Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

Nyíregyháza, 19 J7. janudr 28. * Vasárnap XLY11L évfolyam. 18 HK*] JSÍYÍKSriDÉK. Előfizetési árak helyben ét vidéken: €íi dóra 2 50 pengő. Negyedévre 7 60 pengő. Kfiztisztviselóknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. ÍIMMHHMMHHH Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 29658L Kéziratokat nem adunk vissza. Az európai egyensúly kétségtelenül és letagadhatatlanul a francia-német viszony rendezésétől függ.^ Erűnek a két nemzetnek az egymáshoz való viszonya dönt elsősorban az európai kontinens kérdéseiben. Nem érdektelen tehát, hogy a jelenlegi francia kormány, amely tudvalevőleg egy nagy koalíció eredménye, egységesen foglalt-e állást Briand békepolitikája mellett, amelynek útjait Genf, Locatmó, Thoiry jelzik- A francia lapoknak szivós és na-nap után közreadott cáfolatai ellenére a tények azt mutatják, hogy Poincaré nem ir[a alá minden tekintetben Briaind külpolitikáját s hogy ezideig kormányválság ,nem következett be, ez csak a pénzügyi katasztrófa felujulásától való féleiem következménye. Mikor a jelenlegi Poincare kormány megalakult, Franciaország pénzügyileg igen megrendült helyzetben volt s ez a belátás vitte a különböző világnézetű pártokat arra, hogy egy nagy koalícióval, az úgynevezett nemzeti kabinettel próbálják a helyzetet szanálni. Ez a szanálás sikerült is s amilyen mértékben megszabadult Franciaország a materiális bajoktól, olvan mértékbein kezd viszszatérni az igen éles pártpolitikai küzdelmek szinterére. -- Briaind expozéja, amelyet a külügyi bizottság előtt tartott, változatlanul és szigorúan a béke szellemét lehelte. De a lapok egyrésze, sőt a bizottság tagjai közül is néhányan igen rezerváltan viselkednek, amikor a német-francia közeledés kérdéseire kerül a szó- Véleményünk szerint az a helyes politika, amelyet Briand követ. A két nagy nép őszinte kibékülése nélkül nincs biztos egyensúly Európában, a nipek nem (nézhetnek nyugodtan, a jövőbe s nem foglalkozhatnak olyan bizalommal a béke müveivel, mint azt ennek a félig-meddig elpusztult világrésznek az újjáépítése szükségessé tenné- Az európai nagyhatalmak egymáshoz való viszonyába, habár közvetve is, de döntő módon szolnak bele a kinai események- Sohasem volt talán még a világ ennyire bonyolult és kiszámíthatatlan események hálójában, mint manapság- Éppen a napokban irta az egyik_ legnagyobb és legelőkelőbb francia lap, a Temps, hogy Európa népeinek abba kell hagyni a torzsalkodást s minden erejükkel felkészülni arra a veszedelemre, amely esetlegesen Kelet felől fenyeget. Briand talán inem néz ilyen messzire, amikor a békepolitika utjain halad, hiszen a pillanat is elég megoldandó problémát vet eléje, de zseniálisan és mélyen érzi, hogy Európa ujabb megrendülése a mult tapasztalatai alapján, máshoz, mint végleges katasztrófához nem vezethet- Ezért nem értjük Poincare magatartását s nem értjük például a kisantant magatartását sem akkor, amikor a magyar kormánynak a katonai ellenőrzés megszüntetésére előterjesztett kérelmével szemben állást foglalt- — Ez az állásfoglalás egyben intő jel a magyar külpolitika számára, hogv mennyire óvatosnak kell lennünk minden esetleges állásfoglalásunkban- Csak nemrég hallottunk barátságos hangokat Jugoszlávia felől s ime most ugyanez a Jugoszlávia egységes a kisantant másik két' államával a katonai ellenőrzés megszüntetésének ellenzésében. Ne hagyiael Magyarország régi és bevált barátait, vagy ha már ujakat kleres, tegye ezt azzal a köteles óvatossággal, amelyet egy egész nemzet sorsa parancsolólag ir elő azok számára, akik szerződésekkel többé-kevésbbé eldöntik a sorsát. A piackérdés megoldása a nyíregyházi kereskedők legégetőbb problémája. Énekes János prépostkanonok beadványa a városi tanácshoz. Nyilatkoznak az érdekelt kereskedők. (A Nyirvidék tudósítójától.) A megoldásra váró problémák közül a piackérdés megoldása az, aminek végleges rendezése izgilomban tartja a közönséget, de legfőbbképen az érdekelt kereskedőket és iparosokat, akiknek valóságos exisztenciális létkérdése, a piac elhelyezése.. Tudvalevő, hogy a Bessenyei-tér kikövezése után, ide centralizálták a napi piacot, ugy, hogy a főtér és a környékbeli kereskedők elestek teljesen a piac forgalmától, ami a legtöbb kereskedőt oly súlyosan érinti, hogy már katasztrofális a helyzetük. Különösen nehéz a helyzetük a kereskedőknek, mert hisz az általános gazdasági helyzet, szomorú jelensége a pénztelenség, — az üzlettelenségben érezteti legjobban hatását és éppen ebben a súlyos gazdasági helyzetben van legnagyobb részük. Megfosztva a piaci idegenforgalomtól, a kereskedők szomorú helyzetét méltányolva Énekes János prépost-kanonok, beadvánnyal fordult a városi tanácshoz, a piac elhelyezésének! közmegnyugvást keltő megoldására. Aktuálisnak tartjuk tehát néhány kereskedőt megszólaltatni, hogy nyilatkozzanak a piackérdésben. Hoffmann Mihály fűszer- és csemege kereskedő: A piac áthelyezésének ^hatása a Kossuth-tér és környékbeli űzi? tekre katasztrofális. Ez áll főképen azokra az üzletekre, amelyek a piaci forgalomra vannak berendezve. Ezen üzletek a gazdasági helyzet leromlása miatt egyébként is megcsappant forgalmuk tekintélyes részét elvesztették. Mit jelent ez? Talán azt, hogy X. vagy Y. kereskedőnek a jövedelme 20—30 százalékkal csökkent? (Ezt ki lehet birni, mondaná a laikus.) Nem azt jelenti! A boltbér, adó, világítás, betegsegélyző és minden más üzleti rezsi nem csökken, hanem folyton emelkedik s legtöbb kereskedő ott tart, hogy az üzleti költségét sem tudja megkeresni. Pedig hát az élet drága, odahaza a családot, feleséget, gyerekeket el kell látni, kell lakbérre, ruházatra, fűtésre, élelmezésre, néha orvos, patika, stb. Erre már nem jut azoknak, akiknek' a forgalmát a piacrendezés lényegesen megcsökkentette. Kétségtelen, hogy nagy városi kérdésekben nem lehet mindenki speciális érdekét figyelembe venni. Itt azonban nem egyesekről, hanem exisztenciák sokaságáról van szó s sok embernek az érdeke már nem tekinthető magánérdeknek, az már közérdek. Nem lehet azt mondani, amit az ügyvédi működés eltörlésekor a kommunista népbiztos mondott az ügyvédeknek: ha egy mocsárt lecsapolnak és kiszárítanak, ki törődik, hogy mi lesz a békákkal? Itt sem békákról van szó, hanem tisztes, munkás polgárokról, családapákról, súlyos közterhekkel terhelt, adózókról, akik aggodalommal látják, hogy veszélyben van jövőjük, exisztenciájuk és becsületük. A Bessenyei-téri piac egy része nagyon szép s a célnak többékevésbé megfelelő. De szerencsétlen gondolatnak tartom á kert melletti piacrészletet. A vasúti sínek és a legélénkebb országút hasítja kétfelé a piacot, sokszor halálos ijedelem fogja el az embereket azon veszedelmes helyzet láttára, ami előbb-utóbb nagy szerencsétlenségnek lesz az okozója. Szerintem hatóságunknak több érdekelt véleményét kellene meghallgatni, bizonyára meg lehetne találni olyan megoldást, amely megnyugtatna a háborgó és aggódó embereket. Fleiner Lajos vaskereskedő: Amióta a piacot elvitték, megfigyeltem, hogy a Koronaépület és a környéke teljesen izolálva van a forgalomtól és olyan cikkek, amelyek ennek előtte tömegesen keltek, teljesen megszűntek cikk lenni. Megfigyelésemről bárki 10 perc alatt meggyőződhet, csak álljon ki a Korona elé! Aki a Debneceni-utcáról jön, az a Városháza melletti kert mellett igyekszik a Bessenyei-tér felé, erre sem néz, aki a Szarvas-utcáról jön, az egyenesen a Városháza előtt lefordulva megy a piacra, aki a Zöfdség-térrőf jön, illetve a Bujtos felőli utcákról, az a Ferlicska-féte udvaron keresztül egyenesen a Takarékpénztár feíé, aki a Pazonyiutcáról jön, az eó ípsó elkerült azon részeket, amelyen mi a Nagykoróna, Paróchia, Török-féle házak vannak, tehát mi, akik eddig a piaccal kapcsolatos cikkekre vagyunk berendezve, ma megmaradt cikkeinkkel lassan tönkre megyünk. Kiss Károly fűszer- és csemegekereskedő: Amióta a piacot elhelyezték, figyelemmel kisérem és látom azt, hogy mennyire megcsappant ázoknak az üzleteknek vevőköre, akiket a piacra való járás üzletünkhöz kötötte, lassan-lassan kimaradoznak és ezeket visszahódítani a legnagyobb igyekezetünk dacára sem lehet. Hir$chler Mór füszerkereskedő: Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek az üzlete elé nem lehet piacot tenni, de még sem lehetséges az, hogy a piacra bazirozott üzletek, elveszítsék márólholnapra teljesen forgalmukat. Egyetlen megoldásnak tartom, hogy a napipiac egyrészét, ugy helyezzék el, hogy a Kpssuth-tér számtalan kereskedője egy kis piachoz és igy idegenforgalomhoz jusson, mert máskülönben nem birjuk a régi üzletmenetre bazirozott közterheket. Blan Mór, fűszer- és gazdasági cikk kereskedő: Negyven éve ugyanezen helyen fennálló üzletemben még megközelítőleg sem éreztem azt az üzlettelenséget, ami az utóbbi évben, ugy nálam, valamint a környékbeli üzletekben tapasztalható-. Ezen jelenséget részben a súlyos gazdasági viszonyoknak, főként pedig a piac áthelyezésének tulajdonítom, amiáltal ezen útvonal* teljesen elvesztette forgalmi jelentőségét. A város legrégibb üzletei, még ma is a volt piac mentén helyezkednek el és sajnos, az alaposan megcsappant forgalom dacára is, boltbérekből, közterhekből stb. mindég fokozottabb mértékben kell részesednünk. Wassermann Sámuel üveg- és porcellán kereskedő: Ezt a régen vajúdó kérdést véglegesen és mindenkit kielégítő módón csak ugy lehet megoldani, ha ez a megoldás azután nem változtatható meg. Már pedig véglegesen ez a probléma rendezve csak akkor lesz, ha szilárd vásárcsarnok épül, amelyet egyik helyről a másikra tologatni nem lehet. Hogy pedig erre a célra alkalmasabb hely, mint a Zöldség-tér nincs, az kétségtelen. — A város szivében, mindenfelől könnyen megközelíthető helyen fekszik, s közelében a kereskedők túlnyomó részének, kiknek exisztenciájuk van kötve a piac elhelyezéséhez. Ha azután a mostani Zöldség-téren lévő piacot a kikövezendő széles, egymásba torlódó Hunyadi- és Bujtos-uteákra kerülne, a piac centralizált elhelyezése ennél ideálisabban el sem képzelhető. Özv. Wejsz Lipótné, fűszer- és festékkereskedő: A méltóságos Polgármester ur, Egyes szám ára 1© fillér.