Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-02 / 146. szám

.JÍYÍKYIDÉK 1&26. julius 2. A II. Országos Kézművesipari Tárlat. A magyarnak két ősi foglalkozási ága van. A mezőgazdaság és a kézművesipar. Iiires is volt az ország e két főbb termelési csoportja már ősidőktől fogva. A magyar! buza, a magyar termény kelendőt volt már akkor is,'mikor még csak tengelyen szállíthatták a nyugat nagy városaiba. De nagy hire volt már időtlen idők óta a magyar kézmüiparosság változatos, ezernyi termékének is. A régi nagy magyar városokra ezért zarándokolt a szerb, az oláh, a lengyel, de még a német kereskedő is, hisz tudta, hogy itt olyan minőséget kap olyan áron, mint aminőt más ország iparossága előállítani soha sem volt képes. Volt is akkor nem csak hire, jó neve, de teli is volt az erszénye, széles a jókedve a magyar iparosnak. Ma, sajnos, a trianoni csonKa ország idején, e régi jómód hire is feledésbe ment már' talán és mikor innen-onnan valaki mégis említést tesz még róla, szomorú kézlegyintés rá a válasz, — hisz igaz sem volt már talán. Pedig, ha nehezek is a mai viszonyok, rátermettségünk kihasználásával, a létező ezernyi ujitás szorgos Tanulmányozásával, kihasználásával, főkép pedig szervezett öntudatos föllépésünkké*" visszahódíthatjuk a magyar kézmüvesjó hírt, nem csak az olcsó nagyiparosság részére nemcsak a régi ipari tömegtermékek áltál már-már. cinuditotr belföiai várost v^vőközönséget, de visszaszerezhetjük még azon külföldi kereskedőket, sőt azon külföldi egyéb fogyasztókat is, akiket az uj országhatár és a változott gazdasági viszonyok most már évek óta távoltartottak tőlünk. Külön elismerés illeti ezért a még Kossuth Lajos által alapított Országos Iparegyesületet, mikor a fent vázolt célok elérése érdekében, jelentős munka és anyagi áldozatot hozva, ez évben újra megrendezi a budapesti városligeti nagy Iparcsarnokban az immár II, Országos Kézművesipari TárlatotA Tárlat a mult tapasztalatainak figyelembevételével ez idén augusztus 28-ikaés szeptember 19-ike között lesz megtartva, hogy ilv módon bekapcsolódva az iskolaév kezdetével minden évben beálló nagy idegenforgalomba, ráterelje a figyelmét a Budapestre érkező vidéki szülők ezreinek is a magyar kézmüvesiparosság nagy árubemutatójára. A Tárlat a tavalyi 12 főcsoportba való beosztást megtartva, z£ idén azonban nem pusztán árin bemutató kiván lenni, hanem híven a kézművesipar fejlesztésére irányuló céljához, három tanitóIcélzatu külön csoportot is rendez, így az «Ideális otthon» név alatt, külön csoport fogja bemutatni az asztalosipar terén elérhető mindazon újításokat, melyek figyelem foevéve a mai.' siükös lakásviszonyokat és a fogyasztók csökken'i fizetőképességét, olcsó és egyben mindenre kjterjedő lakásberendezést nyújtanak a közönségnek. A «Mesterségek utcája» viszont ma-, gábafoglalja majd a kézmüvesiparosság legkülönbözőbb ágainak egyegy mintamühelyét, melyben a szerszám és gépgyárak által rendelkezésre "bocsátott legmodernebb eszközökkel, üzembe lesz bemutatva a termelés leggazdaságosabb uj módja. A Tárlat vezetősége vé1 igül tervbe vette egy «TaIálmányi csoport» szervezését is, melyben a legteljesebb védetem mellett 'bemutatásra kerülhetnek mindazon találmányok is, melyek eddig még szabadalmazva sincsenek. Ez utóbbi csoport nemcsak a feltalálóknak kiván érdeklődőket szerezni, hanem módot kiván nyújtani arra is, hogy a kézmüiparosok megismerkedjenek igy mindazon újításokkal, melyek szakmájuk jövő termelési módo&tait befolyásolni lesznek hivatva. Az Országoír Kézmüvesipari Tárfiat e gazdag programja természetesen már eddig is magára vonta az iparosok százainak érdeklődését és már a jelentkezés megindulásának második hetében is megállapítható, hogy ezúttal nemcsak a tavalyi nagy siker részesei, hanem tömegével vesznek majd részt oly iparosok is, akik ezúttal először keresik fel a Tár|atot. Jellemző arra a nagy bizalomra, amellyel minden iparos e Tárlattól várja vevőkörének kiszélesítését, az a tény, hogy s máig már annyi cég jelentkezett a fcésztvételre, .mint amennyi tavaly az összes kiállítók végleges szám^ volt. A Tárlat vezetősége ezért figyelemmel a kiállítók ezidén nevekedett helyigényére is, előkészületeket tesz az Iparcsarnok mellett épült kis csarnok igénybevéjfijére is. Különösen örvendetes jelenség az idén a vidék nagy érdeklődése, ahonnan nemcsak egyes iparosok, hanem számos helyről egész ipartestületi csoportok készülnek a Tárlaton vató résztvételre. A Tárlat kiállítói és látogatói természetesen ez évben is részesei üesznek a kormány által engedélyezett 50 százalékos vasúti kedvezménynek, sőt kilátás van ezúttal arra is, hogy egyes szomszédos államok vasutjai is utazási és szállítási kedvezményt adnak a Tárlat közönségének. Nyíregyházi iparosok, iparosifjak és a magyar jövő. A Baross cserkészek zászlóbontásának jelentősége. Nyíregyháza, július 1. (A Nyirvidék tudósítójától.) A Baross cserkészek vasárnapi zászlóavató-ünnepe, az iparosifjak ünnepén résztvett előkelő közönség lelkes érdeklődése, az iparos ifjak által alakított zenekar, a gyönyörű zászlón lengő sok szallag, a cserkésztestvérek kézfogása olyan örömet keltő, reményt élesztő esemény volt városunkban, amilyenhez fogható kevés esik meg szegény csonka hazánkban. A délutáni zászlóavatási ünnepet, amelyről már részletesen beszámolt a Nyirvidék tudósítója, a késő délutáni és esti órákban táborozás. ezt pedig bankét követte. Tábortűz a polgári iskola udvarán. A polgári fiúiskola tágas udvarán lobogott a Baross cserkészek tábortüze, amelynek fénye mosolygó arcokat világított meg. — Akik megfigyelték az iparos és a diákcserkészek magyar testvéri összefogását, akik hallották a vidám cserkésztréfákat, lelkes dalokat, kettőzött érdeklődést fognak tanúsítani a cserkészmozgalom iránt s na eddig nem is, ezután szívvel-lélekkel vallják a cserkészmozgalom nemzeti és szociális jelentőségét. A táborhelyen hatalmas üstben főtt a gulyás, amelynek illata hívogatóan szállt a tágas udvaron. Barth Antalné Sándorffyné fáradoztak szeretettel a cserkészjfiuk pompás vacsorája ér dekében. A fehér asztal m eltett Az esti bankét a Korona nagytermében volt. A Baross-cserkészek uj zászlójára szalagot 'kötő asszonyok, a zászlóanyák az iparosság iránt szeretettel és támogatással viseltető polgárok, az iparos tanoncoktatással foglalkozó 'tanítói kar, a cserkészparancsnokok képviselői voltak tanúi a lelkes banketnek. — Nyíregyháza város tanácsának képviseletében Kardos István kulturtanácsnok jelent meg. Ott láttuk Olaszy iparkamarai ütkárt, Förster Tivadar iparoktatási szakfelügyelöt, Debreceni Ferencet a cserkeszkerület elnökét, Benkő András kir. tanfelügyelőt, Kégly Szerénát, aki a Baross-zászló életrehivója és a szép terv valóra, váltója, Pisszer Jánost és az ipanrostársadalom sok kiváló képviselőjét. Báró Buttler Sándor elnök a kormányzó őfőméltóságát köszönti, Kardos István kulturtanácsnok rámutat, hogy Nyír egyházán ezen a vasárnapon sok: figyelemreméltó esemény volt, de mint a nap fényessége ugy tündöklik mindeneken át a Baross cserkészek zászlóavatása. Kégly Szerénát köszönti, aki egy nemes gesztussal zászlót adott az iparoscserkészeknek, aki a hazáért való cselekvésre mutat példát a frázisok napjaiban. Köszönti a zászlóanyákat. Zeke László Varga Ferencet az iparostanoncoktatás kiváló vezérét és a Baross cserkészek lelkes pafatícs'nokát, Gábry Bertalant üdvözli. Varga Ferenc igazgató ékeDr. Jósa István. Irta: Kiss Lajos, a szabolcsvármegyei Jósa-muzeum igazgatója. III. Hogy milyen volt Jósa István, arra nézve utódai írásaiból a következőket említem fel: Jósa András mondja: «Nagyatyám országos hirü, nagytekintélyű orvos volt, akit külföldről is többször kerestek fef betegek.»7) Jósa Péter pedig ezeket írja tanulmányait befejezni akaró fiának 1863. dec. 27-ikJ levelében: «Én midőn azt kívánom, hogy oly értelmos, tudós és országos hirü s mindenkitől nagyrabecsült orvos lehess, mint nagyapád volt, min den irányokban való jókivánataimat egy summába foglalom.»8) Szabolcsvármegye monographiájában olvassuk «abban az időben hazánkban alig volt orvos, aki «szélesebb körű gyakorlattal birt volna.»9) Jósa István jellemzésére — ugy az orvosra, mint az emberre aligha lehetne jobb példát találni, mint a mit unokája mond el egyik munkájában: 7) Jósa Andris: Barangolás Németországban. 163. 1. 8) Jósa Péter levele a Debrecenben lakó Karolina leánya Jósa Vincéné birtakiban van. 9) Szabolcs vármegye monographiája 47S. 1. «Egy alkalommal

1

0) elhívták nagy atyámat Ugocsába az akkori alispánhoz, Dessewffyhez, akinek az volt a bogara ,hogy a lábai üvegből vannak, a mi miatt azokra állani nem mert, félvén, hogy öszszetörnek. A patienst egy nagy karosszékben ülve találta ,mellette két mankó háta mögött két huszár vagy hajdú. .Nagyatyám a két huszárt nagy nehezen " kiküldette azon ürügy alatt, hogy a szót ne lessék. A beteget alaposan kikérdezte, megvizsgálta és azt ajánlotta, hogy menjenek ki ketten a kertbe sétálni. — Micsoda vad beszéd ez? Hiszen mankókon kivül a két embernek segítsége nélkül fel sem merhet

ek állani. — Nem kell félni, vagyok én olyan erős, mint az a két hajdú. Ölbe kaplak. Ugy viszlek ki, mint a tollat. Végre valahogy mégis csak rávette, hogy egy mankóval, mert a másik nagyatyám volt, kivánszorogtak a "kertbe, a családtagok nagy csudálkozására, a kiknek meghagyta, hogy csak maradjanak a ház előtt és utána menni né merészeljenek. Nagyatyám apámnak többször elmondta, hogy életében 10) 1807-ben lehetett, mert 20 évig lakott Nagyiállóban és a leírt látogatás alatt költözött felesége Kislétára. olyan nagyot sohasem emelt. A kert végén egy magas halom volt. Nagyatyám már majdnem ösz szeroskadt, mire a nagy halom aljára vonszolta az üveglábut. Ekkor nagyatyám kirántja Dessewffy alól a mankót és keményen ráförmedve az összerogyott patiensre, párszor végighúzott a mankóval. — Erre-arra az Argyilusát! Futtában mars fel a dombra, mert nemcsak üveglábaidat, hanem tökfejedet is összetöröm. Hogy mertél te engem semmiért hazulról ilyen messzire fárasztani? . A ház el»tt a családtagok jajveszékeltek, kiabálván, hogy a doctor megbolondult. A patiens szaladt fel a dombra ,mint a nyul, onnan pedig a lakás felé, mert nagyatyám nyomában a mankóval kergette és nem sajnálta azt kezelni. Nagyatyám országos hirü, nagytekintélyű orvos volt, kit külföldről is többször kerestek fel betegek. A család tehát nem mutatta neheztelését a futtatásért, annál is inkább, mert hiszen Dessewffyt több hónapi tehetetlenségéből kengyelfutóvá varázsolta. Mindketten lihegve, zihálva értek a szobába. Egy kissé kipihenve magukat, azt mondja nagyatyám az álmélkodó család előtt: «Barátom, ne vedd zokon a kissé tuldrastikus kúrát, amire szükség volt, mert most már magad is beláthatod ^ hogy üveglábakkal nem juthattál volna vissza ebbe a székbe. Jelentéktelen lábbetegségedet képzeleted fújta fel naggyá, de azon segítettünk.)) Asikeres kura után nagyon ösz. szebarátkoztak Dessewffyvel, a ki azontúl nem mulasztotta el nagyapámat hálából évenkint Kislétán meglátogatni. Ez az ugocsai néhány napra terjedő utazás nagy fordulatot okozott nagyszüleim háztartásában. Abban az időben az akkori tíszí<viselők nem fizetésért, hanem ambícióból szolgáltak és nem Kallóban, a vármegye székhelyén, hanem vidéken, birtokaikon laktak. Csak a többnyire két hétre is terjedő szédriákra, megyegyülésekre jöttek be a megye székhelyére, amikor a papokon, a castellánuson (várnagy) és a patikáriuson kívül alig lakott nadrágos ember Kállóban, ahol fogadó nem volt, ugy, hogy ilyen alkalmakkor 30—40 szállóvendége is akadt nagyanyámnak. Az aránylag szük lakásban annyi vendégnek több időre teriedt ellátása egy kissé — de nem nagyon kissé — terhére válhatott, amint vált is. Nem azért ,mintha talán sajnálta volna a vendégektől azt, amit elfogyasztottak, hanem azért, mert testi erejét kimerítette.