Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-04 / 76. szám
JNyíkjtidék 1926 április 4. napot és éreztem : vétek volna mondanom neki, hogy — csalódik. Aztán odajött egy fiatalabb. A vak is láthatta, hogy müv.ész. — Dimény festőművész vagyok. Mindjárt gondoltam, hogy piktor a dus nyakábaomló hosszú hajról. Leült és elmondta, hogy husz évig festett ismeretlenül, mig végre megjött a nagy fordulópont : Horthy képét elfogadták és leleplezték a debreceni tisztikaszinóban. Megbocsátható dicsekvéssel mesélte, hogy a kormányzó mily barátságosan társalgott vele és cigarettával is megkínálta. Elővette féltveőrzött kincseit, egy levelezőlapot, melyen a szárnysegéd biztosította őfőméltósága legmagasabb pártfogásáról és rongyolódott ujságlapok^it, melyek képéről és a leleplezésről írtak. Naivan igazolta magát, mintha nem hittem volna, hogy művész. Pedig hittem. Ereztem szavaiból, szeméből. Megkérdeztem ; — Mit csinál itt ezekkel ? - Csak mükedvelésből játszom. Tulajdonképen nekem ez is tanulmányút. A vidék romlatlan, magyar levegőjét és tájait tanulmányozom. — Nagyobb szándékai nincsenek ? — De a külföld- A szokott ivelés. Párison, Rómán keresztül haza. Még fiatal vagyok és van hitem. Bizom benne, hogy őfőméltósága hozzájuttat a tanulmányuthoz s akkor... ő is elmerengett. Előre a jövőbe s arcáról lerítt, hogy viritó sikereket, dicsőséges pályafutást gondol el és hogy magyar hitével, optimizmusával, vajúdó tehetségével indulva el az élet leggöröngyösebb útjára : — mennyi kijózanodás és keserítő fájdalom fogja érni, eszébe se jutott. Sajnálni való és meg is szántam. Valami olyat éreztem, amit árvult gyermes sorsa felett érez a sirnitudó ember. És ittam fájdalmamban. Mert fájt, nagyon fájt nekem, hogy nincs kezemben az Isten pazar hatalma, mellyel beteljesíthetném ezeknek az árva gyermekeknek hímes álmait. És az is fájt, hogy nem tudtam ledöfni őket. Ledöfni eszeveszett, szent akarással. Megszedni drága, lobogó vérüket és eltenni emlékül, siró sebek gyógyítójául, hogy pogány kufárok ne űzhessenek pénzthozö vásárt vele, hogy ne szenvedhessék át azt a sok gyilokdöfést, mely a kenyérharc dühödt tüzében tárnod a művészekre. Rajongók, akik az élet leglesuj tóbb nyomorával viaskodnak és mégszörnyübb valamivel : a közönyösséggél, mellyel az emberek nézik őEét, amit ők észre se vesznek. Ezek még tudnak hinni a csodákban, melyek hajdanta teremlek a művészpályán és ez a hit tartja őket a nagy világviharban. És én mégis ugy érzem, hogy boldogabbak ők züllötten, de kedélyesen, üres gyomorral, de telt lélekkel, mint mi, akik szigorú kis pontos életünkből nagyritkán tudjuk kilopni magún kat az áldozás egyegy rövidke, mámoros pillanatára. És azt hiszem, hogy ezek a koborszinészek ízlelik annak a csóknak a mézét, amelytől minket eltiltott az — Isten. TOM M1X világfilmje Az élő bosszú Szerdától az Apollóban Szárnyatlan ünneplések... Hnsvéti gondolatok. Két nagy dátumot szikráztattak ki a közeli napok a jelen históriából. Ezelőtt 600 évvel született Nagy Lajos királyunk és negyedévezredes fordulója volt II. Rákóczi Ferenc kuruc fejedelem születésé nek. Azt hittük, hogy ez az árnyékéletet élő árnyékmagyarság átmagasztosulva fog áldozni e két felségesen sugárzó embernagyság emlékezetének. A szomorú valóság az, hogy a nagy fejedelem ünneplése is alig haladta tul e szük iskolai ünneplések kereteit s a daliás idők nagy királyáról pedig csaknem megfeledkeztünk. Mi tartott vissza bennünket a nagy, méltó ünnepléstől? Talán fájdalmas e visszaemlékezés s visszariadunk attól, hogy a jelen sebeit felmutassuk az ő megdicsőült szellemük előtt? — Talán valami sötét megnyugvás abba az érzésbe lankasztja bele lelkünket, hogy minden dicsőség a mélységbe zuhant múlté, amelyet betakar fátyolával az elmúlás bánatos Géniusza? Pedig lelki ziláltságunk zátonyáról oly jó lett volna rámutatnunk az egységes akaratnak és a haladás szellemének arra a hisztériás megnyilatkozására, amely Nagy Lajos királyunkban és korában áll előttünk. Oly jó lett volna legalább hangoztatni azokat az eszményeket, amelyek a bujdosó fejedelmet a világ legnagyobb jellegnagyságainak sorába., a Pál apostolok mellé állítják. Nagy Lajos kora a férfi vitézségben, akaratban és férfi jellemekben a nagy megjelenések kora. Ez a nagy király nemcsak méltóságában, de lelki értékeiben is oly kiváltságos egyéniség, hogy «nagyságának megtoldása olyan volna, mint a végtelennek egységekkel való növesztése.» — örök históriai f reprezentánsa ő a magyar akaratnak; a zseninek saját egyéniségében is csodálatos kifejezője, de igazi nagysága abban tündököl, hogy a magyarság históriai lelkét az egyedekbén ő tudta megtalálni, faji zsenijét teremtő gondolatokra lendíteni, az összeségben pedig ő tudta a lángelme művészetével organizálni, vezetni és naggyá emelni. Hódoltunk-e méltóan ennek a megismerő, kiválasztó, öntudatadó, haladásra lendítő Léleknek? Vagy megadtuk^e a méltó fényt a nagy kuruc fejedelem nevéhez fűződő március 27-iki dátumnak? Ünneplésünk szegényes volt, majdnem beleszürkült a hivatalos tiszteletadásba és a professzori elmélkedésekbe. Pedig Rákóczi neve valamikor többet jelentett egy históriai névnél. Rákóczi maga volt az Ige, az Eszme! A magyar sziv dobbanása s nevének egy szavában is egy nagy, mélységes imádság! Hit, mely mosolyogva ment a Golgotára... Egy ölelő kar, mely átfonódott rajtunk, mint anyasiron a zöldelő repkényág... Égi kéz, mely a magyarság lelkének orgonáján Istenről zengő nagy himnuszba csapott... Halk, fájó sóhajtás, amit nagy időkről beszélő romoknál sóhajt el ajakunk. Élete a morális következetességek, a lelki nagyságnak, az utókor számára példátadó történeti felelősségnek olyan megnyilvánulása, amilyenre csak olyan elhivatott nagyságok képesek, akiknek születésékor odahullott ho m lokukra a Megváltónak egy titkos, láthatatlan vércseppje, akiknek lelke a Megváltó lelkének egy igazi szikrája, amely jövendőiére titkon ott a Golgotán várakozott. Ez a lélek a Bocskayak, a Rákócziak, a Kossuthok lelke! Megváltó, vezető és szenvedő Lélek!... Ennek a nagy léleknek ünneplése a közeli napok históriai fordulóján nem tudott felemelkedni az O csillagos magasságáig, nem tudott odaszállni a kassai csendes kriptáig, hogy a nagy bujdosó koporsón átfénylő lelkével ölelkezzékSzomorú példának hozom fel, hogy Nyírbátor községben az elemi iskolák szerény, tisztán iskolai jellegű ünnepségébe^ merüli ki minden emlékezés. Voltak, akik legalább egy társadalmi összejövetel keretében kívántak megemlékezni a daliás idők nagy királyáról s Rákócziról, a szabadság vezéréről. Az idő előrehaladottá volta miatt ezt a formát lehetett választani, azonban az «öntudatos», «historiát ismerő» intelligenciából mindössze 3 jelentkező akadt az ünnepi összejövetelen való részvételre. Sok reflexiót lehetne fűzni a fentiékhez, de jobb elhagyni ! Hiszen ez a lelki letörés, keleti elfásultság nem Diadal SWoagé Április 3-4-én, szombaton 7 és 9, vasárnap, húsvét első napján 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel A kutyafilmek királya! BftBRA-KARRAH (A néma vádló) Nagy bünügyi dráma 6 felvonásban. Főszereplők: Eleanor Boardmann, Raymond Mc Kee, BARRA KARRAH a farkaskutya. — A világ legokosabb farkaskutyájának csodálatos teljesítményei. A szezon legnagyobb kntyafilmje. Hűtlenség iskolája (Flörtölő házasok) Filmregény 7 felvonásban. Főszereplők: Pamline Frederick, Mac Busch, CONRAD NAGEL. Jön Az üldözött leány Jön Mozqó Április 3-4-én, szombaton 7 és 9, vasárnap, húsvét első napján 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel HARRY LIEDTKE pazar filmszerepe: A főhadnagy ur a feleségem! Romantikas történet a régi katonaélet derűjéből. — Kacagtató vígjáték 8 felvonásban. — A női főszerepben: LILBAN HARVEY, a legszebb angol ssinésznő. Ne kutass hitvesed zsebében buri. 2 feiv. ChapliD ÚT kalandja burleszk 2 felv.-ban Jön flLADy Jön csupán helyi jelenség. Egy uj Trianon előtt állunk, a lelkek Trianonja előtt! Egyfelől a füleknek beszélő sujtásos «hazafiság», másfelől az ágyalá tüzelés demokráciája még mindig utonállják a magyarság lelkét a tiszta gondolkodás terére való kijutásánál. As erkölcsi élet rendjében vethető hit összeomlott, a hatalomhoz nem fűzik hozzá az emberi jóságot, a joghoz a méltányosság szellemét! Összevisszaságot, zilált képzetek, dübörgő jelszavak mindenfelé ! A haladás szellemétől való irtózás a maga bárgyuságát a forradalmi mumus emlegetésével takargatja, a demokratákus rhetorika pedig vásott gyerekek parittyázása, amikor el akarják találni a templom tornyán levő keresztet vagy csillagot. Egyik oldalról dadáskodni akarnak a nemzet lelkével, a másik oldalról pedig el akarják vele hitetni, hogy a templom hamarabb fog felépülni, ha a munka tempója a kőmiveslegények serény károm kodásávol fokozódik. Ezek a szürke, középszerű lelkek hazugságai ! A magyar jelen egyik legtragikusabb oldala az, hogy a tehetségek nálunk ma a tehetségtelenek alá kerültek. Látjuk ennek a képét mindenütt, talán legszembeötlőbben a parlamentünk életében. Pedig nálunk a törvényhozás nivósülyedése katasztrófálisabb következményekkel jár, mint egyebütt. Nálunk ez a dekadencia fokozottan kihat a kulturális és a gazdasági életre is, mert a mi nemzetünk különleges politikai helyzeténél fogva főként a parlamentben éli ki magát. Tévedés azt hinni, hogy ez a mai választójogi rendszernek el nem hárítható következménye. Nézzük az angol példát, ahol a titkos választójogi rendszer mellett is meg maradt a parlament színvonala. Azért mert itt különösen az ural mon levő párt mindig arra törekszik, hogy magához vonja a tehetségeket. Nálunk, ahol a kormánypresztizs fokozottabban érvényesül s a tömegakarat a nyílt szavazás rendszerével is igazitható, könnyű volna az irányadó tényezők számára az a törekvés, hogy valóban a nemzet tehetségei képviseljék a nemzetet és adják irányát a jövő fejlődésének. Nálunk nem helyeztek súlyt erre a kiválasztásra s a helyi népszerűség vagy az ügyes törtetés a nemzeti élet barikádjára vitte a szürke középszerűségeket, akik értékesek lehetnek megbízhatósági szempontból, de az ország jövőjére ennél sokkal fontosabb a tudásnak a tartalmas munkának és a nagyobb koncepcióknak a kibontakozása. Ne apelláljunk a demokrácia gondolatára sem. Én nem tartom demokráciának azt, ha vadásztársulati tagok, «Hangya»-ügynökök, vándorméhészek és tornatanárok a kelleténél jobban népesitik törvényhozásunkat. Azután azzal a magyar fogással is szakitanunk kell Tn0(r , hogyha valamely vidék megunja egy főszolgabíró tatárkhánságát — elküldi törvényhozónak. Parlamentünk színvonalának az emelése összefügg az igazi magyar építőmunka megindulásának lehetőségével, a jövendő tisztalátásu akaratával. Amikor megállás nélkül kong a magyar sors vészharangja, grófi pletykák kiteregetésével, janicsárok rjvalgásával s a meggyőződés nélküli ellenzékieskedés tibeti kürtölésével tépik, sorJön! A húsvéti ünnepeli: után Jön! f^ W ff I D i I C *7 3 8 ® r 8"* l e«»»«yobb és legjobb cirkusza, vidéken még nem látott szenzációs W Wl llllVOftri •* tíBta Mámok k» 1- 50 t 4g bó 1 álló bel- é. külföldi személyzet Kitümőea idomított 9 fajlQTakl Saját wnekar. Ujonman berendezett 3800 szcmélyg ponyvasátor! *
