiyamára ismét biztosítva vannak. A ;árca -'tőadója felhasználta ozt :>.z \lkaln : it hogy rámutasson a magyar nemzeti hadsereg legégetőbb problémáira s aláhúzza az igazságtalanságnak azt a szellemét^, mely Magvarország teljes lefegyverzését és és a zsoldoshadsereg bevezetését rendelte el, mig legközvetlenebb szomszédaink s Európa többi győző hatalmai őrületes fegyverkezést folytatnak. A zsoldos hadsereg intézménye, ha mögéje nézünk annak, hogy mit jelent tulajdonképpen, rendkívül igazságtalan. Azzal, hogy a magyar állam fizetni kénytelen legénységi állományú katonáit is, rendkívüli terheket vák lal magára s ilyen módon az országnak minimális mennyiségű had erő tartása mellett is a hadügyi kiadása csaknem akkora, mint egy olyan országé, amely a miénknél tizenöt, vagy husszorta nagyobb hadsereget tárt, de katonáit nem fizeti, hanem általános védkötelezettség elve alapján hivja be évről-évre az újoncokat. A békeszerződés megfogalmazóinak pokoli és ravasz gondolata volt a zsoldos hadseregek intézményeinek a legyőzött országokba való bevezetése, mert ezzel egy csapásra két legyet ütöttek. Egyrészt, legyon gitették az országok védelmi erejét, másrészt a hadügyi kiadásokat magas fokra emelték s ezzel megakadályozták, hogy a legyőzött országoknak a kis hadsereg tartásából legalább az a haszna legyen, hogy a hadügyi tárca terén végzett megtakarítások az ország pénzügyi fellendüléséhez hozzájáruljanak. Sajnos, e tényt csak konstatálni lehet, változtatni azonban nem tudunk rajta, hiszen éppen a parlamentben jelentette ki a hadügyi tárca költségvetési előadója, hogy a Népszövetség a győző hatalmak érdekképviselete s tőle az igazságtalanságok orvoslása nem jgen várható. Itt van például a katonai ellenőrzés megszüntetésének kérdése, amely olyan későn jött, jóllehet akár három esztendővel ezelőtt is bízvást el lehetett volna tőle tekinteni. Még ma sem szűntek meg azonban egyes ellenséges érzelmű hatalmak e téren intrikálni és valótlan hírek terjesztésével szeretnék elhitetni, hogy Magyarország nerh teljesítette mindenben vállalt kötelességeit. A teljes lefegyverzettség és a másik oldalon óriási hadseregek fenntartása nyilvánvalóan az igazságtalanságnak oly szellemét képviseli, amely megakadályozza, hogy a népek életében elkövetkezzék az igazi kibékülés pillanata. Szovjet-Oroszország 15 millió embert hivhat fegyverbe, vígan és korlátlanul tökéletesiti katonai parkját, de e z persze nem fáj a Népszövetségnek, bár ez a szörnyű hadsereg tulajdonképpen a bolsevizmus tanainak védelmére tartatik fertn, amely pedig amúgy is elég gondot okoz az egyes európai államok politikusainak. Persze, ahol a Népszövetség rendelkezéseinek nem tud érvényt szerezni, ott szemet huny, de ez az eljárás csak annál kirívóbb fénybe helyezi az erőszaknak azt a rendszerét, amellyel a hatalmába keríthető országokat kíméletlenül nyomorgatja. A költségvetés a lehetőség szerint gondoskodik a hadseregnek ugy anyagi, mint személyi szükségletéről, hiszen legalább ezt a kis magot kell épen megőrizni és megtartani, amelynek egyszer mégis csak az igazi magyar nemzeti had sereg középpontjának kell majd lennie. Dr. Béla | Dr. ölbfey Béla nyíregyházi kir. törvényszéki jegyző, Debrecenben 1927. május 14. napján délelőtt, 26 éves korában elhalálozott. Megdöbbentően hatott halálának hire a kir. törvényszék és ügyészség valamennyi tagjára. Szinte hinni sem akarjuk, hogy Ölbey Bélától, a szorgalom, kötflességtudás és szerénység mintaképétől, az igazságszolgáltatás egyik nagytudásu harcosától, örökre Búcsút kell vennünk... Nem akarjuk hinni, mert az élet még igen sokkal adósa maradt. Hiszen ezideig az élet még csak éppen sejttette vele örömeit. Még csak meglibbentette lelki szemei előtt a jövő fátyolát. Látjii engedte képzeletében a rózsaszínű jövőt, ezer apró örömeivel. Látni engedte erényeinek és szellemi képességeinek okvetlenül bekövetkezendő jutalmát, a legmagasabb birói állás elnyerését. Látni engedte, amint özvegy édesanyja szomorú napjait megvigasztalja kiváló fiának gyors emelkedése s az az osztatlan szeretet és nagyrabecsülés, ami fiát minden oldalról körülveszi. Nem akarunk hinni távozásában, mert nagy tudását még csak ezután érvényesíthette volna a köz javára és még csak ezután élvezte volna hosszabb tanulmányainak jól kiérdemelt gyümölcsét. Hinni szeretnénk, hogy továbbra is közöttünk maradt, mert a mai világban, amikor az emberek nagy része ragyogni, csillogni akar, amikor az erénynek, becsületnek, jó erkölcsnek, szerénységnek, szorgalomnak hadat üzent a becstelenség, erkölcstelenség, pökhendi hányavetiség, munkátlanság, amikor az erénynek szégyenkezni kel a bün előtt, amikor ez a két hatalmasság ádáz harcát vivja s az erény bajnoka nagy erőfeszítéssel küzd a becsület hófehér zászlójáért, akkor nagy szükség van az igazságszolgáltatás csarnokából kiáradó fényre, melynek világossága mellett a becsület lobogóját ki lehet menteni a bün sötét fertőjéből. Akkor nagy szükség van az ölbey Bélákra, akik ezt a tisztító tüzet élesztgetik, táplálják és soha kialudni nem engedik. Hiába minden! A kérlelhetetlen valóság tudatára ébreszt, hogy Ölbey Béla ben nünket örökre itthagyott. Itt hagyta édesanyját és 8 kiskorú testvérét is, akik benne látták a család támaszát, büszkeségét, reménységét! ... Itt hagyott mindenkit, a sejtelmes, virágfakasztó májusnak egy szép napján, amikor a fülemile éneke, erdő-mező virága, az élet szépségét — örömeit — hirdetik, melynek édes varázsa ölbey Bélát is oly sokszor elbűvölte, amely szivébe lopózva suttogott neki ked ves meséket, ábrándos szemű, sze lid leánykákról, gyönyörről, boldog ságról, fényes karierrő!... és most mindennek vége ... Álmodozz továbbra is ölbey Béla... Isten veled!... Nyiregyháza . tolcsvaí Bónis Ferenc dr, kir. törvényszéki biró. (*) Helyesen cselekszik, ha varrógép-, tű-, olaj- és fonal-szükség letét nálunk fedezi. Singer varrógép-alkatrészek elismerten a legjobbak. Singer varrógép fióküzlet. Vay Ádám u. 2. 4 Sok ezer ember vonnlt ki a Sóstóra a nyíregyházi elemi iskolák nagy majálisán. Évek óta nem volt ilyen szép majális és ennyi ember a Sóstón. — A Szeréna lak előtti ingyen ebéden ezren vettek részt. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Olyan volt a majális, mint amilyennek a kedves fiúcskák és leánykák álmodták: szines, meseálom valóba virágzása. Az erdő a legszebb köntösét vette fel, bárányfelhős égről omlott a fény aranya, a májusi fény kacagása. Virágok kandikáltak mosolygón az erdő vendégeire, a gyermekek ezernyi sokaságára. A kisvasút, autók, fogatok alig győztek kiszállítani a szülők, gyermekbarátok sor ezerjét és megállapítottuk, hogy ilyen szép, ilyen népes ilyen minden vonatkozásában kitűnően sikerült majális évtizedek óta nem volt Nyíregyházán. Az idő gyönyörű. — A gyermekek vidám kacagása, ragyogó kedve a felnőttekre is rááradt. Egy napra megtelt a lélek bölcseségg e'> jósággal a szép átélésének igaz és mély áhítatával, egy napra boldog volt kicsiny és nagy, egy tündéri szép májusi napon kibontotta mindannyiunk lelkében égig emelő izmos, fényes szárnyait a rousseaui ember. A majálison minden tervszerűen, rendben történt a kivonulástól kezdve az esti órákig. Dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos polgármester, Szohor Pál főjegyző, Kardos István kulturtanácsnok kíséretében délben érkezett a majálisra. Megtekintette^ a nyüzsgő sokaságtól körülvett sátrakat, amelyek közül a szerencsesátor volt a leglátogatottabb. — A polgármester és kísérete ezután a Szeréna-lak udvarán lezajló ingyen ebédet tekintette meg. Hosszú asztal mellett helyezkedett el a gyermeksereg és jó étvággyal fogyasztotta el a pompás ebédet, a Varga őrmester által főzött gulyáslevest, amelyhez Nyiregyháza derék liusiparosai adományozták a színtiszta hust. Cigánymuzsika mellett ebédeltek a gyermekek, felváltva, egyszerre százan és a hosszú asztal padjai tízszer is megteltek jóétvágyu, boldog vendégekkel, akiket 'Sipos Ilona, Margitics Irén, Mulega Ilona, Sefcsik Piroska, Soltész Anna, Thoma Anna és Péter Ilona tanítónők látnak el minden jóval. Itt a Szeréna-lak udvarán volt a derűs hangulatu ingyen tánc is, mig a fizetéses tánc az uj pavillonban jelezte a gyermekek vigadó örömét. Délután kéíórakor kezdődött a közebéd, amely minden évben a tanítói munka iránt érzett általános, mély tisztelet és megbecsülés messze földön példát adó dokumentálása szokott lenni. A Sóstóvendéglő nagytermében volt a népes, lelkes hangulatu és Radó Gyula vendéglős dicséretére írjuk: pompás bankét. Az asztal főhelyén ott láttuk dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos ,polgármestert, Énekes János prépost-kanonokot, Ruttkay Gyula g. kath. kanonokot, Dómján Elek ág. ev. espe-, rest, Fábry Ignác kir. tanfelügyelőt, Bogár Lajos ny. főjegyzőt, Paulik fános ág. ev., Bartók fenő dr. ref. lelkészt, Szohor Pál főjegyzőt, Kardos István kulturtanácsnokot, Mikler Sándor ny .kir. tanfelügyelőt, Hronyecz [ózsef püspöki titkárt, Konthy Gyula dr-t, Guttmann Zsigmond dr. iskolaszéki elnököt, Adorján Ferenc igazgatót és feleségét, árkosi Barabás Tibor tanárt, a tanitóképzőintézet képviselőjét, Péter Károly tanárt, azonkívül az egyházi, az iskola élet számos jelentős képviselőjét. Dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos, polgármester, lendületes, lelkesítő erejű beszédben köszöntötte Magyarország kormányzóját, nagybányai vitéz Horthy Miklóst. Kemény Péter járásköri elnök poétikus és tartalmas beszédben köszöntötte a vármegye, a város notabilitásait, akik a legfenségesebb örömet, a gyermeki sziv majáiisi örömét lehetővé tették, Mikler Sándor ny. kir. tanfelügyelő, az ev .iskolaszék nevében köszönti a jövőt megalapozó tanítóságot és az iskolaszék elnökét, Énekes János rámutat, hogy ez a nap nemcsak az iskolák, hanem az egész város ünnepe és dokumentálja milyen bizalommal viseltetik a város polgársága a tanitók iránt, akik Magyarország jövőjét a gyermekekben alapozzák meg. A közönség elismerését tolmácsolja azzal a meggyőződéssel áthatva, hogy a tanítóság ezt az elismerés 1 tettékben is tapasztalni fogja. Kardos István kulturtanácsnok szivekre áradó felszólalásában a centennárium alkalmával ünnepelt nagv tanítónak, Pestalozzinak emlékezetét idézte fel. A szeretet pedagógusára való gondolással a tradíciót ünnepeljük, azt a tradíciót, amely megalapozta a százéves sóstói tölgyet, életre kelti a majálisokat. Ez a tradíció tartsa életben a nagy nyíregyházi tanítók szellemét, "Pazárét, Orsóvszky Gyuláét, akinek leánya mély gyászban is eljött ide, hogy képviselje édesatyát, akinek szelleme éljen, hasson közöttünk. A város tanácsa neveljen itt nyilvánosan hálás köszönetet mond a tanítóságnak a nagy tradíciókat ápoló egész évi munkásságért. Péter Károly mélyen járó, szellemes felszólalásában azt fejtegeti, hogy a gyermekek majálisát az öregek találták ki, akik örök vággyal sóvárognak a gyermeki világ romantikája után. A kinőttek tanuljanak idealizmust továbbra is az ifjúságtól, az ifjak pedig értékes, komoly ismereteket a felnőttektől. Jön Bánky Vilma oz
