Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-12 / 206. szám

1926. szeptember 12. jsítíryidék. < i •! IIIM i-ammTi'Tii mm iimiiiin eg (5 3 Az elárusítónő előkelő öreg hölgy, szép arcú, finom vonalú­Beszél franciául. Oh uram! mond­ja panaszos hangon, milyen öröm volt hajdan számunkra franciául beszélni. Nagyon szerettük Fran­ciaországot és biztunk benne. Nagy, nemes ország, aki meg tud érteni minket, olyan ország, amely sze­reti a vitézséget, ugy-e és aki kü­lönbséget tud fenni kulturszép, és primitív, brutális, mosdatlan szép­ségek között. De Franciaország nincs felvilágosítva. Nem mond­ták meg neki. Nincs tudomás^ azokról a jogtalanságokról, amik­kel minket elhalmoztak. Minde­nünket elvették, uram, a szenet, a fát, a sót. S nem beszélek a pénz­ről. Koldus népségek, ezt csinál­tak egy nem^s, büszke és müveit fajból. Koldusokat, uram, haj! — De asszonyom, az ön üzíete szép. Szép kirakatja nem mutatja a nyomort. — Parádé ez, uram, a fiókok üresek. Senki sem" vásá­rol azokból. Garasuk iincs a ma­gyaroknak. De az idegeneknek árul. Biztosan nincs hiány angolokban, amerikaiakban, németekben, arany­pénzes dúsgazdagokban, turisták­ban. Nem jönnek azok többet. El­vették tőlünk azokat a festői tája­kat is, miknek világhírű szépsége csalogatta az utasokat. Elvették tő­lünk a Tátrákat. A Duna már nem szép magyar folyó- Lerongyosod­tunk. Három lépést nem tehetünk, hogy be ne ütközzünk egy or­szághatárba, telistele más hivata­lokkal, csendőrökkel és hivatalno­kokkal. Se tőke, se nyersanyag­Mindenütt bezárt üzemek. Men­jen az utca végéig, ott láthatja a munkanélkülieket minden este. Minden este szétosztanak közöttük csöbrökben zsíros levest, áztatva fe­kete kenyérrel. Ugy vetik rá magu­kat, mint valami állatok. Öh! Ma­gyarok! Megérti azt Uram? Kell ám levest adni nekik, hiszen mun­kát adni nem tudnak. Irgalom! Elmentem oda. Hosszú sor fi­nom bokáju mezítlábas, lázas te­kintettel várta az „ingyenes főztet­Az előcsarnok kapuján, ott i; ol­vasható: Nem! Nem! Soha! Kikérdezek egy újságírót. De­mokrata, aránylag ritka faj itt. Bátran támadja a kormányt. Ffis­meri a fegnap s tegnapelőtt hi­báit. Bevallja a máét is. De rög­tön hozzáteszi: Mindazonáltal nem kevésbé igazságtalan a szerződés, amit elszenvedtünk. Beszennyeztek minket. Mindenki helyett fizettünk! Olyan bűnökért szenvedtünk, ame­lyek nem a mieink. Nem tudom, hogy gázolunk ki bajainkból. De nem tarthat igy. El nem fogadjuk a dolgok ilyen állását és mormog­ja: Nem! Nem! Soha! Más újságíró. Szelid fiatalember aki a «törvényes király» visszaho­zásán dolgozik (vagyis Ottó fő­hercegén, a szerencsétlen Zita fia, egy 13 éves gyermek). Ez igy van uram, kegyetlenül meg vagyunk oszolva más dolgokban is­Van érzékünk a politikához, a \e­szekedésekbez, a széthúzáshoz, de sorra vehet minket. Mindnyájan ki­áltani fogjuk: Nem! Nem! Soha! S a hangja szónoki lesz. Hát nem tudja, Uram? Hát nem veszi észre Európa, hogy uj EL zász-Lotharingia van a világon? Erdély! És Pozsony környéke, északra a Dunától! És a déli me­gyéink! Elvették tőlünk Horvát­országot, jól van. Nem mondunk ellent. Sokáig birtokunkban volt, de szívesen elismerjük, hogy nem volt a mienk. És aztán a szerbek­Japán s:ínmüvészek kinai turnéjukra indulnak. tiszteletre érdemes náció s lemon­dunk arról, hogy Sarajevóba ka­csintsunk. Erdély! ez más dolog! Utolsó lélekzetünk s ha kell, szá­zadokon keresztül fogjuk kiál­tani: Nem! Nem! Soha! Adjuk meg a magáét az ékesszó­lásnak. A magyarok ^szélsőséges magatartásukban, szépen szóíó szavakban, nagy esküvésekben tet­szelegnek. S nem kevésbé igaz, hogy van itt egy ország telisteli tiltakozásssal, siralommal, átok­kal és nyögéssel. Magyarország nem fog egyhamar megszűnni an­nak vissszakövetelésével, amit;' év­ezredes birtoklásnak nevez a ki­sérő levél. A trianoni békeszerző­dés mellett hiába figyelmeztette Millerand aláírásával, hogy egy jogtalanságnak akár 1000 eszten­dősnek is, nincs alapja a fennállás­ra. Hiába hangsúlyozzák, hogy le­hetetlenség visszacsatolni Magyar­országhoz mindazokat a területe­ket, ahoi magyar tömbök laknak nagyobb számú népessség meg­sértése ás elnyomása nélkül. Itt a Nem! Nem! Soha! Ott van min­iden ajkon, minden szemben, min­den szívben. Ez a nemzeti ragasz­tó anyag, az egyetlen kötelék, mely Összetart 8 millió állampolgárt, akik különben elég hajlamosok szívesen szétszakadni. Nos hát, a magyarokkal szerr ben, nem türelemre képes embe­rekkel van dolgunk. Nem azok ők, akik bárgyuan tettelik, hogy meg­alkusznak a dolgok állásával, mi­közben kéz alatt készítik a többé­kevésbé közeli rombolást. Szüle­tett ravaszságuk nem nagy hord­erejű. Nem fogjuk őket látni, amint Locarnokban mosolyognak­Lobbanok, vakmerők, ködképek után szaladok, fejjel falnak me­nők, kétségbeesett gesztusokra ké­szek lévén, elég egy véletlen alka­lom, hogy a legrossszabb bolond­ságokat elkövette. És bizonyos, hogy szép dolga lenne a kisantantnak lázadás ese­tén vasláncokba szorítani őket. De egy fanatizált nép, a győzelem­re képtelen is, kataklizmákat ol­dozhat fel. Mindentől tartani keli Olyanokkal szemben, akiket a gyil­kossság meg nem borzaszt. Olyan tény az, amivel szembe kell nézni. Van a Dunaparton egy kis legyőzött náció, öt esztendeje hihetetlen bosszuló erőket halmoz. S ezek az erők, egy napon kirob­banhatnak.;) Eduárd Heísey. Az első cikkben M- Eduárd Helsey maga vallja be, hogy nem tud igen, nem szónál többet magyarul. Arra gondolunk, kérdezzük, kérjük, kö­veteljük, ki informálta? Karolyi Mihály, a kommunisták, vagy más magyar? Valaki hazudott ismét, ugy hazudott a nemzet kábá­ra, hogy azt a nemzet érdekéért Szombaton HARRY PIEL Vasárnap a XX. század legzseniálisabb kalandorának legjobb filmje A HALÁLHID 8 felvonásban. 1. fejezet: A titokzatos idegen. 2.: A családi ékszer. 3.: A bankrablás. 4.: Az elveszett fiu. 5 : Hajsza szárazon és vizén. 6.; Az álarcos női bandita 7.: A turf banditái. 8.: A halálhid. BUR LESZK KÍSÉRŐ MŰSOR. Hétfőn TOM MIX Kedden az ünnepelt bravurszinész első nagy attrakciója Az ördögzuhatag Regény egy kolorádói hős legényről 7 felvonásban. Darvin szálloda majombor'eszk 2 felv. Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 és 9 órakor. — példásan meg kell büntetni, mert E. Helsey urnák másnál, ma­gyarnál van dossiéja. Ki az? A francia ujságiró többet egy szó­val sem tud, mint igen, nem s mégis ezzel a két szóval többet tud beállítva, mint egy ilyen szó­kincsű papagáfy. A bűnöst példásan meg kelf bün­tetni, nyolc millió emberről" nem lehet ilyen végzetesen hazudni! Pásint Qdön. Riport a riportról. Elhatároztam, hogy riportot irok­Szép, nagy, élénk,, pattogó riportot, amit igaz élvezettel olvasnak a nyíregyházi polgárok vasárnap, a ki tűnő yasárnapi ebéd után. Eddig rendben ís vofna. Riportot irní, polgártársaimat szórakoztatni magasztos, szép feladat. £n a hazaárulót sem ítél­ném el súlyosabban, mint azt az embert, aki tudna riportot írni és nem ir. Meg vagyok győződve arról, hogy minden «(óto!lu» ember tud riportot irní, sőt ir is és csakf azért nem bocsátja közélvezetre, mert irigyli azt a kis szórakozást, polgártársaitól, mit írásával azok­nak nyújthatna. Tudjuk, hogy minden becsületes polgárnak az az első és legszen­tebb kötelessége, hogy minden le­hetőt kövessen ef hazája boldogitá­sának érdekében. Már pedig a haza csak akkor boi dog, ha polgárai boldogok. No és van e nagyobb boldogság, mint mikor az ember kezébe vesz eg*y vasárnapi újságot és egész elme­rül egy szépen megirt, szines ri­port olvasásába? Nem hiszem, hogy akad-e város­ban egy olyan elvetemedett em­ber, ki ezt még gondolatban is meg merné cáfolni. Sok rosszmájú Írástudó polgár azt hiszi, hogy éppen elég szó­rakozást nyújt polgártársainak va­sárnap délutánra az, ha egész hé­ten összegyűlt adócéduláit elő­szedi és szép sorjába elolvasgatja azokat, először az előlirott kézzel rávezetett részt, azután pedig meg­fordítja és elolvassa a gépen nyo­mott oldalt, mely azt "tartalmazza, hogy:: «amennyíben ezen felszólí­tásnak nem tesz ef eget, 3 hónaptól 1 évig terjedő börtönnel", 1 millió­tól 10 millióig» stb. stb. Ez tényleg nagyon szép nemes és főképen üdvös szórakozás, de — bármennyire sajnáljuk is ezt a szomorú tényt — nincs belőle annyi, hogy teljes délután elszó­rakozhatnánk vele. A riporterre hárul az a feladat' hogy polgártársait, polgári jogaik­nak eme igazságtalan megrövidíté­séért, amennyire tőfle tellik; kár­pótolja. Főként ezt a nagyszerű hazafiul fefadatot akarom megoldani ked­ves polgártársaim most, hogy le­ültem riportot irní. Remélem méltányolni fogják tói rekvésemet és hálásak lesznek ezért a mindenen felül emelkedő önfeláldozásért, meljvel e cél szol­gálatába állok. Kissé talán szerénytelenség, hogy önfeláldkozó mártírrá tolom fel magamat, de valami igazság van benne. Képzeljék csak el kérem: £n itt ülök, görnyedek az író­asztalnál és irok, dolgozom, csak azért, hogy önök vasárnap délután j S !íÜ l» elsőrangú kivitelben, olcsó árakon szerezhetők be az I Iskolai, utcai es divatcipok cipőüzemben, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. szám. Paróchia-épület.

Next

/
Oldalképek
Tartalom