Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-27 / 70. szám

1927. március 24. J\ÍYÍRYiaélL 5 rándulást, hogy a résztvevők megismerhessék egész Nyugateurópa kereskedelmi és kulturális életét. Majd köszönetet mondott Kardos István kulturtanácsnoknak, aki az elmúlt évi olaszországi tanulmányúton is sok értékes magyarázattal ismertette a latin kultura közvetlenül megszemlélt kincseit. Ezután Kardos István kulturtanácsnok Drezdáról tartott vonzó tartalmas előadást, végül Kollonay Zoltán tanár szakszerű magyarázata mellett mintegy 140 vetített képben mutatták be azokat a helyeket, ahová az áprilisi tanulmányút résztvevői ellátogatnak. Az előadáson a kísérőkön, szülőkön és tanárokon kivül az iskola felügyelő bizottságának tagjai és érdeklődök is többen résztvettek s élvezettel hallgatták a mindvégig érdekes és tanulságos magyarázatokat Csak egy napig, vasárnapi 3D A galamblövő versenypálya ügyében megindult polémia közmegnyugvássel véget ért. A tegnapi számunkban közölt cikk teljesen eloszlatta az aggályokat. A galamblövő versenypálya ügyében a következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Nagyon köszönöm, hogy aggályoskodó levelemnek fért nyitni volt szives, mert a reá nyert válasz, mely habár a kifejtett aggályokat, a pálya állandó használata esetén, minden tekintetben osztotta, mégis alkalmas arra, hogy teljes megnyugtatást szerezzen. — Ha a pálya csak az áprilisi, május eleji és októberi versenyeket megelőző hét folyamán fog igénybe vétetni, akkor valóban nem fogja zavarni a fürdőző és üd(üjést kereső közönség nyugalmát a lövő training. Sőt szives készséggel ismerem el, hogy a sziget tervbe vett rendbehozatala, planirozása ezen esetben egész idény alatt alkalmassá teszi azt arra, hogy a nagyközönség szórakozás céljából felkeresse és bizonyára fognak szerezni vonzó okot arra is, hogy ott a közönség valóban szórakozhassék. Csak biztosíték kell arra, hogy a lövő gyakorlatok soha sem lesznek a válaszban jelzett időkön kivül megtartva és hogy mindig ugy lesz, ahogy azt a válasz kilátásba helyezi, az időbeli programmon soha sem fognak változtatni. Magam részéről a galamblövő egyesület válaszoló vezetőjének kijelentését a J legnagyobb mertékben biztosíték- i ként fogadom el, de a későbbi időkre is szóló biztosíték még is az volna, ha a pálya — távolabb, talán az erdő sóstói végén, a Szeréna lak után és mögött elterülő vidéken állittattnék fel. A Sóstó forgalmának a szempontjából ez volna a helyesebb megoldás. Fogadja igen tisztelt Szerkesztő ur ismételt köszönetemet azért, hogy ezen sok érdekeket érintő kér | dést becses lapjában szellőztetni í volt szives. — hm — a Diadalban BÚTOR szükségletét megbízhatóan és olcsón müch Mmé bútoráruházában, Vay Ádámutca 8. szerezheti be. Nagy választék. Pontos kiszolgálás. Alapítva 1903. Tejefen: 234 3391-2 ga rózsát, ugy szeretném, ha még egyszef dalolna nekem róla.. Mámoros, édes éjszakákról álmodom' övé szeretnék lenni mindhalálig..., Ezt üzenem Oszkár és mit gondol, jön rá válasz? Én várok éjt, nappalt egybe sírva s ha nem jön üzenet: kitépem a szivem. Szívélyesen üdvözli: Szalay erotika. — Na, kérlek szépen — ez a magyarázat, azt hiszem, mindent megértettél. — Nem — felelte Páll hadnagy — egyet nem értek.... Hogy válhatik a legnagyobb gyűlöletből ez az izzó szerelem. — Ezt, azt hiszem, ő maga sem tudná megmagyarázni, — felelte röviden Gábor Oszkár. De ugy gondolom, itt az ideje az indulásnak.. A két tiszt megindult és lovaikat maguk után vezetve, nekivágtak a meredek hegyoldalnak.. Amint a tetőre értek, a hegy másik oldalán fekvő völgyben mozgó pontokat véltek felfedezni. Szemeikhez emelték a távcsöveiket és a Kun Dénes lováról ráismertek az ütegre.. Mély lélegzet szakadt fel keblükből s gyorsan nyeregbe ülve, ügetve haladtak lefelé a szerpentinen. Szivük feszült az örömtől és a sejtésekbe, — miknek megvalósítását a következő pillanatoktól várták, — >belezsibbadt a lelkük. Fegyvercsörletést, lónyerítést és néha egy-egy (A Nyirvidék tudósitójától.) — , Kemény György amerikai újságíró, ! az ottani «Dongó» cimü humoros j hetilap szerkesztője és tulajdonosa, j néhány hónappal ezelőtt Magyar- S országon járt és természetesen meg-! fordult Szabolcsban is. Az itt szer- j zett tapasztalatairól a következő- ? képen számol be az «Amerikai Ma- \ gyar Népszava» cimü napilapban- | Találkozás a régi iskolatársscl. f Debrecenből Nyíregyházán át í vezényszót is lehetett hallani már, s ami ntletértek a köves útról és egy | lénián haladtak az erdőben. Páll főhadnagy vidáman fordult társához: — ^átod, ebből is épségben menekült meg. Most már csak az áldozatokat szeretném tudni. — Azt hiszem, ez volt Dénesnek az utolsó merészebb vállalkozása, mert ez után a levél után biztosan meg fogja gondollni, hogy mit tesz. — Nem hinném, — felelte Gábor Oszkár, — Valószínűbbnek tartom, hogy még csak nem is fog rá válaszolni, vagy nagyon kurta lesz a válasz, holott még mindig szereti Veronkát, sőt életével is képes megpecsételni szerelmét. Végre elérkezett az alig remélt pillanat, megpillantották az üteg egyik emberét, a Kun Dénes legényét, amint lehajtott fejjel a gazdája lovát vezetgette. — Hol yan a főhadnagy ur, — kérdezte Gábor Oszkár, mire a legény tisztelgett és szótlanul jobbra mutatott." Halálos csendben állt ott az üteg, előttük pedig itigy fekete koporsó egymás mellett elhelyezve. Gábor főhadnagy megilletődve pihentette szemeit egy kis ideig a koporsókon, majd az emberek ko

zt * kutatott, de akit keresett, nem látta sehol. Ismét a legényhez fordult: — Nem látom ott a főhadnagy ur%t, hol van? Nagykálló felé igyekeziem, merthogy ott paposkodik Marnó Gyula kedves diákkori pajtásom, aki éveken át velem együtt ette Egerben a Szt. józsef finevelő intézetben a kenyeret, vagyis ottani és akkori nyelven a «marcift. Jelenleg Nagykálló plébánosa Marnó Gyula és minden jel arra mutat, hogy nemcsak Nagykállón, de a környéken is becsülik, szeretik. De lehetetlen is Marnó Gyulát nepi becsülni és nem szeretni, mert csupasziv em— Jelentem alássan, ott van ő is... ott fekszik... ott fekszik az egyik... koporsóban... Ott feküdt Kun Dénes a három bajtárs között mereven, szótlanul s nem futott a társait üdvözölni. Ott feküdt a harmadik üteg hőse hidegen, örök álomra lehunyt szemekkel. Ajkai nem nyíltak parancsra, _ pedig az üteg még mindig az ő vezényszavára várt s leste, hogy mikor mozdul meg hatalmas alakja és mutatja kardj^yal az utat. Hiába vártak és hiába nyerített a gazdátlanul maradt ló, elesett gazdája nem sietett megveregetni tajtékzó szügyét. Feküdt szótlanul s kardforgató acélos kezei békésen pihentek egymáson. Ruhája, mit a gránátszilánk a jobb vállánál és a szive felett keresztülhatolva össze'épeft, gondosan össze volt varrva, csak azt a kis kopott fényképet, amit magával hordott, nem lehetett már rendbehozni, azt átlyukasztva tették ismét a szivére. Ott élt már az az arc a lelkében, nincs szükség fényképre, hiszen úgyis ott fog ő lebegni az élő arc körül s ha álmatlan éjszakákon könny szökik a szeretett szőke lány szemébe, fölissza a bánat harmatát, s fülébe súgja, hogy: megbocsájtok... { Gábor Oszkár a koporsóba tette a levelet, aztán hosszasan várt' hogy mit üzen a halott. Némán beszélgettek, s éppúgy megértették egymást, mint ezelőtt, csak baj ha fázom, nem baj, ha éhezem sarkot vettem utolsó pénzemen. ber és emellett nagyszerű muzsikus, elsőrangú nótaszerző, aki szerényen meghúzódik, mint a tavaszi ibolya és csak önmagának muzsikálja a szebbnél szebb magyar nótákat, amiknek ugy szövegét, mim muzsikáját ő irta. Nagy nógatásra félig-meddig beleegyezett Gyula barátom, hogy napvilágra hozza gyönyörű magyar nótáit és örömet szerez velük az elszomorodott és manapság teljesen «agyonmünótázott» magyaroknak. A Kállay-család e

s Nagykálló. Nagykálló érdekes, régi város. Valamikor az volt a megye székvárosa, de mivel a városatyák vonakodtak holmi kisebb költségekbe belemenni, a nóta vége az lett, hogy a «tirpák» városba, Nyíregyházára került a megyei székhely. A nagykállói öreg 'megyeházból őrültek háza lett s a megyei székhely elvesztését még mindig fájlaló nagykállóiak szerint az őrülmáskor könnyekről beszélt a nyugodt, komoly arc, most boldogságról, s az elsimult redők alól egy halk halk üzenet kelt szárnyra: még mindig szeretem... _ Gábor főhadnagy végighúzta kezét a halott homlokán és csendesen mondta: megértettelek, Isten veled... Az üteg tisztelgett, a tűzmester éfsütötte az ágyút és Kun Dénes főhadnagyot három társával leengedték az idegen földbe ásott sírba.. A napnak utolsó sugarai is eltűntek már a hegyek mögött s lassankint sötétség borult a völgyre, csak a csillagok remegő fénye fékezte egy kissé az éj hatalmát... A katonák szétoszlottak, nyugovóra tértek, de aludni egy sem tudott s lassan, láfas remegéssel törtek fel a bokrok tövéből a bus magyar melódiák, a főhadnagy ur kedvenc dalai. Lágyan terültek szét a hangok a néma éjszakában s fájdalmasan ülték meg a völgyet. — Nyugosznak ők duló csaták után... Hűvös őszi szél suhant olykor tova s felkapva a dal egy-egy fájóbb sorát, gyorsan lopta keresztül a falevelek hervadó tömegén és áthaladva a bérceken, a magyar határon, beosont vele egy alföldi ház szuette ablakán. És égy szőke lány görcsösen zokogott habfehér párnáján... SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbetegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj' közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő napoata. Orvosát mindenki^szabadon „yfogyj,^ ^ ! Kemény György újságíró az „ámerlkai Magyar Népszaváéban leírja szabolcsi élményeit.