Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-09 / 55. szám

március 9. JSfYÍR¥IDÉK 8 rus lélek zokogó fájdalma, amely hasonló lelkiállapotba ringatja a hallgatót. A Caprice ennek épen elfenkezőie, pajkos, dévaj hancurozás a hangfétrákon, a nyirettyű bolondos ugrándozása egy ösztönszerűleg, talán az életnek örülő önfeledt gondtalan lélek rikkantása. Vecsey Ferencet minden egyes előadott száma után tombolva ünnepelte a "közönség. Ilyen lelkesedést, a tömegnek ilyen elragadó enthuziazmusát még nem láttuk Nyíregyházán. A művész szerényen hajlongva köszönte meg a tapsokat. Ráadásul Sarasate Zigeunerweise-jét adta elő. Nyíregyházi sikere valószínűleg egyike lesz élete szép emlékeinek. Az elismerés hangján kell megemlékeznünk Guido Agosti milánói zongoraművészről 'is, akinek választékosan finom kisérete méltó keretet adott Vecsey játékának. Külön kell megemlékeznünk Kovách Árpádról, a hangverseny rendezőjéről, akinek körültekintése, elővigyázatos intézkedései és tapíntata tették lehetővé, hogy az óriási közönség a legkisebb fennakadás, zavar és félreértés nélkül a legnap-obb rendben foglalta el helyet és távozhatott a hangverseny befejeztével. (VO Shakespeare. írta és a La Fontaine Társaság Shakespeare ünnepén előadta: dr. Mikecz ödön. II. Azt mondtam e bevezető előadásom elején, hogy az életnek a művészettel kell találkoznia, hogy életerős jpü keletkezhessék. Az élet, amint látjuk, bőven lobog a nagy költő lelkén keresztül, hogy azonban ez az élet halhatatlanná lehetett, ez csak annak a teremtő és eddig alig_ ismert arányban művészi egyéniségen kellett átszűrődni, akí Shakespeare volt. Az ő művészi egyéniségeben két hatalmas kohón keresztül izzott acéllá a mű, a költő jellemformáló képességén és stílusának szikrázó tüzében. Messzire tulmenne az én bevezető előadásomnak a kiszabott keretein még csak vázlatosan is foglalkozni azzal a száz és száz élő alakkai, amellyel a költő a világot gazdagabbá tette. Nemcsak a hősök, hanem sokszor a mellékalakok pár soros jelenésükben olyan művészettel vannak megrajzolva, a mellyel a festőművészeiben a 18-ik század hollandi festői birtak. Júlia dajkája, Mercutio, Lear bolondja, raistaff, Hővér herceg, s Othello és ki győzné felsorolni az egész légiót, amely jobban él, mint sok közöttünk élő ember. Bizonyos, hogy Shakespeare lélektant nem tanult, azok ellenben, a kik a lélektant irják s tudósai ennek a tudománynak Shakespearetői sokat tanultak. A Makrancos Hölgy Shakespeáre-nek egyik fiataltori alkotása s vannak ennél jobb piüvei. Mégis, micsoda mesteri kézzel rajzolja meg a bősz Kata kezére és szivére törő vidám Petruchio alakját. A liDgy ez az életrevaló alak 'felfigyel, amikor megüti a fülét, hogy egy szép és gazdag asszonyra lehet szért tenni, amilyen mohósággal siet az eljegyzést nyélbeütni, meg mielőtt valaki más megelőzné, mind ezek olyan vonások, amelyek aligha indítanák meg a romantikus sziveket. De az okosság és céltudatosság mellett túláradó vidám természetesség, a férfiasan viselt szerelem, az alkalmak könyörtelen megragadása, az égre habzó komédiázás, amely mellett ott mosolyog a kemény kézzel tartott gyöngédség, háromszáz esztendő után is élővé teszik ezt az alakot, aki sem a kapzsiság, sem férfiúi önkény, hanem Petruchio, a renaissance vidám szülöttje. Nem minden alakja ennyire élő a költőnek s különösen első korszakában néhány olyan alakot teremtett, akiknek az élete inkább szó, mint hus és vér. Abban az időben is azonban a publikum részére irtak a színmű írók s akkoriban még Shakespeare nem merte Coriolanus büszke szavával mondani, hogy «Aki nektek jó szót ad, gyáva hizelgő». Ezért kellett Titus Andronicusban a szereplők háromnegyed részét a darab befejeztéig sorra ölni s ezért kellett, mérhetetlenül ártatlan nőket s mérhetetlenül gonosz férfiakat teremteni. Minél tovább megy azonban'a költő a maga utján s minél szabadabb lesz, annál tökéletesebbek lesznek a teremtményei. Brutus és Antonius beszédeit fogják ma önök hallani — igen tisztelt Hölgyeim és Uraim — az az ember irta ezeket, aki azt sem tudta, hogy vala'ha is létezni fog á tömegpsychologia tudománya. Ennek 3 tudománynak legnagyobb művelője, Gustave Le Bon ma erről "állapit meg tömeglélektani törvényeket. Shakespeare stilusmüvészetének a titka nem való arra, hogy elemezzük, nem is birnánk vele. A költő eszköze a nyelv léjs a nyelvvel bánni tudás készsége a költészet örök titka. A költő nyelve és stilusa minden dolog közül a muzsikához áll legközelebb s ahogy hiába boncolják pápaszemes bölcsek az összhangzattan és az ellenpont szabályai szerint Mozartnak valamelyik müvét, éppen olyan hiába való s éppen olyan kevéssé tudnánk a költői szépség lényegéhez közelebb jutni, ha Shakespeare-rel szemben vennék elő a stilisztika és retorika iskolai szabályait. Shakespeare stilusa nem ismer nehézséget és akadályt, a hősök harci szekér robogására emlékeztető triádáitól a Szentivánéji álom csaknem muzsikáló gyöngyözéséig minden lehetőséget magába zár. A tegnapi napilapok egyikében egy kritikus azt mondta a Shakespeare ciklus bevezetésében, hogy ez a stílus olyan mint a gótikus templomok üvegfestményeinek a szinpompája. üres és sivár lehet a templom s benne mosogató asszonyok dolgozhatnak, ha átsüt a festményen a napsugár, aranyos pompában fognak felragyogni a padlózat szürke kövei, smaragd színfolt lesz a 'földre dobott mosogató rongy, messze tengerek azúr fényében fog ragyogni a dézsa vize s a homály meg teliK a művészet éltető napsütésével. Igazat mondott e kritikus és nekem sok hozzáfűzni valóm nincs. Mi magyarok különösen szerencsések vagyunk, hogy Shakespeare nyelvét, amely a világ leggazdagabb költői nyelvezete, csaknem az eredeti stílus ragyogásában élvezhetek. Vörösmarty, Arany János, Petőfi Sándor, akik maguk is olyan magasra nyúló ormai a költészetnek, mint maga Shakespeare, fordították le nekünk a költő java müveit. Ez egyik főoka annak, hogy a brit költő közelebb jött a magyar szivekhez, mint akármelyik külföldi szellemóriás. Amikor Shakespeare szavait engedjük szomjas, szivünkre hullani, vele száll Vörös-' marty biborszinü stiluspompája, Arany János absolut muzsikája és Petőfi Sándor lázadó heve., Ezért is kedvesek nekünk e müvek s jobb ha most már utánam magának a költőnek örök szavai mondják e) f»r Hétfőn VILÁGHÍRŰ „ Kedden WESTI-UFA" ATTRAKCIÓ! i kisértet! Fantasztikus filmregény 7 felvonásban. Főszerepben: Ottó Gebttbrp a nagy német színművész. És a kisérő műsor! Szerdán prömier! A milanói nemzetközi filmkiállításon I. oszt érmet nyert pályamunka! aranyCYRANO DE BEEGERAC Edmond Rosiand világhírű romantikus drámája 11 telvonásban. Főszereplők : Pierre Magnier és Linda Moglja. •y Elejétől végig színes fllmcsoda! Sióadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. WF azt sokkai Jökéletesebben, amit én hevenyészve és tökéletlenül, de jó szándékkát megkíséreltem éreztetni. A németek látják el kanári madarakkal — a Kanári- szigetet. Berlin. Tudtuk, hogy a német ipari szellem sok leleményességre képes. Közismert dolog, hógy Németország ügyes kézzel tudja az ekzotikus helyeken ekzotikus népművészeti termékek helyébe a maga gyári termékeit becsempészni. De az már minden képzeletet felülmúló szenzációként hat, ami a legutóbbi kanári-szövetségi ülésen derült ki s röviden abban kulminál, hogy a németek már élőlényeket ekszportálnak az ekzotikus vidékekre. Ilyen formán már az sem lepné meg az embert, ha egy utazó valamelyik afrikai őserdőben a legkülönbözőbb állatokat fedezné fel és csak utótag jönne rá, hogy a madár szárnya alatt ott van a német iparra oktrojált signum : Made in ..Qermany. A kanári termelők gyűléséről különben részleges tudósításunk itt következik : Az elnök igy szólt : — Az ülést ezennel megnyitom és nyomban áttérünk a napirendre.' Ez; a kijelentés nem a német parlamentben történt, sem pedig a német nagyiparosok konferenciáján, hanem a kanári termelők gyűlésén, mely huszonnyolc kanári-egyesület tagjait foglalta magában. A németek a kanári tenyésztést is komolyan, rendszeresen űzik. Rengeteg kis polgári család szakértelemmel, kedvvel tenyészti a kanárikat, olyan hozzáértéssel és szenvedéllyel, hogy Németország a kanárikból évente félmilliót szállít ki Észak-Amerikába. Háboru előtt a kivitel egy millióra rúgott. Egy kanáriért tíz aranymárkát kapnak, igy évente hatmillió aranymárka folyik be. A német kanárinevelés eredetisége abban áll, hogy egyáltalán nincsenek tekintettel a kanári follazatára. Nincs is olyan kanárijuk, mely látta volna Kanári-szigetét, ha csak utólagosan megrendelésre nem importálták oda. Mind Németországban születtek. Csak az énekük a fontos. A kiállítás, az évente megtartott vásár. A kanáriszaklapok oktatják a tenyésztőket a nevelés szemponÍjaira s a hang iskolázására. Egy ilyen szaklapban látjuk, mi mindent keh tudnia a német kanárinak, hogy sikerrel kiállhassa a vizsgát. Dijat csak az a kanári kaphaf — irja a szaklap —, amelyik megfelel* az alábbi tizenegy követelménynek. A madárnak tudnia keli a mély trillát, az ezüstös trillát, a csattogó trillát, á dallamos éneket, a füttyöt, a bugást, a kotlóhangot, azonkívül a csipogást is. Mindez azonban nem elegendő. Ezeknek- a hangoknak gáncstalanoknak kell lenniök. A szaklap felsorolja azokat a hibákat is, melyek a kanárit érdemtelenné teszik a dijra. Ezek a következők. — A csattogó fütyülés, a rikoltás, az érdes énekhang, a fülsértő Még mindég tart az olcsó leltári cipőárusítás •JS^ffiífiSK Tavaixi női divat i»ket« sevré f7R félcipők Ili) mwK Néi mafM M «pők |QA OlA (•kefében ét barnába* lOlTúlU Mer K Féri feket* bos és sevró magas ci- QOC pök amerikai és francia formában uOJ «rtr K férfi divat fekete félcipők lakkerral 2QQ francia formában ' ezer K Női khér TáKon divat félcipők f&jói- Q A ét pántoabaa «sak 39-42 számig VUnerK Női divat antilop ét lakk ARA OQA pántoiopők kim, számok f

lUU'ftüV ez«r K Poszté háxi eipők 54—86 mr K. Krői munkás •ipők (bakaneiok) duplatalppal 150 ezer K H6i divat moiulln hsriaiyák aaindM színben 30 ezer K. S«lyem*ór 38 ezer K.