Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

JhíYlHYIDEK. 1927. január 23. aki maga is gyakran jár erre, láthatja, hogy a város szivében a Zöldség-tér olyan kihalt, mint a temető sor. Üzlet üzlet mellett, mind az idegenforgalomra bazirozva, amióta elkerült a Kossuth-térrőí a piac, idegenforgalom erre egyáltalán nincs, az üzletek üresek. A napi piac megosztási az egyetlen, ami még segíthet.. Ha a napi piac egyrésze marad a Bessenyei-téren, utazók részére, mondjuk a tej-piac, a Kossuthtéren, a falusiak a Zöldség-téren, akkor megindul a beltéren a vérkeringés. Egyik piacról a másikra átmennek az emberek és igy a forgalom megmarad a vásárló közönségnek, nincs hátrányára, mert ezek a piacrészek oly közel esnek egymáshoz, hogy szinte a piacok összekapcsolódnának. Napi piac nélkül ezen a városrészen levő kereskedőknek el kell pusztulniok. Mayer Testvérek órás- és ékszerészek : Minden nagyobb városban az idegenforgalom a piacon és a koü zón bonyolódik le. Nálunk az a különleges helyzet, hogy korzóélet nincs. Igy szigorúan a piap, idegenforgalmára vagyunk utalw Ezért szinte létkérdés, hogy a Kossuth-térnek piaca legyen, mert különben minden idegenforgalom csupán a piac környékére gravitál. Özv• Kti'inmann Oézáné üveges porcellánkereskedő: Nyíregyháza főterének nagyvárosi lüktető képe teljesen elmúlt. Olyan most a város főtere, mintha egy életnélküli kis meezőván*' ka lenne. A piac elhelyezése óta a Kossuth-tér és az ezt környékező kath. templom melletti részek teljesen idegenforgalom mentesek. Az üzletiekben alig-alig fordul meg vevő, ami érthető is, mert ez a rész a piac elhelyezése óta senkinek sem esik útjába, azért van szükségünk egy napi piacra, Legalább annyit szeretnénk, hogy a megindulandó autóbuszjáratoknak itt lenne a megállója, hogy igy valami kis idegenforgalomhoz jussunk, mert különben üzleteinket akár be is zárhatjuk. Pre'isz Bertalan posztókereskeiő: Kétségtelen, hogy mi Kossuíhtéri kereskedők a piaccal kapcsolatos idegenforgalomból vevőket alig szolgálunk ki- TeJiesen a városi vevődre volnánk utalva, akik pedig jövedelem hijján a legminimálisabb forgalmat sem tudják biztosítani. Tehát a piac létérdekünk. Veres József kalapos: Eddig, akármilyen 'rosszak voltak a gazdasági viszonyok, a piacról csak betévedt egy-egy vevő— De most, hogy a piacot elvii'ék, az j én könnyékembeli üzletek forgal- • i ma teljesen megcsappant. Ha a ! Kossuth-íérre tennék a napi piacot, az senkiinek ártalmára nem lenne, csak számtalan kereskedőnek hasznára. A Keresztény Iparosok Országos Szövetségének nyíregyházi csoportja elítéli a Reggel c lapban Ozory István rendőrtanácsos ellen megjelent támadást. A választmány foglalkozott ügyészének, Mikecz Ödön dr nak képviselöjeiölfségével. Mikecz Ödön kifejtette, hogy Rakovszky Iván ellen senkinek sem lehet kifogása. — Miért lépett fel ? Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósítójától.) » • A Keresztény Iparosok Országos Szövetségének nyíregyházi fiókja választmányi gyűlést tartott, amelyen több általános figyelmet keltő nyilatkozat hangzott el. A választmányi gyűlés foglalkozott ügyészének, dr. Mikecz Ödönnek képviselőjetöltségével. A választások alatt az iparosság nem állhatott Mikecz Ödön dr. mellett, mert határozatilag kimondották, hogy Rakovszky Iván volt belügyminiszter jelöltségét fogják iámogatni. Huray János elnöki íiiztositja azonban dr. Mikecz Ödönt, hogy az egyesület továbbra is ragaszkodó szeretettel tekint rá és kéri őt, hogy a vesztett csata után ne tápláljon keserű érzéseket, ha az iparosság magatartására gondol. Mikecz Űdön' -válaszolt Huray János szavaira és kifejtette, hogy mikor ő fellépett, már tudta, hogy a választás első drótakadályain tul nem tud menni, azonban mint keresztény magyar ember látta a fenyegető veszélyt, hogy ha ő fel nem lép, az irányzat Rakovszkytól el fog távolodni és Nyíregyháza keresztény gazda és polgári társadalma saját vesztébe fog rohanni, mert a liberális eszme, amely a 48-as jelszavak mellett indult a választási küzdelembe, felasszimilálja őket. Azonban nincs veszteségünk mégsem, a választásokból kifolyólag, mert a választások alatt sikerült Nyíregyházán, a keresz tény eszmét, öntudatlan álmából felébreszteni. Kifejti, hogy dr. RaRákosi Jenő drámaíró A 60 éves Esopus. Irta: Rosthy Béla. 1866. végén egy uj vig;átékot mutatott be a Nemzeti Szinház, címe: Esopus, szerzője egy teljesen ismeretlen fiatalember, Rákosi Jenő. 24 éves volt az ifjú szerző, nem rég jött fel Somogyból, ahol, mint gazdasági gyakornok dolgozott különféle urak földbirtokain, most be akarja fejezni a 6-ik gimnáziumnál félbeszakadt tanulmányait, letette magánúton az érettségit és jogászkodott az egyetemen. Közben azonban egy szines álom élt lelkében: író akart lenni, dicsőséget szerezni nevének, álmait és gondolatait közölni az emberekkel. Irt egy tragédiát 5-ik László királyról, be is küldte a Nemzeti Színházhoz, meg is kapta az obligát választ, hogy darabja előadhatatlan, de már ekkor félig-meddig készen volt egy uj darabja, egy rofnantikus vígjáték, melynek hőse a görög állatmesék derűs és bölcs költője, Esopus. Befejezte a darabot, de nem merte a Nemzeti Színháznak benyújtani, próbálkozott vele, eredménytelenül, a Debreoeni Színháznál, végre is kinyomatta a darabot az 5-ik Lászlóval együtt egy kötetben. Volt néhány iró barátja, a hajdan hires Kávéforrás-kávéház irodalmi asztalának rendes látogatói közül ezek olvasták a darabot, tetszett nekik, valahogy ejuttatták Vadnai Ká rolyhoz, aki akkor, mint az egyetlen — azóta is egyetlen — szépirodalmi napilap szerkesztője tekintély volt az irodalmi világban. Vadnai közvetítésével a vígjáték eljutott a Nemzeti Színházhoz, elfogadták és 1866. őszén elő is adták. Más faita darab volt mint amilyenhez a közönséget az addigi irók hozzászoktatták, Shakespeare és a romantika szelleme lebegett atmoszférájában, egyéni hang és egészen különös elmesség csendült meg benne, az emberek egy pillanatra meghökkentek, de aztán elragadtatás fogta el őket, felvonásról-felvonásra jobban gyönyörködtek elmésségeiben, életteljes és eredeti jellemző erővel megrajzolt alakjaiban, friss dialógusában, még a középre/sem ért az előadás és a fiatal szerzőnek már nyert ügye volt, a siker szinte ünnepléssé változott és az emberek ajkán szájról-szájra járt az eddig ismeretlen név: Rákosi Jenő. Uj név, uj igéret, uj energia a magyar drámairodalomban. Nemcsak Rákosi Jenő pályáján volt ez a premier fordulat, hanem a magyar drámában is. Nem* csak uj iró született, hanem a drámának egy uj romantikus formája is, mely magával ragadta a többi drámaírókat és és jó ideig uralkodó volt a magyar színpadon, előkészítette a lelkeket a modern dráma befogadására. Az Esopus évtizedeken át, egészen a legújabb időkig műsoron maradt, a legjobfr magyar színészek vetekedtek benne az első szereplők Prielle Kornélia, Szathmáryné, Szerdahelyi és a többiek babérjáért. Rákosi Jenő belekerült az akkori eleven irodalmi élet középpontjába, csakhamaf alkalma nyilt megmutatni újságírói zsenijének ragyogását is 9 Pesti Naplóban, melyhez báró Kemény Zsigmond meghívta munkatársul, hirneve, hatása, s mondhatni meredeken indult fölfelé, csakhamar a magyar szellemi éle/ legnagyobbjai között emlegették nevét, hatása az irodalomra és a közönségre nőttön-nőtt. Nemsokára már saját lapja volt, a Reform, színmüveit egyre másra játszották a Nemzeti Színházban, Szinre-szin, a Krakkói barátok, a Szerelem iskolája már egyre jobkovszky Iván ellen semmi kifogása I nem lehet, egyetí n keresztény embernek sem, mivel ö is jó keresztény ember• Most. mikor a választások elmultak, ő mint exponált ember nem akarja, hogy az egyesület életében az ő sz-mé!ye, bárminő hátrányt szenvedjen, az Villását, illetve tisztségét, a választmánynak felajánlja. A választ, mány nem fogadta el dr. Mikecz Űdön lemondását és biztosította dr. Mikecz Ödönt az iparosság szeretetéről s kéri, hogy továbbra is maradjon meg az egyesület vezére s ne hagyja el azt a zászlót, amit diadalmasan győzelemre kel! vinni. Ezután a választmány a Reggel-ben Ozor* István rendőrtanácsos ellen megjelent támadással foglalkozott. Bajdik István szomorúan állapítja meg, hogy a kereszténységet bátran hirdető embereket, kik saját fajukat védik, a túloldalon piszkos hajszával, alávaló rágalmakkal igyekeznek befeketíteni, hogy ezáltal a kereszténység kö:é éket verve, megbontsák az egységesség fe!é igyekvőktáborát, nogy ezáltal saját maguk táborát erősítsék. Bejelenti, iiOgj előtte fekszik egy cikk, amit nem akar felolvasni, mivel az iparosság nagyrésze hallomásból ugv s ismeri, nem akarja felolvasni, mert lelkében összegyülemlett keserűség ezt nem engedi. Ez a cikk Ozory István rendőrtanácsos ellen, a keresztény irányzat legnagyobbja ellen, a legpiszkosabb rágalmakat szórja, hogy ezáltal őt, a tisztességes keresztény. emberek •EHnRBSHI mindenütt kapható. Kérje mindenütt. j előtt lehetetlenné tegyék. E ért indítványozza, hogy a választmány I jegyzőkönyvi kivonat utján biztosítsa Ozory Istvánt arról, iiogy mi tántoríthatatlanul hiszünk, az *ő tisztaságában és nem fogja az ő személyét szemünkben elhomályosítani semminemű rágalom. A választmány ezekután a következő határozatot hozta: «A keresztény iparosok országos szövetségének nyíregyházi csoportja 1926. december hó'30-án tartott választmányi ülésén tudomást szerzett arró>, üogy a Budapesten megjelenő «Reggel» cimii lap, december 27-iki számában »Egy vidéki rendőrtanácsos karriérje és multja» cim alatt Ozory István rendőrtanácsos személye ellen a legpiszkosabb rágalmakat terjesztette, hogy ezáltal Ozory István egzisztenciáját tönkre tegye s a keresztény társadalom előtt befeketítse. A keresztény iparosok helyi csoportja biztosítja Ozory Istvánt arról, hogy személye ellen tett táinadast a legteljesebb mértékben elítéli és hogy ezáltal még nagyobb ragaszkodással viseltetnek személyével szemben. Kéri, hogy ezen cikk szennyes förmedvénye ne bántsa az ő igazán szerető szivét, mert nincs egyetlen keresztény ember se, ki a cikkben foglaltakat elhigyje s legmeis .ebbmenő módon el ne itélje.» A választmány ezután elhatározta, hogy azokat a keresztény iparosokat, akik eddig még nem tagjai a Keresztény Iparosok Országon Szövetségének, fef fogja hivni a nyíregyházi csoportba való belépésre. ' , i j. !

ban mutatták, hogy a költő romantikus képzelete mindinkább megtelik realitással, közeledik a valódi élethez és egyengeti a mo| dern, realisztikus dráma útját. Akkor már olyan jelentékeny szerepet játszott a szinház és irodalom világában, hogy mikor fölvetődött a Népszínház alapításának terve, az ő • rendkívüli agilitását és energiáját használták fel a szinház érdekében való agitáló és szervező munkára O lett a szinház alapító bizottság j lelke, hathatós propagandájával j ő gyűjtötte össze a szükséges pénzt és mikor a Népszínház végre létj rejött, őt tették meg első igazgató| jának. Hogy ez a munkája mennyit ! jelentett a magyar szinház történeI tében, mekkora hatással volt az J akkor még kétharmad részben német Budapest megmagyarositásában, mennyire fellendítette a magyar főváros színházi életét, és milyen hatással volt a Nemzeti Szinház fejlődésére is, melyet felmentett a népszínművek és más elsőrendű irodalmi színházra nézve terhes műfajok kultiválásának kényszere alól, mennyire felvirágoztatta az általa felfedezett Blahánét és Tamássy József ragyogó tehetségének segítségével a magyar dalt, mennyire hozzászoktatta az akkor virágkorában lévő