Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-10 / 56. szám

JSEyírvidék i'á26. márciui iu á spekuláció túlzása. Irta: Farkas Elek, az Építőiparosok Szövetségének igazgatója. Evek óta hirdeti mindenki eb­ben az országban, hogy Magyaror­szágot csupán a termelő munka és az állammal szemben tanúsított szigorú kötelességteljesítés ment­heti meg, tarthatja fenn. Mégis sajnálattal kell megállapítani olyan jelenségeket, amelyekből következ- 1 tetve meg mindig bizonyos előjogo- I kat élveznek olyanok, akik igazán * nem állanak működésük tekinteté- | ben sem a termelőmunka, sem az állammal szemben való kötelesség­teljesítés példaképei között. Három kirívó jelenségre kívá­nunk csak ezzel az alkalommal rá­mutatni. Az egyik három éve tör­tént. Nagy Emil dr. volt akkor az igazságügyminiszter, aki, ami­kor megtudta', hogy egyesek nagy­szabású valuta csempészést foly­tatnak az úgyis elszegényedett or­szágból a külföld felé, közbelépett az ilyen módon tevékenykedőkkel szemben s a csempészek rendőr­kézre kerültek. Nagyobb bántódá­suk azonban nem történt, mert ki­derült, hogy nincs a magyar tör­vénykönyvnek olyan szakasza, amelynek alapján a tetteseket bű­nösökké minősíteni és törvényes uton, tehát nem közigazgatásilag elitélni, lecsukni lehetne, bár­mennyit ártottak légyen az akkor nagy nyomorúságban sínylődő, megcsonkított országnak. A másik eset nem régen történt. Egy cég vaggonszámra csempészte be külföldről a szövött árukat, anél­kül, hogy azokért az előirt vámté­teleket fizette volna meg és ilyen­formán a magyar kincstárt hatal­mas összeggel károsította meg. Le­lepleztetvén az eset, a csempészőre hatalmas bírságot róttak ki, ame­lyet az illető cég, ha megfizetni lett volna kénytelen, esetleg csőd­be kerül, vagy legalább is csődön kivüli kényszeregyesség során tar­tozásaiból hitelezőinek csak egy bizonyos részt fizethetett volna ki­elégítésül. A külföldi hitelezők közbeléptek és azon a cimen, hogy ez a fordulat őket anyagi érdekeik­ben súlyosan sértené, s ők ebből í kifolyólag a magyar piaccal szem­ben gyakorolt hitelezési készségüket lennének kénytelenek megszüntet­ni, az államot a kirótt birság elen­[gedésére birtá;k s a cég nem része­sült abban a büntetésben, amit el­járása folytán nagyon mégérdemelt volna, nem is beszélve arról, hogy olyan ítélet, amely őt becsületé­ben megbélyegezte volna s őt leg­alább szabad mozgásában akadá­lyozta volna meg egy ideig, tud­tunkkal nem következett be. Legújabban pedig reánk neheze­dik a Viktória malom igazgatójának az esete, aki Amerikáig ment el spekulációjával, amelyen ezúttal rajtavesztett és megint a magyar államnak kellett százmilliárdnyi ha­talmas összeggel segítségére sietni, az elspekulált pénzt kamatmentes hitel formájában rendelkezéséri bo­csájtani, kockáztatva azt is, hogy a kölcsön adott tőke is veszendőbe mehet. Erről az úrról utóbb kide­rült az is, hogy hatalmas vagyoná­hoz és jövedelméhez képest arány­talanul kevés adót fizet, amit maga a pénzügyminiszter volt kénytelen a nemzetgyűlés szine előtt megálla­pítani. Egyébként Bacher Emilnek, aki ezt a szerencsétlenségé zúdítot­ta az országra, semmi baja sem történt. Ilyen esetek megismétlődése sú­lyos következményekkel járhat. Hi­szen ezekből kiderül, hogy a spe- , kuláció nyugodtan vágja zsebre a I tömérdek milliárdnyi hasznot és ér­te még csak megfelelő adót sem té­rit meg az államnak. Ellenben az állam az ilyen külföldre spekulálók­kal kapcsolatban kénytelen a maga többmilliárdos követeléséről le­mondani és a spekuláns százmilli­árdokra menő tartozását a maga pénzéből kifizetni. Ez a tudat pe­dig nem erősítheti meg senkinek sem azt az elhatározását, hogy ő termelő munkával akarjon boldo­gulni, ami nem hoz milliárdokat és ami után súlyos adókkal van megterhelve s amelynek nem sike­rülése esetében senki sem fizeti meg neki elvesztett tőkéjét. Ha hiányzik a magyar törvény­könyvből olyan paragrafus, amely a leglelkiismeretlenül, — a dolgo" zók és az állam kárára — spekulá­lók szigorú büntetését foglalná ma^ gában, ugy ezt a rendelkezést a tör­vénykönyvbe a legsürgősebben bele kell venni. A spekulánsok adóját pedig ugy kell megszavazni, hogy a dolgozók ne legyenek kénytelenek kétségbeeséssel és irigységgel összehasonlítani a maguk adóköny­vét a spekulánsokéval. Csak ha ez a szellem kerül bele törvénykönyvünkbe és adókezelé­sünkbe, akkor lehet elvárni, meg­követelni a termelő "munka fellen­dülését és az adófizető polgári erkölcs megjavulását, amire pedig csonka országunk felépüléséhez nél­külözhetetlen szükségünk van. Nyíregyházi automobilisták a Tiszántúli Auto­mobil Club debreceni választmányi gyűlésén. Gyorsasági verseny Nyíregyháza és Nagykálló között. Nyíregyháza, márc. 9. (A »Nyir­vidék« tudósítójától.) A Tiszántúli Automobil Club ez­évi első választmányi ülését Deb­recenben tartotta meg impozáns Ke­retek között. A hajdumegyei választ mányi tagok a szabolcsiakkal való harmonikus, testvéri együttműkö­dést a debreceni ülésre átrándult szabolcsiak meleg fogadtatásával dokumentálták. A szabolcsiak láto­gatásukkal a debreceni klubtagok nyíregyházi látogatását viszonozták annak a demonstrálására, hogy a Tiszántúli Automobil" Club tagjait egységes sportszellem hatja át. A szabolcsi választmány tagjai va­sárnap délelőtt fél 11 órakor in­dultak a Bessenyei-térről élükön dr. Kállav Miklós főispánnal, a T. A. C. elnökével, gróf Vay László másodelnökkel, hat ko­csiból álló csoportban. — A szabolcsiakat Hajduhadház határá­ban huszonöt gépkocsiból álló im­pozáns kólón fogadta és a debrece­niek élén Magos György, Debrecen polgármestere a T. A. C. alelnöke üdvözölte meleg szavakkal. Üdvözlik a szabolcsiakat. j Örömmel üdvözlöm Hajdú vár­! megye ősi földjén — mondotta Ma­{ gos dr. — Szabolcs vármegye auto­' mobiiistáinak választmányát, mini bizonyosságát annak a régi szimpá­tiának, amely a két szomszéd vá­ros, Nyíregyháza és Debrecen kö­zött eddig is fennállott. Kívánom hogy a ket vármegye automobilis­tái sikerrel érjék el kitűzött célju­kat, vármegyéjük és szegény iia­í zánk felvirágoztatását. Érezzék ma­gukat mint Hajduvármegye ven­dégei olyan jól, -- mint amilyen igaz szeretettel a hajduvármegyei választmány fogadja á szabolcsia­kat. Kállay főispán válasza. Magos György polgármester üd­vözlésére dr. Kállav Miklós főispán, a T. A. C. elnöke válaszolt. Szív­ből köszönjük — mondotta — Ma­gos polgármester ur Őméltóságá­nak szeretetteljes szavait és ezt a meleg baráti fogadtatást. Hajdu­vármegye uri automobilistái a kö­zelmúltban, a T. A. C. megalaku­lásakor is ragaszkodásuknak, elő­zékenységüknek adták tanújelét, amikor csatlakoztak a szabolcsme­gyeiek által megindított s a T. A. C. megalapítását célzó mozgalom­hoz. Az ő lelkes támogatásukkal és együttműködésükkel sikerült ezt a klubot a sokkal kisebb Nyíregy­háza székhellyel létesíteni és szám­ban is ilyen tekintélyessé fejlesz­teni. Most ezzel a fogadtatással a debreceniek ismét tanújelét ndták baráti, lelkes ragaszkodásuknak. Mikor mi, szabolcsiak ezzel a lá­togatással viszonozzuk a hajdume­gyeiek tamogatásáf. mi is tanújelét akarjuk adni bajtársi meleg együtt­érzésünknek, ameiivel a najdume­gyeiek iránt viseltetünk. Kívánom, hogy ebből a bajtársi együttérzés bői és sikeres együttműködésből fakadjon a közös cél: a T. A. C. minél jobban való felvirágoztatása. Ebben a reményben fogadom és szorítom meg a felem nyújtott üd­vözlő kezei. Bevonulás Debrecenbe. Az üdvözlő beszedek elhangzása Mozaikok Vecsey Ferenc életéből Az alábbi jellemző apróságokat annak a közönségnek gyűjtöttük, amely elég szerencsés volt, hogy Vecgey Ferenc művészetének ra­gyogásában, fény :. és bűvkörében tölthetett néhány felejthetetlen órát. Ez a közönség még most is hatása alatt áll a Vecsev-láznak. Bizonyára minden érdekli, ami a tüneményes pályájú, világhírű ma­gyar művész éfetére, egyéniségére, sorsára vonatkozik. Minden egyes apróság, egy-egy hamisítatlan, mélv tüzű, szines mozaik ahhoz a kép­hez, amit Vecsey Ferencről alkot­hatunk magunknak. íme itt adjuk őket. * El sem simultak még a lelkesedés hullámai, amikor a magyar körút rendezője, Márffy dr. megkérdezi Vecseyt, vájjon elmegy-e hang­versenyezni a kassaiakhoz is? Kas­sán ugyanis a magyar színpártoló egyesület válságos helyzetbe ju­tott alig-alig birja a magyarságért való küzdelmet a csehszlovák ál­lam közönyösségével, sőt ellensé­ges érzületével szemben. Ezért kérték fel Vecseyt, hogy körútja al­kalmával látogasson el hozzájuk, fegyen segítségükre. Vecsey Ferenc mostani körútján 10 nap alatt 8 hangversenyt ad, de a válasz gyors, határozott volt. —; Persze, hogy elmegyek. De mester - vetette közbe az impesszárió a kassai rendőrség­gel kellemetlenségei lehetnek, ha magyar útlevéllel utazik. Kötelezni fogják a jelentkezésre. Hát jelentkezem felelte Vecsey. -- Mi más kellemetlenség érhet? Történjék bármi, elmegyek. Az ember odamenjen, ahol segíteni tud. * Vecsey házasságát a muzsika hozta létre. Olaszországi körútján, két esztendővel ezelőtt, Peruggiában {is játszott. Egyike ez a kisebb olasz városoknak, de nagy intelligenciá­val és zenéért rajongó nagyközön­séggel. A hangversenyen megje­lent a Baldeschi grófi család, amely­nek Peruggia mellett van szép kas­télyuk és nagy birtokuk. A perug­giai hangversenyen történt a megis­merkedés. Ott "gyulladt szerelemre egymás iránt a két ifjú lélek. A fé­nyes esküvő után Peruggiában ma­radt az ifjú pár, de már nem sokáig, mert Vecsey egy ódon pa­lotát vásárolt Velencében, a Canale Grandén, a jól ismert és hires szépségű PalazzD Foschari tő­szomszédságában. A kastélyt most restauráltatja s már néhány hét múlva odaköltözik a fiatal pár. — Boldogságukhoz a lagúnák költő­bája adja a méltó keretet. * A nagy Vecsey élettörténete egyi­ke a legérdekesebbeknek. — "A nagy zsenik tipikus élettörténete. Atyja szerényebb bírósági hivatal­nok, maga 'is kitűnő hegedűs, any­ja pedig nagyszerűen zongorázott. Az apa korán felfedezte a Feri fiúban a rendkívüli zenei tehetséget és már 4 éves korában tanítgatni kezdte. Mint okos ember, nem szá­raz pedagógiával gyötörte a kis ze­nészt, hanem igyekezett számára mulatságossá tenni a hegedüórá­kat és sohasem engedte meg, hogy a kisfiú kifárassza magát a heged üléssel. Később az ifjú Vecsey isas módjára bontotta ki szárnyait és a hatalmas tehetséget többé nem kellett unszolni a hegedülésre. Ját­szott jókedvvel, sokat és már 9 éves korában tudott minden etű­döt, minden hangverseny müvet. Ezután már csak kész művészeté­nek betetőzése következett. Ebben volt nagy segítségére a tehetségek felismerésében éles szemű Hubay mester, aki megadta az istenáldotta tehetségnek a szükséges csiszolást. Vecsey gyermek és serdülőkora a kettős lelki élet csodálatos jelensé­g e volt. Még 14 éves korában - — eszélte nekünk Puky Endre dr. amikor Kassán vendégem volt, a legnagyobb örömét abban lelte, ha a gyermekszobában hentergőzött kis fiaimmal. Nyakába vette őket, játszadoztak és aki ézt látta volna, el nem képzelhette, hogy e/ a fiatai fiu este a dobogón száz és száz ember visszafojtott lélekzete közben a művészet legelső kvali­tásait csillogtatja. Éppen folyt a já­ték, a fiaim rángatták, forgatták Frenkvt, amidőn a kassai Kazinczy Kör küldöttsége jelent meg Eötte­vényi Olivér dr. vezetése alatt, hogy felkérje Vecseyt egy estélyen való közreműködésre. A gyermek­szobában négy összefogózott gyer­mek közül" alig tudtam kifonni őt s csak sok unszolás után szánta rá magát arra, hogy otthagyja a játék örömeit és kijöjjön a küldöttség­hez — tárgyalni. «Egy nyarat nálunk töltött, csa­ládunk albertirsai nyaralójában, mondotta ugyancsak Puky jíndre dr. — Együtt mászott a fára kis pajtásaival és főmulatsága volt a bigézés, amelyben kiválóan ügyes­nek bizonyult. A fáramászás nagy aggodalmat okozott nekünk, örö­kös rettegésben voltunk, nem törté­nik-e vele valami baleset. Aztán hirtelen otthagyta a játékot, bement a szobába és a nyitott ablakon egyszerre csak kicsendült Paganini­nek vagy Sarazatenak egy-egy cso­dálatosan szép, megragadó darab­ja. játszott önfeledten, órákón ke­resztül és a jámbor albertirsaiak az ablak előtt elhaladva, tátott szájjal szívták magukba a csodá­latos melódiákat. Két óra múlva ismét a ptékos Frenky lett be­lőle.)- . . . * Még gyermek volt, amikor a külföldi nagy monarchiák udvará­ban játszott az orosz cár előtt, szülei társaságában bemutatkozott a' a német császár és az angol király nő előtt. Gyermekes örömmel mu­togatta kézelőgombját, amelyet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom