Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-17 / 87. szám

14 JNf YÍRYIDÉK, ls»'á7. ápriiis 17. A nemzeti munkavédelem. Irta: Szohor Pál A világháborút követő forradal­mak és vörös napok sok mélyre­ható tanúságot rejtenek maguk­ban a hazájáért aggódó magyar polgárságra nézve. A rendkivüli há­borús idők alatt felburjánzott sok gyenge jellemű ember lelkében a gyom s mikor meglazultak a régi közjogi abroncsok, sötétben buj­'káló éjszakai alakok lepték el az ut­cát és hazárdjátékos módjára ráfe­küdtek a lélekjelenlétüket elvesztő magyarság akaratára. A jó mindig lassabban jár; a gonosz ördög­szekéren repül. Borgőzös korcsmákban, napvi­lágnélküli pinceodukban főzték a nemzetpusztitó terveket. — A harctérről hazalopott fegyverek nem Sí-ínt István palástját védték többé, de mámoros dörrenéseikkel belefoj­tották lassanjáró polgárainkba az öntudatot. Az acéldarazsak, melyek a haza védelmében sok el. szánt honvéd homlokára raj­zoltak halálthozó vérrózsát — most vértanukat adtak a kábult nemzetnek. Egy ilyen dőre acélda­rázs teritette le a XX. század leg­nagyobb magyarjának glóriás alak­ját s hozott maga után pusztulást, jajszót, országcsonkitást. A legendás Kinizsi Pálról be­szélik, hogy török martalócok ve­tődtek egyszer nagyvázsonyi sír­jához. Életükben sokat futottak szeges buzogánya elől, most a halott hős márványszobrát kárör­vendő nevetéssel gúnyolták. A nyulszivü ember bosszúvágya arra ösztönözte az egyik martalócot, ki­nek régi korbácsütések emléke sa­joghatott a hátán, hogy fegyverét rásüsse Kinizsi márvány alakjára. A golyó visszapattant s a marta­lóc holtan rogyott a földre. Igy győzte le a halott hős holta után is nemzete ellenségét. Szobrot kellene állítanunk a ha­zaszeretet szent márványából, hogy Kinizsiként visszaverjen magáról minden támadást. Van még ebben az országban igaz ember, akinek helyén van a szive s az íróasztal nagy könyvei közül, boltok megra­kott polcai mellől, a tanitó katedrá­járól egy pillanat alatt előáll, ha a hazaa és a társadalom érdekei ugy kivánják.. Ez a nagy szervezet _ a nemzeti munkavédelem, melynek kipróbált tagjai itt járnak az utcán, szorgalmas látogatói az Isten házá­nak, görnyednek irószobák terhes asztalainál, mindenütt ott vannak szürke hétköznapi ruhában. A gyárakban folyik a munka, jó­karban tartott vonatok szelik ke­resztül a szükhatáru magyar ró­nákat, a posta percnyi pontosság­gal hordja szét leveleinket, vagyo­nunk és életünk felett állami intéz­mény őrködik, tiszteletben tartják köz -és magánjogainkat. A nagy világ forgatagában pedig interna­cionálék szövik a társadalmi rend szemfödelét, moszkvai dollárok kápráztatják el a könnyenhivő és dologkerülő embereket. A birói tárgyalásokon ökölbe szorul a hall­gatóság keze a nemzetrontó go­nosztevők hetyke válaszain. A tár­sadalom kórházai — a börtönök alig győzik magukba fogadni a sok orvoslásra váró beteg lelket. Mi már egyszer végigszenvedtük a fejvesztett ország borzalmait. — Azért kovácsolunk most fegyvert ellenük a nemzeti munkavédelem intézményében. Néhány ember áll készen, akit a haza és társadalom szerelme forraszt össze életfelál­dozó szövetségbe, hogy adott jel­re megőrizze gyárainkat a rombo­lástól, az élet ütőereit — vasút és posta működését fedezze fegyverte­len öklével, kísérleti nyomdát tart íenn, hogy szükség újságot adjon városi főjegyző ki és ne hagyja megfélemlíteni a vi­dék bizonytalanságban élő magyar­jait. Egy intésre van szükség csu­pán s a háború sok polgárrá vált hőse eldobja a tollat, leteszi kezé­ből a tanitó krétáját, rajzszobák mérnökei műszerét — és megjele­nik az utcán szervezett egységben, hogy rendet teretsen a felbérelt, elvakított gonosztevők között. Talán nem fog fel hangzani soha a hivó szó, talán nem kell itthagyni többé a békés családi tűzhelyet — de a nemzeti munkavédelem azért készen áll. Fegyvertelen polgárok vagyunk, akik hétköznaponkin t egyszerű munkával a nemzeti kul­túrának kovácsolunk fegyvereket. Ha pedig elszólítanak a munkahely mellől, polgári ruhában leszünk á nemzet katonái s "fegyverünket az ellenségtől vesszük el. Szerencsét­len az az ország, kinek saját fiai lesznek ellenségei. Jertek barátaim, ajánlkozzatok fel a nemzeti munkavédelem szol­gálatába. Hiszen gyermekeiteket védjük, a magyar jövendőt készít­jük elő, márványszoborba véssük a honszerelem érzéseit, hogy a mar talóc gyilkos golyója visszapattan­jon róla s ameddig lábnyomunk el­ér a régi örökségen — ott minde­nütt boldognak érezze magát a magyar. Vietórisz József dr. Klebelsberg Kunó grófról, Prohászka Ottokárról és az idegen oltárokon áldozó irodalomról. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Dr. Vietórisz József, a Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának elnö­ke három határozati javaslatot ter­jesztett a közgyűlés elé, amely mind a három javaslatot elfogadta. A határozati javaslatok Klebelsberg Kunó grófról, Prohászka Ottokár­emlékéről és az idegen szellemű irodalomról szólnak és a követke­zők: A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör nemes hagyományaihoz tarto­zik azoknak a mozzanatoknak a megörökítése és örökül hagyása, amelyek nemzetünk_sorsában jelen­tékeny súllyal esnék a megítélés mérlegében. S lehet-e bárki is méltóbb a jelenkor elismerésére s az utókor hálájára, mint azok a fér­fiak, akik életükkel s halálukkal is a haladást előmozdító nemzeti érzés géniuszáról tettek tanúbizony­ságot?! Figyelmünket mai közgyűlésünk alkalmából két aktualitás ragadja meg, amelyeket nem engedhetünk tovatűnni minden szóvátétel nélkül. Mindakettő elhárithatatlanul rójja ránk a megemlékezés kötelességét oly bensőséggel, amely csupán leg­iobbjainknaií szolgálhat megérde­melt osztályrészül. Klebelsberg Kunó gróf olaszországi utja Első helyen gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter képe áll elénk, aki dicső- | lékének, ségesen szolgálja a jogfolytonosság \ elvének döntő érdekét azzal a pá- ^ ratlan munkával, amely őt a ma- ' gyar történettudomány és a ma­gyar kultupolitika legértékesebb harcosainak sorába emeli s nevét minden tárgyilagos szemlélő előtt mány Péterig emelkedett fel, hogy árva hazánk területi integritásának visszanyerésére az erkölcsi integri­tás helyreállításával tegye érde­messé a szenvedő ma­gvar nemzetet. Elfogulatlanul meg­állapítható nagyságának nem árt­hat semmiféle előítélet gáncsvetése, mert valláserkölcsi munkáinak tu­dományos értékét s szónoki mü­veinek irodalmi jelességét a Ma­gyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy—Társaság is elismer­te, amikor rendkívüli formák között vette fel tagjai sorába s méltán volt büszke szerencsés választá­sára. Nehéz helyzetünkben nagy szolgálatot tesz az is, aki csak egy lelket is megment a hittel megala"­pozott remény élő megtestesülésé­nek; mennyire becsülendő tehát az a misszió, amellyel a nagy főpap­szinte napról-napra tömegek lelké­ben tudott feltámasztani, ébren tartani és cselekvésre birni sznny­nyadó erényeket boldogabb jövő egyengetésére! Ily munkában töl­tött élet után igazán nem enyészet, hanem megdicsőülés a halál s az Ur kegyeltjének ajándékul adott átmenet egyaránt vége az örök küz­delemnek és kezdete az örök nyu­it galomnak. \ A magyar géniusz boldog mo­sollyal nyújtja Klebelsberg* Kunó grófnak az elismerés érdemkoszo­! ruját s könnyes szemmel hoz áldo­I zatot Prohászka Ottokár nemesem­Mire tanít Bessenyei lelke > igazán fényessé teszi. Közoktatás- | ügyi programmja, amely legna­gyobb értékünknek, a szomszé­dainkkal szemben kétségtelen kul­turfölénynek nemcsak a színvona­lon maradás, hanem a fokozatos fej lődés biztosítását is lehetővé te Itt, koncepciójában és megvalósításá­ban egyaránt alkalmas arra, hogy a magyarság minden barátjában tisz­teletet, minden ellenségeben félel­met támasszon. Különösen hálásak lehetünk amaz intézkedéseiért, ame­lyekkel egyfelől nagyobb lendületet adott népoktatásunk nagyarányú kiterjesztésének száz meg száz uj iskola létesítése által, másfelől col­legium hungaricumok utján lénye­gesen megkönnyítette a magyar if­júság külföldi tanulmányait snem kevésbbé ama nagy sikereiért, amelyekkel napjainkban személyes érintkezésével idegen nemzetek ér­deklődését is közművelődési érde­keink megértésére sarkallta s köze­lebbi bizalmasabb viszony megte­remtését készítette elő. Prohászka Ottokár Prohászka Ottokár püspök ajkán hivatása közben halt el a szó, amelynek hatalmával szinte Páz­A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör ama mindenkor vallott elve aíapján, hogy a művészet szépsé­ge, az erkölcs jósága és a tudo­mány igazsága csak a nemzeti esz­me kohójában megtisztulva lehet i igazán közös kincsévé az emberi- ; ségnek, mai viszonyaink között > szükségesnek látja annak kijelenté- ij sét, hogy e felfogásához tovább- í is törhetetlenül ragaszkodik s a i fentemiitett hármas-egység ösz- 5 hangjában találja az ember érzel- t mi és értelmi világának értékes i megnyilatkozását. jj Közművelődésünk valamennyi 1 tényezője, különösen pedig irodal­munk és költészetünk, részben idegenné, részben üressé válik, ha nemzeti hagyományainkat megnem becsülve, sőt azoktól egyre mesz­szebb távolodva oly elemekkel dol­gozik, amelyek játékos felhaszná­lása csak virágot hajt, de gyümöl­csöt nem hoz soha! Céltalan volna csak a legkisebb mértékben is kétségbe vonni a költő jogát, hogy teremtő mun­kája sikerének biztosítására a maga eszközeit használhassa; viszont azonban oktalanság lenne észrevé­tel nélkül haladni el olyan eljárás mellett, amely mindennél szentebb és fontosabb nemzeti érdekeinket veszélyezteti. j Mennél jobban észrevehető az a sok tekintetben káros befolyás, amelynek hatása alatt költőinkegy része — a l' art pour 1'art elvére való hivatkozással — lelkűnktől me­rőben idegen oltárokon áldozik, annál inkább kötelességünk őrt ál­lani évszázadokon át féltékenyen őrzött nemzeti kincsünk épsége fö­lött s tiltakozni minden törekvés ellen, amely — ha talán nem min­dig rosszhiszemüleg, de minden­esetre rossz példa 'után indulva s rossz példát mutatva — már-már fenyegetőleg foglal tért irodal­munk széles mezején. E megfontolás alapján őszinte örömmel üdvözli a Bessenyei Kör Berzeviczy Albertet, a Kisfa ludy­Társaság elnökét, aki világosan ki­mutatta, és Császár Elemért, a Pe­tőfi Társaság alelnökét, aki részle­tesen kifejtette ezeknek a tiszta er­kölcsi és nemzelí érzéssel szembe­szálló törekvéseknek minden irány­ban bomlasztó s máris rombolónak bizonyult eredményeit. Am legyen, ha elkerülhetetlen,' ilyen irodalom is; de ne nevezze magát magyar­nak s ne követeljen jogot 'árra, hogy megbecsülésben részesüljön l Bessenyeinek lelke arra tanít ben­nünket, hogy mindenkor lépést ha­ladjunk az európai műveltséggel s okosan használjuk fel azt a közmű velődésünk emelésére; azt azonban egyenesen megköveteli tőlünk, hogy ne jó európaiak, hanem ió magyarok legyünk s nemzeti ideál­jainkhoz mindenféle viszonyok kö­zött hűségesek maradjunk! A Bessenyei Kör a határozata ja­vaslat elfogadása után elhatározta, hogy Klebelsberg Kunó minisz­tert üdvözli és üdvözletét tolmá­csolja Berzeviczy Albert és Csá­szár elemér előtt is. kalapot venne nézze meg Kemény Ignácnáf CKossuth-tér 10.) Mérleg­tulajdonosok figyelmébe ! Rossz mérlegek és súlyok javí­tását, cserélését leggyorsabban szolid árakért végzi Simanecz János mérlegkészitő, Kossuth-utca 45. 5, 10, 100, 250, 500 kg.-os hitelesített mérlegek és minden­féle hitelesített súlyok eladók. 6714-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom