Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-09 / 55. szám

2 J^fYÍRYIDÉK 1926. március 9 Csak biztosítékok ellenében. Magyarországnak akarva, nem akarva észre kell venni azt a fordulatot, amely a cseh külpolitikában vele szemben az utóbbi időben bekövetkezett. Benes talán már harmad vagy negyedízben tér vissza a középeurópai Locarnó gondolatára s most legutóbb Bécsben jelentette ki, hogy Csehország igen szívesen lépne paktumra Magyarországgal. Előre is le kell szögeznünk, hogy a magyar közvélemény minden olyan közeledést jó szívvel fogad, amelytől azt remélheti, hogy azok a szörnyű igazságtalanságok, amik (vele (szemben a békeszerződésben elkövettettek, reparáltatnak. Azonban Magyarország nemcsak Trianon rettenetes szellemét nem felejtheti el de nem felejtheti el a békekötést követő esztendőknek szomorú emlékeit s ezek közül is talán a legszomorubbat : éppen a Benes részéről tapasztalt állandó rosszakaratot. Ha józan ésszel akarunk az események szemébe nézni, mindenekelőtt meg kell kérdeznünk, vájjon mi birta rá Csehországot Magyarországgal szemben eddig követett külpolitikájának revíziójára. Mint legvalószínűbb forrásra, Anglia nyomására mutathatunk rá, amelynek őszinte kivánata Európa igazi békés szellemének megteremtése s amelyhez vezető első lépés megtörtént a locarnói szerződés* aláírásakor. Mind az ideig azonban, amig Közép- és Kelet-Európa kérdése nem rendeztetik, nem lehet beszélni egy egész Európára kiterjedő békés szellemről. Az angol diplomácia megtalálta ugy látszik az utakat ahhoz, hogy Benes ajkait szólásra bírja s itt van az az ok, ami miatt ő már ismételt felajánlások után újból felajánlja számunkra a garanciaszerződést. Bár a trianoni béke halálosan megsebzett bennünket s évek során vérig sértette a Csehország vezérlete alatt működő kisantantpolitika, mégis nem Vagyunk annyira glvakultak, hogy egy reális alapo- . kon nyugvó tárgyalást minden to- j vábbi nélkül visszautasítanánk. — j Ennek azonban ára van. A legkevegebb, amit kérhetünk a Kassától Po- ' zsonyig húzódó magyar lakta terű- ; let visszaadása, amelyet csak az erő- ' szak alapján szakítottak el tőlünk, hiszen a lakosság túlnyomó része . fezen a területen magyar s ha népszavazást rendelnének el, ez minden kétségen felül ennek eredményében kifejezésre jutna. Jól tudjuk, hogy Csehország részéről már régebben történtek tapogatózások abban az irányban, hogy bizonyos belpolitikai változások rekompenzálásaul elfogadnánk-e Csehország részéről emlegetett terület engedményt. — ilyen alapon természetesen Csehországgal nem ülhetünk le tárgyalni, mert a béke igazi szellemét megalapítandó tárgyalás nem kezdődhetik azzal, hogy megsértik szuverenitásunkat. Ha mi a csehekkel egy asz falhoz leülünk, ennek fejében ők nem kérhetnek olvan árat, amelyet mi megfizetni nem akarunk és nem j tudunk. Elvégre Magyarország volt az, amellyel a békeszerződésekben a legszörnyűbb igazságtalanság törtéffit s há valakinek, hát elsősorban nekünk van jogunk kártalanítást kérni, azonban nem olyan módon, hogy amit megkapunk a réven, azt leadjuk a vámon. Újból hangsúlyozzuk, mi hajlandók vagyunk Csehországgal tárgyalni, de ezeket a tárgyalásokat olyan biztosítékokkal óhajtjuk körülbástyázni, hogy kellemetlen meglepetes bennünket ne érhessen. Ezen a bizalmatlanságon Csehország meg sem sértődhe tik, hiszen Benes őszinte pillanataiban bevallhatja, hogy Magyarországnak bizony Csehországgal szem ben nincs nagy oka a bizalomra. — Éppen azért minden esetleges garanciapaktum legfőbb biztosítékául ja hátterben ott akarjuk tudni a népszövetséget, melv szükség eseten kényszeríti Csehországot vállalt kötelezettségeinek betartására. A legutóbbi esztendők legnagyobb knltnreseménye volt Vecsey Ferenc nyíregyházi hangversenye. A Korona nagyterme még nem látott olyan nagy tömegű közönséget, mint amilyen a szombati hangversenyre összegyűlt. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Vecsey Ferenc hegedűművész fellépte szombat estére az egész város müveit közönségét a Korona emeleti termeibe varázsolta. Már 8 óra előtt valóságos népvándorlás indult meg a í<ossuth-tér felé és ennek az előrelátásnak köszönhető, hogy a közönség óriási tömege háromhegyed 9-re fokozatosan effogtalta kijelölt helyét. Nemcsak a nagyterem minden zuga, a páholyok, a pódium körüli térség, az alkovszerti mélyedések és a széksorok mögötti üres* tér telt meg az utolsó talpalatig, feszülten várakozó közönséggel, hanem a kis terem is, ahová a későn jövők és jegyekről nem gondoskodók tömego szorult. A közönség díszes soraiban ott láttuk a vármegye előkelőségeit Kállay Miklós dr. főispánnal és Mikecz István alispánnal az élén, akik feleségeikkel együtt jelentek meg ezen a nagy kulturünnepen. De ott láttuk Benes Kálmán ar. m. kir. kormányfőtanácsos polgármestert és Szohor Pál főjegyzőt is szintén feleségeikkel. Jelen voltak ezenkívül az állami, egyházi és katonai méltóságok, társadalmi előkelőségek, a vármegyei földbirtokosság reprezentánsai, a kereskedő és pénzvilág kiválóságai és a Nemes Demjén Mihály színigazgató. Irta : Gál István. A nemzet napszámosainak (nem azokról esik szó, akik a lábak hirtelen való kezelésében látják és láttatják a színjátszás művészetét és célját), akik igazán a nemzeti nyelv pallérozását és cégi dicsőségünk művészi interpretálását tűzték ki célúi, szomorú volt a sorsuk. Az az «istem szikra», amely megszállta Petőfi Sándort, Arany Jánost és megannyi más ízig magyar lelket, babér helyett gyakran töviskoszorut adott bérűi. Nehéz volt a közönyt megtörni, no meg a p. t. publikumnak a színjátszásról táplált helytelen vélekedését, közönséges komédiának tartván azt, ad meliorem fordítani. A kezembe akadt néhány poros akta 1835-bői a városi irattárban, melyek szomorúan rávilágítanak erre a szinészsorsra. Nemes Demjén Mihály «nemzeti színész és igazgatő» próbálta itt akkoriban porhanyitani a kultura kemény rögét, de a színjátszó társaság «részszerint az felséges cs. királyi gyász miatt, résszerint más okok miatt megbukptt». j Az igazgató pontosan feljegyezte j s aláírásával elösmerte a tartozásokat, mefy szerint 1. tartozások a vendégfogadóban : - Demjén a? kávéházban 4 frt. 12 kr., üvegtörés 1 frt. 45 kr.; Mesteri adóssága 2 frt. 12 kr. ; étel s itai fejében tartoznak az árendárosné asszonynak: Demjén 23 frt. 54 kr., Mesteri ,4 frt. 38 kr., Babghné asszony 14 frt. 2 kr., Szalai 14 frt. 17 kr.,Sipos 19 frt., Héthelyi 9 frt., Mészáros 5 frt. 32 kr., Kormos 13 frt. 20 20 kr., Czakó 5 frt. 32 kr., 2. Vendégfogadón kivüli tartozások : Gyertya 7 frt. 40 kr., papiros 10 frt., vasáru 9 frt. 57 kr., Mesteri száüálbeli adóssága 10 frt., Mészáros és a betegen tőfünk elmaradt Egresi ugyancsak szállásbeli adóssága 3 frt. 60 kr., Baloghné adóssága a boltbam 4 frt. 7 kr., Johann keílnernek tartozik Szalai 6 frt. 5 kr., Kéthelvi 2 frt. 43 kr. és Egresi 1 frt. 3 kr" Ezen kívül Szakai Lilla adós maradt nemes Fitkonidesz' Andrásné asszonynak 23 frt. 26 kr.-rai, mit azonban a becsületre kényes igazgató szintén magára vállalt, kiadván arról a következő kötelező irást Alább író adom tudtokra mindeneknek kiket illett vagy jövendőben illethet, hogy azon tartozást, mellyel Szakai Lilla nemes Fitkonidesz Andrásné asszonynak adós maradt, jnefv summa megyen 23 frt. 26 kr.-rá, magaméi közé számítottam oly móddal, hogy &zon arany és ruhaféléket addig ki nem Vihetem a városból, melyek szabados Nyíregyháza törvényhatósága felügyelésére bízattak, mig ezen summa a fent tisztelt asszonyságnak ki nem fizetődik. Melynek állandóbb voltára s erősségére adtam ezen nevem aláírásával jelelt írásomat Nyíregyházán, Május hó 8-án 1835. évben. Nemes Demjén Mihály m. k. nemzeti színész és igazgató. Ezen summákba foglalva leendenek még azon nyolc frtok, melyekkel Szakai Lilla Galanek ur boltjában adós maradt. A tartozások .fedezésére letétettek «törvényes kézbe» zálogul : egy pár nag}- aranyfüggő, vevődött 80 írton, egy arany Kereszt 24 frton, egy briflláns köves gyürü 30 frton, 2 fejes aranygyűrű 20 frton, ^y f

yémánt köves gyürü 20 frton, 2 öves aranygyűrű 25 frtcjp:, 2 ikjöves arany gyürü 12 frton_, 2 arany gyürü, egyik fejes, másik karika 12 frton, uj barna czirkász vikler 80 frton; egy más uj vikler j 60 frton, egy festett bunda 40 frton, j egy arany óra 40 frton. A zálogban hagyott tárgyak felsorolása után a következő kötelezvényt irta az igazgató: A külön specificatioba foglalt és összesen 172 vfrtokra és krra menő adósságok bátorságára a fentebb köriilirt darabokat oly szoros magam lekötelezésével hagyom zálogképpen a nemes város elöljárói birói keze alatt, hogyha ezen egész adósságokat legfeljebb folyó 1835-iki esztendő julius hónap 15-iki napjáig le nem fizetem, zálogim minden bets nélkül az árverés utján készpénzre fordíttathassanak s a bejövő pénzből a szükséges elégtétel minden további per nélkül eszközöltethessen. Megható, egyben jellemző, hogy a nemes direktor helytállt a társasága minden tagjának személyes adósságaiért is és azokat pontos időben ki is fizette az utolsó krajcárig. A nemzet napszámosait pedig «isteni szikra» mit sem törődve azzal, hogy komédiásoknak nevezték-e őket, vagy jobb esetben »az ábmrétek kaszásainak, kik a szeleknek gyűjtenek szénaboglyákat.» DIADAL Március 8-án és 9 én, héifőn és kedden 5, 7 és 9 órai kezdettel Tornádó A természet és az emberi snv vihara 7 felvonásban. Főszerepben: HOUSE PETEHS és RUTH CtlffüSD Oh ezek a férjek! Dráma öt felvonásban. JÖN ! JÖN ! Bubifrizura mindennek az oka! Constance Talmagde-vai latejner osztály valamennyi számottevő tagja. Egyszóval ott" volt mindenki. És ebből a minden társadalmi réteget megmozgató hatalmas megnyilvánulásból joggal szűrhetjük lé azt a megállapítást, hogy Vecsey Ferenc szombati hangversenye az utóbbi esztendők legnagyobb kultureseménye volt Nyíregyházán. Rákosi Jenő szellemes bevezető beszéde után, amelyről lapunk más helyén számolunk be, megjelent a dobogón Vecsey Ferenc szimpalikus alakja Guido Agosti olasz zongoraművész kíséretében. A közönség szűnni nem akaró lelkes tapssal fogadta a magyar zene világhírű, kimagasló vezérét, aki halotti csöndben kezdett programmjába. Először Tartini .ördög-trilláit játszotta nemes klasszicitással. Ideálisan tiszta tónusa a szó alapértelmében vett akadémikus felfogása, nyugodt tempója, kimért ritmikája tisztán érvényesült a mű előadásánál. Mendelssohn E-moll hegedűversenyénél egész más lelki oldaláról mutatkozott be. Tónusa izzó és sziv rehatóan lágy, hegedűje zengően énekei, mint egy bűvös hangszer, tüneményes vonója alól selymes melódiák puhán iveit hullámai buggyannak elő, egy poétalélek mély érzései sirnak ki a hegedűből és ragadják magukkal a Parnasszus felhői közé a hallgatóságot. A hegedűverseny harmadik tetelének elragadóan lendületes ritmusában együtt száguldanak hegedii és zongora s a hallgató nem tudja, hogy a boszorkányosan ügyes szédítő dologi készültségét csodálja-e, avagy az utolérhetetlen művészi előadásban gyönyörködjön. Szünet után Bach Áriájával folytatja műsorát. Csodásan zengő hegedűje itt mutatkozik be a ma ga értékes valóságában. Dvorzsák Humoreszkjét meg kell ismételnie, hogy lecsillapítsa a közönség tomboló tapsviharát. Hubay Zephyrje olyan volt, mint egy ezerszinben tündöklő zenei ékszer. Csillogott, sziporkázott. A műsor eddigi részében Veeseyt, mint előadóművészt ismertük meg, a három utofsó számban azonban a zeneköltő Vecsey is bemutatkozott. Egy mélyen érző poéta- lélek szindus vallomásai ezek az apróságok, amelyek különböző oldaláról ismertetik meg a költőjük lelkében végbemenő folyamatokat A Vízesés egy romantikus sziv költeménye hegedűre írva; az apró vizfodrok ott csillognak a pajkos napsugarakban s a vonó és balkéz ujjainak tündöklő összjátékából egy gyönyörűen megraízolt zenei kép kontúrjai tűnnek elénk. A Valse triste bánatos elmélyedés, egy bo-