Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

JN.YÍRYIDSK. 1927. március I. Tanulmányi ösztöndíjak. Nagy megelégedéssel vette tudomásul az országgyűlés és a nemzeti közvélemény gróf Klebelsberg kultuszminiszter legújabb törvényjavaslatait, mint a magyar kultura emelésének és megerősítésének ujabb fegyvereit. Különösen nagy célt szol gál az immár égetó'en szükségessé vált törvényjavaslata, melyben egy millió pengó'nyi ösztöndijat irányoz £eló' a középosztályból származó tanulóifjúság gimnáziumi és főiskolai tanulmányainak támogatására. Mindenki érzi, ho gy ezzel a javaslattal olyan kérdést fogott meg leleményes és nagykoncepcióju kultuszminiszterünk, amellyel nagyot fog lendíteni művelődédésünkön. Köztudomásu, hogy a háború nyomán előállott súlyos gazdasági helyzet leghamarabb es legjobban a vagyontalan középosztályt sújtotta s az is ismeretes, hogy a [gazdasági elnyomorodás végzetesen megbénította a fiatalság nevelési és művelődési lehetőségeit Az élelmezés, ruházkodás és lakásmizériákon kivül a "tandíjfizetés, tankönyvbeszerzés nehézségei is kétségbeejtően sulyosodtak a nemzetnek erre a rétegére ép abban az időben, mikor a termelőosztályok minden ágazata kedvező konjunktúrák előnyeit élvezhette. Nem akarunk ezzel párhuzamot vonni a középosztály és a többi nemzetalkotó elem helyzete között, azt csak mint közismert tényt konstatáljuk, a következtetésnek azzal; a levonásával, hogy ezen az állapoton való segítésnek immár elérkezett a tizenkettedik órája. Arisztotelész óta minden állambölcsész egyetért abban, hogy a nemzeti erőnek súlypontja a középosztályban kell hogy elhelyeződjék. Nemzeti erő pedig az intenzív nemzeti művelődés lehetősége nélkül egyenesen képtelenség. Ezen a bajon akar törvényjavaslatával segíteni a kultuszminiszter. Koncepciója szerint a középosztály jó magaviseletű és szorgalmas tagjainak járhat csak ki az ösztöndíj. Hogy e tekintetben a döntés pártatlan és tárgyilagosan ítélő, kezekben legyen, megállapítja javaslatában, hogy az ösztöndíjakra érdemesek megállapítása középiskolákban az illető tanári kar, felső iskolákban pedig az egyetemek, illetve műegyetem tanácsa által történjék. A tanuló szorgalmát, képességeit és előhaladását kétségkívül a tanári kar tudja legjobban és legtárgyilagosabban elbírálni, helyes és praktikus tehát, hogy az ő részükről állapíttassanak meg az arra érdemesek. Amidőn örömmel üdvözöljük ezt a rég várt — mondhatjuk bátran — nemzeti műveltséget mentő javaslatot, azt is hozzátehetjük, hogy az csak előfutárja több olyan intézkedésnek, amelyek az állam teherbiróképes ségének javulásával következni fognak. Vagyis az ösztöndijak adományozása a kultuszminiszter koncepciója szerint successive ki fog terjesztetni mindazokra a rétegekre, amelyeknek művelése fontos és kívánatos. Vagyis csak egyelőre restringálódnak az ösztöndijak a közép osztály fiatalságára, hogy időhaladtával kiterjesztessék az egész magyar tanulóifjúság érdemes és rászoruló tömegére. á nyíregyházi épitőiparosság tegnap tartott gyűlésén egyhangúlag csatlakozott a tiszántúli Határozatilag kimondották, hogy kívánjál a Tiszántúli Építőiparosok Szövetségének megalakítását. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta értekezletét a nyíregyházi Ipartestület építőiparral foglalkozó tagjainak nagy száma, hogy határozzon abbain a kérdésben, hogy a Tiszántúli Építőiparosok Szövetsége megálakitását kívánja-e avagy sem. Az érdeklődők nagy számának jelenlétében üdvözölte" Pisszer János építőmester az építőipar minden szakmájából kivétel nélkül igen nagy számban egybegyűlt építőiparosokat és dr. Szatay Ferenc szerkesztőt, a Tiszántúli Ipar és Kereskedelem cimü szaklap felelős szerkesztőjét, aki a legélénkebb érdeklődéssel kiséri a tiszántúli épitőiparosság szervezkedési mozgalmát és aki a maga lapjával is, a leghatásosabban működik közre abban, hogy ez a mozgalma az épitőiparosságnak a kívánt és remélt eredménnyel járjon. Pisszer János elnöki megnyitójában vázolta a múltban is fenn állott építőiparos szövetség eredményes munkáját, amelv annak a feladatnak, amelyre vállalkozott, általános megelégedésre meg is felelt. Ámde nem vált be ez a szervezet akkor, az egyéb viszonylatokban. Éppen ezért az ujszervezkedésnek, mely hivatva van felölelni az egész Tiszántúl minden építőiparosát, aki az építmények előállításával foglalkozik már oly kínt kell megalkotva lennie, hogy- a multak hiánya ikiküszöböltessenek és ebben az uj szervezetben hatásos és mindenírányu védelmet nyerjen az épitőiparosság, kívánságainak, panaszainak pedig erélyes szószólója legyen. Trianon a maga átkos voltával, sajnos, ránehezedik az építőiparra is. Amíg a békében a fővárosi vállalkozó gárda az egész Magyarországra kiterjedő vállalkozói területtel és lehetőséggel birt, addig ma, a csonkaországban, ez a fővárosi vállalkozói kar számban nem változva háromszoros súllyal nehezedik a vidékre a maga éles és sokszor indokolatlan konkurrenciájával, mely mellett a vidéki építőipar a vegetációra van kárhoztatva. Ma Budapest székesfőváros, a maga árlejtési hirdetményeiben a fővárosi vállalkozóknak a leghatásosabb védelmet nyújtja azzal, hogy mindenkor kiköti, hogy csakis budapesti székhellyel biró vállalkozók ajánlatait veszi figyelembe. I Ezzel szemben a vidéken, sehol sem találjuk védelmét a vidéki épitőiparosságnak, a vidéki munkákra pályázhatnak és el is nyerheti azokat" boldog, boldogtalan, bárhonnan jött légyen is az. Ilyen viszonyok között a vállalkozások területet nekünk, magunknak kell megvédenünk, akik a vidéken működünk, ha hatóságaink bennünket megvédeni nem akarnak vagy nem tudnak. Másfelől a mutikásviszonyok is, a vidéken rosszabbak, mint a fővárosban. A vidéken mindig magasabb a munkabér, mint a fővárosban, holott ennek legalább egyezőnek kellene lennie, hanem inkább a vidéken, a könnyebb megélhetés folytán, alacsonyabbnak. — Minél inkább távolodunk a fővárostól, annál drágább az építkezés, annál magasabbak a házak árai, holott "pedig a tisztviselői lakbérilletmények, a kisebb vidéki községekben és városokban kisebbek, mint a fővárosban. Olyan ferde helyzet ez, amely általános közgazdasági szemszögből is helyesbbitendő és éppen ezért és az épitési lehetőségeknek a vidéken meg| tenemthetése céljából is szükséges, hogy a tiszántúli épitőiparosok szervezetbe tömörülten, igyekezzenek létalapjuknak megszilárdítására törekedni, evégből a szövetséget megalakítani. ' Elvi kimondását kivánja annak, hogy a Tiszántúli Építőiparosok Szövetsége megalakittassék. Bejelenti, hogy más vidéki városok lelkesen csatlakoztak a gondolathoz és bemutatja Tutkovics József kisvárdai épitész táviratát, melyben a kisvárdai építőiparosok & maguk lelkes csati akozá-ái a mozgalomhoz bejelentik. Bejelenti továbbá, hogy a Tiszántúl sok városának és községének épitőiparossága is, sziwel lélekkel támogatja a mozgalmat és abban a legtevékenyebb részt kiván venni. A mozgalomnak lelkes támogatója a Tiszántúli Ipar és Kereskedelem cimü szaklap, melyet dr. Szatay Ferenc szerkeszt és ehhez számtalan levél és bejelentés érkezett, az egész Tiszántúl épitőiparosságának egyöntetű és hatalmas megmozdulásáról. Élénk éljenzés mellett szólítja fel a megjelenteket Pisszer János elnök a felszólalásokra. Elsőnek dr. Szatay Ferenc szerkesztő szól hozzá a tárgyhoz, bejelentvén, hogy lapját mindenkor a legnagyobb készséggel állítja a tiszántúli épitőiparosságnak szolgálatába s minden kivánságnak, min den panasznak szószólójává szegődik ,mert a maga részéről is mindig az iparosság jogos és méltányos kívánságainak volt a szószólója. — Bejelenti, hogy számtalan levél és bejelentés érkezett hozzá, amely a most megindított és Pisszer János építésztől propagált gondolatnak helyességét és általán elfogadott és kivánt voltát igazolja. — Az egész Tiszántúl minden részén és a maga súlyával és tekintélyével küzdjön a közszállitási szabályzatok betartásáért, a kontárok kikü-' szöbölése és lehetetlenné tételéért. Adorján János építőmester volt a következő felszólaló, aki éles hangon adott kifejezést annak az általános elégedettségnek, amely az építőipar terén ma tapasztalható. Konkrét esetet emlit, ahol a legszegényebben kalkulált vállalkozói haszon mellett kalkulált ajánlatnál is, 800 millió koronával olcsóbb ajánlatot is adnak a vállalkozók, akik a helyi viszonyok ismerete nélkül, de valószínűleg más ismeretekbirtokában szorítják a háttérbe a helyi vállalkozókat. Felhívja a megjelenteket arra, hogy a leglelkesebben és egyhangúlag foglaljanak állást Pisszer János javaslata mellett és mielőbb alakítsuk meg a szövetséget, mint létérdekeinknek megteremtőjét . Adorján Jánosnak felszólalását •a I • P • = ÍÍJ Vfig o N 'H ÖDTS U J3 T

1 N ^ jas •o & tL SS © 02 NI Ö QC