Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-12 / 206. szám

1926. szeptember 12. jsítíryidék. < i •! IIIM i-ammTi'Tii mm iimiiiin eg (5 3 Az elárusítónő előkelő öreg hölgy, szép arcú, finom vonalúBeszél franciául. Oh uram! mondja panaszos hangon, milyen öröm volt hajdan számunkra franciául beszélni. Nagyon szerettük Franciaországot és biztunk benne. Nagy, nemes ország, aki meg tud érteni minket, olyan ország, amely szereti a vitézséget, ugy-e és aki különbséget tud fenni kulturszép, és primitív, brutális, mosdatlan szépségek között. De Franciaország nincs felvilágosítva. Nem mondták meg neki. Nincs tudomás^ azokról a jogtalanságokról, amikkel minket elhalmoztak. Mindenünket elvették, uram, a szenet, a fát, a sót. S nem beszélek a pénzről. Koldus népségek, ezt csináltak egy nem^s, büszke és müveit fajból. Koldusokat, uram, haj! — De asszonyom, az ön üzíete szép. Szép kirakatja nem mutatja a nyomort. — Parádé ez, uram, a fiókok üresek. Senki sem" vásárol azokból. Garasuk iincs a magyaroknak. De az idegeneknek árul. Biztosan nincs hiány angolokban, amerikaiakban, németekben, aranypénzes dúsgazdagokban, turistákban. Nem jönnek azok többet. Elvették tőlünk azokat a festői tájakat is, miknek világhírű szépsége csalogatta az utasokat. Elvették tőlünk a Tátrákat. A Duna már nem szép magyar folyó- Lerongyosodtunk. Három lépést nem tehetünk, hogy be ne ütközzünk egy országhatárba, telistele más hivatalokkal, csendőrökkel és hivatalnokokkal. Se tőke, se nyersanyagMindenütt bezárt üzemek. Menjen az utca végéig, ott láthatja a munkanélkülieket minden este. Minden este szétosztanak közöttük csöbrökben zsíros levest, áztatva fekete kenyérrel. Ugy vetik rá magukat, mint valami állatok. Öh! Magyarok! Megérti azt Uram? Kell ám levest adni nekik, hiszen munkát adni nem tudnak. Irgalom! Elmentem oda. Hosszú sor finom bokáju mezítlábas, lázas tekintettel várta az „ingyenes főztetAz előcsarnok kapuján, ott i; olvasható: Nem! Nem! Soha! Kikérdezek egy újságírót. Demokrata, aránylag ritka faj itt. Bátran támadja a kormányt. Ffismeri a fegnap s tegnapelőtt hibáit. Bevallja a máét is. De rögtön hozzáteszi: Mindazonáltal nem kevésbé igazságtalan a szerződés, amit elszenvedtünk. Beszennyeztek minket. Mindenki helyett fizettünk! Olyan bűnökért szenvedtünk, amelyek nem a mieink. Nem tudom, hogy gázolunk ki bajainkból. De nem tarthat igy. El nem fogadjuk a dolgok ilyen állását és mormogja: Nem! Nem! Soha! Más újságíró. Szelid fiatalember aki a «törvényes király» visszahozásán dolgozik (vagyis Ottó főhercegén, a szerencsétlen Zita fia, egy 13 éves gyermek). Ez igy van uram, kegyetlenül meg vagyunk oszolva más dolgokban isVan érzékünk a politikához, a \eszekedésekbez, a széthúzáshoz, de sorra vehet minket. Mindnyájan kiáltani fogjuk: Nem! Nem! Soha! S a hangja szónoki lesz. Hát nem tudja, Uram? Hát nem veszi észre Európa, hogy uj EL zász-Lotharingia van a világon? Erdély! És Pozsony környéke, északra a Dunától! És a déli megyéink! Elvették tőlünk Horvátországot, jól van. Nem mondunk ellent. Sokáig birtokunkban volt, de szívesen elismerjük, hogy nem volt a mienk. És aztán a szerbekJapán s:ínmüvészek kinai turnéjukra indulnak. tiszteletre érdemes náció s lemondunk arról, hogy Sarajevóba kacsintsunk. Erdély! ez más dolog! Utolsó lélekzetünk s ha kell, századokon keresztül fogjuk kiáltani: Nem! Nem! Soha! Adjuk meg a magáét az ékesszólásnak. A magyarok ^szélsőséges magatartásukban, szépen szóíó szavakban, nagy esküvésekben tetszelegnek. S nem kevésbé igaz, hogy van itt egy ország telisteli tiltakozásssal, siralommal, átokkal és nyögéssel. Magyarország nem fog egyhamar megszűnni annak vissszakövetelésével, amit;' évezredes birtoklásnak nevez a kisérő levél. A trianoni békeszerződés mellett hiába figyelmeztette Millerand aláírásával, hogy egy jogtalanságnak akár 1000 esztendősnek is, nincs alapja a fennállásra. Hiába hangsúlyozzák, hogy lehetetlenség visszacsatolni Magyarországhoz mindazokat a területeket, ahoi magyar tömbök laknak nagyobb számú népessség megsértése ás elnyomása nélkül. Itt a Nem! Nem! Soha! Ott van miniden ajkon, minden szemben, minden szívben. Ez a nemzeti ragasztó anyag, az egyetlen kötelék, mely Összetart 8 millió állampolgárt, akik különben elég hajlamosok szívesen szétszakadni. Nos hát, a magyarokkal szerr ben, nem türelemre képes emberekkel van dolgunk. Nem azok ők, akik bárgyuan tettelik, hogy megalkusznak a dolgok állásával, miközben kéz alatt készítik a többékevésbé közeli rombolást. Született ravaszságuk nem nagy horderejű. Nem fogjuk őket látni, amint Locarnokban mosolyognakLobbanok, vakmerők, ködképek után szaladok, fejjel falnak menők, kétségbeesett gesztusokra készek lévén, elég egy véletlen alkalom, hogy a legrossszabb bolondságokat elkövette. És bizonyos, hogy szép dolga lenne a kisantantnak lázadás esetén vasláncokba szorítani őket. De egy fanatizált nép, a győzelemre képtelen is, kataklizmákat oldozhat fel. Mindentől tartani keli Olyanokkal szemben, akiket a gyilkossság meg nem borzaszt. Olyan tény az, amivel szembe kell nézni. Van a Dunaparton egy kis legyőzött náció, öt esztendeje hihetetlen bosszuló erőket halmoz. S ezek az erők, egy napon kirobbanhatnak.;) Eduárd Heísey. Az első cikkben M- Eduárd Helsey maga vallja be, hogy nem tud igen, nem szónál többet magyarul. Arra gondolunk, kérdezzük, kérjük, követeljük, ki informálta? Karolyi Mihály, a kommunisták, vagy más magyar? Valaki hazudott ismét, ugy hazudott a nemzet kábára, hogy azt a nemzet érdekéért Szombaton HARRY PIEL Vasárnap a XX. század legzseniálisabb kalandorának legjobb filmje A HALÁLHID 8 felvonásban. 1. fejezet: A titokzatos idegen. 2.: A családi ékszer. 3.: A bankrablás. 4.: Az elveszett fiu. 5 : Hajsza szárazon és vizén. 6.; Az álarcos női bandita 7.: A turf banditái. 8.: A halálhid. BUR

LESZK KÍSÉRŐ MŰSOR. Hétfőn TOM MIX Kedden az ünnepelt bravurszinész első nagy attrakciója Az ördögzuhatag Regény egy kolorádói hős legényről 7 felvonásban. Darvin szálloda majombor'eszk 2 felv. Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 és 9 órakor. — példásan meg kell büntetni, mert E. Helsey urnák másnál, magyarnál van dossiéja. Ki az? A francia ujságiró többet egy szóval sem tud, mint igen, nem s mégis ezzel a két szóval többet tud beállítva, mint egy ilyen szókincsű papagáfy. A bűnöst példásan meg kelf büntetni, nyolc millió emberről" nem lehet ilyen végzetesen hazudni! Pásint Qdön. Riport a riportról. Elhatároztam, hogy riportot irokSzép, nagy, élénk,, pattogó riportot, amit igaz élvezettel olvasnak a nyíregyházi polgárok vasárnap, a ki tűnő yasárnapi ebéd után. Eddig rendben ís vofna. Riportot irní, polgártársaimat szórakoztatni magasztos, szép feladat. £n a hazaárulót sem ítélném el súlyosabban, mint azt az embert, aki tudna riportot írni és nem ir. Meg vagyok győződve arról, hogy minden «(óto!lu» ember tud riportot irní, sőt ir is és csakf azért nem bocsátja közélvezetre, mert irigyli azt a kis szórakozást, polgártársaitól, mit írásával azoknak nyújthatna. Tudjuk, hogy minden becsületes polgárnak az az első és legszentebb kötelessége, hogy minden lehetőt kövessen ef hazája boldogitásának érdekében. Már pedig a haza csak akkor boi dog, ha polgárai boldogok. No és van e nagyobb boldogság, mint mikor az ember kezébe vesz eg*y vasárnapi újságot és egész elmerül egy szépen megirt, szines riport olvasásába? Nem hiszem, hogy akad-e városban egy olyan elvetemedett ember, ki ezt még gondolatban is meg merné cáfolni. Sok rosszmájú Írástudó polgár azt hiszi, hogy éppen elég szórakozást nyújt polgártársainak vasárnap délutánra az, ha egész héten összegyűlt adócéduláit előszedi és szép sorjába elolvasgatja azokat, először az előlirott kézzel rávezetett részt, azután pedig megfordítja és elolvassa a gépen nyomott oldalt, mely azt "tartalmazza, hogy:: «amennyíben ezen felszólításnak nem tesz ef

eget, 3 hónaptól 1 évig terjedő börtönnel", 1 milliótól 10 millióig» stb. stb. Ez tényleg nagyon szép nemes és főképen üdvös szórakozás, de — bármennyire sajnáljuk is ezt a szomorú tényt — nincs belőle annyi, hogy teljes délután elszórakozhatnánk vele. A riporterre hárul az a feladat' hogy polgártársait, polgári jogaiknak eme igazságtalan megrövidítéséért, amennyire tőfle tellik; kárpótolja. Főként ezt a nagyszerű hazafiul fefadatot akarom megoldani kedves polgártársaim most, hogy leültem riportot irní. Remélem méltányolni fogják tói rekvésemet és hálásak lesznek ezért a mindenen felül emelkedő önfeláldozásért, meljvel e cél szolgálatába állok. Kissé talán szerénytelenség, hogy önfeláldkozó mártírrá tolom fel magamat, de valami igazság van benne. Képzeljék csak el kérem: £n itt ülök, görnyedek az íróasztalnál és irok, dolgozom, csak azért, hogy önök vasárnap délután j S !íÜ l» elsőrangú kivitelben, olcsó árakon szerezhetők be az I Iskolai, utcai es divatcipok cipőüzemben, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. szám. Paróchia-épület.