Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

2 JHÍYÍKYIDÉK. 1926. szeptember 1. Homok. Sóstó, augusztus 30­Hetek óta, imióta itt vagyok, éb­ren alszik lelkemben a homok. Belészoródik az életembe, belé­porzódik az álmaimba, — kisért, de nem ijesztget. Ma reggel gyerekcsapat lépege­tett ki az erdőből a napsütésbe­Párosával lendülő lábak vertek fel­illanó, apró porfelhőket, kiabáló, édes gyermekének töredékei — el­szórt magvak — szaladgáltak a levegőben és beléhullott a hallgató lelkekbe az »áldott legyen minden egyes göröngye«... Ti áldott gyermekhangok, itt »ahof zengőbbek a da!ok«, papírt adtatok a gondolataim alá­A göröngy; — itt nem göröngy, hanem áldott humuszos homok­Ez nem vet rögöket, nem ákaszko­dik "belé, régen volt jó urak pél­dájára a küllőbe. Mégis vendéget maraszt. Pedig csak lágyan oda­simul a keréktalphoz, csak bele­porozódik a kocsiderékba, rászál 1 a vándor sarujára és csendesen beleereszkedik a lelkekbe. Szálló szellők, repülő viharok lefújják a járókelőkről, de a ho­mok lehefet, az enyhén simuló, nem harcoló homok fátyol- Nem a felejtés, az emlékezés fátyola. Ásó-, kapa-, eke áldott jutalma­zója, áldott Nyírség! Amelyhez megpihenni mindég visszatérünk. És amikor belőíe soha kigyöke­rezni nem tudó felkünk újra belé­temetkezik, itt áll előttünk a Nyír­ségnek nagy rajongója, örök sze­relmese Jósa András, aki életében éppen ugy eggyé vált vele, mint haló poraiban. "Aki messzire hal­lott szavú szószólója volt akkor a Nyírségnek, mikor még a pro­paganda szó fogalma nem mént át a köztudatba. Aki értizedekkei előbb, akkor még megmosolyogva, meg nem értetlen fürkészte a Nyír­ség titkait. Aki ujjain át látó két kezével kaparta ki letűnt századok és évezredek ölébőf a nyírségi ho­mok kuíturkincseit. És feje felé emelve dokumentálta belé a nagy­világba, hogy itt a »keiet« homok­buckáin már akkor toífasodott a kuítura, amely akkor a »nyuga­ton« még a tojás héjját sem vágta keresztül- Az a kultura, melyet az akkor még műveletien »müve_'t« nyugat magának jogtalanul sajá­tít ki. Az ő emlékéhez szólnak a Nyír­ség 1 áitaía felkapart őshalmai, ezek a csendes kis Vezuvok, amelyek­nek titkát az ő korát, megelőző ereje robbantotta ki a tudósvilág elé. f A Nyírséghez való szent rajon­gásában ő hirdette, hogy ez a föld mindég bőségszaru volt, s amikor a dúslakodó Nagyalföld éhínséggel ábrándította ki a benne bízókat, a Nyírség mentette meg feleslegével" éhenhalódó alföldi véreit. Az ő egészségügyi politikája é'.ve adta vissza ezreit a Nyírség veszen­dő ember palántáinak. Az ő eszméje volt a Nyírséget élő szimbolumokkaf, nyírfa cseme­tékkel tefeültetni, hogy az ideho­zott ázsiai rokon az akác, össze­ölelközhessen vendéglátójával az innen gyökerezett nyirfaíombokkal. (Tisztelet és becsü.'et Czóbei Minkának a költőnek, aki versei­nek, gyöngyfüzérét nyirfalombok alá akgatta.) A Nyírség szentimentalizmustó 1 mentes poétája volt Jósa András, nemes élete folyása a Nyírséget dicsőítő apotheosis. " Ez a hálás homok áldoz xs Jósa András emJekének. Három éíő szobrot emelt emlékeztetőnek —­három élő nyírfát. Az egyik ott lombosodik a Desseffy-tér kertjé­ben, a Jósa András két" öreg ke­zétől peldaadásnak ültetve. A másik kettő sírjának egyszerű tölgyfakeresztje töveben haló po­rától növekedik, onnan tufrói ál­landó üzenetnek a nyírségi ég­boltozat felé... Ott eredt meg fe-'ette az áldott homokágyban, amely Bessenyeieket, Irányiakat, Kállayakat, Benczúrokat. Korányiakat, államférfiakat, költőt, művészt, feltalálót, tudóst küldött ki magából a nagy porondra. Ez a homok, amely nem tűrte a végie­teket, mely önmagát elsimító mi­voltában mindig egyetértésben tud­ta tartani a rajta é:ő embertársa­daimaf. Az egészséges gondolatok ön­magát szellőztető talaja, amelyet átjár a hafadás üde levegője, de struktúráját megbomlasztani nem tudja. Befogadja az ég vizét, de ha tócsa képződik rajta, be­szívja mély rétegeibe, nehogy pos­vány fertőződjék rajta. Ez az áldott talaj, ahova át­lehet ültetni, de ahonnan átülte­tődni nem lehet- Amelynek homok­jára ha távol lévén tőle újra rá­lépünk, uj erőre kapunk és ugy érezzük, fehér hótakarót taposunk­— Áldott Nyírség újra búcsúzva, sóhajtva köszöntlek. Amíg itt Tenéked emlékezem, itt játszik mellettem a homokban kis­leányom- Aki először látta ezt a homokot. Aki már érzi fezt a homo­kot. Kaparja, gyüiti, halomba hordja — mint uzsorás a kincsei­vel nem tud betelni vele. Halmozd csak kis lányom Te is, gyűjts egy tarisznyára vaiót­Annak akinek gyűjtőd talán soká­ra, talán nem sokára, az örök ván­dorúton lesz majd pehelynél pu­hább édes fejealja. V. J. J. „Sápadt arcunkra rózsába! lehelt a sóstói erdő" Isten veled Szeréna-lak ... Nyaraló nyíregyházi gyermekek búcsúja a sóstói erdőtől. Nyíregyháza, augusztus 30- — A Nyirvidék tudósítójától­Jön a sivár valóság és könyör­telenül véget vet a legszebb illú­zióknak, a legszínesebb álmodnak­A sóstói nyaralás tündéri szép nap­jai után valóságra ébredtek azok a gyermekek is, akiknek a Leány­egylet szerzett soha nem feledhető boldog nyarat azzal, hogy a Szeré­na-lakban üdítő, pihentető, szóra­koztató nyaralást biztosított szá­mukra. Jóságos kezek vetették pu­ha ágyukat, korán reggel a rigó füttye, a fülemüle dala mellett mon dották imádságukat, amikor, is ál­dott lelkű felügyelőnőjük, Eördögh Klára imára kulcsolta kezüket. Já­ték, mese, séta, frissítő, boldog időtöltést adó foglalkozások mel­lett szinte álomországnak tünt fel a sóstói Szeréna-lak, tizenhat sápadt, gyenge nyíregyházi gyer­meknek- És most véget ért a nyár szép mesemondása. Elérke­zett a búcsúzás "szomorú napja. A Szeréna lakot virágok ékesítet­ték ezen a napon, de ezek a virá­gok már őszirózsák, krizanténumok, áz elmúlás könnyes szirmú virá­gai. Hát bizony könyes volt az egész bucsuünnep. A gyermekek minduntalan könyekre fakadva fog­ták körül a jó K'ára nénit, aki szin­tén megsiratta a kedves gyerme­kek elmúló társaságát. A bucsuün­nepen muzsika is volt- Propper Ede jött ki zeneszerszámával. Nem hivta senki, a Nyirvidékben ofyas­ta, hogy vasárnap délután bucsu­ünnep lesz a Szeréna-lakban. Jó szivvel sietett ki, hogy kedvessé te­gye az ünnepet s egész délután szólt a modern grajnmofon zenéje. Propper a gyermekek igaz szivü barátja, aki feláldozza délutánját minden ellenszolgáltatás nélkül, hogy boldogítsa a gyermekszíve­ket." Elgondoltuk: ha mindenki aránylag csak a negyedrészét hoz­ná meg ennek az áldozatnak: mi­lyen boldogok lennének a szegény, szenvedő gyermekek- Megjelent az ünnepségen Sexty Judith, a Jóté­kony Nőegylet alelnöke, Kéglv Sze­réna, a gyermekvilág örzőangyali jóságú patronája, a nyomornak, szegénységnek látója és segítője* ott volt Kovács Andrásné, Kovács Böske és Ica, akik a nyaraltatási akciót áldozatos szivvel támogatták és példátadó jótékonysággal segitet ték a Leányegyíetet a nemes cél elrésében. A Szeréna-lak udvarán körbe á'.ltak a gyermekek- Elmon­dották a Hiszekegyet áhítatos ima­szóval, aztán egy intelligens, ked­ves jó fiu, Eördögh Béla állott efő és talpraesett beszédben adott kifejezést a tizenhat nyaraló gyer­mek hálás köszönetének. Mi fáj a kis magyarok szivének? Kedves Vendégeink! 16 magyar gyermek nevében hálatelt szivvel állok itten — mondotta — hogy megköszönjem a nyíregyházi Le­ányegyletnek 6 heti nyaraltatásun­kaí. — Gondoztak, neveltek, sze­rettek minket itten. Sápadt arcunk­ra rózsákat lehelt a sóstói erdő és a gondos nevelés, nemesibbé tette lelkünket. Szépm gyarapodtunk testben és lélekben, de még sem volt teljes a mi boldogságunk, mert tudjuk azt, hogy több mi-lió magyar testvérünk rabságban szen­ved. Ez fáj a mi kis szivünknek is. Nemeslelkü nyíregyházi lányok amikor még egyszer megköszön­jük jóságtokat, hálánkat csak ugy tudhatjuk leróni, hogy megígérjük nektek továbbra is minden reggeli és esti imánkban kérni fogjuk a magyarok Istenét, adja nekünk vissza szép Magyarországunkat. Isten vei;k Szeréna-lak. Eördögh Béla beszéde után Droppa Annus egy bájos szőke leányka lelkes átérzéssel szavalja A mi határunk c- irredenta költe­ményt, utána felhangzik a bus dal, a szomorú bucsuének: Isten ve'-ed Szeréna-lak örökre... Meg-meg­csukló hangon énekeinek a gyerme­kek. Évekkel ezelőtt egy missziós­nővér nyaralt itt fővárosi gyerekek­ke!, akkor keltkezett a bucsuének elégikus dallama és szövege­A bucsudal után egy helves kis legény, Zsitnyár József lép elé és a Térkép előtt c- szépséges irredenta költeményt szavalja el okosan, (6 hangsúllyal. Utána a Leányegylet Árvája Szálai János szaval. Ez a fiu teljesen árva. A kórházban hali meg ismeretlen nevü édesanyja és örökre homályban maradt a kisfiú neve- Kégly Szeréna vette gondo­zásába és a Leányegylet neveke, iskoláztatta. Barzó Irén eliöknö lép elő és nemes szivének igaz átérzésével mond köszönetet mind­azoknak, akik a LeányEgyfet se­gítségére voltak a gyermeknyaralta­tási akcióban. Külön köszöneler mond Eördögh Klárának^ a gyer­mekek szerető szivü barátjának, gondozójának, Major Jánosnak és feleségének, akik áldott jósággal vi­selték gondját a gyermekhadnak. Kirtyán Lili szép' fehér szekfü csokrot ad át Klára néninek, majd a Himnusz hangzik fel, aztán uzsonnára mennek a gyermekek. Nagyon jó uzsonna van, torták, gyümölcsök a kakaó meílé, de alig, hogy hozzányúlnak. A bucsu fáj­dalma szorongatja a kis sziveket­Még egyszer körbe fogódznak, de a játék is kényszeredetten megy. Aztán a játéknak is vége, itt is, ott is sírás, könnyes búcsúzkodás és üres a fészek, üres a Szeréna­lak- Megtette kötelességét erre a nyárra. Igaz szerettő! áthatott leá­nyok, élükön Barzó Irén és Kuzaila Rucival fáradságot nem "ismerve, nyári vakációt szórakozási időt fel­áldozva állottak a nyaraltatási ak­ció élére. A leányjellem legszebb •ékessége, a cselekvő jóság, az áldo­tos szeretet erénye éke«i i nevük t és tizenhat gyermek áldó gondo­lása kiséri minden lépésüket. Diadal Mozgó Szeptember l én és 2-án, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor New-York szépe I Társadaldi színjáték 5 felvonásban, i Főszereplő: Elaine Hammerstein. Alaska leánya Alaskai történet 5 felvonásban. Főszerepben: Viola Dó na. JÖN JÖN Harry Piell JON HARRY PIEl legújabb filmje: A Itt bió a Dkdtlba Sxerdán bemutató előadás a Bzioházban Turcsy Jolán, Szigethy Annus, Koppány Erzsi, Solti Rezső, Jávor Antal, Endrődy Antal felléptével: Királyné rózsája

Next

/
Oldalképek
Tartalom