Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-13 / 35. szám

2 JSÍYÍEV1DÉK. mm UH9HHBnn9ni s i! WMJU MiwnsB3Ea»Mq^ 1927, február 13. m ui Mi wiii BHwaiiM tí jMM ní J mac Társaságot is értesítette nyíregy­házi kutatásainak eredményéről. — A Társaság elnöke Schafarzik egye­temi tanár inagy örömmel vette tu­domásul az eddig elért eredményt. A város lakossága is a legna­gyobb megnyugvással veheti tudo­másul, hogy a vízvezeték érdekében megindított munka nem volt med­dő, sőt a legszebb eredménnyel végződött. Nyíregyháza közelében olyan jó és Bővizű forrás áll ren­delkezésre, amely időtlen időkig el­látja a várost kitűnő ivóvízzel, amely hosszú évtizedekig szolgál­tathatná a vizet még abban az el­képzelhetetlen esetben is, ha sem­miféle felső csapadék nem táplál­ná a földrétegek vizereinek kerin­gését, , t , Pi^dal Wommé Február hó 12 én és 13-án, szombaton 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Ön papa lesz Vidám történet, mely gyakran elő- j fordul, ezúttal 8 felvonásban. Kettős főszerepben: Anny Ondra. Yillám bosszúja Cowboy történet 6 felvonásban. Főszereplő: Jack Hoxie, A nyíregyházi üzletek bérlőitől a békebeli üzletbéreket kérik. á város is, a róm. kath. parochia is a békeparitás alapján áll. — Február 15 ig közölniük kell a háztulajdonosoknak az uj üzletbéreket. - Ha nem egyeznek meg a tulajdonosok az üzletbérlővel, novemberre, illetve jövő május elsejére esedékes felmondásukat közölhetik vele. Előzetes jelentés. Február 14, 15, hétfőn és kedden: Josette kísasszQnyafelesépm Eszterházy Ágnes grófnő. (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Nagy gondot okoz kereskedőink­nek az üzletek bérének megállapítá­sára vonatkozó rendelet végrehaj­tása. A rendelet szerint február hó 15-ig kell a háztulajdonosnak nyi­latkoznia, hogy május hótól kezdve mennyi üzletbért kiván a bérlőtől. Ha az uj bérre vonatkozólag nem sikerül a megegyezés a háztulajdo­nos és a bérlő között, akkor a tu­lajdonos felmondhat bérlőjének. A felmondás azoknál az üzleteknél, amelyeknek alapbére ezerkettőszáz korona alatt van, november hóra érvényes, azoknál az üzleteknél pe­dig, amelyeknek alapbére ezerket­tőszáz koronánál magasabb, a fel. mondás hatálya jövő év május el­sején kezdődik. Másszóval a kisebb üzletekből ez év november 1-én, a 1 a nagyokból pedig jövő év máju­sában kell kiköltözködniök a bér­lőknek. Nyíregyházán is megindultak az egyezkedési tárgyalások. Az egyik legnagyobb háztulajdonos maga a város, amelynek elhatározása érte­sülésünk szerint az, hogy a békebeli bért körülbelül aranykoronaértékben fizetik az üz­letek bérlői. Értesülésünk szerint a róm. kath. parochia, a másik nagy bérbeadó is a békebeli üzlet­bérek aranykoronaértékét kéri. Most mar csak az van liátra, hogy a kereső emberek is a béke­beli fizetés és munkabér aranyko­ronaértékét kapják, hogy ugyan­annyit vásárolhassanak, mint bé­kében. » ottMstiwe**) Helge Lindberg előadásmódja a legtermésze­tesebb egyszerűségű és mégis a legművészibb Egy budapesti lapkritikus a finn énekesről. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Helge Lindberg nyíregyházi sze­replését lázas érdeklődéssel várja városunk közönsége. A nagy finn dalosra vonatkozó adatok, ame­lyek mind az ő diadalmas útjáról szólnak, széles körben ébresztenek figyelmet a február 18-iki hang­verseny iránt. A nyíregyházi hang­versenyt megelőzően Helge Lind­berg Debrecenben lép fel, ahol a hangverseny jegyei már most fo­gyóban vannak. Állandóan keresik ILENGYEL NÁNDOR CUKRÁSZDÁJA ajánlja már bevezetett és elismert készítményéit: Lengyel-féle különle­gesség: kis Kugler-dessert 12 fillér. Tortaszelet 30 fillér. Crémes 20 fillér. Egész torta (rendelésre) 4'80—8'— pengő. Paifait (10 személyre) 8"— pengő. Legfinomabb teasütemény kgr.-ja 6'40 pengő. Gyermekpiskóták db.-ja 4—8 fillér. Kiállítási aranyéremmel és több díszoklevéllel kitüntetve. Tel. 207. ! a nyíregyházi hangverseny jegyeit is, amelyeket Ferenczi könyves­boltja árusit 6, 4, és 2 pengős ár­ban. (Telefon 318.) Helge Lindberg most három éve; a budapesti szimfonikus hangver­senyen szerzett nevének és nem­zetenek dicsőségét. Erről a szerep­léséről a Pesti Napló a követke­zőket írta: »Pesti Napló«, 1924. már. 23. »A f. hó 22-iki symhonikus hangverseny kimagasló mozzanata volt Helge Lindbergnek a sze­replése. Ezúttal két kis halászdal abszolút mesteri előadásával bű­völte el a figyelmes hallgatóságot. Művészetében a megfeszült erede­tiség nyilvánul meg, amiről alkotó művészetének minden mozzanata élénken tanúskodik. Énekművész­nél még sohasem láttunk ennyire sokoldalú tökéletességet, kezdve énekének technikai tökéletességén s végezve a legtermészetesebb egy­szerűségű előadási módon. Hatá­rozottan állítjuk, hogy Szent An­tal »Fischpredigt«-jét soka senki ekkora művészi tökéletességgel elő nem adta, tanúskodván |egyuttal ar­ról, hogy az olcsó és keresett hu­mor nála teljesen ismeretlen foga­lom, mert humoros tárgyú dalait úgyszólván halálos komolysággal s mégis ellenállhatatlan iróniával tud­ja előadni. Dalainak romantikája tekintetében is utolérhetetlen elő­adóművész. A művészetéért való lelkesedés tapsvihara még a rá­adás után sem akart megszünni.« * Tapsban és ünneplésben lesz része a művésznek Nyíregyhá­zán is. • • • • • Ap­•pa... Irta: Szabolcsy Lajos. Boroséknál hetedfél esztendeje fe­küdt az asszony. Az Isten tudta csak a baját. Végigpróbálták hat falu orvosát, bevitték a városba is, mindhiába. Minden orvos más be­tegséget talált benne. És a temén­telen sok orvosság közül, amit ren­deltek neki, egyik sem használt. Végre is a szomszéd .falu orvosa megmondta Borosnak az igazat. — Hagyja barátom. Sose jár­jon maga s egyikhez, se másik­hoz, mert majd a földe.cskéje után elúszik a házacskája is. Ugy se se­gít már ember a maga feleségén.... majd csak az Isten... — De doktor ur,.. mikor mi­kor..'.? — hördült fel Boros. — Hja barátom, azt én nem tud­hatom. Rettenetes volt ennek az ember­nek az élete. A maga egészséges, örömöt kívánó életét le kellett kín­lódnia e mellett a beteg asszony mellett ,aki már olyanná vált szá­mára, mint egy örökös és végzetes figyelmeztetés. Belesenyvedt az ő egészsége is. Kedvetlenül járt munkába és esténkint, mikor holtra­fáradtan hazatért a kietlen, pana­szos nyögésekkel telt otthonába, furcsákat gondolt az Istenről. Másfél esztendeje aztán végleg a sirba tette a féllábát az asszony, mióta megszülte a kisfiút- Min­denki azt hitte, hogy a szülést nem éli tul, és Boros is kezdett már szabadabban Iélekzeni. De bizony... csak életben maradt. Hanem az az élet... maga volt az életre ké'ny­szeritett,. szenvedő halál. A hus vég­kép lefogyott róla, a bőre megsár­gult és rászáradt a csontjaira, a fo­gai ijesztően fehérlettek szétálló, megfeketedett ajkai közül és a sze­mei..... jaj, "fenyegetően villogtak elő sötétre mélyült üregeikből. De élt, makacsul, ragaszkodóan, Nem beszélt, csak a szemei mondták: 1 — Jó lenne, ugy-e, uj asszonyi fiatal és egészséges Nem enge­dem ! Néha-néha felkelt s fogózkodva végigtámolygott a szobán. Uram bocsá... meg takarítani is próbált, nem lévén megelégedve az ángya munkájával, aki át-át járt rendbe­hozni a lakást és ellátni a kisfiút. Ilyenkor kínlódva kereste a kasz­nin és más butorokoín a port s ha egy-egy eldugott sarokban talált, no", volt mit nyöszörögni egy egész hétig. Hogy így, ugy, nincs neki párja, ha beteg is. Boros a tűrő ember nyugalmával' hallgatta. Oly­kor elkeseredésében elhatározta hogy véget vet ennek az áflapcs nak: otthagyja az asszonyt. De a», tán 'meggondolta, hogy ha egészsé ggs korában jó volt, hát most se hagyhatja el.... embertelenség vol­na..... mit szólna a talu... és ma­radt. De türelme fogyott napról­napra. Hogyisne... hiszen még az angyal is megelégelte volna ennyi ideig.... ő pedig egészséges, fiata, férfi volt és asszony nélkül he­tedfél esztendeje... sok az egy em­bernek. Egy este a szokottnál is nagyobb elkeseredéssel ment haza. A falu­ban is telebeszélték a fejét, hogy miért tűri még mindég mért nem csinál valamit.... meg aztán a télvt'gt kegyetlen időben összefázva erő­sebben érezte otthonának fagyos si­várságát. Kicsordult lelkéből a szen­vedés : — Miért?... hát miért?.,, te Is­ten... ha vagy!.... ' Vadul nézett felfelé a fehérre me­szelt, gerendás menyezetre. Nézett mereven, mintha szemével át akal ta volna fúrni a falat és azon ke­resztül kérdőre, birokra hivni az Istent. Érezte, hogy egész valóját megmarkolja valami zsibbadás, egy rettegett, megvilágosodott tudat. Igen.... ez az egy segít csak, ami­től eddig olyan nagyon félt és min­dig elzavarta... de most... most,. Magához tért. Lemondóan vá­gott bele a levegőbe. — Gyáva vagyok... bolond va­gyok Leült az asztalhoz s tenyerébe temetve a fejét, belenézett a pis­logó lámpa sárga lángjába. Az asz­szony a falnak fordulva aludt, Az í ágy mellett, a bölcsőben szuszogott' a kisfiú, álmában is szopogatva az öreg ujjacskáját. A férfi elgondol- j kozott es a gondolatai most fájób­1 bak, gyilkosabbak voltak, mint más-' kor. A boldog emberek meleg, sí- j keres életét látta csak s mikor azt összehasonlította a magáéval.... óh j az éles fájdalom szorongatta a tor­kát. Nem tudott vigasztalódni s a bölcs tanításokat a megpróbáltatá­sok türelmes viseléséről mind os­toba meséknek látta. — Nem lehet... nem birom.. Ismét hatalmasan elfogta a zsib­badás. .Nem volt már ura magának. A megszabadulás Ígérete ellenáll­hatatlanul elsodorta és ő, mint a holdkóros vette elő a kését. Végig­simogatta az éles acélt, aztán oda? illesztette a csuklójára... az ereire. Lehunyta a szemeit és mégegyszer próbált gondolkozni. De nem tu­dott. Csak egyetlen hatalmas gon­dolat zúgott át az agyán, mint sodró, vihar: megszabadulni... meg­szabadulni... ! E pillanatban felnyöszörgött kisgyerek. — Ap-pa... ap-pa... A férfi kezéből kiesett a kés. Es a szemeiből kicsordult a könny, ami gyerekkora óta nem történt vele. Ráborult az asztalra és zoko­gott... zokogott... lélekből. Aztán felállt és ölbe vette a gyereket. — Kis fiam kis fiam... — me­gint felcsuklott a zokogása. És ez olyan jól esett neki... olyan jói esett-... Mintha valami kemény, kín­zó jégdarab olvadt volna meg a belsejében... a lelke... a lelke... Aztán csendesen odament az asz­szonyhoz és megnézte és.... térd­re hullott.... — Meghalt Istenem... Mi­atyánk... ! SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbetegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát mindenki ^szabadon j^ggy^ ^jjj.^j ^ ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom