Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-27 / 143. szám

Nyíregyháza, 1926. junius 19. * Szombat XLY11. évfolyam. 136. szán). EI6flz*t«*l árak halyban és vMékan: Efry hér® SOOOO K. Natyadévra 90000 K. gActtutriselélcnek és Unitóknak 20•/» ensedwény. Atapltotta JÓBA ELEK rísiarfcwurte t Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Falaíía asarkaaité t VERTSE K. ANDOR. Siarkasitőség és kiadóhivatal; SZÉOHENYi-UT «. SZAM, Tatafon sxém 180. Postachaqua 28688, Kéziratokat na/n adunk vissza. A tizenkilencedik paragrafus. Minden veszély és kockáztatás nélkül követelhető a trianoni békeszerződés revíziója. A Nemzetek Szövetségének ügy rendje szerint, az időszakonlant Genfben tartandó gyűlések alkalmával csak olyan kérdések vehetők tárgyalás alá, melyeknek alapját, a békepaktumok valamelyik paragrafusa képezi; de az ilyen beadványokat aztán — a*karva-nem akarva — tárgyalni is köteles a Szövetség plénuma; azokat elhallgatással, fiókbarejtéssel mellőzni, vagy azok elől kitérni nem lehet. Ahhoz tehát, hogy a magyar nemzet a trianoni szerződés revízióját kérhesse s e kérelem komoly tárgyalás alá vétessék, a békepaktumnak valamelyik paragrafusára kell, hogy hivatkozás történjék. Ilyen paragrafus a paktumok 19-ik pontja, mely szószerint igy szól: «Azokat a békeszerződéseket, melyeknek keresztül vitele lehetetlen, a Nemzetek Szövetsége ujabb megvizsgálás — a un nouvean examen — alá veheti Aki ismeri ezt a rendelkezést, az nem ülhet fel többet annak a dajkamesének, hogy a hivatalos körök kötve vannak, azért nem tehetnek semmit a békerevizió érdekében, mert hiszen az idézett paragrafusban benne van az abszu" lutió, mely szabadkezet enged minden irányban. Ezzel elesik a védekezésnek minden komoly alapja s kitűnik azon határozott irány, hogy igenis, éppen a hivatalos köröknek, mint a nemzet reprezentánsainak feladata és kötelessége meggyőző érvekkel bebizonyítani", az egész világot meggyőzni a trianoni szerződes keresztülvihetetlenségéről anélkül, hogy ezzel a szerződések ellen vétenének, avagy hogy ezen eljárással szemben rabló ellenségeink retorzióval élhetnének, mert hiszen, ők maguk adták meg ehhez a törvényes alapot a 19-ik paragrafusban. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan tehát, hogy a magyar nemzet mindeddig nem gyakorolta e paragrafusban biztosított jogát. — És méginkább megmagyarázhatatlanabb az a szerencsétlen fixaidea és az ebből származó azon téves eljárás, hogy eddigi viselkedésünkkel, illetve erőlködésünkkel a trianoni szerződésnek nem a végrehajthatatlanságát, hanem — el.enkezőleg — annak reálizhatóságát igyekeztünk bizonyítgatni akkor, amikor napról-napra közvetlenül látjuk, érezzük a nemzet elerőtlenedését, sorvadását, a végpusztulás felé való rohanást, aminek pedig a 19. § alapján már útját állhattuk volna. A trianoni szerződésről azt tart, juk, hogy az erkölcstelenség, mert | jogtalan és igazságtalan dolgokat követel a magyar nemzettel szemben és ez igy is van; de ne feledjük, hogy az sem esik méltányosabb elbírálás alá, aki a jogtalan követeléseket teljesíteni hajlandó, különösen akkor, amikor ön ként kínálkozik mód és alkalom arra, hogy az ilyen követeléseknek útját' állja. Nttn helyes tehát a «Pali» erényeket gyakorolni ott, ahol az igazsággal és a józansággal párosult önérzet hangoztatása szükséges. Megtörténhetik ugyan, hogy önérzetes, igazságot követelő szavunk illetékes helyen meghallgatásra nem talál, mert a Szövetség ügyrendje szerint elég egyetlenegy vétó, hogy a napirendről levétessék. De ez "minket nem kötelezhet örök hallgatásra, hanem ellenkezőleg, kérelmünk, követelésünk újból és ujból való megismétlésére, amivel a világ közvéleményére gyakorolunk állandó hatást s ezen közvélemény lesz aztán az a hajtóerő, amely az illetékeseket is jobb belátásra vezeti és megfelelő cselekvésekre birja. Hogy a világ közvéleménye már eddig' is mellénk "van '"hangolva, kitűnik a kulturnemzetek nagyjainak, legkiválóbb tudósainak kötetekre menő munkáiból, melyek mind a trianoni szerződésnek — nemcsak revízióját — de teljes eltörlését sürgetik. Ezek az érdeknélküli, szeplőtlen jellemű emberek nem szűnnek meg állandóan nógatni minket; szánkba adják a sipot, hogy mí toyább fujuk; de mind hasztalan. Mi, mint az érzéketlen agyagbálványok, mozdulatlanul maradunk, szájunkból a sipot kiejtjük. Ugy teszünk, mint a Mátyás király három restje, amikor égett a ház felettük. Az egyik ugyanis azt mondta: «ég a házi&*»; mire a másik rászól: «nem restelfed a szádat kinyitni'.» — Mind a hárman bennégtek. Igy járunk mi is. Bennégünk, ha cselekedni még továbbra is lusták leszünk. Pillér József. Rablótámadás Budapesten. Budapest, junius 26(A MTI. rádió jelentése.) Tegnap este 10 óra tájban lakására hazafelé igyekezett Fodor Jenőné 34 éves háztartásbeli aszszony. A nő, amikor a Battaiuton át akart menni az úttest másik oldalára, egy ismeretlen ember ugrott hozzá és szájába egy valamilyen szagtól átitatott rongyott tett, majd leteperte és a nála lévő ékszereket akarta elvenni tőle. A dulakodás közben a rongy kiesett az asszony szájából és segítségért kiáltott. Egy arra haladó katonatiszt sietett a színhelyre, de mikor odaért, az ismeretlen tettes elmenekült. Dr. Jósa István. Irta: Kiss Lajos, a szabolcsvármegyei Jósa-muzeum igazgatója. I. 1768-ban rendelte el a helytartótanács, hogy a vármegyék képzett üivosokft tartsanak, azélőtt és még jóval azután is javasasszonyok, felcserek, borbélyok voltak olyan, amilyen gyógyítói a beteg embereknek, Tanult orvos alig akadt Ebben az időben, vagyis a 18. század végén és a 19- század elején nemcsak Szabolcsvármegyének, de az egész Alföldnek egyetlen, a többiek felett messze kimagasló phvsl•kusa, szakképzett, nagyhirü, jeles, tudós orvosa volt Jósa István, több nemes vármegyék táblabírája, ki az egészségügy akkori kietlen pusztájában mintegy magános fa állott hatalmas koronájával, n5gy tudásával és emberszeretetével, hogy enyhülést adjon a hozzáfolvamodó szenvedőknek és minden téttévei hasznára, boldogitására legyen embertársainak. Jósa István 1756-ban született Csepregen, Sopronvármegyében, nemesi családból. A Jósa-család két praedicatumot használt: németszögyénit és nagybányait. Ugy szól a cs.Mádi hagyomány, hogy a nyírbátori minorita templomban eltemetett Jósa Istvánnak 120 után született Borbála leánya halálakor levelesládáját a családi iratokkal együtt eltüntették az érdekelt rokonok, az orvos Jósa Istvánt a halálesetről is oly későn értesítették, hogy az a temetésre alig érhetett oda. Temetés után pedig nem ismerték el atyafinak. Jósa István Szabolcs vármegyei physikus korában 1795. április 16-án több távolabbi atyafiaival kérte nemzetségének igazolását Esztergom megyétől s az 1796. november 8-ilp cancellariai ítélet szerint a nagybányai nemesség igazoltatott is. Ez ítélet szerint 1688- május 30-án kapta I. Lipóttól Joannes Jósa nagybanyaiensis az armahsf és Bars megyében hirdettetett ki 1688. aug. 26-án. A németszögyéni nemesség — jól lehet cimerét és pecsétjét a család tagjai használták a legutóbbi időkig — ma sincs tisztázva. Szüleiről, úgyszintén az őgyermekkoráról nincsenek adataink. Családi hagyomány szerint egyik Jósa nagybátyja, ki kanonok volt, neveltette és látta ef a szükséges pénzzel. Arról azonban már biztos tudomásunk van, liogy Nagyszombatban két évig medikus, majd mikor Mária Terézia az egyetemet kibővítette és Budapestre helyezte, itt assistens lett.

1) Megvan nyomI) Jósa András: Barangolás Németországban. 190G. 39 1. tatásban dr. Dohnál Jenő dédunokája tulajdonában az a latin ima, melyet, mint címlapján írva vagyon, «nemes és tudós dr. Jósa István ur, csepregi magyar, az orvosi tudomány hallgatója 1777. augusztus havában mondott Nagyszombatban a keresztelő Szent János basiljkájában az egyetemi polgárság és tanács előtt, midőn az orvosi kar Cosma és Demjén szentek évfordulóját ünnepelte». — Ebből az imából is megállapítható, hogy a fiatal Jósa István olyan classikus laíinsággaf irt, milyen az akkori erős latin nyelvű világban még tudományos emberek között is nagy ritkaság volt. 1777. évben végzett. Doctoridissertatiója: «De Ephialte». (Boszorkánnyomás.) Még ebben az évben Békés megyében Gyulán telepedik le és meg is nősül, feleségül vévén nemes Márki Máriát, kivel azonban alig egy-két évet él; elhal a fiatal asszony anélkül, hogy árvákat hagyna maga .jután. Másodszor is megnősül, valószínűleg 1781-ben, mert a következő év elején már gyermekük születik. Második felesége is nemesi családból való: Kornéli Mária, kivel 28 évet töltött boldogságban ,megelégedésben. 44 éves korában 1809. jan. 6-án halt meg Kislétán. Nagyszámú gyermekei közül (14 volt) csak ötöt tudott felnevelni, mivel fiatalon elhaltak, vagy mint koraszülöttek alig néhány óráig éltek. Gyermekeit a legnagyobb műveltségben részesítette szerető apjuk. Leányait férjhez adta. Apolloniát (szül. 1784. febr. 7.) előbb Sexty Sámuel földmérő, majd orlai Kovács Ferenc vette nőül; Johannát (szül. 1788. május 7.) iiagykállói Kállay János földbirtokos; Amáliát (szül. 1795. aug. 29.) Kulcsár József földbirtokos, kiknek öt leányuk és egy fiuk született (1792) s tizenegy évvel idősebb Péter öccsénél, mindössze annyit tudunk, hogy 1823-ban Miskolcon táblabiró, majd Debrecenben királyi fiskus volt s a Varga-utcában lakott. — Debrecenben temették el is. Péter udvari tanácsos septemvir (szül. 1803., megh. 1872) életrajzi adatait 1920-ban gyűjtöttem össze és dolgoztam fel.

2) Tiz évig volt Békés vármegye «jeles» főorvosa.3) Abban az időben (1777—87) az egész Alföldön nagyon ritka a képzett orvos, az egészségügy kezdetleges állapotban 2) Kézirata birtokomban. ^t^jS^i 3) Karácsonyi János; Békés vármegye történetében I. 468. 1. tévesen közli, hogy Jósa István 1778—85, tehát 7 évig szolgálta a vármegyét, mert Jósa István Szabolcs vármegye levéltárában levő búcsúlevelében maga mondja, hogy 10 évif volt Békés vm. főorvosa. Egyes szám ára 2@80 korona.