Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-17 / 87. szám
14 JNf YÍRYIDÉK, ls»'á7. ápriiis 17. A nemzeti munkavédelem. Irta: Szohor Pál A világháborút követő forradalmak és vörös napok sok mélyreható tanúságot rejtenek magukban a hazájáért aggódó magyar polgárságra nézve. A rendkivüli háborús idők alatt felburjánzott sok gyenge jellemű ember lelkében a gyom s mikor meglazultak a régi közjogi abroncsok, sötétben buj'káló éjszakai alakok lepték el az utcát és hazárdjátékos módjára ráfeküdtek a lélekjelenlétüket elvesztő magyarság akaratára. A jó mindig lassabban jár; a gonosz ördögszekéren repül. Borgőzös korcsmákban, napvilágnélküli pinceodukban főzték a nemzetpusztitó terveket. — A harctérről hazalopott fegyverek nem Sí-ínt István palástját védték többé, de mámoros dörrenéseikkel belefojtották lassanjáró polgárainkba az öntudatot. Az acéldarazsak, melyek a haza védelmében sok el. szánt honvéd homlokára rajzoltak halálthozó vérrózsát — most vértanukat adtak a kábult nemzetnek. Egy ilyen dőre acéldarázs teritette le a XX. század legnagyobb magyarjának glóriás alakját s hozott maga után pusztulást, jajszót, országcsonkitást. A legendás Kinizsi Pálról beszélik, hogy török martalócok vetődtek egyszer nagyvázsonyi sírjához. Életükben sokat futottak szeges buzogánya elől, most a halott hős márványszobrát kárörvendő nevetéssel gúnyolták. A nyulszivü ember bosszúvágya arra ösztönözte az egyik martalócot, kinek régi korbácsütések emléke sajoghatott a hátán, hogy fegyverét rásüsse Kinizsi márvány alakjára. A golyó visszapattant s a martalóc holtan rogyott a földre. Igy győzte le a halott hős holta után is nemzete ellenségét. Szobrot kellene állítanunk a hazaszeretet szent márványából, hogy Kinizsiként visszaverjen magáról minden támadást. Van még ebben az országban igaz ember, akinek helyén van a szive s az íróasztal nagy könyvei közül, boltok megrakott polcai mellől, a tanitó katedrájáról egy pillanat alatt előáll, ha a hazaa és a társadalom érdekei ugy kivánják.. Ez a nagy szervezet _ a nemzeti munkavédelem, melynek kipróbált tagjai itt járnak az utcán, szorgalmas látogatói az Isten házának, görnyednek irószobák terhes asztalainál, mindenütt ott vannak szürke hétköznapi ruhában. A gyárakban folyik a munka, jókarban tartott vonatok szelik keresztül a szükhatáru magyar rónákat, a posta percnyi pontossággal hordja szét leveleinket, vagyonunk és életünk felett állami intézmény őrködik, tiszteletben tartják köz -és magánjogainkat. A nagy világ forgatagában pedig internacionálék szövik a társadalmi rend szemfödelét, moszkvai dollárok kápráztatják el a könnyenhivő és dologkerülő embereket. A birói tárgyalásokon ökölbe szorul a hallgatóság keze a nemzetrontó gonosztevők hetyke válaszain. A társadalom kórházai — a börtönök alig győzik magukba fogadni a sok orvoslásra váró beteg lelket. Mi már egyszer végigszenvedtük a fejvesztett ország borzalmait. — Azért kovácsolunk most fegyvert ellenük a nemzeti munkavédelem intézményében. Néhány ember áll készen, akit a haza és társadalom szerelme forraszt össze életfeláldozó szövetségbe, hogy adott jelre megőrizze gyárainkat a rombolástól, az élet ütőereit — vasút és posta működését fedezze fegyvertelen öklével, kísérleti nyomdát tart íenn, hogy szükség újságot adjon városi főjegyző ki és ne hagyja megfélemlíteni a vidék bizonytalanságban élő magyarjait. Egy intésre van szükség csupán s a háború sok polgárrá vált hőse eldobja a tollat, leteszi kezéből a tanitó krétáját, rajzszobák mérnökei műszerét — és megjelenik az utcán szervezett egységben, hogy rendet teretsen a felbérelt, elvakított gonosztevők között. Talán nem fog fel hangzani soha a hivó szó, talán nem kell itthagyni többé a békés családi tűzhelyet — de a nemzeti munkavédelem azért készen áll. Fegyvertelen polgárok vagyunk, akik hétköznaponkin t egyszerű munkával a nemzeti kultúrának kovácsolunk fegyvereket. Ha pedig elszólítanak a munkahely mellől, polgári ruhában leszünk á nemzet katonái s "fegyverünket az ellenségtől vesszük el. Szerencsétlen az az ország, kinek saját fiai lesznek ellenségei. Jertek barátaim, ajánlkozzatok fel a nemzeti munkavédelem szolgálatába. Hiszen gyermekeiteket védjük, a magyar jövendőt készítjük elő, márványszoborba véssük a honszerelem érzéseit, hogy a mar talóc gyilkos golyója visszapattanjon róla s ameddig lábnyomunk elér a régi örökségen — ott mindenütt boldognak érezze magát a magyar. Vietórisz József dr. Klebelsberg Kunó grófról, Prohászka Ottokárról és az idegen oltárokon áldozó irodalomról. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Dr. Vietórisz József, a Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának elnöke három határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amely mind a három javaslatot elfogadta. A határozati javaslatok Klebelsberg Kunó grófról, Prohászka Ottokáremlékéről és az idegen szellemű irodalomról szólnak és a következők: A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör nemes hagyományaihoz tartozik azoknak a mozzanatoknak a megörökítése és örökül hagyása, amelyek nemzetünk_sorsában jelentékeny súllyal esnék a megítélés mérlegében. S lehet-e bárki is méltóbb a jelenkor elismerésére s az utókor hálájára, mint azok a férfiak, akik életükkel s halálukkal is a haladást előmozdító nemzeti érzés géniuszáról tettek tanúbizonyságot?! Figyelmünket mai közgyűlésünk alkalmából két aktualitás ragadja meg, amelyeket nem engedhetünk tovatűnni minden szóvátétel nélkül. Mindakettő elhárithatatlanul rójja ránk a megemlékezés kötelességét oly bensőséggel, amely csupán legiobbjainknaií szolgálhat megérdemelt osztályrészül. Klebelsberg Kunó gróf olaszországi utja Első helyen gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter képe áll elénk, aki dicső- | lékének, ségesen szolgálja a jogfolytonosság \ elvének döntő érdekét azzal a pá- ^ ratlan munkával, amely őt a ma- ' gyar történettudomány és a magyar kultupolitika legértékesebb harcosainak sorába emeli s nevét minden tárgyilagos szemlélő előtt mány Péterig emelkedett fel, hogy árva hazánk területi integritásának visszanyerésére az erkölcsi integritás helyreállításával tegye érdemessé a szenvedő magvar nemzetet. Elfogulatlanul megállapítható nagyságának nem árthat semmiféle előítélet gáncsvetése, mert valláserkölcsi munkáinak tudományos értékét s szónoki müveinek irodalmi jelességét a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy—Társaság is elismerte, amikor rendkívüli formák között vette fel tagjai sorába s méltán volt büszke szerencsés választására. Nehéz helyzetünkben nagy szolgálatot tesz az is, aki csak egy lelket is megment a hittel megala"pozott remény élő megtestesülésének; mennyire becsülendő tehát az a misszió, amellyel a nagy főpapszinte napról-napra tömegek lelkében tudott feltámasztani, ébren tartani és cselekvésre birni sznnynyadó erényeket boldogabb jövő egyengetésére! Ily munkában töltött élet után igazán nem enyészet, hanem megdicsőülés a halál s az Ur kegyeltjének ajándékul adott átmenet egyaránt vége az örök küzdelemnek és kezdete az örök nyuit galomnak. \ A magyar géniusz boldog mosollyal nyújtja Klebelsberg* Kunó grófnak az elismerés érdemkoszo! ruját s könnyes szemmel hoz áldoI zatot Prohászka Ottokár nemesemMire tanít Bessenyei lelke > igazán fényessé teszi. Közoktatás- | ügyi programmja, amely legnagyobb értékünknek, a szomszédainkkal szemben kétségtelen kulturfölénynek nemcsak a színvonalon maradás, hanem a fokozatos fej lődés biztosítását is lehetővé te Itt, koncepciójában és megvalósításában egyaránt alkalmas arra, hogy a magyarság minden barátjában tiszteletet, minden ellenségeben félelmet támasszon. Különösen hálásak lehetünk amaz intézkedéseiért, amelyekkel egyfelől nagyobb lendületet adott népoktatásunk nagyarányú kiterjesztésének száz meg száz uj iskola létesítése által, másfelől collegium hungaricumok utján lényegesen megkönnyítette a magyar ifjúság külföldi tanulmányait snem kevésbbé ama nagy sikereiért, amelyekkel napjainkban személyes érintkezésével idegen nemzetek érdeklődését is közművelődési érdekeink megértésére sarkallta s közelebbi bizalmasabb viszony megteremtését készítette elő. Prohászka Ottokár Prohászka Ottokár püspök ajkán hivatása közben halt el a szó, amelynek hatalmával szinte PázA Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör ama mindenkor vallott elve aíapján, hogy a művészet szépsége, az erkölcs jósága és a tudomány igazsága csak a nemzeti eszme kohójában megtisztulva lehet i igazán közös kincsévé az emberi- ; ségnek, mai viszonyaink között > szükségesnek látja annak kijelenté- ij sét, hogy e felfogásához tovább- í is törhetetlenül ragaszkodik s a i fentemiitett hármas-egység ösz- 5 hangjában találja az ember érzel- t mi és értelmi világának értékes i megnyilatkozását. jj Közművelődésünk valamennyi 1 tényezője, különösen pedig irodalmunk és költészetünk, részben idegenné, részben üressé válik, ha nemzeti hagyományainkat megnem becsülve, sőt azoktól egyre meszszebb távolodva oly elemekkel dolgozik, amelyek játékos felhasználása csak virágot hajt, de gyümölcsöt nem hoz soha! Céltalan volna csak a legkisebb mértékben is kétségbe vonni a költő jogát, hogy teremtő munkája sikerének biztosítására a maga eszközeit használhassa; viszont azonban oktalanság lenne észrevétel nélkül haladni el olyan eljárás mellett, amely mindennél szentebb és fontosabb nemzeti érdekeinket veszélyezteti. j Mennél jobban észrevehető az a sok tekintetben káros befolyás, amelynek hatása alatt költőinkegy része — a l' art pour 1'art elvére való hivatkozással — lelkűnktől merőben idegen oltárokon áldozik, annál inkább kötelességünk őrt állani évszázadokon át féltékenyen őrzött nemzeti kincsünk épsége fölött s tiltakozni minden törekvés ellen, amely — ha talán nem mindig rosszhiszemüleg, de mindenesetre rossz példa 'után indulva s rossz példát mutatva — már-már fenyegetőleg foglal tért irodalmunk széles mezején. E megfontolás alapján őszinte örömmel üdvözli a Bessenyei Kör Berzeviczy Albertet, a Kisfa ludyTársaság elnökét, aki világosan kimutatta, és Császár Elemért, a Petőfi Társaság alelnökét, aki részletesen kifejtette ezeknek a tiszta erkölcsi és nemzelí érzéssel szembeszálló törekvéseknek minden irányban bomlasztó s máris rombolónak bizonyult eredményeit. Am legyen, ha elkerülhetetlen,' ilyen irodalom is; de ne nevezze magát magyarnak s ne követeljen jogot 'árra, hogy megbecsülésben részesüljön l Bessenyeinek lelke arra tanít bennünket, hogy mindenkor lépést haladjunk az európai műveltséggel s okosan használjuk fel azt a közmű velődésünk emelésére; azt azonban egyenesen megköveteli tőlünk, hogy ne jó európaiak, hanem ió magyarok legyünk s nemzeti ideáljainkhoz mindenféle viszonyok között hűségesek maradjunk! A Bessenyei Kör a határozata javaslat elfogadása után elhatározta, hogy Klebelsberg Kunó minisztert üdvözli és üdvözletét tolmácsolja Berzeviczy Albert és Császár elemér előtt is. kalapot venne nézze meg Kemény Ignácnáf CKossuth-tér 10.) Mérlegtulajdonosok figyelmébe ! Rossz mérlegek és súlyok javítását, cserélését leggyorsabban szolid árakért végzi Simanecz János mérlegkészitő, Kossuth-utca 45. 5, 10, 100, 250, 500 kg.-os hitelesített mérlegek és mindenféle hitelesített súlyok eladók. 6714-1