Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-18 / 112. szám

1927. májas 18. JNfYÍRYIDÍK. Ruttkay Gyula gör. kath. kanonok fenkölt érzésektől, megkapó gondolatoktól, a tanítói hivatás iránt való mély szeretettől áthatott beszédben aposztrofálta a magyar tanítói munkát. Negyvennyolc évei át volt maga is tanitó, munkatársainak érzi, kollégáinak tekinti a tanítóságot és jóleső érzéssel töltötte el, amikor a Szabolcsvármegyei Általános Tanítóegyesület tiszteletbeli tagjának választotta. Magyar tanitó! Ma Trianon 13 vármegyéjében százszor annyit jelent ez a két szó, mint valamikor. Méltatlan mellőzések között is hivatása magaslatán áll az örökös magvető. Életét a szegénység, a mindennapi életért való küzdelem töltik be. — Szava mégsem halkul el, rendűiét- * lenül áll a poszton. Álmodja a fényes jövendőt, azt, amikor kiderül, amikor általánossá lesz a meggyőződés: elismerésreméltóbb munkása a magyar jövőnek nincs őnála. Borzalom és fájdalom napjait éljük, de ameddig élet van a természetben, a tanitó keze az elet magvát hinti rendületlen hittel. A nagyhatású felszólalások sorát Petrikovics Pál tanitó felolvasása zárja be, aki a tanítói lélek háláját tolmácsolja az elhangzott elismerő szavakért. Müller József zenekara búsongó magyar nótákban, lelkesítő indulókban fokozza a magyar lélek fényét vető bankét hangulatát. A közebéd után nagy érdeklődés kiséri az iskolák dalversenyét, amelyben különösen a ref. iskola preciz énekszámai tetszenek, de nagy tapsot és éljent vált ki a többi kar énekszáma. A felnőttek esti táncával fejeződött be a kiválóan sikerült majális és a késő éjszakai órákban még egyre érkeztek az autók és a vonatok a Sóstóról, amely egy napra messze űzte az életgondokat és életre varázsolta a hitet, a reménységet a jövőben, a feltámadásban. B K ánkg Vilma eresei az asszonyi AP n s

2' ack Hoxie Uruguayi bandltÉk olló szerdán csütörtökön A csobaji adóügyi jegyző sajtópere egy véle kapcsolatos közlemény miatt. A sajtóper békés nton nyert elintézést. (A «Nyirvidék» tudósítójától.") A csobaji gyilkossággal kapcsolatban a «Nyirvidék» 1926. augusztus 12. számában egy cikk jeleni meg, amelyben közlésre került a halálosan megsebesített Csobaji Józsefnek kihallgatása közben tett több kijelentése. A cikk megírta, hogy ezalkalommal szó esett Cso" baj község adóügyi jegyzőjéről Boruch Sándorról is. A vallomás egy része vádakkal illette Boruch Sándort, akiről azt állította, hogy egy fegyvert jogosulatlanul tartott birtokában és hogy ő is részese volt a földbirtokos ellen folyó izgatásoknak. Boruch Sándor jegyző a közlemény tartalmát, mint a valóságnak meg nem felelőt, magára sértőnek tartotta és a cikk megjelenése után felettes hatóságától fegyelmi eljárást kért maga ellen. A tiszalöki főszolgabiróság a fegyelmivel kapcsolatban felhatalmazást adott Boruch Sándor jegyzőnek, hogy 3. sértő közlemény miatt sajtópert indíthasson. Ezt Boruch meg is tette. Miután megállapítást nyert hogy a Boruch ellen kifejezésre jutott állitások a valóságnak meg nem felelnek s ezt készséggel hajlandók vagyunk leszögezni, Boruch Sándor adóügyi jegyző a sajtóper további folytatásától eltekint, panaszát visszavonta s ezennel ez az ügy békés uton elintézést is nyert.' A máriabesnyői kolostor. Irta: Ivánszky László. ... Elmélázóan cseng-bong a kápolna harangja a kies völgybeiV s fa* lágy szellő fuvallata felborzolta a párás melegben szunnyadó fák, bokrok dus, sötétzöld lombjait. A fenyves felől a természet legpompásabb illata a fenyő- és vadvirág illata áramlik ide/ Az átellenes völgyoldal öreg tölgyfaerdejének resztednek ki a napos, füves tisztásra, hogy kis gidájuk ugrándozásában, hancurozásában gyönyörködhessenek. Lentről, a völgyből messziről jövő szekérzörgés hallatszik; az aszódi hivek lelkipásztora az — jön a szokásos istentiszteletet megtartani a kápolnába. Nyugati irányból Buda felől messzi vidékről jött bus magyarok fáradt csapata közeledik a kis templom felé. Nehéz az ut már ilyenkor, több napi fáradságos gyaloglás után, különösen, amikor az ut utolsó része kaptatósan fölfelé halad, mert a templom kissé a hegyoldalba épült, hogy talán így jobban meglegyen védve emberállati hordák pusztításaitól. De nini... — a kimerült, magát vonszoló kis fáradt csapat menete mintha megélénkült volna,,— egyszerű fehér szűzmáriás zászlójukat vígabban lengeti a szél. Uj erőre vidulnak, sietnek — szinte futnak, hogy a napok óta epedve óhajtott zarándokhelyet mielőbb elérjék és a templom diszes oltár* képe, — a csodatevő Szűz Mária és a kis Jézus előtt térdre hulljanak, hogy sebtiben elrebegjék hoszr szu fáradságos utjuk célját — kérésüket, avagy hálájukat a segitsér gért. Bus magyarok bánatos éneke szüremlik ki a kápolnából. Nagy a szegény magyarok bánata, mert a fékezheti"

1 ren< törik csorda már mindenfelé pusztít, rabol, éget, rombol. * A tatárjárás példátlan, megsemmisítő pusztítása nem kerülte ki a máriabesnyői istenházat sem. Hiába építették egy félreeső völgy erdős, lombos oldalába, a töröktatár horda árgus szemét ki nem terülhette semmi, ahol eredményes rablás kínálkozott. Elfoglalták, kifosztották, elégették; kormosán meredező omló falait lerombolták, hogy nyoma se maradjon annak, ami Krisztus hitének otthona volt. Egy nobilis főúr Grassalkovich gróf személyében elévülhetetlen áldozatkészségből, buzgó vallásosságból és nagylelkűségből 1763-ban újra felépítette, de az egyszerű kis kápolna helyén egy nagyobbszerü reneszánsz stílű hatalmas templom épült, alatta a Grassalkovich-csalad kriptáival, melynek egyike oly tágas, hogy egyben az alsó templomi részt alkotja. Nemes bőkezűi alapításával a kapucinus rend kolostora is helyt kapott a templom mellett. A kegyhely szent szolgálatait a mai napig is a kapucinus barátok látják el. Amikor a hatalmas templom építkezésével elkészültek, méltó oltárképről gondoskodván; a gróf Lourdes-ból hozott magával egy Szűz Mária szobrot és ezt el is helyezték a főoltárban. Majd az épületek körül levő régi romok eltakarítása idején — a legenda szerint — egy szegény munkás álmában megjelent egy angyal, aki egy helyet mutatott meg a falak alatt. A munkás felébredve bizván a jelenésben — sietve: hozzáfogott, hogy a megjelölt helyen ásson, kutasson. Fáradsága nem volt hiábavaló, mert alig pár ásónyomnyira megtanálta az eredeti kis kápolna csodatévő ereklyéjét, az elefántcsont Szűz Máriát — karján a kis Jézussal. Minden valószínűség szerint a törökök rombolásakor került a földbe az alig 12—13 centiméter magasságú ereklye, amely így, ilyen csodás uton, ismét napfényre jutott. A közeli falvak népe boldog volt; a gróf öröme kétszeres, mert a nagy áldozatok árán felépült templom most ismét magába zárhatja azt a drága ereklyét, mely a föld mélyébe tiporva, elfeledve mármár csak a mondában, legendában Élt s afinely oly sok magyar ember bánatán segített — fájdalmán enyhített! A gróf nagyértékü brilliánsköves" gyűrűből koronát és övet csináltatva visszahelyeztette a kis szobrot oly régen elhagyott legméltóbb helyére. Pompás, Ízlésesen diszes drágamüvü főoltárban ezüst szekrényke őrzi e becses ereklyét. Máriabesnyőn nincs zajos mulató bar, avagy lóverseny — ez nem a kíváncsiaknak való hely, de annál nagyobb tömegben látogatják a zarándokok csapatai, akik zászlóik alatt többnyire gyalogosan teszik meg a fáradságos utat otthonuktól idáig. Távoli vidékről rendes és különvonatokon jön a búcsújáró nép hogy buzgó vallásosságának e jelével is hódolhasson az örök Igazságnak. Fővárosunk lármás, kapkodó, lázas élete, a pénz utáni tülekedés ideges hajszája ide alig egy, fél óra, de annál inkább jóleső e kis faln békés nyugalma, ahol estefelé a hegy lankái felől jövő jóllakott tehenek kolompjai jelzik, hogy itt a falu estje; a Nap lenyugszik és a csendes, munkás falusi emberek is nyugovóra térnek, hogy másnap reggel már künn a munkában verejtékes homlokukat megtörülve mondják el ájtatos fohászukat — a hajnali harangszóra. Minden küfföfdi kegyhelynek megvan a vámszedője; itt még} arrót sem tu'dinaks a kolostor üres perselyeibe csak olyankor gyűlik valami, amikor egy-egy zarándokcsapat — mai világban elég szűkmarkú, kevésszámú a'dakozói — juttatják fillérjeiket. Az alapító kegyúri család már kihalt — a koronauradalmak adnak némi terméészetbeni segítséget — szóval igen szegény az eklézsia... és mégis itt van Magyarország első és idáig egyetlen harangjátéka. 25 drb. különböző sulyu harangból áll, tehát nem is o'lyan kisszerű. (Erre alkalomadtán bővebben is kitérek.) Szép, komoly egyházi zene ez! A közeledő bucsusokat a harangjáték csengő-bongó zenéje fogadja. A harahgzugás hömpölygő áradatában közeledni Istenhez; — mily könnyű ilyenkor a lélek bensőséges felemelése a lelki magasságba — hiszen ezt a ma embere alig tudja megtenni! A harangzugássaf összevegyül a búcsúsok kérő-csdeklő tiszo. szent énekének hangja... — az ember ilyenkor szinte elfelejti minden földi buját-bánatát s mintha felemelkedne az emberi gyarlóságok piszkos-zavaros áradatából; érzi, hogy a Megváltó érte áldozta fel életét, hogy őt bűneitől megszabadítsa és így közelebb hozza a Teremtő Istenhez, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Nem a véletlen hozott engem Máriabesnyőre

; csonka hazánk legjobban megközelíthető, legkiesebb fekvésű kegyhelyére. Évente soksok zarándok fordul itt meg. Egyegy Mária ünnepen 5—6000 lélek is felkeresi. ... Budapesttel összekötő villamos vasutjának építését a községtől alig pár száz méternyire a háború akasztotta meg, de hamarosan befejezik a munkálatokat s akkor még közelebb jut az ország szivéhez. Bár csak jobban megismernék szépet szerető magyarjaink Mária besnyőt... ! Siei^dán, május 18-án este 8 órakor Csütörtökön, máj. 19-éra Színre kerül KoPCmkay FtÓüSi és Solti Rexsö felléptével: Goldfaden világhírű bibliai tárgyú operettje ZULAMITH 3 felvonásban.