Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-13 / 35. szám

1927. február 13 3 Séta a piacon. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Elhatároztam, hogy szófogadó leszek és megfogadom a Szerkesztő ur parancsát, hogy nézzek szét min denütt a Nyírség fővárosában. Első »szétnézésem« a piacon volt. Ki" váncsi voltam már az elő tyúkokra és a tojásokra. Elvégre mégsem járja, hogy az ember csak tányér­ban megfőzve, több darabban lás­son tyúkot és mint rántottával ta­lálkozzon a tojással. (A záptojások korszaka már lejárt.) Mikor bevonulásomat tartottam a piacra, már sok nagyságos asz­szony kendővel bekötött fejjel és sok szakácsnő kalappal a fejen jött a fiacról, üres és teli kosarakkal. Egyben egyetértettek, t. i. mind sóhajtott a drágaság miatt. Ha ez a sok sóhaj mind megfagyna, vas­tag jégtáblák úszkál' 1 1" "jjk a leve­gőben. Most már en isTWrancsi voltam ezekre a sóhajtva kiejtett árakra. Kérdezősködni kezdtem: Hogy adja lelkem a tojás pár­ját? — Háromezer korona! (Bocsánat Pénzügyminiszter ur én fillérben mondtam volna, de a piac még mindig konzervatív és még nem pengődik, hanem pan­gódik.) Nem adná olcsóbban? Kér­dem kissé sóhajtva. Olcsóbban? Hát azt hiszi, hogy a tyúk ingyen tojik? Nem értettem meg a választ. Hát már a tyúk is csak akkor tojik, ha pénzt dobunk a szájába? Elmentem, hogy megnézzem a tyúkokat, amelyek olyan drágán tojnak. A Ferencz József csúcs nincs olyan magas, mint a tyúkok csőre, pardon ára. Hetven, nyolc­van, kilencvenezer koronás árak. És egyen a szegény ember tyukhust? Száműzni kell a tyukhust a mil­liárdosok asztalára! (Bár azt hi­szem sokan megtették már ezt.) — Tyúkom bukom jaj de ruü sóhajtottam és mentem nézni a tejet. Hátha a tehén nem adja olyan drágán a tejet, minta tyúk a tojást. Sorban egymás mellett állanak a kannák tele tejjel. Csak négyezer literje, mondják az árusítók. Szent Isten, hát már a vízért is kell fizet­hogy ilyen magas a tej ára? Ki kellene a" kannákból a tejet bori­tani, igy legalább az a hasznunk lenne, hogy olcsó jégpályához jut­nánk. — Na most meg fogom tudni a liszt árát, gondoltam merészen és meginterpelláltam egy tejfel árusí­tót a tejfel ára felől. — Tizenhatezer! Hangzik a szi­gorú válasz. Tehát a liszt ára is feljebb ment! Igaz, hogy egy lisztklereskedőt sem kérdeztem meg, de ilyen magas tej­fel árak mellett magas lisztáraknak kell lenniök. Tessék érdeklődni, mert én most már nem merek, at­tól félek, hogy nem lesz szivem a »drága« kenyeret megenni. És hosszú sóhajtások közben, sok tapasztalattal elhagytam drága gyomrunk harcterét. Füzesi F. Miklós. Érettségire és összevont magán-vizsgákra előkés?.it A BOROSS-GÁRDOS MAGÁNTANFOLYAM Budapest, Rákóczl-ut 57-a. Válaszbélyeg. Kérdés és feleletekben feldolgozott kitünö rövid jegyzetek. 161-? NdGLJ-dLFÖLD. Irta: M ARCONNAY TIBOli. Egy pár alföldi pillanat csak ez: e nevető sugaras, nagy téli nttpm roppant magyar alföldön törtetünk; dübörög a vínat s a Hortobágyon kövéren elfeküdt a puszta csönd. Szelíd felhők tarkázzák bársony árnnyal s verőjénnyél a szántóföldeket, s a legliurtább fűszálról is árad a diadalmas csillogás. Nagy fehér ökrök és juhnyájak szinte álmodva, mozdulatlanul suhannak át a fényes ablakon . . . Tanyák, kazlak körül habos fehér libák ... Egész sereg .. . s mintha nyár volna: nyugodtan legel. Tanyák, tanyák, tanyák, tanyák, fehér falak és óriási zöld s olajszínű S'ikok .. . tanyák, zsuppos tanyák éz újra csak tanyák . . . kövér fekete földek itt is, ott is. Mint a stalag, keskenyen elgurulnak . . . Aztán meg a zsenge vetés smaragdja a végtelen felé nyúló síkon és zöld bársony fü-tzönyegek fölött a rengeteg gémeskút-ágak, miként merev, keresztezett karok az ég s a messze föld felé mutatva, — — melynek köröskörül sehol sincsen határa, — merengnek a vad, téli csillogás csöndjében délcegen. Galambcsapat röppen föl szalmakazlak mögül s száll egy szomszéd tanyára; szűrös csikós áll egg kis állomáson, széles, zsiros-karimáiu kalapja bajuszos képére árnyat vetít s bozontos, vad-sörényü pej-lovak szalmával púpos nagy szekér előtt döccennek egy nagy sík uton csudás-nagy erdő felé és pusztaság felé. De a vonat csak fut tovább s a csordák s szétszórt tanyák elmaradoznak ; búsan forog a szélmalom lapátja, roppant tenyérrel int az ég-azurnak s paraszti városok roppant határán a gömbölyű, kövér szélmalmok meredeznek lassú karjukkal engedelmesen érezve a futó szellők minden zamatját. . . 8 még messze visszalátjuk a szabályos föld és alá-bukó bús árnyakat melyek titkos varázzsal őrlik meg a drága gabonaszemeket áldott, magyar kenyérré. • *« HM »WW Egyik fővárosi lap szóváteszi Bessenyei György bakonszegi sírjának pusztulását és a Szabolcs­vármegyei Bessenyei Körtől várja a sír reno­válására irányuló akció megkezdését. A cikkíró Bessenyei egykori házáról hat esztendővel ezelőtti azóta már elavult adatokat közöl, anélkül, hogy a sírt maga látta volna és Bessenyei nevét is hibásan írja. (A Nyírvidék tu­Nyiregyháza dósitójától.) A Magyarság február 6-iki szá­mában Móricz Pál «Bessenyey» György sirja körül cimü cikkében meglehetősen éles hangon vonja fe­lelősségre a Szabolcsvármegyei Bes­senyei Kört azért, mert Bessenyei bakonszegi sírjának renoválása ér­dekében nem tesz semmit, pedig a sírt Nadányi Zoltán megállapí­tása szerint a Berettyó folyó árja is fenyegeti. A cikk közvetlenül érinti Sza­bolcsvármegye közönségét, elsősor­ban a Bessenyei Kört, azért szó­rói-szóra közreadjuk belőle a ben­nünket szorosabban érdeklő részt. Móricz a következőket írja: Nadányi Zoltán, a biharvárme­gyei Bakonszegen élő kiváló ma­gyar poétától megható feljegyzést Jíözöltünk Bessenyey Györgynek, Mária Terézia királynő egykori hí­res nemes testőrének, a magyar nemzeti irodalom felujhodása út­törőjének bakonszegi sirja felől. Nadányi Zoltán megállapítása sze­rint a testőr Bessenyey gondozat­lan szent sírját, felejtett szent ham­vait a szeszélyes sodrú Berettyó­folyó partján közeli végpusztu­lás fenyegeti.... A folyó ' árjától szakgatott partszélről, «ha ma nem, holnap, legkésőbb tiz év mulva» a folyó medrébe szakad a szent sir... Mi, amikor ezt a fájdalmas hír­adást leadtuk, megnyugtató vissz­hangját vártuk hírünknek az ősi Szabolcsból, ahol Bessenyey szü­letett. Amelynek nyíregyházi székhelyén a vármegye nagyszü­löttjének remek érészobra ékeske­dik a Bencs Kálmán polgármester TORNAI Sárcipők minden nagyságban nagy választékban Hungária ClpSáruházkaa, Nylrefyháza, Zrinyi Ilna-u. 5. Hó- és sárcipő javításokat 24 óra alatt elhészittnk. jóvoltából oly gyönyörűen meg fQitett Bessejjyey-kertben. Ahol Nyíregyháza város és az ősi Sza­bolcs vármegyének a magyar iro­dalom, művészet, művelődés helyi barátaiból «Bessenyey-kör» néven előkelő egyesülés is működik már |>ó pár évtized óta.. Ám, a Besse­nyei-kör, a nagy testőrpoéta nevé­nek és lelki hagyatékának tovább örökitője, semmi érdeklődést nem nyilvánított. Semmi mozdulást nem tett. Sőt nem szunnyadó kegyelete jeléül ígérő szót sem hallatott, hogy amennyiben igaz a kétségbe nem vonható bakonszegi híradás, hala­déktalanul gondoskodni fognak a folyóvíztől elnyeléssel fenyegetett szent sir biztosításáról és illőbb gondozásáról Bessenyey György szent hamvainak kegyeletes meg­óvásával együtt?!.... Ez az érthe­tetlen süketnéma és vak közöny azonban hála Istennek, nem ál­talánosítható! A poéta bihari ne­mes ur Nadányi Zoltán igazlátá­sát, fájó feljajdulását megerősí­teni Debrecenből kaptunk érdekes porokat. Móricz ezután közli dr. Zoltat Lajosnak, a debreceni városi mu­zeum igazgatójának 1920-ban kö­zölt két rajzát, amelyek közül a| egyik Bessenyei síremlékét, a má­sik egykorú lakóházát vázolja elénk. Mi, akik nem egy ízben tettük szóvá a Bessenyei-kultusz ébrentartása és .erősítése terén a Bessenyei Körre váró feladatokat és ezek között Bessenyei György ba­konszegi sírjának, továbbá Besse­nyei Sándor paszabi sírjának gon­dozását, megállapítjuk, hogy a Bes­senyei-kultusz lelkes hívei örömmel vették tudomásul, hogy ez a kérdés a fóvárosi sajtó hasábjaira került. Móricz Pál cikkének felelősségre vonó hangját azonban egy kissé erősn ek, sértőnek, a viszonyok is-' merete nélkül elkövetett igazsag­talan megrovásnak kell tartanunk. A Bessenyei Kör már az 1924. év junius 19-én tartott irodalmi iin" népén foglalkozott Bessenyei sírjá­val. Ezen az ünnepségen éppen e sorok írója mutatta be a Kör tulajdonába jutott Bessenyei ielik­viákat, az 1883. évi exhumálás al­kalmával szétomló koporsóból elő­került és a nagybessenyői Vass­icsaíád által kegyelettel őrzött és egy Bessenyei kézeirásával ellá­tott könyvvel együtt Liptay Jenő földbirtokosnak átadott koporsó­I IA L-l J — 1 • j Ior»»i n***-" 1­1- — , vfi U. 6;u>iu guuu ioraitanao a gyomor UAI MIIJUS uBiBusBBBK loejen Igmándi keserűvíz biztosan és gyorsan eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kapható kis és nagy Üvegbe*. Széfkffldéai hely; Igmándi keserávk forráavállalat Komárom. Árjegyzék Uwételadókn^jtiyánatra^^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom