Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-05 / 52. szám

192C. március 6. II I I mi WII—P—hhiiiii mi lapodott az egyesülés feltételeiben, ezek némelyike ellen azonban a nemességnek súlyos kifogása volt. így követeli, hogy főbiró felváltva egyik évben nemes, a másikban »nemtelen« legyen, a szenátorok fele pedig mindenkor nemesekből álljon. »Ha a nemesség praerogativáinak nagy részét feláldozza az egyesülés tekintetéből, igazságos kívánság, hogy a több polgárok is a számosabbság igazából áldozzanak Hogy pedig az által, ha állandóul felváltva a főbiró egyszer nemes, másszor nemtelen lenne, a polgárok a közbizodalmak kimutatásába korlátozva lennének ; megfordítván az árguinentumot a nemesekre nézve is igaz, mert ezek is — bár kevesebb számmal legyenek — de magokba véve szinte korlátozva lesznek a közbizodalomnak ajándékozhatásába, akkor, mikor nemtelen következik a főbiróságba. Itt tehát az áldozat egyenlő. A szenátoronra nézve a physikai szám a morális tekintet su'yat soha ki nem pótolja, ezeo utolsóból veszít a nemesség, midőn fő- és alhadnagyát s nótáriusát az egyesülésnek feláldozza ; amely hivatalok fontosságokra nézve ki nem pótoltatnak az által, hogy a senátoroknak fele nemes lesz.« Az adófizetők már abba is belementek, hogy a főbiró felváltva nemes és nemtelen legyen, de a szenátorokra nézve ragaszkodtak ahhoz, hogy azok csak egyharmada legyen nemes, mit elegendő engedménynek tekintettek annál is inkább mivel akkor a nemesek az összlakosságnak csak negyvenedrészét alkották. Mivel pedig a nemesek ilyen számarányról hallani sem akai* tak, az adófizető communitas a nemesek figyelembe vétele nélkül szorgalmazta a királyi privilégiumot. Az e célból felterjesztett kérvényt a m. kir. Helytartó Tanács leküldte a vármegyének véleményadás végett. A vármegye ugy véli, hogy az általa felhozott halasztó okok mellett is szükséges a város tisztikarának rendezése és hatása felől kért szabadságlevél kiadása. Felem ütésre méltó a vármegye rendeinek megjegyzése, hogy »a nemzeti nyelvnek a folyamodó város lakosai között való terjesztése, de aká- a belső intézkedést, akár a bíráskodást tárgyazó hivatalokkal való összeköttetések múlhatatlanul megkívánják, hogy a hivatalbéliek a magyar nyelvet esmérjék. Szükségesnek vélik elhatározni ezen megye rendei, hogy az városi tisztségbe és az választott közönségbe egyedül az vitessen be, ki az nemzeti magyar nyelvben elegendő jártasságát bebizonyíthatja « A vármegye a kért privilégium megvizsgálására bizottságot küldői* ki, amely bizottság meghallgatta ugy az adófizető közönség, mint a nemesség észrevételeit. Az adófizetők a nemesek tisztán tagadó álláspontjával szemben semmi észrevételt nem kívántak tenni, csak a jól megindokolt kérvényben kért kiváltságok kieszközléseben kérték a vármegye pártfogását. A bizottság a nemesség »váltakozó gondolkodásai fölött csodálkozik s ugy véli, hogy előadásait inkább valamely mellesleges tanácsadáson épült, mint önmeggyőződéseken alapult elhatározásnak lehet tulajdonitani«. És helyesen vélekedik igy, mert a nemességet ez ügyben tényleg Bozóky István jogtudós kikért tanácsai irányítják, aki mereven ragaszkodott az akkor még érvényben volt törvényekhez. Végül a' bizottság Nyíregyháza városa által megnyerni kivánt kiváltságokat a nemesi szabadsággal összeférhetőnek véli, s kérésének a t. n. Vármegye részéről is leendő pártolását helyesnek és igazságosnak és a városban a jó rend fenntartására s igasságnak á város lakosaira nézve 9ok költségek megkimélésével s gyorsabban lehető kiszolgáltatása tekintetéből célirányosnak látja«. A vármegye is igy határozott, a kérvényt partolólag terjesztette fel Igy az adózó communitas a privilégium körül vívott csatát megnyerte bár egyik főtörekvése, hogy a Nemesi Tanácsot megszüntesse, egyelőre meghiusult. V. Ferdinánd király a kiváltságlevelet 1837 aug. 31-én aláirta, s azt a vármegy^ még azon év november 27-én kihirdette. A privilégium birtokában a városi tanács már szabadabban mozgott s több eredménnyel üthetett rést az annyira gyűlölt nemesi kiváltságokon. A Nemesi Tanács ugyan megmaradt s hatása körében működött, mint különálló testület, Sc a városi tanács nem törődött vele többet, mint bármely céhvei. A nemesség azonban még elkeseredettebben védte kikezdett kiváltságait. — Fgyre-másra terjesztette fel panaszait a vármeeyehez. Felpanaszolja hogy a közköltséget vele is fizetteti s itt kiemeli különösen a privilégium megszerzése nagy költségeit, s igy a nemesség implicite megadóztatik ; hogy a Nemesi Tanács tisztviselőit nem fizetik a közös pénztárból; hogy a katonaság a közös magtárból élelmeztetik; hogy a Nemesi Tanács tisztviselői még hivatalos ügyek elintézésére sem kapnak városi előfogatot; hogy a várost érdeklő okmányokat tartalmazó vasláda egyik kulcsa, mely a privilégium megszerzéséig a nemeseK főhadnagyánál volt, attól elvétetett. A panaszokra a városi tanács pontról pontra megfelelt még pe^ dig ugy, hogy azok legnagyobb ré» $zét a vármegye tudomásul vette. — »Mivel a nemesek — jelenti ki a városi tanács — egyenesen az elkülönözésnek rendszeresítését és alapítását óhajtanák, egy különös státust kívánván az egészbe s az egész mellett életbe hozni, mely valamint egyebütt, ugy ezen városban is sírt ásna minden közjólétnek és további előmenetelnek, ezt örökre távoztatni kívánván a város, semmi eszközöket, melyek az elkülönözést csak legtávolabbról is elősegítem képesek lehetnének, el nem fogad, annál kevésbé ajánl.« A nemesség panaszai a királyig is eljutottak, de a városi tanács is tudott oly összeköttetést szerezni melynek befolyása oda is kiterjedt. A városi irattár őriz diszkrét tartalmú leveleket, amelyek rávilágítanak a városi tanács okos taktikájára hogyan s mit kell tennie, hogy igaza helyes megitélésben részesüljön. A nemesség panaszai eredménytelenek maradtak, s ők tehetetlen keserűséggel nézték kiváltságaik lassú, de folytonos sorvadását^ Nyugatról már érezhető volt a szellő, mely csakhamar viharrá erősödött, ledöntötte a válaszfalakat, melyet a kiváltságok emeltek volt a polgártársak közé. Elösmerésre, sőt bámulásra méltó a nyíregyházi aadózó communitás« szívós kitartása, amellyel oly sok s nagy akadályon keresztül, annyi áldozatos munka és szenvedés áran törtetett célja, a város felvirágoztatása felé. Ezt ösmernünk kell, hogy megértsük, mint jutott Nyíregyháza városa aránylag oly rövid idő alatt oda, ahol ma áll. Beszélgetés Rákosi lenével legközelebbi nyíregyházi előadásáról és Nyíregyházáról általában. Budapest, március 2. Egy-egy interjú bevezetéseképpen az ujsigiró ismertetni és méltatni szokta s meginterjúvoltnak személyét és jelentőségét. Rákosi Jenővel szemben ez az ismertetés és méltatás felesleges : az ő írásainak és egyéniségének jelentőségét mindenki ismeri. Amit mégis hangsúlyozni kell : a nyolcvannégy éves Rákosi Jenő csodálatos és tökéletes Hestil és lelki frissesége és fiaftal sága. Magas kora dacára ma is egyike a legaktivebb, a legtöbbet dolgozó újságíróknak. Most is munka közben találom : vezércikket ir a szerkesztőségben, ahová napról-napra rendszeresen bejár. Kérésemre, hag^nyilatkozzék legközelebbi nyíregyházi útjáról és előadásáról, e^ket feleli : — örömmel vállalkoztam erre az előadásra, már csak azért is, mert Nyíregyházát viszontláthatom. Talán egy kis egyéni hiúság is közrejátszott benne, de tény, hogy nagyon megszerettem Nyíregyházát és a nyíregyházi-lkat. Mikor másfél évvel ezelőtt a jubiláris kiállításra lementem Nyíregyházára, én csak mint vendég, mint magánember jelentem ott m^g nem számítottam semmiféle szereplésre, még kevésbé arra az ünneplésre, amelyben részesítettek. A Süa, csQtSi'tőkön utoljára LagerlOf Zclma Nobel dijat nyert világhirü regénye Gösfa Beriirvg Pénteken! Csak 1 napig! fl kigyótáncosnő (Mindenható pénz) — Igy milliomos és egy artistanő szerelme 6 felvonásban. Azonkívül kiséríül: HABOLD LLOYD BURLESZK! Előadások kezdete: 5, 7 ós 0 órakor. színházi díszelőadáson az egyik páholyból gyanutlanul néztem az előadást, mikor a közönség felismert és valósággal erőszakkal felvitt a színpadra, ahol beszédet kellett rögtönöznöm. A szeretetnek ez a megnyilvánulása igazán jól esett és általában az egész nyíregyházi tartózkodásom nagyon kedves emlékem marad. — De örömmel megyek Nyíregyházára azért is, mert Vecsey Ferenccel megyek, aki ma a világ egyik legelső hegedűse. Tizennégy napot tölt most — tj

z évi távollét után — Vecsey Ferenc Magyarországon, ezalatt a 14 nap alatt 13 helyen hangversenyezik, tehát egyetlen szabad napja marad. És ezt az egyetlen szflbad napfát NyUegyházá: fogja tölteni Vecsey, ugy látszik őt is valami kedves emlék fűzheti oda, mert a rengeteg meghívás közül erre a szabad napra éppen a Kállayék Nyíregyházára szóló meghívását fogadta el. — Ismeri, méltóságos uram, Nyíregyháza kulturális és társadalmi életét, törekvéseit ? — Természetesen : ismerem Ha megérkezem egy idegen városba, első dolgom körülnézni ott és megismerni annak a városnak az életét. Ezt tettem akkor is, mikor másféi évvel ezelőtt — életemben először — Nyíregyházán jártam. Nyíregyházi barátaim mindenről részletesen tájékoztattak. Azt is tudom, hogy Nyíregyháza törvényhatósági jogért folyamodott. Ezt a kérést a legteljesebb mértékben jogosnak, teljesitendőnek tartom A trianoni úgynevezett béke elszakította tőlünk virágzó vidéki nagy városainkat: Aradot, Nagyváradot, Kolozsvárt és a többit.' Ezeket most pótolni kell: ujiutgyvár

0sokc.t nevelni. Ennek legegyszerűbb és leghelyesebb módja:" iskolákat, kulturális intézményeket létesíteni ezekben a városokban, törvényhatósági jogot és más törvényes kiváltságokat adni az arra érdemeseknek. — Nyíregyházának pedig mindenesetre a legelsők között kell lennie, mert minden tekintetben érdemes és hivatott arra, .hogy uj Nagyváraddá növeljék. Még arra vonatkozóan intéztem kérdést Rákosi Jenőhöz : mi lesz a tárgya e hó 6-i nyíregyházi előadásának ? — Erre bizony még nem tudok felelni, — mondotta Rákosi Jenő. — Nem is igen lesz időm arra, hogy az előadást előre elkészítsem Ma — amint látja — vezércikket irok. Csütörtökön rádió-előadást tartok, ami persze még szintén nincs elkészítve Pénteken — Nyíregyházára való utazásom előtt — meg meg kell írnom va-árnapi vezércikkemet, mert vasárnap nem leszek Pesten : Cegléden tartok előadást. Szóval van munka bőven. — Szerencse, hogy Nyíregyházára jó pár órát megy a vonat, ezalatt lesz időm bőven, hogy az előadást átgondoljam. Semmiesetre sem valami elvont, súlyos problémát választok előadásom tárgyául, az ilyesminek könyvben vagy újságban a helye. A pódiumról könnyű, szórakoztató dolgot vár a közönség és én igyekezni fogok ezt a szórakozást kielégíteni. Boldog leszek, ha kissé feledtetni tudom a mindennapi élet gondjait és el tudom kissé szórakoztatni a kedves nyíregyháziakat. Remélem, hogy sikerülni fog. (h. i.) Csápény fényképésznek címét, Tudom, el nem felejted, Ha a Royal épületét Jövet-menet útba ejted.